Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-27 / 252. szám

4 TOLNÁ MEGYEI NÉPÜJSÁG 19G4. október 27. LOWY SÁNDOR 1906-1929 MINDÖSSZE 23 ÉVET ÉLT Rövid életútja mégis örökké emlékezetes lett. Benne van a sokat tapasztalt ifjúmunkás hu­manizmusa, elindulása és föl- eszmólése, megérkezése a mar­xista—leninista zászló alá. Sze­rette az életet, de olyan nagyon, hogy még a halált is vállalta tisztaságáért és teljességéért. Az iskolából egy másik isko­lába került, inasként egy pék­műhelybe, ahol megtanulta, mit jelent a tőke és a munka harca. Önmaga sorsán mérte le, meny­nyire fájhat ifjú osztályos-társai­nak ugyanaz a gyötrelem. Kora hajnaltól késő éjszakáig tartott a munkaideje. Őt azonban szel­lemének rendkívüli fogékonysá­ga megóvta a „beletörődés” csap­dájától. Célul tűzte maga elé méltatlan helyzetének megváltoz­tatását. így került a kommunis­ta ifjúmunkások közé. Ekkoriban Csehszlovákiában élt még, ahol — 18 éves kólában — a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség, titkári teendőit bízták rá. 1926-BAN KERÜLT MAGYARORSZÁGRA Az itt szerzett tapasztalatok fo­kozták elszántságát. Tehetsége a küzdelem élvonalába vezényelte, miht a KIMSZ titkára, irányí­totta a kommunista fiatalokat. Eredményes munkáját az MSZMP ifjúmunkás alosztályában foly­tatta. A kor illegális mozgalmának terepe rendkívüli veszedelmekkel volt tele. A politikai nyomozók, rendőrkémek, besúgók, árulók, megalkuvók egész sokasága aka­dályozta humanista céljainak megvalósításában. Az előre nem látható buktatók, egy pillanatnyi elfáradás, vagy konspirációs hiba máris elbuktatta a harcost.. Lőwy mindezt jól tudta. Áldo­zatos szívvel követte azonban ko­rabeli példaképeit. Lelkesítette őt az illegális magyar kommunista párt hősiessége és lenini igaz­sága. Gyémántok csiszolták a gyé­mántot, s az idők nyomása gon­doskodott keménységéről. 1929. OKTÓBER 27-ÉN HARCOSKÉNT HALT MEG 1927-ben zúdult reá a Horthy- féle politikai rendőrség gépezete. Csupán a dantei pokol borzal­maihoz .hasonlíthatók az akkori főkapitányság kínzókamráiban át­élt szenvedései. Megtörni mégsem tudták. Nem vált méltatlanná sem a mozgalomhoz, sem önma­gához. Végső fokon a törvény lábbal tiprása révén állították a burzsoá vérbíróság elé, amely sokadmagával elítélte, őt három és fél évi fegyházzal sújtották. A fegyházban tovább gyötör­ték. Az elviselhetetlen bánásmód ellen az ország valamennyi fegy­intézetében éhségsztrájkkal tilta­koztak a politikai elítéltek. Ez a küzdelem — 1929-ben — bámu­latra késztette az egész világ ha­ladó embereit. Ezért a nekidü- hödött reakció mindenáron le akarta tömi az ellenállást. A szó szoros értelmében megölték az éhségsztrájk vezetőit. Lőwy közé­jük tartozott. Fizikai létében elmúlt azon a ködös, rideg októberi napon, de tetteiben él, ezek hatása soha el nem múlik... F. M. Égxengés, villámlás a% ősxi vasárnap estén Az idei ősz eddig már sok ér­dekes meglepetéssel szolgált. Ezek között kétségtelenül a szeptember­végi jégeső volt a legmeglepőbb, de ne n sokkal maradt el mögötte az október 25-i esti égliháború sem. Szekszárd és környéke fölött kö­rülbelül este hét órakor kezdő­dött a légköri tűzijáték. Nyári zivatarokat megelőző, gyakori mennydörgésekkel tarkított vil­lámlások hasogatták a légkört, majd sűrű cseppekben hullott az enyhe eső a városra és környé­kére. A tűzoltóság szerint a meg­szokott nyári zivataroktól abban különbözött ez a késő őszi. hogy a hétfőre virradó éjjel sem vil- lámtűzhöz, sem pedig vízbetö­réshez nem kellett az ügyeletes egységeknek kivonulni. Ssüts Istvánt • • •• ä vom am — Dokumentumregény — XVIII. EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusa László Rajzolta: Zórád Ernő Kinyitotta szemét, újra kiné­zett a tájra. A nádasok közt fel­tűnt a tó csillogó víztükre. Hir­telen forró vágyakozás fogta el, ölbe venni a gyerekeit, és elját- szogatni velük. Élete nagyobbik része úgy telt el, hogy nem is na­gyon törődhetett velük. Kegyet­len szigorral élt, munkáján kívül alig érdekelte valami. Most majd másképpen lesz. Amint lehet, fel­költöznek újból Pestre, és együtt lesznek. Soha nem válnak .el töb­bé egymástól. Az állomás épületéből gyalog ballagott haza a puha, barna úton. Azon töprengett, elárulja-e fe­leségének az amerikai üzletem­ber ajánlatát. Ha megmondja, akkor bizonygatni kell, hogy miért nem vállalta el a csábító és talán nem is becstelen aján­latot. Mit is tudna érvül felhozni egy asszonynak, aki már olyan régen sóvárog a jólét után?*.. Hogy mégiscsak magyar ember, aki szereti népét, hazáját... s nem tudna idegenben élni? Mit érne a sok pénz, a kényelem, jó­lét, ha egyszer eszébe jutna a Ba­kony, a Vértes, a Duna... A front­ról már ismerte a honvágy hatal­mas érzését. Olyan az, mint a sze­relem. Forró, kegyetlen, behálóz­za az embert. Ilyenkor elhagyja a férfit az ereje, kiölődik belőle a tettvágy. Igaz viszont, hogy a pénz... Pénzért mindent meg lehet venni... De hátha sikerül mégis­csak rávenni a legfelsőbb vezetést, ne adják el a bauxitot... Talán magával Horthyval kellene be­szélni... I Biztosan fogadja, hiszen ő ma­gyar feltaláló... Magyar ember... Nem, egyelőre nem szól Alicenak. Ne bánkódjon feleslegesen. A kertből a gyerekek szaladtak elébe. Zsuzsa megnőtt, Éva ki- gömbölyödött. A felesége a szo­bában volt, a gyerekcsacsogásra jött ki az előszobába, és ölelte át férje nyakát. — Ez aztán nagy meglepetés! Hát téged is lehet látni? No, eressz már el. és gyere beljebb. Ha egy vasutashoz mentem volna férjhez, akkor sem maradhattam volna ennyit egyedül... Nem vagy éhes?... Várj, maradt tegnapról pogácsa, behozom, tudom szere­ted. Beszéltem Aschnerrel, tudod, kő nagyon rendes ember, mindig ’valami újat akar alkotni. A né- kmetek nagyon szorítják, de véle- 'ménye szerint egy ajkai feldol- kgozómű megoldaná a hazai gyár­tás problémáját... Mondtam neki, én képes lennék újabb területe­ket felkutatni... Ám, ha a régie­ket visszaadnák... — A régiek! Jenő, hol vannak a régiek? Nem adják azok visz- sza neked, ne is reménykedj. Ki­vel akarsz még beszélni?... Horthyval is?... — Igen. Tudom, hogy van még ezeken a területeken kívül is bauxit az országban. Például Ba- latonfüred környéke is nagyon gyanús nekem. — Csak nem akarsz megint vándorútra kelni? — Nem... Most nem... De ha Aschnerral sikerülne valami, vagy a kormányzóval, én szívesen kutatnék tovább... Tudom, te azt szeretnéd, vállaljak el egy főmérnöki állást valahol... de én nem arra születtem. Engem meg­fojtana egy iroda. Kutatni, ku­tatni, kutatni. Ez az én elemem. Annyi természeti kincse van még ennek az országnak... Kellemes meleg volt a szobá­ban. az otthon kicsit bágyasztó, de kedves derűs melege. Zsuzsa apja mellé guggolt, és nagyra nyílt szemekkel figyelte. Balás lehajolt hozzá, megsimogatta ha­ját. — Mi akarsz lenni, ha meg­nősz?... Geológus?... — Én az akarok lenni — szólt közbe Éva, mire mindíketten jót nevettek. — Alig nőttél ki a földből, kis­lányom — cirógatta meg arcocs­káját Balás. — De ha megnősz, az lehetsz. — Én sok pénzt fogok keresni — szólalt meg Zsuzsa is —, hogy édesanya ne legyen mindig szo­morú. Balás arcán felhő vonult végig. A gyerek mindig megmondja az igazat. Szegény Alice... Milyen nagy áldozatot hoz, és mégsem panaszkodik. Este a gyerekek már lefeküd­tek, sötétbe burkolódzott a ház. ök azonban még sokáig fent ma­radtak. Balás az ágyon végigdől­ve cigarettázott, s néha ki-kiné- zett az ablakon. A csillagok ma­gasam jártak, csend volt, csak a kutyák ugatása hallatszott a tá­volból. — Régen éreztem magam ilyen boldognak — mondta Balás kezét felesége feje alá csúsztatva. — kínlódtam, de úgy érzem, érde­mes volt. Én nagyon bizakodom... Másnap levelet kapott dr. Kiértél, hogy térjen vissza sür­gősen Budapestre. Nem tuda­kolta, hogy miért. Talán Aschner hagyott üzenetet, vagy Abzinger tud valamit a zártkutatmányok ügyében?... Este a nyolcórás vo­nattal utazott vissza. A Déliben szállt ki, nem ült villamosra, gyalog, tette meg az utat a Ka­szinó utcáig. A lépcsőházban fel­kattintotta a villanyt, s kettesével vette a lépcsőfokokat. Csengetett. A LÁMPA KIALSZIK Balás ismét csengetett. A lép­csőház üvegablakán keresztül a szemben lévő házra lehetett lát­ni, a kapubejáratra, amelynek két oldalán kőherkulesok tartot­ták a cifra boltívet. Az utca zaja behallatszott. Balás elővette la­káskulcsát, bedugta a zárba. Le­nyomta a kilincset. Szívdobba- násnyit még várt, aztán belépett. — Rozika! — kiáltott a sötét­ben. a villany kapcsolóját keres­ve. — Rozika! \ Nem jött válasz. Keze a kap­csolón volt. amikor sötét alakok ugrottak melléje. — Ne moccanjon! Oldalában érezte a revolver csövének nyomását. Lassan fel­felé emelte karját. A következő pillanatban hátulról meleg kéz ragadta meg tarkóját. Éles szú­rást érzett a nyakán. Mintha hir­telen lámpát oltottak volna el. Még zuhanásának sem volt tuda­tában. Abzinger Gyula a „8 órai új­ság” első oldaláról értesült barát­ja haláláról. A Szent István körút egy . újságosbódéjából meredtek rá az óriás betűk: „Balós Jenő rejtélyes halála...” „Holtan talál­ták a bauxit felfedezőjét!...” Má­sik lapra nézett, onnan is ordí­tottak a sorok: „öngyilkos lett-e a neves kutató?” Abzinger azt hitte, mindjárt megfullad. Tér­dei megroggyantak, támaszték után kellett néznie, s csak később tudta részletesen elolvasni a hír­lapi magyarázatot: „Rejtélyes ha­láleset történt a vár egyik utcá­jában. A hatszobás lakás főbér­lője néhány hónappal ezelőtt ki­adta Balás Jenőnek albérletbe egyik szobáját. Dr. Kiár Andrá­séit otthon sem voltaik. A cse­lédlány délelőtt benyitott a mér­nök szobájába, de azt üresen találta. Az alkalmazott azt hitte, a mérnök már elment hazulról ég ezért bement a fürdőszobába. (Vége következik.) KAPUT NYISSATOK!-HANGZOTT ^3Sß EGY MEZÍTLÁBAS TOROK,MACSKAKÉNT FUTOTT FEL A HID LÁNCAN.^^j^ EGY PERCIG FARKASSZEz/^Sx ■ ■■ M^T NÉZTEK AZ , UrijnffLíy őrrel .... GERGELY AZ EGYIK MOZSÁRRAL SÖPÖRT UTCÁT A HÍDON RAJZÓ TÖRÖKÖK KÖZÖTT. A KIÁLTÁS S A LEERESZTETT HÍDON ' ' TÖRÖKJŐL KERGETVE BEVIHARZOTT A VARBÓL KINT REKEDT NAGY LUKACS ES Z5 LOVASA. IK^ZPUSKASOK A KAPU 4 ( OAPOASOKA KAPUHOZf S ái r\ - - -L/ . A CSATA UTÁN EGY VALLAS KIS EMBER LEPETT POBO ELE jezehtem AlASSAH, MEGÉRKEZTEM. MOST MAR ,V fíí/ZHATOD A H/DAT, HADD HOZMOM A POGAHTA. ^ LUKÁCS f/AM?V x f ZÁNCOT ÉRDEMEZSZ ,A ZÁBABRA, GEZEHGÉZ CSAKAP60Í ARAHKZÁNCOTA WAMDRAj .DEREK JÓ MÉZEMf /

Next

/
Thumbnails
Contents