Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. október 1. Jobb a füstösnél S^cdftMsít %,emAáMmsF s ■ „ MSKá (hUw-eg.ÍH'v) ria. T\ Hepehupás még az út. Ütnak is csak jóindulattal lehet nevezni, mert közönséges jármű itt nem tud elmenni. Csak az úthenger­nek út ez. Más járműnek majd csak lesz. Másfél hónap múlva. — Október vége a határidő. Igyekezni kell — szól le a nagy gépről Kövesdi Antal, a 26-os számú úthenger gépésze. Leállítja a dohogó Diesel-mo­tort, mindjárt csend üli meg a tbc-kórháznál lévő völgyecskét. Felkapaszkodom a vezetőüléshez, ott szorít helyet Kövesdi szaki, az olajtól fekete ülésen. Ö is azok közé a sokak közé tartozik, akik Szekszárd építőinek mond­hatják magukat. Bácsalmási lakos vagyok, de majd mindig itt, Tolna megyében dolgozom. Mi, útépítők járjuk az országot. Igaz, nem gyors a ma­sinánk, de haladósan megy. Most végeztem az agárdi hídnál. Ott már száguldhatriak a gépkocsik, az az út már jó. Gyors, jó vo­nalvezetésű, és ezért biztonságos. Jo utak kellenek. » — Kövesdi elvtárs bizonyára régi útépítő? — Régi, tizennégy éve ültem először gépre. Füstösre. Kettőt is elnyűttem. Füstölt, zakatolt, de mentek azért azok a gépek. Gyor­san lehetett velük dolgozni, mert volt súly, ami nyomta a követ. Erő is volt azokban a tüzes gé­pekben, ha belekapaszkodott a földbe az útszántó eke, meg sem rándult, csak mászott előre. — Ez a gép is tüzes volt. Bele­tettek egy négyhengeres Csepel Diesel-motort átalakították egy kicsit, kapott egy kis nehezéket a masina, aztán már küldték is ide. Tiszta, jó, erős gép ez is. Jobb vele dolgozni, mint a tü­zessel. Itt az ember csak feltölti a tartályt gázolajjal, aztán egész nap nincs rá gond. Ott meg tü­zelni, vízre vigyázni, a sok pörgő­forgó szerkezetre ügyelni — nagy figyelem kellett. Most több idő jut az út figyelésére. Gondosabb a munka, mindjárt jobb is az út. Két nap alatt elvégezte a kór­ház kanyargós útjának az alap­hengerlését. Pénteken este — a szabad szombaton — elégedetten ült vonatra Kövesdi Antal, hét­főn átadták az agárdi munkát, megdicsérték érte, péntekre el­készült az alaphengerléssel, ezért is elismerés jár... Hétfőn már jö­hetnek a munkások, hordhatják a murvát. Sietni kell. Sietnek az építők az épülettel, és hogyan le­hetne feljutni ide út nélkül? — Azt mondták a fővállalko­zók, jó utat csináljunk. Nekem mondhatták, én eddig is jó utat csináltam. Ez is jó lesz. Majd ki­próbálhatják... És elindítja a gépet, mászik a masina fel a hatszázalékos emel­kedőn, pattog a kerék alatt a kő, készül a kórházi út... Ok­tóber végére befejezi Kövesdi Antal a munkát. — így js lehet mondani — le­gyintett Hókai Felicián. — De most nem erről van szó. Hangsú­lyoznom kell, hogy nem a fűtő- berendezésekben van a hiba. Tes­sék, vizsgálja meg, kérem, a kony­hait, azt is rendben találja. Eb­ben a házban mi azért fagyosko- dunk évek óta, mert a házmester összejátszik a Balta utcai tüzé- pessel és szorgalmasan lopja a szenünket. Ez történik kérem a A bejárattal átellenes oldalon foglal helyet a pénztár. Elhelye­zése rendkívül célirányos. Innen az egész hadszíntér áttekinthető. A pénztár mellett apró fülke, ka- tedrál-üveggel berakott ajtaján felirat: „Iroda. Üzemegység-veze­tő.” A kassza másik oldalán meg­határozhatatlan színű, korú és eredetű függöny különíti el a mellékhelyiségeket. Ezek ablakai a bérház udvarára néznek, és tetése túlságosan unalmas krimi­nológiai tájékoztató lenne. E he­lyett vessük tekintetünket a Ve­rébre. Ott üldögél az egyik asz­tal mellett. Nem vesz részt az ál­talános zsivajban. Szolgálatban van, vár valakit. * Honnan kapta csúfnevét? Ta­lán, mert hatalmas, idétlen tör­zséhez, gorillakarjaihoz képest aránytalanul kicsiny madárfejjel látta el a természet? Vagy az al­világ gyengéd célzásaként, hogy agysejtjeinek állománya körülbe­lül a verébével egyenlő? Mert máskülönben semmi hasonlatos­ságot nem találunk közöttük. Köztudomású, hogy az utcák, par­kok szürke-fürge, rokonszenves kis madara sem idült alkoholista, sem gátlástalan bűnöző, sem al­jas szadista. Márpedig ezek a jel­zők a Verébre mind ráillettek. Nyílt az ajtó, az új vendég a pénztárig törte magát, és gyor­san belépett az irodafülkébe. Jól lehet elegáns öltözéke kirítt eb­ből a környezetből, jövetelére senki sem figyelt fel. A részegek reflexei lassan működnek. Nemsokára az üzletvezető, ma­gas, hajlott hátú, citrom orrú em­ber kidugta a fejét és intett Ve­rébnek. Beengedte az irodába, ő maga kijött és hátát az ajtónak vetve, beszélgetésbe elegyedett a pénztárosnővel. Odabent meg­kezdődött a tárgyalás... — Most tehát mindent ért, ugye? — törölte meg izzadó hom­lokát jó félóra múltán az ügy­véd. — Az a feladata, hogy be­jusson a lakásba és ártalmatlan­ná tegye az öreget, meg a kutyát. Akkor háromszor felgyújtja és leoltja a szobában a villanyt. Én öt perc múlva ott vagyok. Akkor maga olajra léphet, a feladatát teljesítetté. Világos? Veréb bólintott és várakozóan nézétt partnerére. Az elővett tárcájából két ropogós százast és az íróasztal szélére helyezte. — A másik nyolcat holnap este a munka elvégzése után, a hely­színen kapja meg. És még egyet! Ha addig egy korty szeszes italt is fogyaszt, kénytelen leszek Vis majort alkalmazni magával szem­ben. Az ügyvéd úr kitűnő pszicho­lógiai érzékkel rendelkezett. Tud­ta, hogy Veréb számára ez az ismeretlen latin kifejezés ijesz­tőbb, mint a legszörnyűbb testi fenyítés kilátásba helyezése. Bíz­tató mosollyal hátba veregette a megszeppent szörnyeteget. Zöld­köves gyűrűjével megkocogtatta az ajtó üvegjét. A citrom orrú félreállt, s az előkelő látogató éppoly észrevétlenül, ahogyan jött, el is távozott. (Folytatjuk.) — pálkovács — EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusai László Rajzolta: Zórád Ernő huszadik század második felében, egy civilizált országban, egy jog­államban! A leghatározottabban követelem, hogy sürgősen vizs­gálják ki a bejelentésemet, és al­kalmazzanak drákói rendszabályo­kat a bűnösökkel szemben! Elké­pesztő! Megáll az ember esze! Most már kiabált és hadoná­szott. — Intézkedünk — csitította az ügyvéd úr. — Rövidesen nem lesz semmi panasza. Garantálom. Csak csillapodjék le. — De én nem akarok lecsilla­podni — vetette ellen meglepően nyugodt hangon Hókai Felicián. — Ez tartja bennem a lelket. Azon a napon halok majd meg, amelyiken már felháborodnom sem sikerül. És elképedt látogatóját udvaria­san kikísérte a folyosóra. KÜLÖNLEGES MEGBÍZATÁS Zuglóban, nem messze a Bos- [nyák tértől, a Telepes utca elején van egy italbolt. Förtelmes hely. A belépőt trágár beszéd, el-el- csukló danászás, sűrű cigaretta- füst és tömény szeszpára fogad­ja. Amennyiben az a célja, hogy berúgjon, fordulhat is vissza — dolgavégezetten. Ha marad, balkéz felől találja söntéspultot, mögötte az italos polcot. Hiszik, nem hiszik, még egy sor almuska, utasüdítő és bírslé is van rajta, ügy, ahogyan Ihárom évvel ezelőtt felrakták. higiéniai meggondolások alapján, állandóan nyitva tartják őket, a ház lakóinak kimondhatatlan örö­mére. A termet néhány asztal és szék teszi még otthonosabbá, mivel­hogy ez nem közönséges talpon­álló, hanem kisvendéglő. A berendezést ízlésesen egészíti ki és dekorálja a pénztár mögötti falra felszegezett plakát. Azzal vigasztalja a látogatót, hogy az alkoholizmus — gyógyítható be­tegség! Ez a butik talán épp külleme következtében — valóságos arany­bánya. Nyitástól zárásig tömve van. Törzsközönsége állandó, csak a razziák ritkítják átmene­tileg. Több pénzt hoz a vendég­látóiparnak, mint sok reprezenta­tív körúti szálloda. Az üzletvezetőt kivéve, a sze­mélyzet nőkből áll. Derekasan megállják a helyüket, ékes bizo­nyítékául annak, hogy a fizikai fáradalmakat és a lelki megráz­kódtatásokat a gyengébb nem képviselői általában könnyebben viselik el, mint a férfiak. A „gyengébb nem” ez esetben in­kább csak költői szóhasználat. A borkimérő, a fekete hajú Ancika például az imént egymaga hají­tott ki az utcára két drabális, ré­szeg markecolót, akik ismételt tilalma ellenére, káromkodva snóbliztak az egyik sarokban. Az italboltban jelenleg tartóz­kodó vendégek egyenkénti ismer­MASNAf Reggel eva mar IQ f ■ ■ - - "RODOfT. KIESTE MAR HUNYAO VARABAN f VOLTAK. TÖRÖK JANCSI PAPOT IS HIVATOTT, HOGY AZ ÖSSZEESKESSE A FIATALOKAT, DE . . . r ÖSSZEESKUDUNK Ml MÁR ÚGY, AHOGY ÁdÁmÉSEYA. j ' ES EM Nr/ FÉRJEMNEK! J K MÉGISCSAK LEÁNY VAGYOK., nem való ez az en L, . CSELEKEDETEM., V HA AZ ISTEN ÁLDASZ AKAR, PAP NÉLKÜL IS . ALDHATl HAT AKKOR TEGYÜK MEG, GERGELY, 'E/A TÁL VAGY, EVA, NINCS PAP A VILÁGON, AKI ÖSSZEESKETNE v BENNETEKET. 'LEHET, DE x B/ZŰNY/TVÁNVT NEM AD RÓLA. Bizon/itvá t NYERT... . A PAPI CEREMÓNIA AZ MAR CSAK A VILÁG SZÁMÁRA V VALÓ. , i ( AMEN.

Next

/
Thumbnails
Contents