Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-27 / 252. szám
íiiő4. ok lóber 21. TOLNA MEGVET NEPÜJSAO Miért nincs vízműtársulás Bölcskén? — A fűtési idény megkezdése előtt mindig megvizsgáljuk a házak tüzelőrendszerét. Némelyik ember felesleges zaklatásnak veszi, pedig itt, Bölcskén nagyon sok háznál találunk szabálytalanul, a kéménybe épített gerendát. Különösen a felszeg, zsup- tetős házaiban. Még jó órában mondom, eddig nem volt komolyabb tűzeset. Szerencsénkre, mert egykettőre elfogyna a vizünk, és ott állhatnánk tétlenül — mondja Bobesik István tűzoltó- parancsnok. — Igen, a víz nagy gond, majd az egész községben — folytatja. — De nemcsak a tűzoltás miatt, hanem elsősorban azért, mert hiányzik az egészséges ivóvíz. Ami kutak vannak, azok fertőzöttek az egészségügyi vizsgálat szerint, nyáridőben pedig any- nyira kiapadnak, hogy amit húznak belőlük, az is zavaros, majdhogynem használhatatlan. — Mit lehetne tenni? — Vízmüvet építeni, ami behálózná az egész községet. Ahogyan már sok helyen megcsinálták. — Tehát itt, Bölcskén is azt kell cselekedni, mint másutt. Társulás keretében... — Ezt szeretnénk mi is, csak hát... Csak hát itt túlságosan óvatosak az emberek. Elindítottuk az ügyet már négy évvel ezelőtt. De akkor majd mindenki úgy vélekedett; ilyen tetemes költségbe nem megy bele, mert kevés a kereset. Pedig akkor még hét évi törlesztésre kaptunk volna kölcsönt. A beszélgetés során kiderül, • Bobesik István nemcsak az ön-| kéntes tűzoltók parancsnoka, hanem a vízműtársulást szervező bizottság elnöke is. Aztán kiderül az is, hogy a víz-ügyben tulajdonképpen két táborra szakadt a község. Az egyik ““ befolyásos hangadókkal az élen — amellett tör lándzsát, hogy nem kell, minek a törpevízmű, hisz ott a két artézi kút. A másik, hogy igenis kell, elvégre ők is fizetik a községfejlesztést, tehát lássák a hasznát is. (De a vízmű nem a községfejlesztésen áll, vagy bukik, hanem azon az anyagi hozzájáruláson, amelyet minden portának fizetnie kell az árok kiásásán, betemetésén felül.) Mekkora ez az összeg ? Lamszider István tanácselnökhelyettes szerint huszonöt-harminc forint körül havonta. Nincsenek kéznél részletes tervek, de hozzávetőlegesen tizenöt kilométer körüli hálózat épülne, hozzá a falu északi részén, Havason két, ötven köbméteres tárolómedence. — Az első próbálkozás nem sikerült — mondja az elnökhelyettes, de a télen ismét hozzáfogunk. A birtokunkban van már száz- egynéhány nyilatkozat, ezekhez kell még gyűjteni annyit, hogy túlhaladjuk a társulás megalakulásához szükséges hatvan százalékot. Az elmúlt évben már változott, javult a helyzet a termelő- szövetkezetekben, jobbak az emberek körülményei, és ez befolyásolja a nézetüket is. így majd fölébe tudunk kerekedni azoknak, akik ellene vannak. — Kik azok? Bobesik István sorolja a neveket, majd hozzáteszi: — Olyanok, akiknek a háza előtt már ott a vízvezeték. Ugyanis néhány éve a Paksi, a Rákóczi és a Petőfi utcában lefektették a vízvezetéket, amelyet egyik artézi kút vize táplál. — A meglévő vízvezeték hét kifolyócsappal működik — mondja az elnökhelyettes. — És akiknek ott van a háza előtt, azokat nem nagyon érdekli az, lesz-e másutt, vagy nem. Vízműügyben Bölcskén lezajlott már néhány viharos tanácsülés. A kerékkötőknek ezideig sikerült — éppen az anyagiakra hivatkozva — meggátolni a társulás megalakítását A kimondott szavak mögött viszont ott árulkodik a valóságos szándék, az igazi ok; a saját érdek. Miért fizessek? — gondolja, akinek a meglévő vízvezeték a helyébe szállította ingyen a vizet. — A télen ismét hozzálátunk a szervezéshez. Ha a kinti munkák befejeződnek, lesz időnk, hogy szót értsünk a lakossággal ebben a fontos közügyben — mondja az elnökhelyettes. — Ha Dunaföld- várott, Pakson, sőt, a jóval kisebb Kömlődön is megépítették közös összefogással a vízmüvet, akkor előbb-utóbb nálunk is megy majd. — Igen — toldja meg Bobesik István — meg kell, hogy lássák az emberek; azoknál talál a legnagyobb ellenzésre a vízműtár- «ulás gondolata, akiknek a háza előtt éjjel-nappal ott folyik a víz. Ugyanakkor a község nyolcvan százalékának állandó a vízhiánya. És belátják, az anyagi hozzájárulás nem jelent nagy megterhelést, mert nem sok az a harminc forint havonta. Viszont mindenkihez eljut a jó ivóvíz, és egy év múltán bárki bevezetheti az udvarába, vagy a lakásába. Hl.' Tolna megyei irodalmi lexikon Megyénk területe nem túlságosain gazdag irodalmi emlékekben. Mégis sokan születtek, éltek, vagy megfordultak itt, akik kisebb, vagy nagyobb súllyal szerepet játszottak irodalmunkban. Egyik-másikuknak már csak a szakemberek ismerik nevét. Most a községek ABC-sorrendjében rendre említjük valamennyit, aki Ívnek nevét, megyénkkel való kapcsolatát kideríteni sikerült. Bikácson tanult német szót Dömötör János, a múlt század jónevű irodalmára 1850—-53 között. Ugyanő’ ebben az időben sokat tartózkodott Bogyiszlóit élő nagyapjánál is, aki itt volt református lelkész. Bonyhádon nevelősködött a Perczel-családnál 1820. és 1822. közt Vörösmarty Mihály, akinek emlékét tábla is hirdeti a faluban. Bölcskén született Kiss János 1770. szeptember 22-én. Decs nevét a sajátjában is viselte Baranyai Decsi István, aki a XVI. század második felében született itt. Decsen tartózkodott 1566 elején a nagyhírű Szegedi Kiss István prédikátor is. Dombóváron írta 1537-ben Jason és Medea című széphistóriáját Tinódi Sebestyén, akit Lantos melléknévvel ruházott fel az utóikor. Dunaföldváron született Arany János körösi tanártársa, az irodalmár Tömöri Anasztáz. Petőfi 11845. szeptemberében ejtette útba a községet, amikor itt kelt át a Dunán, hogy felkeresse a „jó . öreg korcsmárost”. Dunaszentgyürgy a fentebb már említett Dömötör János szülőfaluja. Fürgédén született, majd gya- kornokoskodott később az uradalomban Vas Gereben. Gyönkön volt gimnazista a kiváló regényíró. Tolnai Lajos, aki Györkönyben született 1837. január 31-én. • Ozorán szerzetté az irodalom- történet által számon tartott Pan- nonniai éneket 1529-ben Csáti Demeter. Néhány évvel később itt másolta a Kulcsár-kódexet Pápai Pál szerzetes. 1480-ban itt tartózkodott a magyar középkor egyik nagy írója, Temesvári Pel- bárt. 1845. tavaszán pedig hatodmagával itt is próbálkozott a színjátszással Petőfi Sándor. Sárszentlőrincen tanult 1832— 33-ban Petőfi, a,ki itt lakott, előbb Hittig, majd Németh jegyzőknél. Simontornya szintén látta a színpadon Petőfit, aki Szepesi Károly társulatával 1841. nyarán fordult meg itt. Szekszárdon született 1883. november 26-án Babits Mihály, az azóta róla elnevezett utca 8. számú házában. Garay János születésének éve 1812. 1930. tavaszán pedig egy Nyugat-est keretében j felolvasott a megyeszékhelyen Móricz Zsigmond. Tolnán tanult a hitújítás korénak több nagysága: Baranyai I Decsii János, Decsi Gábor és Mé- liusz Juhász Péter. Itt tanított viszont Szegedi Kiss István 1552—54-ben és Tolnai Fabricius Bálint. Filmfelvételek a szekszárdi szüretről A Szekszárdiról készülő film szüreti jeleneteit forgatják a Magyar Televízió és a szekszárdi amatőr-filmstúdió munkatársai. Kiss István ipariskolai tanár, az amatőr-filmstúdió vezetője és Vesztergombi János forgatókönyviró korábban már több felvételt készített a szekszárdi borvidék megtorlás Németkéren ként ajánlanak: a megszerzett munkaegység után a kenyérgabona-járandóságot lehessen kukoricával, vagy más takarmánygabonával helyettesíteni természetben. Lehessen, de miből, amikor a németkéri gazdaság ma még a közös állatállomány takarmányozását sem képes saját erejéből megoldani. Sajnos, ezen a munkaelosztáson kizárólag oda lyukadunk ki, hogy jelenleg a tagok a vezetőket hibáztatják, a vezetők pedig a járást. Az őszi mezőgazdasági munkák pedig nem haladnak kielégítő módon és nincs kizárva, hogy a kárt kár követi. Itt kezdődik viszont az, amiben a tsz brigádvezetőinek és szakvezetőinek igazuk van. Fontos népgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a gazdaság a szerződésben vállalt kötelezettségét kenyérgabonából teljesítse. Ezen nincs vita. A nyáron szentesített premizálás betartásához viszont a tagok ragaszkodnak. Az ígéret betartása járjon bármilyen következményekkel, kötelező. Ezen sincs vita. Csakhogy itt már ámyaltabbak a problémák, mert az ígéret be nem tartása a gazdasági bajok sokaságát idézheti elő, viszont a káros kisüzemi ellenállás is, amely a kötelességről nem akar tudomást venni. — Erre jött a hivatali megtorlás. — mondja Ambach Ede agronómus. A hivatali megtorlás abból áll, hogy a közös gazdaság sertésállománya részére a sertéstáp-ellátást megszüntették. A vezetők attól tartanak, hogy a sertéstelepen bélgyulladás, vagy más betegség üti fel a fejét. A sertéstáp-ellátást ugyanis minden átmenet nélkül szüntették meg, anélkül, hogy legalább lett volna idő a fokozatos átállásra a tápról, a kukoricára. A vállalat részéről az eljárásban van logika, hiszen aki kapni akar, az adjon is, főként, ha van miből adnia. De, Németkéren ez a hivatali megtorlás, legyünk őszinték, a tsz-vezetők gondját csak szaporítja, a dolgokon viszont nem változtat semmit. Ezen kizárólag a tagok meggyőzése változtatna, amihez viszont idő kell. A brigádvezetők tehát a munkaelosztáson fejfájós töprengéssel tűnődtek, hogy miként mozgósítsák a tagokat, a családtagokat. Nehéz, mert a gazdák szerint a vezetőség becsapta a tagokat. De igazságot tenni még nehezebb, mert a népgazdaság ugyanúgy elvárja u maga részét, mint ahogyan a tagok elvárják és mint ahogyan a tagok a maguk részét a népgazdaságtól meg is kapják. Egy bizonyos. Németkéren az őszi mezőgazdasági munkák sikeres lebonyolítása mégiscsak mindegyik szövetkezeti gazda zsebbevágó érdeke, s a problémákat úgy kell elrendezni, hogy közben a betakarítás, a vetés ne akadszüretéről. Vasárnap ismét megjelent a Televízió egyik filmező- csoporíja a parásztai és Bottyán szőlőhegyen s a Garay Termelőszövetkezet szüreti munkáiról, présházában és pincéjében dolgozó gazdáiról vettek filmszalagra jeleneteket. A Garay Tszben a közepén járnak a szüretnek. Szőlőből az idén olyan bő a termés, amilyenre a szövetkezet legidősebb szőlőtermesztő gazdái sem emlékeznek. Föglein Ferenc elnökhelyettes becslése szerint 1200—1500 hektót liter bortermésre számítanak. A Televízió munkatársai filmre vették a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum nagysikerű, új kiállításait is. Ahol már a jövő írra készülnek nyár 3 on meg. Szckulity Péter Szezoncikk a fürdőruha, csak tavasszal és nyáron vásárolják. A Szekszárdi Szabó Ktsz-ben azonban egész éven át tart a fürdőruhaidény, sőt, az idei télen minden eddiginél nagyobb meny- nyiséget gyártanak a különféle típusú fürdőruhákból. A harmadik negyedévben 25 ezer darab készült, a negyedik negyedévi terv már harmincegyezret irányoz elő, az 1965. első negyedévi program szerint pedig negyven- ötezret kell készíteni. — Most már a jövő évi modellek „futnak’’ a szalagokon — mondja Cseh Ferenc, a szövetkezet elnöke. — Milyen lesz a jövő nyári fürdőruhadivat? — Nem sokat változik az ideihez képest. Jövőre már fele-fele arányban kéri a kereskedelem a kétrészes és az egybeszabott fürdőruhákat, eddig kétrészesből többet készítettünk. A színek igen változatosak, többek közt narancs, mályva, sárga, tü; kizkék, fekete és piros színben készülnek az új modellek. Újdonság lesz a köpenyből. mellénykéből és nadrágból álló strandöltözék, amiből a negyedik nerced évre ezret rendelt a kereskedelem. Szövőműhely és raktár épül Deesen Bővül a Sárközi Népművészeti Szövetkezet: szövőműhelyt, raktárt és átvevőhelyiséget épít a Népi-iparművészeti Alaptól kapott 200 ezer forint hosszú lejáratú kölcsön segítségével. A szövetkezet á decsi székházával szomszédos épületet megvásárolta, s azt a sárközi népművész asszonyok munkatermévé és raktárává alakítja át. A jelenlegi Népművészeti Ház ugyanis már szűknek bizonyult, s gondot okoz a raktározás, az átvétel. A szövetkezetnek jelenleg mintegy 470 tagja van. Decsen, Űcsényben, Sárpilisen, Bátán, Sió- agárdon és Bútaszéken Szövik és hímezik-, az ügyes női kezek a Moszkvától Tokióig és Londonig megcsodált kézimunka-remekeket. Legújabban Bátaszéken alakult hímzőrészlege a szövetkezetnek. Megállt as idő... Legalábbis a szekszárdi MÁVAUT megálló óráján. Azon a kronométeren mindig három óra lesz öt perc múlva, tekintet nélkül arra, hogy kora reggel, vagy késő éjszaka van. Eddig mindenki csak bosszankodott miatta, a minap azonban hallottam, hogy valaki ezt mondta: „hiszen jól jár ez az óra”. Az illetőnek ugyanis három óra előtt néhány perccel jutott eszébe, hogy megnézze az időt.. — kájé — Eredményes őszi nagyhalászat Az 1647 hold víztükrű Tolna— Baranya megyei Halgazdaság október 10-e óta folytatja az őszi nagyhalászatot. A gazdaság tavaiból a tervek szerint tízezer mázsánál több hal. főleg ponty kerül ki. Bár az esőzés és a nagy sár gyakran akadályozza a halászokat, mér eddig két és félezer mázsa halat fogtak ki, mintegy 400 holdnyi tavat teljesen lehalásztak, alig két hét alatt. MIVEL TARTOZOM? Kedves, családias hangulatú kisvendéglő. A rádió kellemes tánczenét sugároz. a pincérnők gyors mozdulatokkal sürögnek a vendégek körül. Az egyik asztalnál idős házaspár: vékony dongájú. bogár szemű öregember, termetes felségével. Az öreg időnként legé- nyeseket kurjongat, az ebédelő munkások derűs megértéssel mo- so’ycdnak el hallatára. Nem úgy a feleség öt szemlátomást ke’- leme lenül érinti férjura hangoskodása, és min dönt, el köve1, hoev lecsendesítse, de párja inkább hallgat a söröspohár „tanácsára”. Az asszony csendesen könyörög, pedig, ha elfutná a méreg és egy pofont cser- dítene le a cingár férjnek, bizony megbillenne itt az egyensúly. Egyelőre a férj van fölényben, mert a következőket hallani: — Most szerettessem meg magam, 55 évesen? Nem. angyalom. te abból nem eszel. Ha nem tetszem kelj fel és hagyj itt! A végső kellemetlen szó használ, és az idős asszony, nehézkes mozdulattal felemelkedik, fájós lábbal a kijárat felé biceg. Válla megremeg. és keserű arccal figyeli az embereket. vajon mit szólnak szégyenéhez? A számlát már előzőleg kifizették, de az öreg, tudja, mi a ..becsület”, mert újból rikolt: — Rendezem a fizetnivalót! Mivel tartozom? A kiszolgálók, akik részvéttel figyelték az asszony távozását, csak annyit mondanak: — A vendéglőnek, bács;ka, semmivel. Moldov&n Ibolya
