Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-29 / 254. szám
1964. októBer 29, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Jl kwMá tattMá fándiai Kicsi a település, kicsi az iskola. Az lenne tehát természetes Uzdon, hogy Renkecz József kiváló tanítónak a méretekhez igazodjanak a gondjai. Nem így van. A vékony, mozgékony, s amolyan csupatüz és lelkesedés embernek eddig is voltak és most is vannak problémái. S mert azokat éveken keresztül úgy oldotta meg, hogy panasz sem hallatszott rá, ezért kapta a tavalyi tanév végén a kiváló tanító kitüntetést. Jó lenne korábbi munkájáról beszélgetni, de Renkecz József elhárítja az indítványt. A kamra nagyságú, meglehetősen szűk, szertárnak is berendezett irodában körülnéz, és sóhajt: — Ami volt, elmúlt. Érdekesebbek azoknál a ma dolgai. Most ugyanis Sasosról van szó. meg aztán ekkor tudta meg, hogy az idei tanévre Jankovics Lajos fiatal pedagógus személyében matematika, fizika, politechnika szakos nevelőt kap az iskola. Hogy ez mit jelent, azt kívülálló nehezen értené meg. A szakember azonban úgy örült, ahogy csak valamilyen segítségnek örülni lehet. a gyerekek hozzánk járnak, de utána jött a másik. Legyintéssel Egy probléma kapcsán tavaly már említettük Sasost, a három járás, egy állami gazdaság és egy falu perifériáján fekvő telepet. Akkor azt hittük, talán a megoldáshoz is segítséget nyújtottunk. Most látjuk, hogy nem. — A nyáron kezdődött, akkor, amikor Rasosból eljött az iskolába Orsós József né és Bogdán Gyulá- né. Panaszkodtak: „Sokba kerül nekünk, tanító úr, ha a gyerekek Kölesdre járnak iskolába autóbusszal. Aztán azt is beszélik, elviszik őket Gyönkre — kollégiumba. Jobb szeretnénk, ha ide jöhetnének magukhoz.” A tanító magyarázta a kollégium előnyeit, de a látogatók nem tágítottak. Mit tehetett volna? Elment a járási tanácsra, elmondta, amit tudott, s legjobban ő lepődött meg, amikor helyeselték a sásosiak kérését. A meglepetés mellett azonban kettős öröm is érte: Segíthetett a sasosiak baján, úgy kezdődött, hogy ott volt a tantestületben Jankovics Lajos. De csali három napig. A harmadik napon elvitték a gyönki gimnáziumba. Bizonyára nagy szükség volt rá, ám, ha valaki esetleg megkísérli átélni Renkecz József érzéseit, szinte feleslegesen próbálkozik. Legjobban akkor tudná azt rekonstruálni, ami benne lejátszódott, ha a családjának nem lenne képes megadni azt, amit korábban elhatározott. És számoljuk még hozzá, hogy Jankovics Lajos eltávozása után nyolcvanhat gyereket, két tanító, Reicz Teréz és Renkecz József tanított — két csoportban. Az utánpótlás egy hónap múlva érkezett meg. Fiatal, képesítés nélküli nevelőt kaptak. Szó sincs arról, mintha ő nem lenne a helyén, vagy nem dolgozna szorgalmasan. Valami különbség azonban mégiscsak van aközött, ha egy házat képzett kőműves, vagy pedig kezdő segéd épít. — A munka így nehezebb, de azért vagyunk itt, hogy elvégezzük — vélekedik szinte megszokott könnyedséggel Renkecz József. Ez a vonás a könnyedség, a nehézségek vállalása, feltétlenül hozzátartozik az ő jellemzéséhez. De érdekes módon, amikor ismét Sasosra fordul a szó, mintha töprengőbbé válna az arca. — Az egyik ügyet megoldottuk, kíséri, amit mond, mert talán azt is megszokta már, hogy a gondok csak csökkennek, de véglegesen sohasem szűnnek meg. Az újabb mögött a következő áll. Szeptemberben járt Sasosban. Nyerges József meg néhány társa állították meg két ház között. — Tanító úr — hozakodtak elő bátortalanul mondanivalójukkal —, egyre jobban kérik az itteniektől az iskolát. Volt már ilyen, meg kellene próbálni megint. — Tanteremnek ott lenne az én szobám — javasolta Nyerges József, amikor arról beszélgettek, hogy sem terem nincs, se más. Renkecz József hazafelé menet azon gondolkozott, amit a telepen hallott. Van is abban elég sok elgondolkoztató, hogy ott, ahol tegnapelőtt még kézzel-lábbal tiltakoztak mindenféle felvilágosítás ellen, még a gyerekeket se szívesen engedték iskolába, most felnőttek kérnek iskolát, felnőttek számára. Szinte azon A november 7-i ünnepségek programjából November 7-e a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának méltó megünneplésére készül Szekszárd város lakossága. Az évforduló előtti napon, november 6-án délután az üzemek, vállalatok, intézmények képviselői megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét és az alsóvárosi temetőben nyugvó szovjet katonák sírját. Az évforduló tiszteletére november 6-án este 7 órai kezdíettel a városi művelődési házban az MSZMP Tolna megyei Bizottsága, a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága ünnepi estet rendez. Ünnepi beszédet Kerekes Miklós az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője mond. Az ünnepi beszédet kultúrműsor követi. A város több üzeme és más munkahelyek dolgozói baráti ösz- szejöveteleket, háziünnepségeket tartanak az évforduló alkalmáTelt házzal kezdődött a „Művelődjünk tanuljunk" előadás- sorozat Telt ház előtt tartották meg Szekszárdon a művelődési ház nagytermében a városi nőtanács által szervezett Művelődjünk, tanuljunk című előadássorozat első rendezvényét. Megnyitót mondott Bakányi Józsefné elvtársnő a városi nőtanács végrehajtó bizottságának tagja. Utána Kürti László a Film Színház Muzsika című folyóirat munkatársa tartott előadást „Miért szép” címmel. A nagy sikert aratott előadás után a résztvevők a Vád tanúja című filmet nézték meg. ból. A háziünnepségekre meghívják a hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselőit. melegében __ ________________ elkészült a t erv. Reicz Terézzel megállapodtak, hogy padokat és egyéb felszereléseket az úzdi iskolából adják, a tanítást pedig Reicz Teréz látja majd el az alapfokú tanfolyamon. Elment az üzenet Sasosba, egy felsőtagozatos tanuló vitte. — Aztán itt maradtunk, úgy, ahogy voltunk — veszíti el korábbi kedélyét Renkecz József. — Amikor mindent elterveztünk, kiderült, hogy a nevelő még csak ki tud menni, de visszajönni bajosan. Kilincseltek, kértek ebben az újabb gondban már eleget. És ■mégis, sem az állami gazdaságban sem máshol nem találkoztak megértő szóval.. Nem kaptak egy járművet. Ezért megbukott a terv, legalábbis egyelőre. De tegyük hozzá: Az a terv bukott meg, amelyik Renkecz József kiváló tanítónak úgy okoz komoly gondot, hogy személyes haszna még- csak véletlenül sem származhat belőle. I Sz. I. PÜLÖ (Turi M. felvétele.) A szüret véget ért Szekszárdom Az 1964. évi, amiről tudjuk, hogy szerencsére jó volt, tis azt egyáltalán nem, hogy az ezerkilenc- százhatvannegyedik-e? Senki nem tudja, hogy mióta termesztenek szőlőt, préselnek mustot, érlelnek bort a szekszárdi dombokon. Négy évszázaddal időszámításunk előtt kelták éltek itt Nagy mezőgazda- sági kultúrájú nép, de az írott betűnek nem túlságos kedvelője, így inkább csak sejtjük, mint tudjuk, hogy már ismerték a szőlőt. Probus római császárt — az állítólagos itteni szőlőtelepítőt — azért gyilkolták meg katonái, mert pannoniai származék lévén, túl sok vessző elplántálásával, kapálásával kínozta őket. Egy ekkortájról Szekszárdon előkerült kupa felirata mindenesetre azt vallja: ' „Áldozz a pásztornak, igyál és élni fogsz!” Fehérborra gondolt a szerző, mert a híres vörös csak századokkal később terjedt el e tájon. Borra fogja a néphit a Bartina nevet is. Az apátságalapító I. Béla 1061-ben felsétált a dombra és a nagy melegben eltikkadva, így szólt: — Bort innám! A kíséret soraiban szájról- szájra járt a királyi óhaj: — Bort inna! — és ebből lett volna a Bartina. A mongoldúlás után néhány esztendővel, 1267-ben mindenesetre már így írnak Szekszárdról: „a magas kultúra számos jeleivel találkozunk, gyümölcsfákkal szegélyezett utakkal, árkok által határolt földekkel, Szekszárdi bor Béla király szomjúsága — Gábor deák napidíja — Liszt Ferenc, mint borügynök víztároló medencékkel és értékes szőlőkkel.” Mátyás király idejében már híres volt az itteni kádáripar, ami azért jellemző, mert akkoriban a bort hordóstól adták-vet- ték. A kádárok, János apáttal az élen, a mohácsi csatába is elmentek. Nyomukban viszont a török jött, de úgy látszik jóidéig megbecsülte a szőlőt, mert Evlia Cselebi 1664-ben még így írhatott: „a város mögött levő halmokon és hegyeken mind rózsaligetes szőlők, kertek és folyóvizek vannak.” Nem sokáig. 1695-ben Szekszárdon már csak kilenc családnak volt a mai mérték szerint tizennégy hold szölleje. A háborúk végeztével visszatérő lakosok szorgalma azonban úgy látszik csodát művelt. Egy évtized múlva már a távoli Amsterdamba is hordták a szekerek a szekszárdi vörösbort. Vöröset, mert Mátyás király Burgundiából vesszőket hozatott, a törökkorban pedig felbukkant a kadarka. A szekszárdi vörös, a malagaízű kadarka, az olaszrizling, a furmint, a decsi szagos és a virágszagú muskotály voltak a kedvelt fajták akkoriban. 1715-ben még csak 365, három évvel később azonban már 1032 akó volt a szekszárdi bortermés. Az ára pedig egy forinttal magasabb az országos átlagénál. 1725-ből maradt a város irataiban egy feljegyzés: „Die 24. Április. Gergő deáknak — mivel kiküldetési díja nem volt nagy, s dolgát jól végezte — a bíró úr eő kegyelme 2 icce bort adatott, ami 12 pénzbe került.” Másszóval: Gergő deáknak 1,6 liter borral toldották meg a napidíját, ami a jelek szerint már akkoriban sem lehetett magas. Amikor II. József 1784-ben ösz- szeírást rendelt el, Szekszárdon a Csatári-, Baktai-, Előhegyi-, Pa- rásztai- és Palánkai lejtőkön .mivel tek szőlőt. Az itteni bornak a XIX. században már európai híre volt. Schubert híres „Forellen- Quintettje” (Pisztráng-ötös) víg társaságban, egy kis hordó „jó, szinte feketének mondható, erős szekszárdi ó-bor” elfogyasztása után született meg 1818. február 23-án. A Szekszárd-rajongó Liszt Ferenc pedig 1875 nyarán így írt Weimarból: „NémofalföH királyánál töltöttem 10 napot, s természetes... felhívtam figyelmét drága barátom szekszárdijára ... Arra kérlek küldj a közeljövőben a következő címre „Svenkaert báró őexcellenciája, Németalföld királyának udvari marsalli teendők ellátásával megbízott fő- szertartásmestere, Hága, Hollandia” egy ládát a következő tartalommal: 30, a te címkéddel ellátott palack szekszárdi.” — Azzal kapcsolatban nem sikerült adatot szerezni, hogy mennyi szekszárdi fogy ma a holland királyi udvarban? A múlt század végén jött a filoxera és 1891-ben már kopáran éktelenkedtek a szekszárdi dombok. A rekonstrukció sok-sok évi munkájának eredményét mindenki láthatja. Nemcsak a kis és hangulatos magánpincék sorát, hanem a nagy, állami gazdasági telepítéseket is, melyek a jövő hordozói. Szekszárd ugyanis nemcsak a legharmonikusabb kadarka termesztésére alkalmas (ezt adja ma a szőlők 63 százaléka), hanem éppen úgy a medoc, a cabarnet és a kékfrankos elszaporítására is. Mindezek jövőjét majd eldönti sok-sok ezutáni szüret. (ordas)
