Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-28 / 253. szám

2 ■TOLNA MEGVET NÉPÚJSÁG 1961. október 28. vulkán árnyékában Harminc Ecuador tengeri kapuján és ki­rakatán, Guayaquil kikötőn ke­resztül érkeztem az országba. Ez a félmilliós kikötőváros az An- dok-ban fekvő államocska leg­nagyobb városa. A 2800 méter magasságban fekvő főváros, Quito, amelynek neve az egyik indián törzs nyelvén „hegyi települést” jelent, csupán 350 000 lakosú. AZ EGYENLÍTŐN Ecuador, mint spanyol neve is mutatja, az Egyenlítőn fekszik. Még sem volt nagy hőség. A hű­vös Humboldt áramlat, amely nem csupán Ecuador, hanem Észak-Chile és Peru partját is mossa, nem túl esős és nem túl forró hőmérsékletet teremt. Ter­mészetes. hogy nincs hőség az Andok vonulatán sem, amelyet legalább 30, ma már többnyire kialudt vulkán ékesít. A legma­gasabb, a Csimborasszó, 6267 mé­ter. A csapadékszegény, gyér nö­vényzetű hegyekben h legkülön­bözőbb éghajlatokkal találkozha­tunk, az örök havat és jeget is beleértve. Az Egyenlítő Quito közelében húzódik. Az Egyenlítő vonalán, 24 kilométerre a várostól, a he­gyi pusztaságban, 3000 méter ma­gasságban hatalmas kőtalapzaton óriási földgömb áll. Annak emlé­kére emelték, amikor egy fran­cia tudományos expedíció 1735- ben kijelölte az Egyenlítő vona­lát. PANAMAKALAP ÉS BANÁN Guayaquil kikötőjében rögtön megláthatjuk, mi az ország gaz­dasága. A kikötőben kószáló ke­reskedők, — főleg indiánok, gyak­ran még copfot is viselnek, — gyönyörű lámagyapjú, alpak- és vikunigyapjú (az utóbbi állat a két első kereszteződéséből szár­mazik) sálakat kínálnak, meg a messzeföldön híres panama-kala­pokat, amelyek a tokilapálma le­veleiből készülnek. A negyvenes években évente ötmillió panama­kalapot exportáltak hatmillió dol­lárért, ez képviselte az ecuadori kivitel mintegy 30 százalékát. Ma már alig évi 800 000 pana­makalapot exportálnak és a kül­kereskedelemben első helyre ke­rült a banán. Itt van a világon a legízletesebb banán. Ez a gyü­mölcs szolgáltatja az ecuadori ki­vitel jövedelmének 52 százalé­kát, de ez összeg jelentős része a hírhedt United Fruit Company kasszájába folyik be, mert ez a társaság ellenőrzi a banánkeres­kedelmet és hatalmas banánültet­vények tulajdonosa. Tegyük hozzá, hogy a világ ba­nánkivitelének mintegy 30 szá­zaléka Eucadorból származik. Ha a kikötőből a városba sétá­lunk, láthatjuk, hogy néhány gyár is van: textilgyár, élelmiszeripari gyár és cementgyár. Az ecua­dori ipar nagyon lassan fejlődik és az ország össztermelésének csupán 16 százalékát adja. Mégis sok ezer ember jön Guayaquilba kenyeret és munkát keresni. így aztán a város lakóinak fele mun­kanélküli. Sokgyermekes család­juk nagy nyomorban él. „HUASIPUNGO” Az ecuadori lakosság mintegy fele, 4,8 millió ember indián; kü­lönböző törzsekhez tartoznak, kü­lönböző nyelveket beszélnek és a fejlődés igen különböző színvona­lán állnak. Van egy csekély in­dián származású értelmiségi, van­nak indián munkások és indián származású kereskedők, de van­nak olyan törzsek is a terméket­len hegyek és járhatatlan dzsun­gelek mélyén, amelyek nem is­merik a földművelést, meztelenül vagy félmeztelenül járnak és pri­mitív körülmények között vege­tálnak. Nyomukra akadhatunk mind­járt, amikor kiszállunk a hajó­ból Guayaquilban. A kereskedők emléktárgyakat kínálnak: ember­fejeket, a jibaró indián törzs „gyártmányait”, akiket nemrég még fejvadászoknak neveztek. Ez írta: Jan Urbaniah a törzs, a tudomány által eddig alaposabban meg nem vizsgált módon, rituális célokra, gyermek­ököl nagyságúra tudja zsugorítani az emberi koponyát, minden kül­ső vonás megőrzése mellett. Ál­lítólag szárítással és bizonyos nö­vénykivonatokkal érik ézt el. Nem vettem ilyen emléktárgyat, mert kevés volt a pénzem és a „gyártmány” különben is rop­pant félelmetesen nézett ki. Ké­sőbb hallottam, hogy amit a kikö­tőben árulnak, az többnyire csu­pán majomkoponyából készült utánzat. Az ecuadori indiánok nagy többsége primitív földműveléssel foglalkozik. Az „indián” szó, itt éppúgy, mint a szomszédos Pe­ruban annyit is jelent: „paraszt”. Kis földeken dolgozgatnak, ame­lyeket többnyire a nagybirtoko­soktól bérelnek. A nagybirtoko­soké a szántóföld 57 százaléka. Akár Peruban, itt is a „huasi- pungo”, vagyis a robot a földbér­let alapja. A parasztnak heti négy napot kell dolgoznia a földesúr földjein, vagy legelőin, ezenkí­vül számos egyéb szolgáltatásra kötelezik, például vizet kell hor­dania, fát kell vágnia, takaríta­nia kell a földbirtokos házában stb. A paraszt nem szökhet meg eb­ből a rabságból, mert állandóan el van adósodva, a földbirtokos­nál, vagy a földbirtokos falusi üzletében. Köteles ebben az üz­letben vásárolni és a hitel is ide kényszeríti. Ha elhagyná a falut adóssága kifizetése nélkül, akkor üldözőbe veszi a modern igazság­szolgáltatás és a rendőrség. A bérlet emberibb formája, mint Ecuador politikusai mond­ják, a felesbérlet. Ilyenkor a ter­A Párizsban jóivá szovjet— francia kereskedelmi tárgyalások befejezésükhöz közelednek. Az öt évre szóló kereskedelmi egyez­ményt e hét végén aláírják. * A bonni hadügyminisztériumban kedden tárgyalások kezdődtek Von Hassel hadügyminiszter és Iolhami Sancar török hadügy­miniszter között. A megbeszélé­seken — mint Bonnban közölték — „időszerű NATO-kérdésekről” van szó, elsősorban Törökország­nak a sokoldalú atomhaderőben tervezett részvételéről, valamint a Törökországnak nyújtandó nyu­gatnémet katonai segélyről. » N. Zsagvaral, a Mongol Nép- köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese fogadta a Loson- czi Pál földművelésügyi miniszter vezetésével Mongóliában tartóz­kodó magyar mezőgazdasági kül­döttséget. * Mint az Humanité közli, a franciaországi Landes megyében interkontinentális rakéták szá­mára kilövőhelyet építenek. A rakéták nukleáris robbanótöltetek szállítására is alkalmasak lesznek. * A moszkvai marxizmus—leni- nizmus intézet 1965. áprilisára, Lenin születésinek 95. évforduló­jára befejezi a nagy forradalmár műveinek ötödik kiadását. A most napvilágot látó ötödik ki­adás 55 kötetben több mint ki­lencezer lenini munkát közöl, eb­ből 140-et első ízben. • Párizsból, útban hazafelé, ked­den Moszkvába érkezett Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök. A seremetyevói repülőtéren a laoszi | kormányfőt Miha'l Leszecsko szovjet miniszterelnök-helyettes I fogadta. Ugyancsak ott volt Szer- gej Laponin külüzyminiszter- helyettes. Kam-Phan Panya Laosz mények felét kell beszolgáltatni a földesúrnak. ANTIKLERJKÁLIS MEGMOZDULÁSOK Az ecuadori közmondás szerint „aki Quitoban volt, látta az eget”. Ez egyrészt a főváros magaslati fekvésére, másrészt az ott lévő 57 templomra vonatkozik. A templomokat a gazdag föld- birtokosok adományaiból és a hí­vők tömegének garasaiból építet­ték, továbbá a papság és a szer­zetesrendek jövedelméből, ame­lyek a múlt század végéig hatal­mas birtokokkal rendelkeztek. Ezeket is a „huasipúngo” alapján művelték a parasztok. A rabszol­gaság eltörléséig a szerzetesren­dek az „eleven ébenfa” nagy bir­tokosai közé is tartoztak, különö­sen a jezsuiták. Ez a tevékenység és az elvisel­hetetlen tized behajtása erőteljes antiklerikális megmozdulásokra vezetett. Széles körű liberális po­litikai mozgalom hódított és XIX. és XX. század fordulóján számos olyan reformot hajtottak végre, amelyet Lengyelországban például csak a néphatalom tett lehetővé. Államosították az egyház és a szerzetesrendek birtokait, megtil­tották a tizedszedést, különválasz­tották az államot az egyháztól, bevezették a világi oktatást és kö­telezővé tették a polgári házas­ságkötést. Ez 1895—1911-ben tör­tént, a liberális Floy Alfaro és Plaza Gutiereza elnökök alatt. A liberális mozgalom központja Guayaquil volt míg Quito a reak­ció bástyája volt. A papság most csekély kivéte­lekkel a jobboldali katonai jun­tát támogató erőkhöz tartozik. Ez a junta az elmúlt évben döntötte meg Arosemena elnök kormá­moszkvai nagykövete és számos moszkvai diplomáciai képviselet vezetője. • A Nyugat-Németországban állo­másozó amerikai katonák az el­múlt hét végén valósággal rette­gésben tartották Wildflecken és Neuwildfiecken városkák mint­egy háromezer lakosát. Több em­bert súlyosan megsebesítettek. Tartozunk az igazságnak az­zal, hogy megmondjuk: A pros­pektus feliratát megváltoztat­tuk. Az eredeti így hangzik: Window on Hungary at Sel­fridges. Vagyis: Ablak Magyar- országra a Selfridgesből. A Sel- fridges London egyik igen nagy és előkelő áruháza. Érdeklik a magyar—angol kereskedelmi kapcsolatok s a cég a közel­múltban éppen ezért rendezett Magyar Heteket. A színes, ér­dekes, s kapcsolatainknak jó propagandát jelentő bemutatón több társával együtt részt vett Balásy Gyula dombóvári fa­faragó, a népművészet mestere. Az út fáradalmait már ki­pihente, s most házi műhelyé­ből, a kellemesen berregő esz­terga mellől próbálunk ablakot nyitni a messze távolba. Lon­donról beszélgetünk, élmények­ről, benyomásokról, szóval olyan dolgokról, amelyek még akkor is ráragadnak az ember­re, ha egész napon keresztül, kezében a faragókéssel, igyek­szik becsülést szerezni a ma­gyar népművészetnek. — A londoniak nagyon ked­vesek voltak hozzám. Időnként úgy éreztem, mintha a tréfa­számba menő angol nyugalom és suba alatti érdeklődés csak legenda lenne. Mun'-ánkat a le­hető legnagyobb figyelemmel 1 szemlélték, de az is igaz, hogy nyát. tsiménvik SOROKBAN Az űf angol kormány sürgős szanálási terveket dolgozott ki London (MTI). A city, a tőzsde és a polgári sajtó megkönnyebbü­léssel ismeri el, hogy a Wilson- kormány sürgős szanálási tervei kerülik a deflációt, a kamatláb- emelést, a hitelmegszorításokat és a fogyasztás korlátozását. A ter­melést tehát nem csökkentik és nem növekszik a munkanélküli­ség. Wilson megnyugtatásának első jeleként megszilárdultak az állampapírok és a részvények ár­folyamai. A fontnak „jó napja” volt. Az érdekelt körök elismerik a rendkívül nagy fizetési mérleg- deficit felszámolásának égetően sürgős szükségességét. Legfeljebb a tekintetben hangzanak el egye­lőre félhalk kételyek, hogy elég radikálisak lesznek-e a szerény méretű export-ádókedvezmények a kormány által kitűzött cél el­éréséhez, tudniillik az import évi 200—250 millió fontos csökkenté­séhez. Hangoztatják, hogy 1. Az intézkedések csak ideiglenesek le­hetnek, habár nem tudni, meddig tarthat ez az ideiglenesség; 2. A legsürgősebb teendők után még hátra vannak a hosszabb lejáratú szanálási javaslatok; 3. A siker nem csekély részben a külföldi visszahatástól függ, főként attól, hogy élnek-e más országok meg­torlással a vámpótlékok beveze­tése miatt. A legfontosabb visszahatás az Egyesült Államok részéről vár­ható, amelynek pillanatnyilag kedvező hangnemét Dillon pénz­ügyminiszter megértő hangú — sőt a Times washingtoni tudósí­tója szerint nagylelkű — nyilat­kozata adta meg. Dillon elisme­réssel adózott az angol kormány gyors és hatályos intézkedéseinek a font szilárdságának fenntartá­sa céljából. A Daily Worker írja: A lehető legjobb akarattal sem érezhetünk mást, mint mélységes csalódást a kormány első javas­lataival kapcsolatban, amelyek nem ígérnek semmi olyat, amit a toryk meg nem ígértek volna. A tory-politika állandóan csőd felé vezette a nemzetet. Nem le­het a kivitel oly gyors növeke­désére számítani, ami elősegíte­né az óriási külkereskedelmi de­ficit megszüntetését, ha nem old­ják meg a külföldi katonai kiadá­sok és tőkeexport problémáit. A külföldi katonai támaszpontok és a külföldi hadgyakorlatok az idén 350 millió fontba kerülnek Ang­liának. Angol tőkések az idén 300 millió fontot ruháznak be, vagy adnak kölcsön külföldön. E két tétel erőteljes csökkentésével évi 650 millió font megtakarítást le­hetne elérni. A külföldi katonai kiadások és a fegyverkezési költ­ségek jelentős csökkentése sok munkaerőt, anyagi erőforrást sza­badítana fel a kivitel növelésé­re. A vámpótlék által okozott ár­drágítás csökkenti majd a mun­kabérek reálértékét. Ezért a bér­befagyasztás elfogadása csak az üzleti nyereségeket növelné és le­szorítaná az életszínvonalat. A nép azt várja a munkáspárttól, hogy szakítson a tory-politikával, nem pedig, hogy tovább folytassa azt, akár módosított formában is. Súlyos zavargások Bolíviában La Paz (MTI) A Bolíviában na­pok óta tartó diáktüntetések, hét­főn este véres zavargásokba tor­kolltak. A nyugat-bolíviai Oruro bányavárosban a Reuter jelenté­se szerint összecsapásra került sor felvonuló diákok és rendőrök kö­zött. Három diák és egy járókelő meghalt, többen megsebesültek. Az AFP úgy értesült, hogy Oruro vidékén a diákokkal való szoli­daritás jegyében általános sztráj­kot hirdettek meg. A diáktüntetés hátteréről a hírügynökségek nem közöltek semmit, megfigyelők azonban em­lékeztetnek arra, hogy a korábbi diákmegmozdulások résztvevői a sajtócenzúra megszüntetését és a demokratikus szabadságjogok helyreállítását követelték. A kor­mány néhány nappal ezelőtt ígé­retet tett a sajtócenzúra eltörlé­sére. A kormány a maga részéről a Juan Lechin volt alelnök vezette baloldali forradalmi pártra és a jobboldali bolíviai szocialista Fa- lange-ra hárítja a felelősséget a zavargások kirobbanásáért. Azt állítja, hogy e két párt fegyve­resei a tüntető diákok közé ve­gyültek. Juan Lechin ellen szep­tember 21-én elfogatóparancsot adtak ki. Ablak Londonra egy kicsit kuriózumnak tekin­tettek bennünket. Megállítja a duruzsoló masi­nát, megtörli a kezét, megsi­mogatja magyaros bajuszát, az­tán rövid sóhajjal folytatja: — Hanem, Londonba szakadt honfitársaink külön és külö­nös élményt jelentettek szá­momra. Egy pillanatra elterelődik a szó, számítások és átszámítá­sok váltogatják egymást. Pél­dául a szálloda. Angliában nem látszik drágának, de Balásy Gyula mégis annak tartja: Fo­rintba átszámolva ugyanis kö­rülbelül 500 forintba került na­ponta a kétágyas szoba, amiben Eckert Lászlóval, a Herendi Porcelángyár delegáltjával lak­tak. És a kereset, a bérek? A közepesen kereső angol munkás hetenként 16 fontot visz haza. A mi fogalmaink szerint ez na­gyon szép összeg. Ám, az a heti nyolc font, amit biztosításra, lakásra és adóra fizet, az is megérdemli a megemlítést. — Talán az egész kiállítás nem hozott akkora meglepetést, mint az, amikor azt mondtam, hogy a munkás nálunk nem fi­zet adót. Nem akarták elhinni. Hogy élhet egy nemzet ezek nélkül az adók nélkül? Persze, Londonban élő honfitársaink közül többen ismerték az igaz­ságot, de azért még ők is csó­válták a fejüket. Mert londo­niak lettek már. Sőt! A rövid, de sokat mondó megerősítő szócska furcsa hang­zást kap Balásy Gyulánál. Kö­rülbelül azt jelenti, hogy ang­liai magyarjaink sok minden­ben túlszárnyalták az őslakó briteket. — Persze nem megy haza — állt meg az asztalom mellett egy erősen sminkelt, magyarul inkább már csak dadogó hölgy. — Ezzel a kézzel maga nálunk császár lehetne. Valószínű csú­nyán nézhettem rá, mert kö­szönés nélkül távozott. Enyhe tapintatlanságnak szá­mít az előbbihez képest a má­sik eset. Ajándéktárgyat fara­gott, amikor egy joviális angol úr horgonyozott le mellette. Udvarias bemutatkozás, szemlé­lődés. A végén rámutat az egyik kiállított faragványra: — Mibe kerül a szobor? — Sajnos nem eladó, bemu­tatóra készült. — De én szeretném megven­ni, mert én vagyok az észak-

Next

/
Thumbnails
Contents