Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-23 / 249. szám
\ I 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. október 23. Tízezer évvel ezelőtt is éltek Szekszárd környékén Amikor a hozzá nem értő egy szántóföldön néhány maréknyi kőre bukkan, aligha szentel ennek a „leletnek” különösebb figyelmet. Ha a kövek nagyobbak, akkor a földön munkálkodó esetleg boszankodik, hogy kiesorbul a kapa éle, megugrik az eke. Nem így a régészet kutatói, akik egy Szekszárd határában felfedezett kőlelet nyomán rendkívül érdekes megállapításokat tettek városunk múltjával kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt, a Sió-gát építésekor avar sírokat találtak. Már az avarok is honfoglaló őseink elődei voltak, de az a nép, mely sírjaik szintje alatt hagyta az említett kődarabokat sok-sok évszázaddal előbb élt ezen a tájon. A befejezett vizsgálatok szerint a mai palánki technikum gazdasági épületeinek környékén már legalább tízezer éve emberek tanyáztak. A környék akkoriban azonban kissé másféle volt. Ősztől tavaszig elárasztották az áradó Duna hullámai. A vidék azonban vadban gazdag lehetett, a nádasok, zsombékosok pedig lehetőséget kínáltak a halászatra. Mindezt kétszázötven pattintott kődarabból, félezer kovaszilánkból és féltucat helyen feltárt tűz- nyomokból tudjuk. A kőeszközök [ kaparok, árvésők és pengék voltak. A penge szó természetesen csak azért használható, mert más alkalmasabb kifejezés nincs azokra a kőélekre, melyekkel valamikor bizonyára nem kis erőfeszítés árán nyúzták meg az itt ejtett őstulkokat, szarvasokat. Ritkaságnak számít ebből az időszakból az a szarvasagancs-szi- gony, mely szintén Szekszárd- Palánkon került elő. Kődarabokból természetesen a tudósok sem határozhatnák meg a kort, amelyben az ember ormótlan eszközeként szolgáltak. A magyar kutatóknak a heidelbergi egyetem sietett segítségére és az itt lelt szénmaradványokon végezték el a radiokarbon vizsgálatokat. Ennek eredményeként tudjuk, hogy az a — valószínűleg meglehetősen népes — törzs, mely nyaranta erre vadászgatott, 10 350 évvel ezelőtt járt itt. A vizsgálatok pontosak, „legfeljebb” ötszáz-ötszáz évet tévedhetnek erre vagy arra! Legrégibb ismert itt lakó őseink a jégkor végén éltek. A tudomány az őskorból a fejlettebb kultúrákba való átmenet idejéhez sorolja őket. A palánki leletekhez hasonlók legközelebb Ausztria földjéből kerültek elő. A kőeszközöket máshonnan hozták, nem itt készítették, legfeljebb csak javítgatták azokat. Hasonló követ legközelebb a Mecsekben és a Bakonyban lehet találni, valószínű, hogy ott volt az ősemberek téli szálláshelye. A tudósok detektívmunkája még az étrendjükre is fényt derített. A megmaradt — rendkívül kevés — csonttöredékből tudjuk, hogy a kunyhóik előtt szabadtűzön megsütött halat mindenestől megették és nem zavarta torkukat a szálka, összerágták és lenyelték. Mindennek nyomára az említett néhány maréknyi kődarabból jutottak a Nemzeti Múzeum tudósai,' Vértes László és munkatársai. O. I. Pécs környékére kirándulnak a műszergyári ipari tanulók Az MMG tanműhely az idei tanévben mintegy 70 tanulóval szaporodott. Ebből 12 tanulja a szerszámkészítő szakmát'. a"tob- biek a műszerész, lakatos és esztergályos ismereteket sajátítják el. Most már eltelt az első hónap és egyre bátrabban mozognak a műhelyben az „újoncok”, önálló KISZ-alapszervezetet alapítottak, amelynek vezetője Keserű Júlia lett. Az új titkár már egy jól sikerült klubdélután magszervezésével dicsekedhet. _ Az „Ismerd meg hazád” mozgalom keretében október 24—25- én kirándulnak a műszerész- és lakatoscsoport tanulói Harkány, Siklós és Pécs nevezetes helyeire. Andorka Sándor levelező. Szüts latrán: •» •* a mo •— Dokumentumregény — xv. EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusa László Rajzolta: Záród Ernő Nos, Tisztelt Ház! Nem volna tanácsos megkérdezni a magyar bányászokat, hogy az elmúlt gazdasági évben mit éreztek a szociális jólét és az emelkedő munkabérek áldásaiból? Nem. Az emelkedő munkabérek áldásaiból jólétet csak a Svájcban lévő tőkések érezhették. Adatokat pedig a svájci tröszt magyarországi urai is adhattak volna. — Vizsgálatot kérünk! — kiáltották a padsorokból. — A kormány mondjon le! — A legszörnyűbb rablógazdálkodás az — folytatta Rajniss —, ami a nagy magyar kinccsel folyik. A Dunántúl bauxitja mindössze néhány vasutasnak, és napszámosnak ad kenyeret, külföldön pedig hatalmas ipart lendít fel. A magyar föld adománya, magyar munkával, a nemzeti szocialista Németország segítségével legyen a dolgozó, nélkülöző, verejtékező magyar népé. A következő ülésen újabb adatokkal világítom meg... A terem tombolt, a képviselők felugráltaik helyeikről. A jobboldal Rajnisst éltette. Imrédy külön gratulált, Jaross Andor meg egyenesen az interpelláló nyakába ugrott. Az „Astoria” egyik szobájában pedig Brücke Gestapo- ösiszekötő szorított kezet a képviselővel. — Jól csinálta, Rajniss. Ezret egy ellen, hogy az ajánlat holnapra itt lesz. S valóban, milyen csodája a sorsnak, :Rajniss Ferenc két héten belül szegényes bútórzatú lakásá- I ból a. Kossuth Lajos utcai palotába költözött, egy ötszobás, pa- , zárul berendezett, főúri lakásba. I Ez a lakás azelőtt az általa támadott Bauxit Tröszt tulajdonát 1 képezte... A lakásavató estélyen elegáns luxusautók gördültek az avatóra. Rajniss a ház kapujában fogadta Imrédy Bélát, Jaross Andort, Rátz Jenőt, Nagy Lászlót, Darányi Bélát, Hunyady Ferenc grófot, Har- di-Dréhert. Andrássy Mihályt. Itt volt Fritz Opel gépkocsigyáros is a német követség munkatársaival együtt. S egy kicsit késve eljött — Chorin Ferenc is. Az Országházban pedig eljött az újabb ülés napja és a jegyző felszólította Rajniss Ferenc képviselő urat az interpelláció folytatására. Ám, amikor a tekintetek a képviselő helyére meredtek, azt üresen találták, a jegyző felhívására már nem jelentkezett senki. A harapófogó egyik szára már becsukódott. EGYMILLIÓ MÁRKA Balás éppen befejezte a bútorok tologatását a Budafoki úti félemeleti lakásban. — így ni! — nyúlt a széken lévő kalapács után. Ajkai közé szöget vett és beütött egyet a falba. — Ide tesszük Zsuzsa, oda Éva fényképét. Szebb lesz, mint egy festmény. Az asszony ölével támasztotta az asztalt. Mélyen ülő, karikás szemgödréből könnycsepp gördült le. Aprókat bólintott. A háromszobás Pasaréti úti lakásból ide kellett jönniük; ebbe a ha nem is lyukba, de olyan kis lakásba. A bútorokat jórészt eladták. A kis Évát nagynénje vette gondozásba. Zsuzsát Érdre vitték. — Nem hívunk vendégeket — mondta Balás — és nem kell íróasztal sem. sze. abból a pénzből utazhatott volna külföldre; Párizsba, Kairóba, vehetett volna akár egy márvány villát Alicenak, de... ilyen júdáspénzt nem tehetett zsebre. Talán még segít maga az állam, és akkor jóra fordul a helyzetük. A dolgok azonban másképpen fordultak. Balásék költözködésének napján Bárcziházi Bárczy István, a mindig „hochelegáns” miniszterelnökségi államtitkár kart karba öltve sétált a parkban Twardovszki német attaséval. Már jó másfél órája beszélgettek. s az államtitkár nem győzte hajtogatni: — Mondom, biztosan tudom, hogy a lehető legszívesebben segít Darányi kegyelmes úr! Továbbítom hozzá a kérést. Tulajdonképpen, amikor ő a miniszteri székbe került, már jóvátette a régi jogtalanságot az élet. A kegyelmes úr kiváló tehetsége, széleskörű felkészültsége... Fütyörészni kezdett, s tettetett vidámsággal lépegetett a szobában. Alice könnyeivel küszködött. Évek óta mindig csak reménykedett, hogy jobb lesz, de mindig rosszabb, lett. Férje pedig ahelyett, hogy állást vállalna, álmokat kerget. Óh... ebbe bele kell pusztulni. Balás érezte az asszony keserűségét. és legszívesebben maga is búnak eresztette volna a fejét. De akkor mi lesz velük?... — Fel a fejjel, nem szabad elkeseredni — magyarázta feleségének. Arról, hogy a németek óriási összegű, csaknem egymillió márkás ajánlatot tettek, nem is mert szólni. Alice megértőbb, mint Ilonka volt, de azt talán ő sem értené meg, hogy miért nem fogadhatta el a pénzt. Nem. Semmiképpen sem volt jogában a nemzet kincsét eltékozolni. PerAz attasé megállt, kivonta karját az államtitkáréból. — Éppen ezért. Ezt a kis felhőt viszonyunk egéről el kell kergetnünk. Berlinben nagy súlyt helyeznek arra, hogy az ügy most már pár héten belül véglegesen, az összes formáknak megfelelően rendeződjön. — Azt hiszem. Bornemissza kegyelmes űr sem gördít majd akadályt az elé, hogy bizonyos időre felfüggesszük a törvényt. Bányajogi törvényeink amúgyis elavultak. — Nézze, kedves Bárczy! Az árverést végre kell hajtani. Utána az iparügyi minisztérium feladata olyan társaság kezébe adni a jogokat, akik érzelmekben is közel állnak a nemzeti szocialista eszméhez, az új Európa gondolatához... (Folytatjuk)
