Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-29 / 254. szám
4 TOLNTA MEGYEI NEPÜJSÄG 11)54. okfőher 29. ÄZ Országház alkotója Steindl Imre (1839—1902) Ebben az esztendőben együtt ünnepelhetjük a mestert és a remekművét, Steindl Imre építőművészt és az Országházat. A mű hatvan esztendővel ezelőtt, s kettővel az építész halála után, 1904- ben készült el teljesen; az. alkotó most, 125 éve. 1839. október 29-én született. Az építész nehéz korban alkotott. A művészettörténészek az európai építészet sivár évtizedeiként tartják számon a múlt század utolsó harmadát, a historizmus korát. Ez az ízlés a régi történelmi stílusokat elevenítette föl és másolta szolgai módon. Modern bankokat, tőzsdéket, sót gyárakat igyekeztek reneszánsz paloták, barokk kastélyok formájába szorítani. Persze, kiemelkedő tehetségek árnyékos időszakban is születnek. Steindl is a kor gyermeke, teljesen összeforrott a historizmussal, főleg a gótikával, de egyéniségét ■ végig meg tudta őrizni, s a régi, kölcsön vett stílusban is tudott újat, nagyot alkotni. A gótika iránti vonzalma korán kezdődött. A műegyetemi éved után Bécsben tanul, olyan eredményesen. hogy megkapja a legmagasabb akadémiai kitüntetést, majd vizsga nélkül állítanak ki kitűnő bizonyítványt számára. Tehetségét itthon is megbecsülik; 30 éves korában már helyettes tanár, s 31 éves, amikor kinevezik műegyetemi nyilvános rendes tanárnak. Ettől, fogva hivatalosan is, kedvenc korszakával, a középkorral. a gótikával foglalkozhat. ■ Diákjaival bejárja az egész or- ! szágot, feltérképezi a középkori ! műemlékeket. Aztán évtizedekig dolgozik gótikus műemlékeink restaurálásán. Közben tervez, épít újat is. Több jelentős középület tervezője. ö készíti az állatorvosi egyetem rajzait. Felépíti a Múzeum körúton a műegyetemet (ma természettudományi kar), a Váci utcai Újvárosházát, az Erzsébetvárosi templomot. Megbízásai elsősorban a fővároshoz kötik, de a kúnbajai templom, és a debre- . ceni Arany bika tervei szintén j őt dicsérik. j Fő műve azonban az Ország- . ház, amelynek megalkotásával I 1884-ben bízták meg. Ekkor sem szakad el eredeti forrásától: a Parlament épületén, az apró csipkés tornyoeskákon, a támpillérek gazdag rendszerén, az ablakok kecses csúcsívein ott díszük a gótika szelleme. De Steindl nem történelmi kulisszákat épít, nem másolja a régi formákat, mint annyi kortársa. A feladat szolgálatába állítja a stílust, az épületnek külső képén, formáján uralkodik rendeltetése. A két szimmetrikus szárnyat hatalmas kupola fogja rendszerbe, olyan egységbe, amilyet a gótika, sőt a neogótika sem alkotott, amelyhez Steindl tehetsége kellett. Szimbólum már az Országház kupolája. Arra emlékezünk, aki e szimbólummal gazdagított bennünket; 1 (R.Gy.) , Gázcserefelepet építenek Gyönkön A község vezetői egy évvel ezelőtt tervezték, hogy gázcseretelepet létesítenek a faluban. Az elképzelés sok utánjárás, szervezés után, számításaik szerint, még ez év decemberében valóra válik. Nagy segítség lesz a gázpalack-tulajdonosoknak, mert nem kell cserepalackért Simon- tornyára, vagy Szekszárdra utaz- niok, ami idő- és pénzmegtakarítást jelent. A kezdeményezés a tanács I és a földművesszövetkezet részéről indult el. Hogy a költségeket fedezni tudják, a községi tanács ötezer forintot ajánlott fel községfejlesztési alapból. Hozzájárulnak a munkákhoz a községben lakó gázpalack-tulajdonosok is, úgy, hogy ötven forintos részjegyet vásárolnak a földművesszövetkezettől. Befektetett pénzük megtérül és elősegítik azt, hogy a korszerű cseretelep minél hamarabb elkészüljön. Pálinkás Györgyi EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkus% Lásxló Rajzolta: Zórád Ernő n TIZENHETEDIK I. Akkor vágott neki a sorsdöntő útnak, amikor Horthy Miklós búcsúzott a főméltóságú címtől, Nagybányától, Imrédytől, a Hadak Utjától... „— Isten óvja Magyarországot...” Gőgös SS-legények, talpig vas birodalmiak állták körül a se ki, se be kaszárnyakapukat, hadiüzemeket. és öklük páncélja csak akkor enyhült valamelyest a géppisztoly závárzatán, amikor elhangzott a második, a „nemzetmentő” szózat is. „A nacionalista és szocialista közösségből ki kell szakítani, és el kell taposni, mint a férget, aki akár szóban, akár magatartásban akár cselekedetben, nyíltan, vagy burkoltan, szándékosan, vagy ostobán vét nemzetünk megmásíthatatlan akarata ellen. Aki nincs velünk ebben a pillanatban, az ellenségünk. Az ellenséggel pedig kérlelhetetlen magyar szigorral fogunk eljárni...” Elhangzott és elindult az a vonat, amelyik magában rejtegette Szálai Bandert, a hontalan honkeresőt... Igaz, hogy nagy bajjal csak Érdligetig juthatott, onnan ha gyalogosan is, de szerencsésen érkezett el a „Keletiig”, sorsának azidőszerinti fordulópontjáig. — Mert úgy igaz, hogy sorsának fordulása a Keleti restijében, két nagyfröccs között formálódott... Ugyanis, ott várakozott rá bizonyos Ricsula Lajos nevezetű, aki azután lakást is szerzett neki a Népszínház utcában. Jómagam onnan ismerem a történetet. hogy jártam azon a kis bányatelepen, ahonnan elszármazott, és megismerkedtem Papréti- ék'kel is. ahol Ilonka révén, már- már családtagként híresztéltók Szalai Bander nevét. Ha nem jön közbe a Papréti család tragédiája, Ilonka ma már Szalainé lenne, s talán a bánya- konzum elárusítónője is, mert az volt a terve, az volt a szíve vágya, hogy imádott Bandijának segíthessen, ha majd általuk is gyarapodik a kolónia, egy-két lé- lekszámmal. A Bander nevet onnan örököltté, hogy állandóan baja volt Ga.1- igó Lajos hadiüzem-parancsnok- fkai, de a E>ányafőtanácsossal is... Azok nem szívlelhették az rolyan „félművelt alakokat”, akik l keveset tudnak ahhoz, hogy bol- I doguljanak, de túl sokat ahhoz, Lhogy kutassák a boldogulás nyitóját... Hogy mégsem adtak túl rajta regy „SAS”-behívóva.l, nyilván a Lnagy munkabírásának és talán annak tulajdonítható, hogy a „totális” mozgósítás amúgyis megtizedelte a telep valamire való két- kari legénységét, mert az semmiesetre sem lehetett mentő körülmény. hogy Bander állandó „feszültséget” tartott a kolóniabeliek és a „magas” vezetés között... Ilyen ember volt Szalai, és illett is rá a „Banderság”. Valami gorombítást, sérteni akarást rejtegetett, persze, attól függően, ki. hogyan alkalmazta rá. A Galgó Lajos száján szidalmat. a cimboráktól kitüntetést, Ilonka részéről pedig a legszebb kinyilatkoztatást, férfiasságának elismerését jelentette... Szalai Bander nemcsak követelni, kellemetlenkedni tudott, mert ha tette is, mind csak azért történt, hogy ezáltal is közelebb kerüljön nyughatatlan elképzeléseihez. Különben olyasfajta ember volt, aki csákányt emelt az ok- vetetlenkedő körletaknászra, de ha munkáról hazafelé menet madárfiókát talált a fészek alatt, képes volt megmászni a fát, hogy „hazajuttassa” az istenadtát... De egyéb bogarai is voltak. Szeretett volna már gondtalanul gyönyörködni saját kertjében termő, kamasz gyümölcsfáin, amint esetlenül biggyesztik ki első termésüket, a szemérmesen hivalkodó érettségi bizonyítvány tanúit. A világot, és benne az embereket érdemük szerint sorolta... Előtte nem volt félisten a bányatanácsos sem. aki duplacsövű puskájával, faarccal tudott elvonulni a rigófüttyös tölgyek alatt, és szemrebbenés nélkül eresztett duplát a menekülő szarvasnőstény után. — Úgy tűnt, mintha a vizslájában rejtőzne a lelke, mert azt legalább megállította néhány pillanatra a rigófütty, és olyankor felkapott fejjel fülelte, szimatolta magába a szépséget... És a tanácsos felesége? — Aid olyan gyönyörűséges volt a lovaglónadrágjában, hogy lovásza esténként megcsókolta a nyerget, mielőtt újraviaszolta volna... ö, már mint Szalai Bander, IU méltóságosra is csak öklendezéssel gondolt, mert mindig maga előtt látta, ahogy napolajjal ke- negeti a varangytestű tanácsos férjeura foszló, pézsmabűzt izzadó hátát... Saját Ilonkáját is csak azért Ilonkázta Bander, hogy félreérthetetlen legyen a megkülönböztetés a két nő között... Mert. mi volt Ilonkához, — ehhez a kartonruhának is üde illatot adó virághoz képest, — Ili méitóságos, a csupaselyem, a parfőmmel locsolt „művirág”. Ezért lázadozott Bander, ezért szerette volna fenekestül felfordítani az engesztelhetetlen, a csaló, a semmit nem ígérő világot.. Ezért kísérelte meg a szervezkedést is. Azután egy őszi vasárnapon, szüreti bál formájában megtartották az első összejövetelt. A rendezők a beavatott legények voltak, ismerték a meghívottakét, és ilyenformán a „civileket” ügyes mesterkedéssel távoltartották a gyülekező asztaloktól. Szónoklatot nem tartottak. Röpcédulákra írt követelések jártak kézt öl-kézig, asztaltól- asztalig. 1944. őszén ez is nagy kockázattal járt, de még mindig veszélytelenebb volt a házalásnál. Ricsula Lajos ötlete volt ez is, mert ő volt az ész, a ravaszság, és ő rendelkezett egyedül mozgalmi múlttal. Ricsula Lajosnak talán még Szalai Bandernál is nagyobb tekintélye volt annálfogva, hogy a bányatanácsos titkárságán dolgozott, és állítólag, összeköttetései voltak a pesti mozgalmistákkal. Sok hasznos titkot tudott a pesti mozgalmi élet legfrissebb esemé- nyeiből, de neki köszönhető az is. ha a bányatanácsosék dolgairól. egy és más kiszivárgott a kiváncsi fülek számára. * Különben az ő érdeme, hogy az elmúlt télen amnesztiát kapott, és szabadlábra helyeztetett Czégény János, aki uszításért lett elítélve. Ezért nem is jelenhetett meg ezen az összejövetelen, de Ricsula révén köztudomásúvá vált. hogy Czégény szerkesztette titokban a röpcédulákat. — Elég az hozzá, hogy baj nélkül múlt el a szüreti bál, és hétfőn este szokásos vizitre indult a zendülő Szalai Bander. Most arról kellene beszélni, hogy Bander titkot is tudott őrizni, mert a nagykönyvben úgy van megírva, hogy a mozgalmisták ti- toktartóak. Nos. Szalai Bander igazán természetesnek tartotta, hogy a Papréti család némiképp tájékozódva legyen leendő vejéről. Elmondta hát, hogy mi mindent fog jelenteni az a négy fillér órabéremelés, amit tűzzel- vassal, sztrájk árán is, még, a héten nyélbeütnek. (Folytatjuk) A TORONY MEGINOG, MINT VALAMI RÉSZEG ÓRIÁS : S A KÖVEKBŐL CSORDUL A TÖRŐK VER, MINT SZÜRETI J SAJTÓBÓL A BOR. „ . v DOBÓ A TORON/ DEREKÁNAK IRÁNYOZTA AI Á6/ÚKAT ÉS