Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
IDS4. október I, TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 3 Kéi éleiúi KÉT EMBER, mindketten tsz- tagok. Mindketten a gerjeni Rákóczi Termelőszövetkezetben dolgoznak. Az egyik agronómus, a másik sertésgondozó. Életkoruk között nincs nagy különbség. Az agronómus 28, az állatgondozó 34 éves. Mindkettőről ez a vélemény: szorgalmas, igyekvő ember, jól ellátja a feladatát. A két ember mégis különböző utat járt. Sokszor hangoztatott dolgok, logikus bizonyító okfejtések helyett beszéljen inkább a két ember életútja: Az állatgondozót Percsi Sebestyénnek hívják. Szentfülöpön, a Bácskában született. Apjának öt hold földje volt, azon gazdálkodott, Négy gyereket tartott belőle, három lányt és egy fiút. A fiú, Sebestyén volt a legfiatalabb. Alig végezte el az elemi iskolát, meghalt az apa. Akkorra a három lány már gondoskodott magáról. A kastélyban szolgáltak, egyik szobalány volt, a másik kettő a konyhán dolgozott. Amikor az apa meghalt, Sebestyén lépett a helyébe. Az urakhoz került. Arra használták, amire éppen nem volt ember. Dolgozott a kertben, a konyhán, a földeken, egyszóval mindenes volt. Ellátást és „némi kevés pénzt” kapott munkájáért. BETEGES VOLT. katonának nem vitték el. Dolgozni azért csak kellett, ha meg akart élni. Egy év után került ide, a Tolna megyei körzetbe, Gerjenbe. Csuporéknál szolgált, a nagygazdánál. Négy—ötszáz holdja volt a „Pipi nagyságos asszonynak”, mert inkább így hívták a birtok úrasszonyát. Itt már állatokkal foglalkozott, hol kanász volt, hol állatgondozó. Az urak változtak, ő maradt. Megszerette az állatokat, főleg a sertéseket kedvelte. Meg is maradt mellettük mindvégig. Tanulásról hiába is álmodott volna, nem engedte a sorsa. Igaz, nem is nagyon gondolt ilyesmire: parasztembernek az eke szarva mellett van a helye. Ez volt az elv akkor, és nem is nagyon töprengtek rajta az emberek, hogy jól van-e így. Dolgoztak, mert kellett a kenyér. Vágyai sem nagyon voltak. Legmerészebb talán az, hogy egy szép háza legyen, ahol élete végéig nyugodtan maradhat. Jobb volt az egyszerű, minden hullámtól, megrázkódtatástól mentes élet. Mert minek is erősködött volna akkor, hiszen a rövidebb mindig neki jutott. AZ URAK változtak, Sebestyén maradt. Aztán, 1949-ben, amikor jött a változás szele, elsőként lépett a termelőszövetkezetbe. Akkor megkapta a Duna melletti kis tanyán a régi cselédházat, Megnyitották a domSsévári lakberendezési áruházai Tegnap új egységgel gyarapodott a dombóvári üzlethálózat; megnyitották az új lakberendezési áruházat, a volt FÜSZÉRT- raktár épületében. Részt vett az ünnepélyes megnyitáson Szabópál Antal, a megyei tanács vb elnöke, Szendy Pál, a MÉSZÖV elnöke, Gyuricza István, a járási pártbizottság titkára, Zsilka Gyula, a községi tanács vb elnök- helyettese, Nádai György, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Ez az első lakberendezési áruház a megyében, és a szakemberek szerint az egyik legnagyobb és legkorszerűbb ilyen vidéki üzlet az országban is. Szerepe — mint azt Bertus Ferenc, a Dombóvár és Vidéke Egyesült Földművesszövetkezet ig. elnöke mondta .avatóbeszédében — nemcsak egyszerűen az, hogy a vásárlók igényeit kielégítse, hanem segítsen formálni a lakosság ízlését. Erre minden tekintetben megfelelő lesz az új áruház. A bútorokból és egyéb lakberendezési cikkekből „szobákat” alakítottak ki. A vásárló itt választhatja ki a neki tetsző és megfelelő bútordarabokat, szőnyegeket, függönyöket, sőt akár egy komplett szobát is, és a raktárban átveheti. Eddig az okozott nehézséget, hogy zsúfolt volt a régi üzlet, inkább raktár volt, mint bolt. A vevőnek nem is tudtak mindenfajta árut megmutatni. A 750 000 forintos költséggel létesített áruházban — és az új csővázas raktárban — több, mint egymillió forint értékű bútort, és egyéb lakberendezési cikket tartanak. Megtalálhatók ,az üzletben, amit inkább bemutató- teremnek, vagy kiállításnak kellene nevezni, csehszlovák, lengyel, romá,n, jugoszláv és NDK- ból importált bútorok, és természetesen bőséges választékban a magyar bútoripar termékei. abban lakik azóta is. Nem lenne muszáj ott lakni, mert készen áll már a ház is a faluban. Szép, nagy, kőből épült ház. De addig nem költözik, míg minden úgy nem áll ott, ahogyan szeretné. Hosszú ideig épült, három évig is talán. Ahogy jött rá a pénz. Vágyai most sem nagyok. Azt szeretné, ha a kisebbik fia, aki mindig ott sündörög az istállók körül, állattenyésztő lenne. Majd a keze alatt megtanulja ezt a mesterséget. Mondogatja is tréfásan az állattenyésztőnek, hogy: „a te helyedre szánom a gyereket”. Már a nagyobbiknak is talált helyet, pedig az is csak hatodikos, Szereti a gépieket, és az apja úgy gondolja, jó traktoros lesz majd belőle a tsz-ben. Ö már nem nagyon akar tanulni. Pedig nem idős ember, és a termelőszövetkezet is szívesen venné, ha elmenne a télen szakmunkásképző tanfolyamra. Egyelőre még habozik. Inkább a fiaiból szeretne „több embert” csinálni, mint amennyi ő volt. PERCSI SEBESTYEN most a gerjeni Rákóczi Termelőszövetkezet egyik legjobb állatgondozója. Az a vélemény, hogy ha mind ilyen emberek dolgoznának a termelőszövetkezetben, akkor talán száz forintot is osztanának év végén. Ennyi az élettörténete Percsi •Sebestyénnek, semmivel sem volt jobb, de rosszabb sem az élete, mint az akkori parasztemberek többségének. Az agronómus hat évvel fiatalabb. 28 éves, ITaász Ferencnek hívják. Szüleinek volt néhány hold földje Pakson. A fiú vonzódott a mezőgazdasághoz, az elemi iskola elvégzése után Palánkra jelentkezett. Nem vették fel a mezőgazdasági technikumba. így Dunaföldváron a gimnáziumot végezte el. Érettségi után azonnal felvették Gödöllőre, az Agrártudományi Egyetemre. Négy év múlva, mint mezőgazdasági mérnök jött el onnan a Gerjeni Állami Gazdaságba gyakornoknak. Aztán ittragadt a termelő- szövetkezetben. Három éve dolgozik, mint agronómus. Mindenki dicséri, a vezetők is meg vannak elégedve vele. A tanulást most sem hagyta abba. Az ötödik évet járja, szakmérnöki képiesítést szerez. A TÖRTÉNET itt véget ér. Azt hiszem, semmivel sem több, semmivel sem kevesebb, mint a hasonló korúak életútja. A korkülönbség a két ember között, mindössze hat év. Sokkal többnek tűnik. 1M//JI/MÍ/fWVWUW//Wfln/WUVWVWWIVAWJ Üj művelődési otthont építenek a megye egyik legtávolabb fekvő községében, Závodon. A falu középpontjában emelt épületben a nagyterem mellett kap majd helyet a könyvtár és a klubszoba is. A hivatás győzött Történik néha úgy, hogy az embernek nem sikerül minden aként. amint szeretné. Elképzel magában valamit az életről s aztán csak egy vargabetű után tudja megvalósítani. — Mi valahogy így vagyunk. Én annak idején, amikor első terveit formálja az ember, gimnáziumba, utána pedig pedagógiai főiskolára akartam menni. Nem sikerült. Anyagi körülményeim nem engedték meg ezt a választást, Technikumba iratkoztam, úgy mondták, innen előbb jutok álláshoz, kenyérhez... Tizenkilenc éves lány. mégha olyan komoly is, mint Csi- ma Erzsébet, az apar- hanti iskola képesítés nélküli nevelője, akkor sem szokta ennyire átgondoltan megrajzolni saját helyzetét. — Én meg mindig gyerekek között szerettem volna lenni, tanító, tanár, vagy valami hasonló. Nagyon szeretem a gyerekeket. — Ezt m~g Illés Gizella mondta, aki a tanév kezdete óta ugyancsak Apar- hanton nevelősködik. Óraközi szünetben találkoztam a két lánnyal. Tíz perc igen rövid idő. Tulajdonképpen csak arra nyújtott alkalmat, hogy futólag megismerkedjünk. Erzsébet közben rajzórára készült, szabályos faleveleket keresgetett, hogy segítségükkel minél jobban fejleszthesse a gondjaira bízott gyermekek megfigyelő- és rajzkészségét. Gizinek is a következő óra anyaga forgott a fejében. Nem tudnám pontosan megmondani, milyen órára készült, mert neki bőven van válogatni valója. Tanít oroszt, rajzot, számtant, testnevelést. éneket és még főnök is az egyik hatodik osztály'can. Szóval. a megterhelés bőséges. — Nem tudtunk mást tenni — mentegetőzik az igazgató. — Nálunk az elfoglaltságát mindenkmek a teherbírása dönti el. S úgy láttuk: két fiatal nevelőnk munkakedve és ereje a tapasztaltabbaknak is dicséretére válna. Hallgattam, közben azt próbáltam magamban megfogalmazni. honnan veszik a bátorságot és az erőt ezek a majdnem gyereklánvok. Mondtam is Csima Erzsébetnek. hogy könyvelőként kevesebb bajjal, több pénzt kereshetett volna. Furcsán nézett rám, tekintetében egy kis szemrehányás is vibrált. — Én nevelő akarok lenni... Gizi is csatlakozott egy rövid válasszal. — Csak az iskolád ban tudom elképzelni a jövőmet. Komoly elhatározás az ilyen. Erő: és kedvet adó. Talán ezzel magyarázható a választás. Órára siettek. Miközben az iskola- igazgatóval néztünk utánuk, bennem nagyon megnőtt a bizo- dalom: aki így tud dönteni pénz és hivatás között, ilyen világosan, az nevelőnek sem lesz rossz. Napi munkájuk mellett különben tanulnak is.- Erzsit már felvették levelező hallgatónak a pécsi tanárképző főiskolára. Gizi pedig egy évi várakozás után a nappali tagozat,.! megy. A beszélgetésre a kapuból fordult vissza és megjegyezte: i — Nagyon szeretném. ha levelező lehetnék. Akkor nem kellene addig sem megválni az iskolától. az. i. Izotópkút épült Iregszemcsén Kobalt 60 gamma sugárforrással működő besugárzó helyiséget és izotópkutat építettek az Ireg- szemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. Amint Tolnay László, az intézet izotóplaboratóriumának fizikusa elmondta, a sugárforrást két és fél méter mély kút alján tartják majd, amikor nem folytatnak éppien besugárzást a fedett új helyiségben. A besugárzáshoz csőrlővel húzzák fel az izotópot a besugárzó helyiségbe. Elsősorban növények, így például napraforgó, burgonya és paradicsom tartósításának, tárolási tulajdonságainak növelésére végeznek majd besugárzási kísérleteket a 400 Curie aktivitásúra tervezett sugárforrás felhasználásával. Az emberekre életveszélyes sugárártalom elkerülésére mechanikus és elektromos zárrendszert alkalmaztak. Döngölt föld. tégla- és betonfal védi a besugárzást végző személyeket. A kút izotóppal való feltöltése után, októberben megkezdik a besugárzásos kísérleteket az intézetben. Kamatozik a jószomszédi viszony A nagyszékelyi Egyetértés Tsz- ben az idén jóval előbbre vannak az őszi munkákkal, mint bármikor az elmúlt években. A tsz- vezetök szorgalmazzák a kapások betakarítását, a talajelőkészítést, a vetést. A dombos határú községben az elmúlt évek példája szolgált jó tanulsággal. A későn vetett gabona ugyanis gyengébb termést adott. A tsz agronómusa részletes vetéstervet dolgozott ki, s eszerint végzik a munkát. Elsőnek vetették el az őszi árpát, amely 125 holdon szépen zöldell. A rozs után a búza vetéséhez fogtak, s 177 hold be van vetve. A talaj- előkészítést 340 holdon végezték el. A vetéssel egyidőben szedik a kukoricát és kombájnolják a napraforgót. A tsz-nek jó a kapcsolata a szomszédos határú miszlai Búzakalász és a kisszékelyi Április i 4. Tsz-szel. A jószomszédi vi-1 szonyt az egymásrautaltság alakította ki közöttük. Már évek óta tart a jószomszédság, s ennek jegyében kölcsönösen segítik egymást. A Búzakalász Tsz nagyteljesítményű műtrágyaszóró géppel segítette* ki a nagyszékelyie- ket. Azok viszont a szállítás meggyorsítására tehergépkocsit és zsákokat kölcsönöztek a misz- laiaknak. A silózásnál is segítették egymást. Átcsoportosították a gépieket úgy, hogy a három tsz három silózója egy tsz-ben dolgozott, s miután egyik helyen végeztek. átmentek a másik termelőszövetkezetbe. A gazdasági segítségnyújtást, kiegészíti a tsz-vezetők személyes baráti .kapcsolata. Az egymásnak adott jó tanács, a termelési tapasztalatok kicserélése is nagyban hozzájárul az eredményekhez. így kamatozik az egymást segítő jószomszédi viszony. Rókaveszedelem Kisszékely környékén Kisszékely környékén igen elszaporodtak a rókák. Esténként és hajnalonként hatalmas példányokat is láttak vadászgatri r földeken és a baromfiólak körű! ólálkodni. A környező erdőkből portyázó ragadozók megtizedelték a vadnyulakat. A jágerréti erdészház udvarából 30 darab egy kilós nagyságú csirkét vittek el a merész állatok.
