Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-23 / 249. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG

3

3964. október 23.

Az öreg kosaras

Befejezés előtt a vetés

Amerikai vessző a pincében — A szerencsés balkezes

Simontornyan a régi műhely falán, szakadozott oklevél függ. Megsárgult már a papír, de a betűket még jól lehet olvasni: „Frigyes főherceg és Izabella főhercegasszony ő császári és királyi fenségeik fővédnöksége alatt rendezett pécsi országos kiállítással kapcsolatos időleges kerületi segéd és tanoncmunka kiállítás bíráló bizottsága Szabó Lajos kosárfonó tanoncot — Paks — elismerő oklevéllel tüntette ki.”

Szabó Lajos bácsi, a mester nagyon büszke erre a cirkalmasan fogalmazott oklevélre. Több mint fél évszázaddal ezelőtt keltezték, akkor kezdte a kosárfonó szakmát. Furcsa módon neki nem valamiféle családi hagyományból kellett erre a pályára lépni. Apjával sokat jártak vásárokra és ott megtetszett a gyereknek a kosárfonók díszes portékája.

Könyvet vesz elő, mutatja annak az íróasztalnak a képét, amelyet a kiállításra készített még inaskorában. Az ábra után ítélve valóban becsületére vált készítőjének. Most már nem nagyon akad ilyesmi. Nagynéha előfordul, hogy valaki kertibútort rendel, de többnyire csak javítás van.

Úgy mint a többi szakmában, itt is haladni kell a divattal. Szabó bácsi ahányszor Pesten járt, mindig megnézte, milyen formájú kosarakat, táskákat hordanak az emberek. Amikor hazajött, ő is megcsinálta. Csak úgy gondolomformán, mert övenhét év után már nem jelent nehézséget egy-egy új formájú tárgy elkészítése.

Az anyaghiány úgy látszik a kosárfonószakmát sem kerülte el. Panaszkodik az idős mester, hogy nem lehet jó vesszőt szerezni, anélkül pedig elképzelhetetlen a minőségi munka. Mert vessző és vessző között nagy különbség van még akkor is, ha mindkettőt fűzfáról metszették. Legjobb a magyar aranyfűz, de abból csak nagyon elszórtan találni a megyében. Aztán ami van, az is sokszor hibás, mert van egy rovarfajta, amelyik a bütyöknél megfúrja a vesszőt és az törékennyé válik. Jól tudja használni még az amerikai vesszőt is, de mielőtt felhasználja, különös eljárást igényel. Nagyon kemény a fája és napokig kell áztatni, hogy megpuhuljon. Az sem árt neki, ha a pincébe lerakják egy

végleg —

tett, és azt a sarkot, ahol nyáron dinnyét szoktak árulni.

Amikor meghalt, a felesége megmosdatta és felöltöztette. Ruha nélkül látszott csak igazán, hogy csont és bőr az egész ember. Egyszerű volt megemelni, mert oly könnyű volt. akár a pille. Pedig falánk és mohó volt, s lám, mi értelme. Semmi. Egy falat hús miatt már cirkuszolt, és ha Rozi néni nem vigyázott, vasárnap a fél kiló marhahúst képes volt egyedül felfalni. Elfeledkezett a gyerekekről. el mindenről, amikor fogára való étel került az asztalra, evésre mindig kész volt, falt, habzsolt és később az italra is rászokott. Mintha valamennyi cselédősét kárpótolni akarta volna. Negyvenötig a gazda cselédje volt. negyvenöt után sem bírta megszokni. hogy ne szolgáljon senkit, szolgálni kezdte az italt. Ezért hagyta el Rozi, néni 59-ben. A nagyobbik lányhoz, költözött, az ember pedig a Jánoskához ment, ahhoz, aki három és fél éves koráig szopott. Tőle az. erdőre járt dolgozni, de amikor ágynak dőlt, Rozi néni szó nélkül

időre, altkor sokkal hajlékonyabb

lesz.

Szabó baCSI megjárta az ország majd minden nagyobb kosárfonóműhelyét. Dolgozott híres mestereknél, akik külföldre is szállítottak árut. Ahogy lapozza a könyvet, nem találni benne olyan ábrát, aminek elkészítésével ne próbálkozott volna. Ma már csak emlékek, senki sem igényli a cifra, sokcirádás árukat. Persze az is rontja az esélyét, hogy most már majdnem mindent meg lehet kapni a boltokban, méghozzá olcsóbban, mint azt a mester el tudja készíteni. Persze néha ő is kap rendelést az üzletektől. Nemrégiben készített egy szépvonalú kézikosarat, abból sokat rendeltek, mert szépen mutat és csemegekosámak használhatják.

Nehéz már a keze és sokszor kell letenni egy-egy darabot, míg elkészül vele. Amíg a fia otthon volt, sokszor segített az egyszerűbb munkákban. Azt akarta, hogy a fiú is ezt a ázakmát válassza. Lett is volna kedve a gyereknek, csakhogy balkezes. És ahogy Szabó bácsi mondta: „Még nézni is rossz, ahogy a kezében áll.” Jó tanuló volt a fiú, és mivel nem volt alkalmas erre a szakmára, taníttatták. így lett belőle építészmérnök...

Az öreg mester büSzke a

fiára, de számára a maga szakmája a legnagyobb becsületű. És hogy mennyire szereti, arra fél évszázad a legnagyobb bizonyíték.

Kónya József

Gyón ki papírkosarak londoni irodákban

Csaknem húszezer papírkosarat készítenek ebben az évben a gyönki kosárfonó-szövetkezetben dolgozó asszonyok külföldre. A; dióbama színű, tetszetős papírkosarakból csütörtökön 4800 darabot szállítanak londoni megrendelésre. A szövetkezetben csővázas fotelokat is fonnak nádból, több fazonban. A fehérre festett, lakkozott karosszékeket a balatoni üdülőházak berendezéséhez készítik, s a jövő héten negyven darabot küldenek el rendeltetési helyükre.

a múlt

útnak indult és mellette maradt végig. Nem mondott semmit, a gyerekek tiem kérdeztek tőle semmit, az ember se, csak nézte egy kis ideig, úgy, hogy feléje fordult a párnán. A gyerek szokott így nézni az anyjára. Az utolsó napon megkérdezte Rozi nénit, hogy emlékszik-e a Berbe- rovicsra, arra, akinek volt egy harmonikája, és nekik el akarta adni. Meg is akarták venni, de valami miatt nem lett belőle semmi. Vagy keveset ígértek, vagy sokat kért a Berberovics. Pontosan már Rozi néni se tudta, csupán arra emlékezett. ho"v megbeszélték, ha megveszik a harmonikát. lisztből ragasztót csinálnak, mert egyik helyen lyu' as volt a harmonika, s hogy ne fújjon, ba kellett volna ragasztani.

Megüzenték még azt is. hogy a halottnak nehezen találták a nevét. Rozi néni ment el bejelenteni, és amire eddig senki sem gondolt, az most egyszeriben fontos. nagyon fontos lett: a halott neve. Amíg élt, úgy hívták, Sándor, később hosszú ideig Sándor bácsi. A vezetéknév se neki. se másnak soha nem kellett. Kiss

2000 forintnál több havi átlagkereset a fácánkerti

Uj Barázda Tsz-ben

A fácánkerti Űj Barázda Termelőszövetkezet ritkán szerepelt még az újságokban. Az alig hétszáz holdat művelő közös gazdaság kívül esik a jártabb útvonalakból. Júlia majorban él az Űj Barázda Tsz mintegy 90 tagja. Szekszárdiéi nincsenek túl- messzire, mégsem annyira ismertek. mint a környékbeli közös gazdaságok. Szedrestől megkopott kövesút vezet ki a vasútig, onnan azonban csak földúton lehet a majort megközelíteni. Annak agyagos homokjában pedig nyáron elakad a kerékpár, az őszi esőben csúszkál a gépkocsi, ha ugyan nem állítják meg a törpetavaknak is beillő viztó- csák.

Nem csoda, hogy nincsen náluk valami nagy vendégjárás, s kevésbé akad olyan, aki hírüket messzebb elvigye. Pedig hasznos bepillantani ennek a csendben és szerényen, de annál szorgalmasabban gazdálkodó közösségnek az életébe.

AZ ASSZONYOK MUNKÁJA

DICSÉRETES

— mondja Lehőcz Istvánné, a termelőszövetkezet könyvelője.

— Harminc-negyven asszony a lelke a szövetkezetnek. Bár se napközi, se bölcsőde nincs, mégis minden áldott nap kint dolgoznak a határban. Még az idősebb asszonyok is ott találhatók, így

ők sem érnek rá gyerekeket pesztrálni. Igazán minden elismerést megérdemelnek! — jelenti ki az égő szemű, szőke könyvelőasszony. Az eszébe sem jut, hogy sajátmagát is besorolja a lelkes asszonyseregbe. Noha ő sem marad el az igyekezetben, azzal a különbséggel, hogy a számokat műveli. Fácánkertből kell kijárnia reggelenként a Júlia majorbeli irodába, s hazatérnie délutánonként. Otthon kezdi a második műszakot, a családban, két gyermeke és férje körében.

A pontos, jó számvitel nélkülözhetetlen a nagyüzemi gazdálkodásban. Olyan tükör, amely mindent megmutat: a szépei-és a csúnyát is. Most azt múlatja, hogy 110O mázsa kitűnő termést szállítottak el eddig a fácánkerti Üj Barázda Tsz 35 holdas fűszerpaprika-földjéről a bogyiszlói átvevőhelyre. A tsz-nek kb - S80 ezer forint jövedelme lesz, egyedül a fűszerpaprikából.

Mindez sokban köszönhető az asszonyoknak.

— Ma még az esőben is kora reggeltől kinn dolgoztak, s ameddig lehetett, úgy 11 óráig szedték a paprikát — erősíti meg Pretz István növénytermesztési brigádvezető.

— Inkább öt asszonnyal dolgozom együtt, mint egy férfivel — toldja meg az asszonyok dicséretét Geisz Ádám állattenyésztési brigádvezető kissé tréfásan, de határozottan.

Az asszonyok munkalehetőségét jelentő kertészet az idén mintegy 660 ezer forintot hoz a közösségnek, a gondos munka gyümölcseként. S a szorgalmas munkának megvan a jutalma: a rendszeresen a közösben dolgozó tagok 2000 forintnál többet keresnek havonként, átlagban számolva. Simon Vendel, a szövetkezet elnöke Lehőcz Istvánnéval együtt kiszámolja, hogy sokan ennél az átlagnál is többet keresnek.

ÉVRŐL ÉVRE TÖBBET

OSZTHATNAK.

Az idén 43 forintot érének terveztek egy-egy munkaegységet. Ezenkívül még külön hat forintot juttatnak minden ledolgozott munkaegység után, a nem munkaegység-részesedés szerinti jövedelmekből, egyebek közt többtermelési prémiumokból. Mindez már nem terv, hanem az elért eredményekre alapozott tény.

Az igyekezetről tanúskodik, hogy vasárnap is vetettek, munkálták a talajt. Simon Vendel elnök ott jártunkkor éppen amiatt bosszankodott, hogy a hétfőn kezdődő esőzés hátráltatta a vetés befejezését. Már csak húsz holdnyi búza elvetése maradt vissza.

Ballabás László

}

Az első osztályosok érdekében

RÖVIDDEL EZELŐTT adott hírt a Tolna megyei Népújság megyénk osztott iskoláiban beinduló „ciklus-kísérlet”-ről. A cikkből megtudtuk, hogy az általános iskola 1. és 2. osztályát az osztott általános iskolákban a következő két évben egy ciklusnak, egy egységnek tekintik, s a szellemileg ép, de valamilyen okból elmaradó gyermekek osztályismétléséről csak a második év végén dönt az osztályt vezető nevelő és az iskola,

Az első osztályban tanító pedagógusok nagy felelősséget vettek magukra, amikor ennek a kísérletnek a lebonyolítására vállalkoztak.

Sándor tehát életében először akkor lett valaki, amikor meghalt. A 70 esztendőnek jóformán ez volt az első és egyetlen eseménye, önéletrajzot soha nem írt, de ha kellett volna, ugyan mit írhatott volna? Semmit. Részben azért, mert írni-olvasni nem tudott, részben, mert nem történt vele soha semmi. Halála előtt még azt mondta: „Hallod, asszony, a Cukrost kár volt eladni” — eny- nyit mondott és nem szólt többet. A pirostarka Cukros tehenet egyébként nem ők adták el, hanem a gazda. Nekik nem volt tehenük, a Cukrost mégis úgy sajnálták, mintha a sajátiuk lett volna. Kiss Sándorra, János gyerek viseltesebb sötétkék ruháját adták rá és zoknit, félcipőt húztak a lábára. Mindezt elsősorban Rozi néni csinálta, majd dolgát elvégezve odaült a halott mellé és csak a könnyei potyogtak, Aztán Rozi néni is üzent: Ka tudom, ajánljam be valami jobb módú családhoz, ellátásért főzne, mosna, takarítana. Azt üzeni, ennyit, ha lehet, legyek meg, hiszen a tanyán szomszédok voltunk és amikor a Tigris nevű kiskutyát nekem adták — emlékezzek vissza —. azt mondtam, megszolgálom én még ezt magának. Rozi néni.

SZEKULITY PÉTER

Már az elmúlt esztendőkben nagy küzdelem folyt az első osztályos tanulók továbbhaladása érdekében. Ebben a küzdelemben kiemelkedően állottak helyt az első osztályt vezető nevelők. Nem egy beszédhibás gyermek tanult meg olvasni, nem egy tanuló jutott a második osztályba a nevelő különös gondoskodása révén. Sok szemléltető eszköz, a gyermekekkel eltöltött külön foglalkozások segítették az eredmény kialakulását. Valamikor csak jómódú emberek engedhették meg maguknak, hogy gyermekük mellé biztosítsanak valakit, aki külön is foglalkozik az iskolából hazatért gyermekkel. — Ma intézményesen valósítja meg a rászoruló gyermekek segítését az iskola.

A KÜLÖN FOGLALKOZÁS

mellett is akadnak azonban olyan tanulók, akik nem léphetnek tovább, akiknek ismételni kell az első osztályt, mert a tanév végére nem tanultak meg olvasni, nem képesek az alapvető számtani műveleteket elvégezni. Egészséges gyermekekről van szó! Olyanokról, akik valamilyen okból kifolyólag a 6. életév betöltéséig nem váltak iskolaéretté.

Most speciális küzdelem kezdődik az iskolákban az első osztályosok érdekében. Ez a küzdelem része az ember felemelkedéséért folyó harcnak. A nevelők új módon közelednek a problémához. Mér az előző esztendőben bevezette a miniszteri rendelkezés, hogy az első osztályos tanulók az első félévben nem kapnak osztályzatot. Nemcsak az első osztályt vezető nevelő törődött és törődik az első osztályba járó gyermekekkel, hanem az iskolákban az úgynevezett szakbizottság is. Ez a bizottság segíti kideríteni 1—1 gyermek lemaradásának okait, segíti megkeresni azokat az eljárásokat, amelyek eredményt hozhatnak. A most beindult kísérlet is része ennek a küzdelemnek. Minden egészséges, a második félévben nem túlságosan sokat mulasztott gyermeket — tekintet nélkül az elégtelen osztályzatára — a következő esztendőben a 2. osztályba vezeti a nevelő. Megkísérli a nevelő az elmaradóval úgy foglalkozni a szünetben is, hogy a 2. osztályban tanév elején és év közben behozza lemaradását.

NAGY FELADAT! A pedagógus egyedül nem birkózhat meg vele, a szülők segítsége felbecsülhetetlen szolgálatot tehet itt is. Nem arról van szó, hogy a szülő tanítsa gyermekét! Arról van szó, hogy az iskola útmutatása alapján foglalkozzék a gyermekkel, segítse munkáját, esetleg játsszék vele, mondjon neki mesét, hallgassa meg gyermekét. Kísérje figyelemmel az otthoni tanulását. Legyen támogatója. így ’gyorsítja majd meg a fejlődést. Biztassa, bátorítsa ha kell, segítse a gyermek önállóságának kialakulását* Legyen rajta, hogy a beszédkészsége elérje a kívánt szintet. Legyen mellette, hogy az érdeklődési köre szélesedjen, s ezzel figyelme is erősödjön. Ebben kell összefogni az iskolával! Minden szülőnek látnia kell, hogy azért, mert ciklus-kísérlet folyik a megyében, s elégtelennel is a második osztályba léphet a gyermek,' nem hárul rá kevesebb feladat, mint eddig. Nem lehet azzal elintézni: „Úgyis átmegy a gyerek!” — Nemcsak arról van szó, hogy valaki „átmegy”. Többről! Arról van szó, hogy maximális erőfeszítést kell kifejteni a gyermek fejlődése érdekében. Arról van szó, hogy a nevelők nagyobb erőfeszítését ebben a két évben azzal is hatékonyabbá kell tenni, hogy melléjük állunk, segítjük őket. Azért, hogy ne legyenek magárahagyott, elhanyagolt kis első osztályosok. De a gyermekért ne csak az iskola küzdjön, álljon ott a társadalom; a szülői munka- közösség, a nőtanács, a községi tanács tagja, minden ember, mert azért folyik a küzdelem, hogy ne legyenek lemaradók. Az emberért folyik a harc, s ennek a harcnak a része az a kísérlet, amely szeptemberben indult iskoláinkban.

Békés Ferenc

Bonyhád