Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-27 / 252. szám
4 TOLNÁ MEGYEI NÉPÜJSÁG 19G4. október 27. LOWY SÁNDOR 1906-1929 MINDÖSSZE 23 ÉVET ÉLT Rövid életútja mégis örökké emlékezetes lett. Benne van a sokat tapasztalt ifjúmunkás humanizmusa, elindulása és föl- eszmólése, megérkezése a marxista—leninista zászló alá. Szerette az életet, de olyan nagyon, hogy még a halált is vállalta tisztaságáért és teljességéért. Az iskolából egy másik iskolába került, inasként egy pékműhelybe, ahol megtanulta, mit jelent a tőke és a munka harca. Önmaga sorsán mérte le, menynyire fájhat ifjú osztályos-társainak ugyanaz a gyötrelem. Kora hajnaltól késő éjszakáig tartott a munkaideje. Őt azonban szellemének rendkívüli fogékonysága megóvta a „beletörődés” csapdájától. Célul tűzte maga elé méltatlan helyzetének megváltoztatását. így került a kommunista ifjúmunkások közé. Ekkoriban Csehszlovákiában élt még, ahol — 18 éves kólában — a Kommunista Ifjúsági Szövetség, titkári teendőit bízták rá. 1926-BAN KERÜLT MAGYARORSZÁGRA Az itt szerzett tapasztalatok fokozták elszántságát. Tehetsége a küzdelem élvonalába vezényelte, miht a KIMSZ titkára, irányította a kommunista fiatalokat. Eredményes munkáját az MSZMP ifjúmunkás alosztályában folytatta. A kor illegális mozgalmának terepe rendkívüli veszedelmekkel volt tele. A politikai nyomozók, rendőrkémek, besúgók, árulók, megalkuvók egész sokasága akadályozta humanista céljainak megvalósításában. Az előre nem látható buktatók, egy pillanatnyi elfáradás, vagy konspirációs hiba máris elbuktatta a harcost.. Lőwy mindezt jól tudta. Áldozatos szívvel követte azonban korabeli példaképeit. Lelkesítette őt az illegális magyar kommunista párt hősiessége és lenini igazsága. Gyémántok csiszolták a gyémántot, s az idők nyomása gondoskodott keménységéről. 1929. OKTÓBER 27-ÉN HARCOSKÉNT HALT MEG 1927-ben zúdult reá a Horthy- féle politikai rendőrség gépezete. Csupán a dantei pokol borzalmaihoz .hasonlíthatók az akkori főkapitányság kínzókamráiban átélt szenvedései. Megtörni mégsem tudták. Nem vált méltatlanná sem a mozgalomhoz, sem önmagához. Végső fokon a törvény lábbal tiprása révén állították a burzsoá vérbíróság elé, amely sokadmagával elítélte, őt három és fél évi fegyházzal sújtották. A fegyházban tovább gyötörték. Az elviselhetetlen bánásmód ellen az ország valamennyi fegyintézetében éhségsztrájkkal tiltakoztak a politikai elítéltek. Ez a küzdelem — 1929-ben — bámulatra késztette az egész világ haladó embereit. Ezért a nekidü- hödött reakció mindenáron le akarta tömi az ellenállást. A szó szoros értelmében megölték az éhségsztrájk vezetőit. Lőwy közéjük tartozott. Fizikai létében elmúlt azon a ködös, rideg októberi napon, de tetteiben él, ezek hatása soha el nem múlik... F. M. Égxengés, villámlás a% ősxi vasárnap estén Az idei ősz eddig már sok érdekes meglepetéssel szolgált. Ezek között kétségtelenül a szeptembervégi jégeső volt a legmeglepőbb, de ne n sokkal maradt el mögötte az október 25-i esti égliháború sem. Szekszárd és környéke fölött körülbelül este hét órakor kezdődött a légköri tűzijáték. Nyári zivatarokat megelőző, gyakori mennydörgésekkel tarkított villámlások hasogatták a légkört, majd sűrű cseppekben hullott az enyhe eső a városra és környékére. A tűzoltóság szerint a megszokott nyári zivataroktól abban különbözött ez a késő őszi. hogy a hétfőre virradó éjjel sem vil- lámtűzhöz, sem pedig vízbetöréshez nem kellett az ügyeletes egységeknek kivonulni. Ssüts Istvánt • • •• ä vom am — Dokumentumregény — XVIII. EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusa László Rajzolta: Zórád Ernő Kinyitotta szemét, újra kinézett a tájra. A nádasok közt feltűnt a tó csillogó víztükre. Hirtelen forró vágyakozás fogta el, ölbe venni a gyerekeit, és elját- szogatni velük. Élete nagyobbik része úgy telt el, hogy nem is nagyon törődhetett velük. Kegyetlen szigorral élt, munkáján kívül alig érdekelte valami. Most majd másképpen lesz. Amint lehet, felköltöznek újból Pestre, és együtt lesznek. Soha nem válnak .el többé egymástól. Az állomás épületéből gyalog ballagott haza a puha, barna úton. Azon töprengett, elárulja-e feleségének az amerikai üzletember ajánlatát. Ha megmondja, akkor bizonygatni kell, hogy miért nem vállalta el a csábító és talán nem is becstelen ajánlatot. Mit is tudna érvül felhozni egy asszonynak, aki már olyan régen sóvárog a jólét után?*.. Hogy mégiscsak magyar ember, aki szereti népét, hazáját... s nem tudna idegenben élni? Mit érne a sok pénz, a kényelem, jólét, ha egyszer eszébe jutna a Bakony, a Vértes, a Duna... A frontról már ismerte a honvágy hatalmas érzését. Olyan az, mint a szerelem. Forró, kegyetlen, behálózza az embert. Ilyenkor elhagyja a férfit az ereje, kiölődik belőle a tettvágy. Igaz viszont, hogy a pénz... Pénzért mindent meg lehet venni... De hátha sikerül mégiscsak rávenni a legfelsőbb vezetést, ne adják el a bauxitot... Talán magával Horthyval kellene beszélni... I Biztosan fogadja, hiszen ő magyar feltaláló... Magyar ember... Nem, egyelőre nem szól Alicenak. Ne bánkódjon feleslegesen. A kertből a gyerekek szaladtak elébe. Zsuzsa megnőtt, Éva ki- gömbölyödött. A felesége a szobában volt, a gyerekcsacsogásra jött ki az előszobába, és ölelte át férje nyakát. — Ez aztán nagy meglepetés! Hát téged is lehet látni? No, eressz már el. és gyere beljebb. Ha egy vasutashoz mentem volna férjhez, akkor sem maradhattam volna ennyit egyedül... Nem vagy éhes?... Várj, maradt tegnapról pogácsa, behozom, tudom szereted. Beszéltem Aschnerrel, tudod, kő nagyon rendes ember, mindig ’valami újat akar alkotni. A né- kmetek nagyon szorítják, de véle- 'ménye szerint egy ajkai feldol- kgozómű megoldaná a hazai gyártás problémáját... Mondtam neki, én képes lennék újabb területeket felkutatni... Ám, ha a régieket visszaadnák... — A régiek! Jenő, hol vannak a régiek? Nem adják azok visz- sza neked, ne is reménykedj. Kivel akarsz még beszélni?... Horthyval is?... — Igen. Tudom, hogy van még ezeken a területeken kívül is bauxit az országban. Például Ba- latonfüred környéke is nagyon gyanús nekem. — Csak nem akarsz megint vándorútra kelni? — Nem... Most nem... De ha Aschnerral sikerülne valami, vagy a kormányzóval, én szívesen kutatnék tovább... Tudom, te azt szeretnéd, vállaljak el egy főmérnöki állást valahol... de én nem arra születtem. Engem megfojtana egy iroda. Kutatni, kutatni, kutatni. Ez az én elemem. Annyi természeti kincse van még ennek az országnak... Kellemes meleg volt a szobában. az otthon kicsit bágyasztó, de kedves derűs melege. Zsuzsa apja mellé guggolt, és nagyra nyílt szemekkel figyelte. Balás lehajolt hozzá, megsimogatta haját. — Mi akarsz lenni, ha megnősz?... Geológus?... — Én az akarok lenni — szólt közbe Éva, mire mindíketten jót nevettek. — Alig nőttél ki a földből, kislányom — cirógatta meg arcocskáját Balás. — De ha megnősz, az lehetsz. — Én sok pénzt fogok keresni — szólalt meg Zsuzsa is —, hogy édesanya ne legyen mindig szomorú. Balás arcán felhő vonult végig. A gyerek mindig megmondja az igazat. Szegény Alice... Milyen nagy áldozatot hoz, és mégsem panaszkodik. Este a gyerekek már lefeküdtek, sötétbe burkolódzott a ház. ök azonban még sokáig fent maradtak. Balás az ágyon végigdőlve cigarettázott, s néha ki-kiné- zett az ablakon. A csillagok magasam jártak, csend volt, csak a kutyák ugatása hallatszott a távolból. — Régen éreztem magam ilyen boldognak — mondta Balás kezét felesége feje alá csúsztatva. — kínlódtam, de úgy érzem, érdemes volt. Én nagyon bizakodom... Másnap levelet kapott dr. Kiértél, hogy térjen vissza sürgősen Budapestre. Nem tudakolta, hogy miért. Talán Aschner hagyott üzenetet, vagy Abzinger tud valamit a zártkutatmányok ügyében?... Este a nyolcórás vonattal utazott vissza. A Déliben szállt ki, nem ült villamosra, gyalog, tette meg az utat a Kaszinó utcáig. A lépcsőházban felkattintotta a villanyt, s kettesével vette a lépcsőfokokat. Csengetett. A LÁMPA KIALSZIK Balás ismét csengetett. A lépcsőház üvegablakán keresztül a szemben lévő házra lehetett látni, a kapubejáratra, amelynek két oldalán kőherkulesok tartották a cifra boltívet. Az utca zaja behallatszott. Balás elővette lakáskulcsát, bedugta a zárba. Lenyomta a kilincset. Szívdobba- násnyit még várt, aztán belépett. — Rozika! — kiáltott a sötétben. a villany kapcsolóját keresve. — Rozika! \ Nem jött válasz. Keze a kapcsolón volt. amikor sötét alakok ugrottak melléje. — Ne moccanjon! Oldalában érezte a revolver csövének nyomását. Lassan felfelé emelte karját. A következő pillanatban hátulról meleg kéz ragadta meg tarkóját. Éles szúrást érzett a nyakán. Mintha hirtelen lámpát oltottak volna el. Még zuhanásának sem volt tudatában. Abzinger Gyula a „8 órai újság” első oldaláról értesült barátja haláláról. A Szent István körút egy . újságosbódéjából meredtek rá az óriás betűk: „Balós Jenő rejtélyes halála...” „Holtan találták a bauxit felfedezőjét!...” Másik lapra nézett, onnan is ordítottak a sorok: „öngyilkos lett-e a neves kutató?” Abzinger azt hitte, mindjárt megfullad. Térdei megroggyantak, támaszték után kellett néznie, s csak később tudta részletesen elolvasni a hírlapi magyarázatot: „Rejtélyes haláleset történt a vár egyik utcájában. A hatszobás lakás főbérlője néhány hónappal ezelőtt kiadta Balás Jenőnek albérletbe egyik szobáját. Dr. Kiár Andráséit otthon sem voltaik. A cselédlány délelőtt benyitott a mérnök szobájába, de azt üresen találta. Az alkalmazott azt hitte, a mérnök már elment hazulról ég ezért bement a fürdőszobába. (Vége következik.) KAPUT NYISSATOK!-HANGZOTT ^3Sß EGY MEZÍTLÁBAS TOROK,MACSKAKÉNT FUTOTT FEL A HID LÁNCAN.^^j^ EGY PERCIG FARKASSZEz/^Sx ■ ■■ M^T NÉZTEK AZ , UrijnffLíy őrrel .... GERGELY AZ EGYIK MOZSÁRRAL SÖPÖRT UTCÁT A HÍDON RAJZÓ TÖRÖKÖK KÖZÖTT. A KIÁLTÁS S A LEERESZTETT HÍDON ' ' TÖRÖKJŐL KERGETVE BEVIHARZOTT A VARBÓL KINT REKEDT NAGY LUKACS ES Z5 LOVASA. IK^ZPUSKASOK A KAPU 4 ( OAPOASOKA KAPUHOZf S ái r\ - - -L/ . A CSATA UTÁN EGY VALLAS KIS EMBER LEPETT POBO ELE jezehtem AlASSAH, MEGÉRKEZTEM. MOST MAR ,V fíí/ZHATOD A H/DAT, HADD HOZMOM A POGAHTA. ^ LUKÁCS f/AM?V x f ZÁNCOT ÉRDEMEZSZ ,A ZÁBABRA, GEZEHGÉZ CSAKAP60Í ARAHKZÁNCOTA WAMDRAj .DEREK JÓ MÉZEMf /