Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-27 / 252. szám
1964. október 27. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Látogatás a jövő ápolónői között Tucatnyi kórházat hívtam fel telefonon. Volt közöttük kisebb- nagyobb, belgyógyászat és sebészet, szülészet és reumatológia. Egy kivételével minden alkalommal az igazgató főorvossal beszéltem. Egyetlen kérdést tettem fel csupán: „Van-e elegendő ápolónő az ön által vezetett kórházban?” Valamennyi válasz egyöntetű volt: Nincs! S milyen javulás várható? Talán az ápolónőképző iskolák jelenlégi évfolyamáról nekünk is jut néhány végzett növendék — Máriának hívják. Nyolc általánost végzett. Ó az egyetlen pesti kislány a 180 nővérjelölt között. — Vannak mesterségek, foglalkozások és hivatások — kezdte. — A miénk — hivatás! A betegeknek mi vagyunk a külvilág, magunkkal visszük a kórtermekbe az egészségesek életét, bizakodását... Én szeretem az embereket, mert az emberek úgy kívánják a szeretetet, mint én... Szépen mondta. Ö ezért választotta ezt a hivatást. De B. hangzott a reménykedő felelet. Ez szolgáltatta az indítóokot, hogy felkeressem az ország legnagyobb ápolónőképző iskoláját, a nővérutánpótlás fellegvárát. Arról akartam megbizonyosodni, hogy a kórházi főorvosok re- n lykedése indokolt-e, s arra kerestem választ, milyen indítékok késztetnek manapság egy fiatal lányt arra, hogy ápolónő legyen, milyen kétségekkel, vagy bizakodással készülnek a jövendő életpályájukra az iskola hallgatói. Újpest egyik kacskaringós utcájában találtak otthonra. Kívülről öreg iskola látszatát kelti a hatalmas, sárgára festett épület. Belülről azonban minden új, minden modern. Négy és fél millió forintot költött rá az állam. Nemrég adták át az építők. Kétszáz fő a befogadóképessége. Itt belül most 180 növendék tanul. Húsz lány jöhetne még, várják őket az üres padok. Meg a kórházak és klinikák orvosai, betegei. Itt vagyok közöttük. Lányok. Szépek, fiatalok. Tele lendülettel, ambícióval. Az intézet egyik tantermébe gyűltek össze. Tudták jóelőre, újságíró érkezik. Szemben ülni száznál is több, csillogó, kiváncsi szemű lánnyal még a feleltető tanárnak sem könnyű feladat, pedig őt az osztálykönyv hatalma is segíti. Én egy kicsit védtelennek éreztem magam. Nemcsak azért mert közelebb vagyok a huszonöthöz, mint a harminchoz, hanem azért is, mert azt olvastam ki a tekintetekből, hogy ezek a kis nővérek korukhoz képest, nagyon komolyan veszik az életet. Én kérdeztem, ők feleltek. Azt hiszem valamennyien őszintén. Mivel „egymás között” voltunk; „Tanároknak tilos a belépés”, — felkiáltás alapján, most sem írorr ki a nevüket. A felelő, keskeny arcú, áttét szően fehér bőrű kislány, rendkívül finom jelenség. 17 éves, K. Róza vajon miért? — Kérem, én a TTK-ra szerettem volna menni. Törökszent- miklóson érettségiztem. Ide azért jöttem, mert „ugye valamihez csak kell kezdeni”. — És most, fél év után? Szívből mondom, már is megszerettem a pályát. De ez kevés. Túl romantikus így. Sokat, nagyon sokat kell tanulni, tudni ahhoz, hogy valaki nyugodt lelkiismerettel mondhassa: jó nővér vagyok! — mondta. Egy tanuló két év alatt 20 ezer forintba került az államnak. Nem mindegy tehát, hogy félúton, vagy esetleg a végén egyszerűen meggondolja magát a jelölt és csomagol, faképnél hagyva az iskolát, a kórházat. — Éppen eleget emlékeztetnek bennünket erre a 20 ezerre — mondja R. Márta. — Adnának inkább eleget enni, az ember néha majd éhen hal!... Hatalmas kacajba fullad a szava. Az éhenhalás előtt álló Már- tika ugyanis alig fér be a padba. Az okos szemű C. Katherina komolyra fordítja a szót. Sűrű, göndör haja van, egészen világos szőke. — Igaz, vannak akik közben meggondolják magukat. Rájönnek nem egészen így képzelték el. Ez szerintem nem olyan nagy baj. Ápolónőnek az való, aki nemcsak a fehérbóbitát látja, meg a doktor urak bókját várja. Ez a hivatás igazi emberszeretetet, és sok-sok segítőkészséget követel. Hiszen még az egészséges emberek is szívesen veszik, ha szeretettel és figyelmesen foglalkoznak velük, nem ridegen, kötelesség- szerűen. A betegek százszor jobban kívánják a megértést és a szeretetet És milyen szívbemar- kolóan hálásak sokszor a gondoskodásért. Egy ideig konyhalányként dolgoztam már kórházban. A betegszobákba csak ritkán jutottam. De amikor láttam, hogy egy-egy apróbb figyelmességért is olyan végtelenül hálásak tudnak lenni, arra a meggyőződésre jutottam, hogy legszebb, legtisztább öröm minél több jót tenni, segíteni a szenvedő embertársainkon. Ezért leszek én ápolónő. Katherina körül a lányok egyetértőén bólogatnak. Arcukra van írva, hogy barátnőjük az ő szívükből is beszél. A hivatástudat ilyen szép kifejezése hallatán kissé elfogódottan teszek fel még egy kérdést: — És a fizetés? — Hát az ugyan kezdetben szerény. Havi 1050 Ft. Csak az albérlet ne volna olyan drága! Kevés még a nővérszállás. Én úgy tervezem, hogy legalább egy ideig a szabadnapokon házi ápolónői szolgálatot is vállalok. Amíg a szobabútor meg lesz. — mondja kissé szégyenlősen. l Többen közbeszólva helyeselnek. Emlegetik az udvarlókat is, akik bizony néha olyan értetle- nek. Nem akarják tudomásul ven-, ni, hogy a betegeket este sem, | meg vasárnap sem lehet magukra hagyni. A beszélgetés mind derűsebbé, közvetlenebbé válik. Ki-, csit csúfondárosan vigasztalják egymást. De megszólal a csengő kezdődik az anatómiaóra. Utána gyógyszertan. Búcsúznom kell! S ha majd a tanfolyam végén! utoljára halkul el a csengő szava orvosok és betegek egyaránt tapasztalhatják, hogy a Máriák, Rózák és Katherínák ott lesznek, ahol a nap minden percében a legigazibb emberség próbáját kell kiállniok. Irta és fényképezte: Regős István Minden községben egy előadássorozat — Szakosztályok az évfordulóért Kiadós munkának számít áttanulmányozni a Tudományos Is- I meretterjesztő Társulat Tolna me- ' gyei szervezetének éves munka- j tervét. A vaskos dosszié azon- j ban annyi érdekességet tartogat, hogy megéri a fáradságot. A jnagy anyag egyenként tartalmazza a szakosztályok elképzeléseit . és terveit a következő népműve- í lésd évadra, és magában foglalja : a társulat munkájáról szóló ösz- szegezéseket is. Nem érdektelen idézni az ál- . talános célkitűzésekből, amelyek ! a munka foglalatát adják. Érdemes aláhúzni: „A korszerű mű- iVeltség terjesztésével előadásaink 1 járuljanak hozzá a szocialista j közművelődés hármas célkitűzéséhez: a világnézeti neveléshez, a szakismeretek terjesztéséhez, valamint az általános műveltség színvonalának emeléséhez.” Nagyobb figyelem az akadémiákra Az összegezés természetesen nem marad ilyen általános. Egyik fő feladatnak jelöli meg az eddig jól bevált akadémiai rendszer további kibontakoztatását. Mindezt úgy, hogy az ismeretterjesztés eszközei üzemekben, falvakban közvetlenül segítsék a termelési feladatok megoldását. A munkaprogramban az ismeretterjesztési formák közül fontos helyet kaptak az előadássorozatok. Ezek csaknem teljes egészében felölelik a társadalom- és természettudományok valamennyi fontos ágát, és a megye összes, tehát számszerint 108 községében indul közülük egy- egy. Nyolc—tíz előadásból áll a tervek szerint egy sorozat úgy, hogy a népművelési évadban mintegy ezer előadás fog elhangzani a megyében. A TIT által szervezett rendezvényeknek ezek az előadások miridössze csak egyharmadát teszik ki, a nagyobbik részt, mintegy további kétezer rendezvényt, a munkás- és termelőszövetkezeti akadémiák és egyéb megmozdulások jelentik. Széles hálózat az üzemekben A munkásakadémiák a megye valamennyi jelentős üzemében megindulnak. Szekszárdon a Mezőgazdasági Gépjavítónál, a Bőrdíszmű Vállalatnál, az Építőipari Vállalatnál, Simontomyán a Bőrgyárban, Bonyhádon, a Zománc- és Cipőgyárban, Gyönkön a Tűszelep-üzemben, Tolnán a Selyemfonógyárban, Pakson a Konzervgyárban, Dombóváron a Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál. MÁV-munkásakadémiák Dombó- I váron és Bátaszéken kezdődnek, | a ktsz-eknél pedig Dombóváron ■ Pakson, Bátaszéken, Tamásiban, | Szekszárdon, Tolnán indulnak akadémiai előadások. Termelőszövetkezeti akadémia a megye területén összesen harmincnyolc lesz. de ezenkívül mezőgazda- sági témával foglalkoznak a dal- 1 mandi, hőgyészi, szekszárdi, Biri- tói Állami Gazdaságban megrendezésre kerülő előadássorozatok : is. Az ismeretterjesztés akadémiai formáit a továbbiakban még fel- I sorolni is sok. Indul méhészek, állatorvosok, nevelők számára, és megtalálhatók köztük a már hagyományos KISZ- és nők akadémiája foglalkozások is. Vándorkiállítás népművészetünkről A TIT külöböző szakosztályai a maguk módján készülnek arra, hogy méltóképpen megemlékezzenek évi munkájuk során hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáról. Emlékestet rendeznek például november 30-án Szekszárdon, a város felszabadulásának évfordulóján. A történelmi szakosztály tagjai tevékenyen részt vesznek a Legújabb- kori Történelmi Bizottság által megrendezendő kiállítás anyaggyűjtésében. Az elmúlt 20 esztendő eredményeit kívánják bemutatni a megye kulturális és gazdasági fejlődésével foglalkozó előadások. A művészeti szakosztály érdekesnek ígérkező vándorkiállítást készít az évforduló tiszteletére a megye faragó-, hímző-, szövő- és kerámiaművészetéből. A vándor- kiállítás januárban nyílik meg, és a tervek szerint nemcsak megyénkben, hanem az ország ösz- szes TIT-klubjában bemutatják. Előre megállapítani természetesen nem lehet, hogy a háromezer előadás hány hallgatót, érdeklődőt fog jelenteni, mindenesetre a pedagógiai, a nemzetközi, az irodalmi, az egészségügyi, a műszaki és valamennyi szakosztály tagjai, előadói mindent megtesznek, hogy az ismeretterjesztő előadások több ember vonzzanak. Az évad végi mérlegkészítés minden bizonnyal új, jelentős eredményeikről és tapasztalatokról számolhat majd be. V. M. PAKSI csárda PESTEN Azt nagyon nehéz kideríteni, hogy Tolna megyének mekkora és miből fakadó híre van Budapesten. Azt azonban, hogy Paksé nagy, igen könnyű. Paks hírnevét egy csárda őrzi. Buda legforgalmasabb útvonalán, a Mártírok útján. Tulajdonosa a Paksi Vörös Csillag Halászati Szövetkezet. Paksról látják el friss, élő hallal naponta a csárdát. Évi három-négy vagon halat ad el itt a 32 főnyi személyzet. Reggel nyolctól éjfélig. Nemcsak Budapestieknek. A vendég- könyben rendre sorakoznak a külföldiek dicsérő bejegyzései, akik mindenesetre azzal az előnnyel is élhettek, hogy itt szinte akadálytalanul megértethetik magukat a felszolgálókkal, akik között van aki németül. más angolul, franciául, csehül, szlovákul és oroszul beszél. A bejegyzéseket érdemes végiglapozni. Szerepel itt az Aranyfej című film Hollywoodé stábja, a kubai követség. Szántó Jenő hegedűművész, Borsos Miklós szobrászművész, Ajtay Andor, Bihary József. Féja Géza Örkény István. Vészi Endre, Kellér Dezső, Jékely Zoltán és akire az üzlet vezetői — kis szakmai sovinizmusból talán a legbüszkébbek —, Gun- del Ferenc. Tolna megye Paks képviselte budapesti híre mindenképpen örvendetes, örvendetes az is. hogy egyetlen napon három fajta halból (ponty, süllő, angolna) csekély tízféle halételt hirdetett az étlap. Ennek kapcsán óhatatlanul felmerült bennünk egy kaján gondolat: vajon mikor lehet ennyiféle halételt fogyasztani Sz-kszárdon is? OI. Mert az emberek úgy kívánják a szeretetet... Az évadban háromezer rendezvény
