Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-23 / 249. szám

2 TOLNA MEGYEI NfüPÜJSÄQ 1964. október 23. I termelőszövetkezeti szocialista brigádverseny irányelvei A szövetkezeti gazdák által kez­deményezett szocialista brigád­verseny eddigi eredményei és ta­pasztalatai alapján a Termelőszö vetkezeti Tanács elnöksége, a Földművelésügyi Minisztérium­mal, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetséggel, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsával, a Hazafias Nép­fronttal és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával egyetértésben kiadta a termelőszövetkezetekben dolgozó szocialista brigádok mű­ködésének irányelveit. A szocialista brigád cím elnye­réséért, — mint az irányelvek le­szögezik, — a termelőszövetkezet bármelyik üzemágában lehet ver­senyezni. A vetélkedésben első­sorban azok a brigádok vehetnek részt, amelyek minden munkát egységesen, közösen végeznek, de nevezhetnek olyan brigádok is, amelyek a munkaigényes növé­nyek kézi munkáit családi műve­lés formájában látják el. A kö­zösen végzett munka mellett el­sőrendűen fontos, hogy meglegye­nek a szocialista brigád címért folyó verseny gazdasági, politikai és szervezeti feltételei. Azok hiá­nya esetén inkább a hagyomá­nyos versenyformákat kell alkal­mazni. Ha indokolt és célszerű — hangsúlyozzák az irányelvek — akkor a brigádnál kisebb terme­lési közösségek is tehetnek vál­lalást a szocialista brigád cím el­nyerésére. Részt vehetnek a ve­télkedésben például egy-egy üzemegység fogatosai, egy-egy is­tállóban dolgozók, vagy a növény- termesztésben egy-egy munkacsa­pat. Ahol a munkaszervezet lehe­tővé teszi, ott komplex brigádok is alakulhatnak, például az állat- gondozókból és takarmányosok- ból, vagy a növénytermesztés dolgozóiból és a traktorosokból stb. A tagokkal együtt részit ve­hetnek a versenyben a rendsze­resen dolgozó családtagok és a szövetkezeti alkalmazottak is, ha a brigád célkitűzéseivel egyetérte­nek. A termelőszövetkezeti szocialis­ta brigád címért folyó verseny eddigi tapasztalatai alapján az irányelvek rámutatnak, hogy a brigádok vállalásaikat az év ele­jén a szövetkezet éves termelési tervének ismeretében, s annak alapján, egész évre tegyék meg. A vállalások a mozgalom céljá­nak, a „szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni” elv meg­valósítására irányuljanak. A vál­lalásukat a brigádtagok maguk dolgozzák ki, de tárgyalják meg események SOROKBAN Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében szerdán közzétették a kambodzsai megbizott U Thant főtitkárhoz intézett levelét, amely­ben kormányának felhatalmazá­sára kéri, hogy „a Kínai Népköz- társaság • jogos ENSZ-tagságának” kérdését tűzzék a közgyűlés 19. ülésszakának napirendjére. * Az utóbbi napokban újabb munkástüntetésekre és sztrájkok­ra került sor Spanyolország kü­lönböző ipari központjaiban. San Sebastianban ötezer dolgozó a szakszervezeti székház előtt tün­tetett. A rendőrség hat munkást letartóztatott. Bilbaóban több üzem munkásai sztrájkba léptek és tüntető menetben vonultak Végig az utcán. A sztrájkoknak, tüntetéseknek nemcsak bérköve- telő, hanem politikai jellegük is van, * Ezerkétszáz hamburgi lakos írta alá azt a nyilatkozatot, amely követeli a Német Kommunista Párt nyugatnémet hatóságok által történt betiltásának hatálytalaní­tását. * Józef Cyrankiewicz miniszter- elnök fogadta Mahmud Favzit, az EAK külügyekkel foglalkozó mi­niszterelnök-helyettesét. Favzi a délelőtti órákban tanácskozásokat folytatott Rapackival, aki este fo­gadást adott tiszteletére. A foga­dáson Rapacki pohárköszöntőié­ben a lengyel—egyiptomi baráti kapcsolatok fejlődését méltatva elismeréssel szólt az EAK semle- gességi politikájáról és arról a szerepről, amelyet az EAK. az el nem kötelezett országok második Segéd­munkásokat kőművesek mellé állandó budapesti munkára azonnali belépésre felve­szünk. Férfiak részére szál­lást biztosítunk. Tanácsi iga­zolás szükséges. Jelentkezés: Budapest, VIII., Auróra u. 23. Munkaügy, (120) ! kairói konferenciáján vitt. Len­gyelország és az EAK külpoli­tikája egyaránt a leszerelésnek, a kolonializmus megszüntetésének, a békés együttélés megvalósításá­nak ügyét képviseli — mondotta Rapacki. Favzi válaszában köszönetét mondott azért az önzetlen és ba­ráti segítségért. amelyet az Egyesült Arab Köztársaság Len­gyelországtól kapott. * Csütörtökön egy amerikai hadi­hajó Fucsien tartomány térségé­ben megsértette a kínai felség­vizeket. A kínai külügyminiszté­rium ezzel kapcsolatban megbíz­ta szóvivőjét, hogy tegye meg a háromszázharminchatodik komoly figyelmeztetést. * J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára és a Mongol Népköztársaság minisztertanácsá­nak elnöke jelenleg Moszkvában tartózkodik. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Cedenbalt. A két államférfi szí­vélyes, baráti eszmecsere során megvitatta az SZKP és a Mongol Népi Forradalmi Párt közötti testvéri kapcsolatok, valamint a Szovjetunió és Mongólia közötti együttműködés további fejleszté­sének kérdéseit. * Az ausztrál parlamentben be­jelentették, hogy Ausztrália raké­takilövőhelyet bocsát Franciaor­szág rendelkezésére. A kilövő­helyen az angol segítséggel ké­szülő francia távirányítható raké­ta^ próbálják majd ki. • Nyugati hírügynökségek jelen­tései szerint a Svéd Tudományos Akadémia Jean-Paul Sartre-nak ítélte az 1964-es irodalmi Nobel- díjat. * A Vietnami Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériuma be­jelentette, hogy augusztus 18-án vietnami terület felett lelőttek egy laoszi felségjellel ellátott amerikai katonai repülőgépet. Az incidens körülményei megmutat­ták, hogy a laoszi amerikai­barát elemek a thai-földi ható­ságokkal karöltve megsértik a VDK szuverénitását, s a VDK ezért is követeli a Laosszal fog­lalkozó 14-hatalmi nemzetközi ér­tekezlet sürgős összehívását. a termelőszövetkezet vezetőivel, s jelentsék be a közgyűlésnek. A vállalások teljesítését, s általában a brigád működésének minden jelentősebb eseményét külön nap­lóban rögzítsék. A vállalások teljesítését lega­lább negyedévenként, vagy az egyes munkák befejezése után brigádgyűlésen értékeljék. E bri­gádgyűlésre hívják meg a ter­melőszövetkezet szakmai és poli­tikai vezetőit is. Az egész évre tett vállalások teljesítését év vé­gén, a szövetkezet vezetőivel együtt értékeljék. A vállalást tel­jesítő brigádoknak a megtisztelő címet — a vezetőség, a KISZ- szervezet és a nőbizottság javas­latára — a közgyűlés adomá­nyozza. A szocialista brigád címet első ízben elnyert brigádok oklevelet kapnak. A cím újólagos elnyeré­se esetén zászlóval is kitüntetik őket, a brigádtagok pedig okle­velet és szocialista brigád jel­vényt kapnak. A cím viselésére a brigádok mindaddig jogosultak amíg vállalásaikat a követelmé­nyeknek megfelelően évenként megújítják és azt teljesítik. Az irányelvek befejezésül rá­mutatnak: nagyon fontos, hogy párt-, állami és tömegszervezetek vezetői támogassák ezt a szövet­kezeti gazdák részéről kezdemé­nyezett nagyon hasznos mozgal­mat. Adjanak segítséget a brigá­dok megalakulásához, működésé­hez, segítsék vállalásaik teljesí­tését. Budapestre látogat az osztrák külügyminiszter Péter Jánosnak, a Magyar Bielka-Karltreu nagykövet, az Népköztársaság külügyminiszteré­nek meghívására dr. Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter 1964 október 29-től november 1-ig hivatalos látogatást tesz Budapest ten. Dr. Kreisky külügyminisztert elkíséri dr. Carl H. Bobleter kül­ügyi államtitkár. Az osztrák kül­osztrák külügyminisztérium főtit­kára, valamint az osztrák külügy- belügy-, oktatási, pénzügy-, keres­kedelmi és újjáépítési miniszté­riumok és a kancellári hivatal államosított iparral foglalkozó fő­osztályának vezető tisztviselői. döttség tagja lesz továbbá Erich i(MTI) Súlyos véleményeltérések a Wilson-kormcmy és a dél- rhodesiai kormány között London (MTI): Öt nappal az Angol Munkáspárt hatalomra ke­rülése után megkezdődött a nyílt erőpróba a Wilson-kormány és Ian Smith dél-rhodesiai minisz­terelnök fehértelepes kormánya között. A brit főbiztosi hivatal szóvivője szerdán Salisburyben bejelentette, hogy az angol kor­mány nem fogadja el dél-rho- desiai afrikai lakosság akaratá­nak bizonyítékaként a törzsfő- nökölkkel folytatandó „konzultá­ciót” és ezért nem küldi el meg­figyelőit a Smíth-kormány által szervezett „törzsfőnöki gyűlésre”. Angol lapjelentések szerint Ian Smith „tajtékozó dühhel” fo­gadta a brit főbiztosi hivatal nyi­latkozatát, amelyet „elképesztő­nek” nevezett. Smith azonnal fel­hívta telefonon londoni képvise­lőjét, és utasította, hogy követei­flz egész országban kötelezővé tették a pocokinvázió elleni védekezést Évtizedek, sőt egyes vidékeken, emberemlékezet óta, nem volt az ideihez hasonló méretű pocokin­vázió. A mezei egerek milliói lep­ték el a gabonaföl leket, a lucer­na- és heretáblákat, de nagy ká­rokat okoztak a kapásokban is. Az egérinvázió felszámolása ér­dekében a Földművelésügyi Mi­nisztérium növényvédelmi szol­gálata összefogott, s szervezett védekezésre szólítja fel a mező- gazdasági termelőüzemeket. A fel­hívás szerint a legutóbbi csapadé­kos, hűvös időjárás ugyan akadá­lyozza a mezei egerek elszaporo­dását, de korántsem elegendő ah­hoz, hogy lemondjunk a vegysze­res irtásról. A termőterületek — elsősorban az őszi vetések — megvédése csak akkor lehet eredményes, ha eze­ken a területeken áthaladó utak, útpadkák, vasúti töltések, csator­napartok, stb. mentén a vetések vegyszerezésével egyidőben szer­vezik meg az irtást. A nagyará­nyú pocokfertőzésre való tekin­tettel a földművelésügyi minisz­ter veszélyes kártevőnek nyilvá­nította a mezei pockot, s az ér­vényes növényvédelmi rendelke­zések szerint minden termelő és termelőüzem köteles az előírt vé­dekezési munkákat végrehajtani. A minisztérium illetékes szak­emberei nyomatékosan felhívják a termelők figyelmét az arvali- nos és dieldrines vegyszerezéssel kapcsolatos óvatossági rendsza­bályokra. jen magyarázatot a brit kor­mánytól. Arthur Bottomley, az új nemzetközösségi miniszter azonban szerdán este megerősí­tette, hogy a brit főbiztosi hiva­tal nyilatkozata a munkáspárti kormány „alaposan megfontolt álláspontját” képviseli. Salisbury-i jelentések szerint a fehértelepes kormány továbbra is a külvilágtól légmentesen el­zárva tartja a főváros közelében egy mezőgazdasági iskolában ösz- szeterelt 210 törzsfőnököt, és 570 elöljárót. A Smith-kormány állí­tólag el van szánva, hogy Lon­don ellenére is lefolytatja a ter­vezett „konzultációt”, majd no­vember 5-én „népszavazáson” természetesen csak a jelenlegi alkotmány értelmében szavazásra jogosult 100 000 állampolgár ve­hetne részt, akiknek több mint 90 százaléka európai. Ian Smith a parlamentben kijelentette, „ha a brit kormány felelőtlenül arra az álláspontra helyezkedik, hogy a konzultáció eredményét semmi­képpen sem fogadja el, úgy nem marad más hátra, mint hogy szembenézzünk a kialakult hely­zettel”. Megfigyelők ezit a ki­jelentését félreérthetetlen fenye­getésnek tekintik, amely arra utal. hogy napokon belül sor ke­rülhet „fehér” Dél-Rhodesia füg­getlenségének puccsszerű dekla­rálására. A liberális Guardian „bátor és elv szerű” lépésnek nevezi a mun­káspárti kormány állásfoglalását, amely — a lap szerint — „elő­nyösen különbözik a volt konzer­vatív kormány óvatos, a nyilvá­nosság kizárásával elhangzó ag- gályóskodásaitól”. A munkáspárti kabinet Harold Wilson elnökletével megvitatta a válságosra fordult dél-rhodesiai helyzetet. Megüzenték a halálát, s mivel ezen a földön különösebb érde­meket nem szerzett, a pap elég sokat töprengett a búcsúztató szö­veg megfogalmazásán. Végül fel­tehetően abban állapodhatott meg önmagával, hogy rögtönöz: Közi- helyeket mondott, azt, ami éppen eszébe jutott. Elment tehát az öreg gulyás is az égi mezőkre, maga mögött hagyott 70 kopott esztendőt, két asszonylányt, két felnőtt embert, egy öregasszonyt és a kamrában a kampesszegen egy cifra nyelű, sallangos ostort. Szerzeménye nem lévén, minden földi vagyona ez az ostor. Eny- nyi maradt utána, már ami ér­téknek számít. A bakancs, a nadrág, a kalap annyira viseltes, hogy az egész együtt talán 15 fo­rintot, ha megér. Temetés után a kemencében eltüzelték. A 70 esz­tendőt neki úgy mérték ki, hogy tíz évig tartott a gyerekkora, negyvenkét évig a cselédsor és 18 esztendeig az aranykor. Ami­kor lehunyta a szemét, akkor azokból a gyertyákból fújtak el egyet, amelyekből m/llió van, úgy hogy ha egy kialszik, észre se venni. Azt üzenték, szépen halt meg. tlgy tett, mintha a kaszásra n:m is gondolna. Előtte csupán húron hétig nyomta az ágyat, s min­dent megkapott, bár nem sokét kért. de amit kért, mindent meg Velük megy el kapott. Rozi néni. a felesége is visszament hozzá erre a három hétre, 1959-ig éltek együtt, azóta külön élnek. Régebben nappal összevesztek, de éjjel .mindig ki­békültek. Mire a kerek képű ho'.d a szalmakazlak mögött eligazí­totta a fejealját, oly békésen szen. deregtek a szalmazsákon, mint a ma született csecsemők. Az sem túlzás, hogy 45-ig kimondottan szépen éltek. Sőt. voltak eszten­dők. amikor büszkék és boldogok voltak. Rozi nénj tejétől úgy meghíztak kétéves korukra a gyerekek, hogy olyan lett mind­egyik, mint a vasgyúró. Jánoska három és fél éves koráig szopott. Leült az anyja, ő hozzájutott, és már szíttá is a tejet. A többiek­hez képest másfél évvel tovább volt mutogatni való, tanyasi vasgyúró. Rozi néni tehát a te­jére. az ura pedig hol Jánoskára hol Pistikére, hol Bözsire, vagy Marira volt büszke. Vasárnap dél­után az esti etetésig a gyepes árokparton szokott játszani velük Mindig a legkisebbel, mert min­dig a legkisebb volt a legkedve­sebb. Rozi néni a küszöbről nézte őket, fölvette a „törökcicc” ru­hát és guggolva a küszöbre ült. A tatár asszonyokra hasonlított, vagy méginkább a mongol asz- szonyokra, akikről a Tolnai Vi­láglapja közölt képeket: elöl gug­goltak. mögöttük sátrak látszot­tak. A küszöbről az útmenti pázsitra, a szalmakazlakra és a kukoricá­sokra is ei lehetett látni. Az ajtó fölött volt a padlásfeljáró, és ha a létrán oda felkapaszkodtak, szép tiszta időben, nagyon messzi­ről még egy homályosa n kék lő hegy is látszott. Egyszer valaki az aratók közül mondta ugyan a hegy nevét, de Rozi néni azon- nyomban elfelejtette. Ök úgy gondolták, olyan messzire soha nem kerülnek, minek akkor a hegy nevét megjegyezni? Jól gon­dolták. 1945-ig nem mehettek, utána pedig azt tartották, ahol nincs dolgunk, ott nincs keresni valónk. S így ők ketten ebből a nagy-nagy világból három köz­séget és egy várost ismertek. A városból sem az egészet, csak néhány utcát: azt, amelyikben a késes és műköszörűs lakott — ez volt a főutca — ezenkívül azt a közt, amelyik a vásártérre veze­á

Next

/
Thumbnails
Contents