Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-24 / 250. szám

TOLNA MEGYEI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 250. szám.' “AWW ^ Fuvar éjfélkor (2—3. o.) Képregény (4. o.) Rádiómelléklet (5. o.) Részletes jelentések Tokióból &. o.) ] ÄRA: 60 FILLÉR. Szombat, 1964. október 24. Befej ezés előtt a százmilliós árvédelmi beruházás Nyolcéves programot fejeznek be a közeli hetekben a Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakasz- mérnökségen az „utolsó simításo­kat” végzik a közel százmilliós beruházáson, melynek eredménye­képpen a Sió balpartján megszű­nik az árvízveszély. Persze, ezt teljes biztonsággal kimondani so­ha sem lehet, azonban az elkészült gátrendszer képes megvédeni az itt fekvő köz­ségeket, ha a Duna vízállása az eddig mért legmagasabb szintre, az 1956-os jeges ár­víz szintjére emelkedik. Mint Goóts Kálmán, a szak­mérnökség vezetője elmondta, nem is a ténylegesen kialakult árvízszintet vették figyelembe a tervezésnél, hanem azt, amit el­ért volna, ha annak idején, nyolc évvel ezelőtt nem önt ki a Duna. Korábban alacsonyabb volt az úgynevezett mértékadó árvíz­szint, azt tekintették mértékadó­nak, ami 1956-ig a legmagasabb volt. Még az árvizes esztendőben, 1956-ban megkezdődtek a mun­kálatok a nagyszabású program végrehajtására: Doromlástól Sió- agárdig — a Duna jobbpartján és a Sió balpartján megerősíteni, magasítani a töltéseket. A dunai árvíz a betorkolló Sió felduzzasz­tásával Sióagárdig okozhat ve­szélyt. Feljebb, egészen Köleséig is hatással van a csatorna víz­állásának alakulására, árvízve­szélyt azonban csak Sióagárdig okozhat. Ezért kellett ilyen hosz- szú szakaszon megerősíteni az ár­védelmi töltésrendszert. A nyolc év alatt itt mintegy két- és félmillió köbméter földet mozgattak meg, építet­tek be az új töltésekbe. Mert nem egyszerűen a régi gá­tak megerősítésével oldották meg a feladatot, azok öregek, elavul­tak voltak, a vonalvezetésük is olyan volt, hogy megnehezítette az árvíz elleni védekezést. Elbon­tották a régi töltéseket és újat, erősebbet építettek helyükbe. A legjelentősebb munka a kutyata­nyai mederáttöltés volt, ahol tel­jesen új technológiával, hidro- mechanizációs eljárással zárták el a tolnai holtágat. Ez 24 millió forintba került. Korábban a tol­nai holtág betorkollott a Sióba. Az áradó Duna vize tehát a Sión keresztül akadálytalanul feljut­hatott Tolna és Mözs alá, veszé­lyeztetve e községeket. A holtág elzárásával — most csak egy zsi­lip köti össze a Sióval — feles­legessé vált a holtág töltéseinek megerősítése, mivel a Duna víz­állása közvetlenül nem befolyá­solhatja a holtág vízszintjét. Egyéb rövidítésekkel — a koráb­bi töltés követte a Sió kanyargó vonalát, most több ilyen kanyart „kiegyenesítettek” ' — a korábbi 50 kilométerrel szemben 33 kilo­méter hosszú töltés biztosítja az árvédelmet. Az új töltés olyan területen húzódik, ahol árvíz esetén könnyebb megszervezni a vé­delmet, biztosítani az anya­gokat, ellenőrizni a gátak ép­ségét, stb. A nyolc évvel ezelőtti árvíznél kiderült, hogy a leggyengébb a Doromlástól Sióagárdig terjedő vonalon a gátrendszer, ezért ke­rült sor itt először a megerősí­tésre, átépítésre. A Sió gátjai itt egy méterrel alacsonyabbak vol­tak a dunamentieknél. Több he­lyen azonban — mint Borrévnél, Ságaljánál, Lankócnál — megerő-í sítették a jobbparti töltéseket is. Most készül a beruházási prog­ram a balparti árvédelmi gát­rendszer teljes rekonstrukciójá­ra, amelynek megvalósítása so­rán — hasonlóan, mint a most befejezett munkáknál — átépí­tik, megerősítik a töltéseket Pa­lánktól Keselyűsig, illetve onnét lefelé a Duna meljett Bátáig. Határozat a mezőgazdasági szakmunkások és betanított munkások képzésére A most hozott kormányhatáro­zat a tapasztalatokat hasznosító hatékonyabb rendszert vezet be a mezőgazdasági szakmunkások képzésében. A jövőben a fiatalo­kat az egyes szakmák fontossági sorrendjének és műszaki igényé­nek megfelelően elsősorban szak­munkásképző iskolákban oktat­ják és nevelik. Állami gazdaságo­kat, termelőszövetkezeteket és gépjavító állomásokat jelölnek ki arra, hogy a fiatalok irányítás és felügyelet mellett ott szerezhes­sék meg a gyakorlati üzemi-tech­nikai ismereteket. Ez idő alatt ugyanolyan állami ösztöndíjat jazására is. (MTI) kapnak, mint elméleti oktatásuk tartama alatt. A felnőttek főleg az üzemek­ben szervezett tanfolyamokon sze­rezhetnek szakmunkás-képesítést, e tanfolyamokon a korszerű tech­nológiai ismeretek elsajátítására fordítanak gondot. A cél az, hogy a jövőben a szakmunkásképző tanfolyamokra a gazdaságok le­hetőleg olyan dolgozókat küldje­nek, akik a betanított-munkás képesítést már megszerezték. A határozat irányelveket tar­talmaz az egyes mezőgazdasági szakmákban a szakmunkások dí­Birjuzov marsall búcsúztatása Moszkvában Moszkva (TASZSZ) Moszkvá­ban pénteken utolsó útjára kí­sérték a Belgrádban repülősze­rencsétlenség következtében ei- húnyt Szergej Birjuzov marsallt, a szovjet fegyveres erők vezér­kari főnökét és a katasztrófa töb­bi áldozatát. A Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában a ravatalnál Brezsnyev, Koszigin, Mikojan és több más szovjet ve­zető, majd Malinovszkij honvé­delmi miniszter vezetésével a szovjet fegyveres erők több kép­viselője búcsúzott Birjuzov földi maradványaitól. A ravatalt elborították a ke­gyelet virágai. Ott volt az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak, a Legfelső Tanács Elnökségének, valamint Tito ju­goszláv elnöknek a koszorúja. A szovjet hadsereg központi há­zában ravatalozták fel a szeren­csétlenség többi áldozatát, akiket a nap folyamán a novogyevicsjei temetőben kísértek utolsó útjuk­ra. Birjuzov ravatalánál hat órán át vonultak a gyászolók. A dísz­őrségben ott állt Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköz- társaság honvédelmi minisztere, valamint a bolgár, az NDK-beli honvédelmi miniszter, a jugoszláv és román hadsereg vezérkari fő­nöke, a csehszlovák és a lengyel honvédelmi miniszter helyettese. Ugyancsak tisztelegtek a ravatal ­Mentik a termést Hatvan százalék sár í. Az udvar szélén állunk a sár­tenger mellett. — Mikor jut haza? — Egy héten egyszer. Vasár­nap. Vagy akkor sem, mert va­sárnap is megyünk gyakran. — Hol alszik? — A kocsiban. Most még le­het. nincs olyan hideg. Magára teríti az ember a sofőrbundát. — Mióta alszik kocsiban? — Egy hónapja. — A koszt? — Legtöbbször hideg. — Azóta ilyen sovány? — Nem. Sovány az egész fa­mília. — Meddig lehet bírni ezt az életet? — Amíg tart a munka. — Nős? — Igen. Az asszony nehezebben viseli a távollétet. Aggódik. De nincs baj. Egészséges vagyok és a kocsi jól megy. Még egyszer se süllyedtem meg. Jó a kerék, széles a futófelülete. Kilencszá­zas gumi. Nagydorog. vasútállomás. Glück József, a 11-es AKÖV teherko- csizója föllép a fülkébe és végig­hajt a sártengetren. Tengelicre megy, cukorrépáért. 2. A répaátvevőnek van egy ki­csi háza. ahol méri a rakomá­nyokat. Ez a kis szoba állandó zsörtölödések színhelye. — Hatvan százalékot levont. Hatvan százalék sárt. Nevetsé­1ges, hogy több lenne a sár, mint I a répa! — mondja Zsédely Jó­zsef, a tengelici Petőfi Tsz meg­bízottja, aki feljegyzi a mérési eredményeket. Az átvevő higgadtan felel: — Az csak egy tétel volt. A markológép telerakja a kocsit sárral. Itt a nyilvántartás. Egy­szer 60 százalék levonás, kétszer 50, egyszer 30. A többi mind ke­vesebb. — A harminc is sok! — Sok — bólogatnak a töb­biek. Varga Imre répaátvevő, az Ercsi Cukorgyár alkalmazottja nem vitatkozik. Példákat hoz fel. — Négy éve Gerjenben negy­ven százalékkal kezdtem, és nyolcvannál végeztem. — Micsoda?! Hogyhogy? — Nagy sárgöröngyök rakód­tak a répára, később meg ráfa- gyolt a föld, olyan volt, mint a gombóc. Kénytelen voltam leszá­mítani 80 százalékot. — Akkor felelősségre kellett volna őket vonni, hogy eladják a földet — mondja valaki. 3. Varga Imre kaposvári ember. Augusztus 28-a óta csak kétszer jutott haza. — Hol ebédel, és ki mos ma- lgára? — A dohánybeváltónál lehet enni. Inget otthonról hozok. Most már megint esedékes lesz. — Milyen a répatermés? — Jó. Nagyon jó. Még így is, hogy levonom a földet. 4. Steiner Mátyás kocsivezető tű- szős mandulagyulladást kapott. Már tegnapelőtt érezte, hogy be­teg, de azért csak hajtott. A nagydorogi orvos utasítása: azon- nai haza. Györkönybe, a körzeti ! orvoshoz! Azonnal. Majd jön délben a váltó, akkor mehet. Telefonált Szekszárdra. hogy küldjenek va­lakit. Ül a mérlegház maró füst­jében. a be-becsapódó hidegben és nyugodtan vár. Keménység van benne és lágyság. Az o ke­ménység, amit a munkájuk ad ezeknek az embereknek. A lágy­ságot, a szelíd modort nyilván örökölte. Fájó torokkal is tud mosolyogni és kedvvel beszélni. 5. Megérkezik Szekszárdról a váltó, aki a beteg Steiner Mátyás kocsijára ül. A szabadnapját ál­dozza fel; ott lakik az AKÖV mellett, szóltak neki, jött. Kiss István a neve. — Máskor is megtörtént már ez? — Mindig így van. Megtehet­tem volna, hogy nem jövök. Csak azt kellett volna mondani az asszonynak, amikor csenget­tek: nem vagyok itthon. Bebújik a kocsi alá, vizsgáló­dik. Átveszi a szolgálatot. SZABÓ JÓZSEF nál a Moszkvában akkreditált ka­tonai attasék. Birjuzov marsallt a Vörös té­ren gyásznagygyűlésen búcsúz­tatták. A nagygyűlésen jelen vol­tak az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői. Nyikolaj Jegoricsevnek a moszkvai városi pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Rogyion Malinovszkij mar­sall. honvédelmi miniszter méltat­ta az elhunyt érdemeit. Kijelen­tette, hogy Birjuzov marsall a lenini iskola kiváló hadvezére volt. Ezután szólt az elhúnyt nagyszerű szervezőképességéről és hadvezér! adottságairól, ame­lyek különösen ékesen mutatkoz­tak meg a második világháború éveiben. Malinovszkij marsall el­mondta, hogy az elhúnyt hadve­zér személyes bátorságát tanúsít­ja a Nagy Honvédő Háború csatái­ban szerzett öt sebesülése is. „A szovjet hadsereg és hadiflotta szomorúan hajtja meg harci zászlóit e nagyszerű harcos és hazafi hamvai felett” — mondot­ta Malinovszkij marsall. Rade Hamovics vezérezredes, a jugoszláv néphadsereg vezérkari főnöke beszédében emlékeztetett rá, hogy 1944. októberében Bir­juzov marsall és más, szovjet hadvezérek az Avala-hegyről, a tragikus repülőszerencsétlenség; színhelyéről irányították a Belg- rádot megostromló csapatokat. Hangoztatta, hogy a marsall és elhunyt társai a szocialista Ju­goszlávia őszinte barátai voltak. A gyászgyűlés után megadták a katonai végtisztességet Birju­zov marsallnak, majd a hamvait tartalmazó urnát elhelyezték a Kreml falában. Úgyszintén pénteken helyezték a novogyevicsjei temetőben örök nyugalomra a repülőszerencsét­lenség többi áldozatát. Inlézkedések az energia­gazdálkodás megjavítására A Nehézipari Minisztérium ve­zetői a közelmúltban arról tá­jékoztatták a Központi Népi El­lenőrzési Bizottságot, milyen in­tézkedéseket tettek az energia­gazdálkodás különböző időszerű kérdéseivel foglalkozó országos vizsgálat nyomán. Egyebek kö­zött beszámoltak arról, hogy ki­dolgozták. s a harmadik ötéves terv energiaszükségletének meg­tervezésekor már fel is használ­ják a legfontosabb vegyipari fo­lyamatok komplex energianor­máját. A vegyipari műszaki fő­osztály utasítása alapján felül­vizsgálják a nagyobb üzemekben eltüzelt szén mennyiségének mé­rési lehetőségét, s a tapasztalatok alapján gondoskodnak megfele­lő mérőberendezések felszerelésé­ről. A legfontosabb vállalatok részére — a lehetőségekhez mér­ten — azonos minőségű és szem- nagyságú szenet igyekeznek biz­tosítani. Ez a takarékos tüzelő­anyagfelhasználás egyik alapfel­tétele. Ezenkívül azokkal a vál­lalatokkal, amelyeknél nem elég­gé ösztönző az energiagazdálko­dással foglalkozó szakemberek premizálása, új, hatásosabb ja­vaslatot dolgoztatnak ki az anya­gi ösztönzésre. (MTI.)

Next

/
Thumbnails
Contents