Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-22 / 248. szám
löü-f. október 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Parkettázóknál parketta-ügyben TITOKBAN FEN1/KÉPEZTÜNK — Maga most nagyon mérges. — Joggal vagyok mérges, mert csak tíz forintot kerestem ma. — És holnap mennyit keres? — Százat? Nyolcvanat? Ha lesz munkaterület. Ifjú Bodrogi János parkettázó panaszkodik, itt a szerkesztőségi szobában, hogy nem tudnak dolgozni. — Ma is azt mondta a művezető, hogy üljek le. ne dolgozzak. Hát akkor mi lesz a borítékban? — Miért mondta a művezető, hogy üljön le? — Nem volt munkaterületünk. Mert úgy írja elő a normaszerződés. hogy négy centi vastagságú léccel simított, vízszintes beton alapra kell rakni a parkettát... Ez pedig sehol nincs biztosítva. Magunk vakarjuk, kalapáljuk az alapot, aztán mégis lejtős, hibbogó lesz a parkett, és azután levonnak a fizetésünkből... A brigád kéri, jöjjön ki a munkahelyre... * I Másnap elmentem ,az ^ ■------------------------------ kezesre. A Mészáros Lázár utcában, a nyolcvan lakás építésénél munkások sürgölődnek. Szinte jólesik a szemnek a nagy igyekezet... A parkettázókat keresem. Kátránypapírral fedett fészer alatt két üstben fortyog az aszfalt. Nagy darab, erős ember áll az üst mellett, pallóval keveri a masszát. — Itt vannak a parkettázók az építkezésen? — Igen. magam vagyok a brigádvezető. — Az üstnél álló ember leteszi a nagy pallót, kezet nyújt. — Borogi János, az idősebb. — Tegnap bent járt a fia, s panaszkodott, hogy nem tudnak dolgozni. Igaza van. Nincs munkaterületünk. Most tíz óra múlott és még egy parkettot sem raktunk le... I Bum wteft szintjére. Itt a brigád munkahelye. Téglatörmelék, malterporkupac, papírzsákdarab. Parkettszegő léc, háromlábú bak — minden van itt a munkahelyen —, ami nem ide tartozik. — Ez a munkahely? — Ez, tessék nézni. — Lécet fektetnek a betonra és kezüket dugják a hatalmas rések alá. Három milliméternél nagyobb eltérésnek nem volna szabad lenni. — Milyen lesz itt a parkett? — Hát nem lehet rajta vizmérKiildöttértekezlet Bonyhádon Kedden délelőtt tartották meg a bonyhádi járás kiszesei mintegy 150 fő részvételével, a járási küldöttértekezletet. Ezen 112 szavazati jogú küldött vett részt, képviselve a járás 3081 főnyi KISZ-tagságát. Az első napirendi pontban László Péter, a járási KlSZ-bizottság titkára beszámolt az elmúlt négy év munkájáról, majd pedig Balázs Dénes terjesztette elő a revíziós bizottság jelentését. Ezután elhangzott a határozati javaslat az elkövetMár Hőgyész községben dolgoznak az útépítők Az év elején adtunk arról hírt, hogy a Hőgyész—Dombóvár közötti makadám borítású utat korszerűsítik.- A munkálatok a terv szerint haladtak, és így az útépítők már Hőgyész községben dolgoznak. A temető melletti kanyarban nagyarányú földmunkát kellett elvégezni, s most megkezdték az alapkövezést. Az időjárás amint száraz-szeles lesz, azonnal hozzáfognak a fekete-burkolat elkészítéséhez. kezendő évek munkájára, majd hozzászólások következtek. A küldöttértekezlet újjáválasztotta a 31 tagú járási bizottságot, annak hat póttagját, héttagú revíziós bizottságát és a kilenctagú végrehajtó bizottságot. Megválasztották ezenkívül a megyei küldött- értekezlet negyven bonyhádi já- rásbeli képviselőjét. Az értekezleten részt vett Daradics Ferenc, a járási pártbizottság első titkára, Király Ernő, a KISZ Tolna megyei bizottságának titkára, Vajdahunyadi elvtársnő, a KISZ KB. munkatársa. A járás 76 alapszervezete dísztáviratban köszöntötte a járási küldöttértekezletet. Befejezték a kender- áztafást a megyében A négy feldolgozó gyárban most a héten utoljára rakták be a medencéket nyers kenderkóróval. Az idő jobbra fordulása esetén kazalba rakják a száraz kórót. A gyárakban az előzetes adatok szerint 160—170 ezer mázsa kórót áztattak a dunaföldvári, tolna- némedi, szekszárdi és furkói kendergyárban. Á Szovjetunióba utazik az úszódaru Érdeklődők figyelték a Dunán leúsztatott hatalmas alkotmányt, az úszódarút Pakson. A Bakony elnevezésű vontató hajósaitól megtudtuk, hogy az úsz 'darut Kinyibe, a Szovjetunió egyik dunai kikötőjébe szállítják a magyar hajósok. téket próbálni, az biztos! — Közben összejön a brigád. Hatan állnak körül. Bodrogi Zoltán — a család harmadik parkettása —, G-resa János. Magdali Piusz. Győrfi Imre, ifjú Bodrogi János és a brigádvezető. — A munkaterület biztosítása jobb szervezéssel elképzelhető. A szobák padozatának egyenetlensége sajnos már nem korrigálható. Szidni fognak bennünket majd a lakók, de erről nem tehetünk.. Szakemberekkel, ne segédmunkásokkal csináltassák a szobák betonozását. Akkor nem lesz selejtes munka. — Az irodaháznál ugyanis ezernyolcszáz forintot levonnak a brigádtól. Azt mondják, hogy ez így szokás, .öt-nyolc százalék minőségi levonást kapunk, mert ott is hullámos a parkett. Pedig ott sem a brigád volt a hibás. H ába próbáltuk gyalugéppel egyengetni, nem tudtuk a hibát helyrehozni. I lény m delimit * Bodrogi brigád. Ki gondolta volna, hogy a sok hibás padló az ő kezük alól kerül ki, s nem az ő hibájuk miatt lett hullámos a parkett?... — Itt a 80 lakásnál lenne majd munkaterületünk. De itt sem lesz szép a parkett. A mi munkánknak kellene az utolsónak lenni, pedig jönnek még utánunk a villanyszerelők, kőművesek, festők, vízvezetékesek, összegázolják, fröcskölik a parkettát, aztán bennünket meg szidnak a lakók... — Az irodaházban is? — Ott még nem, majd néhány hónap múlva, amikor a parkettát ki kell cserélni... Elhallgatnak erről a témáról. Kérnek, ne feszegessem az ügyet, mert bizonyítékuk van, mégis ők lesznek ezért is a hibásak. Pedig ezért más is felelős! Ezzel egyetért a brigád és mi is.- Pj. Szüret ideje járta, méltán gondoltuk tehát, hogy soha jobb alkalom nem nyílik egy kis látogatásra a Mecsekvidéki Pincegazdaság házatáján. Fotóriporterünk így gondolkozott: néhány képben tájékoztatja olvasóinkat arról, milyen munka folyik a gazdaság szekszárdi telephelyén és környékén, mit mondanak a szakemberek az ódéi termés minőségéről? A mennyiség már szóba sem került. S mivel nem kíséreltük meg a kibernetikus szőlőpréselést lencsevégre kapni, enyhén szólva furcsán hatott a következő: fényképezni lovas kocsikat, hordókat, préselő munkásokat, vagy gépeket csak akkor lehet, ha előzőleg a gazdaság központjától engedélyt kérünk erre. Csodálkozásunk nem ismert határt. Azóta is azon gondolkozunk: milyen titkos technikai érdekességek lehetnek a szekszárdi telephelyen, amelyről nem szabad tudósítani? Végül — szokásunk ellenére — inkorrekt módon jártunk el. Az épülettől kissé távolabb mentünk, s titokban, erős munkatársi fedezet mellett elkészítettük a fenti képet. Épületet, lovakat, kocsikat, hordókat mutat be. S ha most valaki csodálkozik: mi ezekben a szigorúan bizalmas, azt nagyon kérjük, segítsen nekünk megfejteni. Tohiótól a Érdekes előadással járja a Tolna megyei pusztákat a megyei könyvtár művelődési autója. A filmvetítések előtt a hírszolgálat történetéről, a hírügynökségek munkájáról hangzik el ismeret- terjesztő előadás. Ebből a pusztai érdeklődők megtudhatják például, milyen bonyolult munkát Naphegyig jelent egy hír eljuttatása Tokióból a Magyar Távirati Iroda naphegyi központjáig, onnan pedig a lapok szerkesztőségeihez. A TIT szervezte előadásnak Júlia-major- ban volt először sikere, hamarosan Kövesd-pusztán és a megye más kis településein hangzik el. ember Újsághír: „Kovács János a Székes- fehérvár—-Budapest közötti úton gépkocsijával egy fának rohant. Kórházba szállítás közben meghalt.” Leteszed a reggeli lapot, amit a feleséged a kávé mellé készített. Olvasod a hírt, kiváncsi vagy a szerencsétlenül járt életkorára. Harminckét éves, fiatalabb nálad. Kicsit remeg a kezed, amikor felemeled o csészét. Talán tegnap reggel még ő is kávét ivott, és olvasta az újságot. Miért ne olvashatta volna? Tegnap még élt. Vajon hová mehetett, próbálod kitalálni, talán munkába. Nem, oda nem, a déli órákban történt. Talán a feleségéhez. Lehet. Hogy sírhat most szegény asszony. Lehet, hogy el sem tudja hinni, hiszen előtte való nap még együtt voltak. Biztos jó ember volt. Fiatal, magas. Nem mindegy? Ember volt. Tegnap még tudott örülni, bánkódni. A gyerekei. Vajon voltak-e gyerekei? Önkéntelenül is így gondolkodsz: voltak. Tegnap még úgy mondtad volna, vannak. Csacsogó, apró kis gyerekek. Talán vitt is nekik valamit. Cukorkát, vagy csokoládét, amit szeretnek. Már nem adhatta oda. Talán most tanulta a kisgyerek mondani, hogy apuka. Autóval ment, szerethette a kocsit. Reggel talán szépen le is mosta. Biztosan részletre vette. Nézed a foglalkozását: esztergályos. Ki sem fizethette még a részletet. Arra gondolsz, biztosan ivott. Olvastad, hogy abból van a legtöbb baleset. Átfutod még egyszer a cikket, leeresed a szót: „alkoholos befolyásoltság”. Nem találod. Akkor nem volt részeg. Itt az áll. figyelmetlenül előzött. Kihúzzák majd a nevét a munkahelyén. Vagy egy keresztet tesznek mellé, egészen biztos, hogy sajnálják. Jó munkás lehetett. De ha nem volt az, akkor is sajnálják, ember volt. Koszorúra is gyűjtenek majd a kollégák. Tegnap talán még egy rundóra adták össze a pénzt a büfében. Most koszorúra gyűjtenek. Biztos lesz olyan, aki azt mondja, nincs pénze. Másra kell a pénz. Azt is mondja még valaki: „Ugye. megmondtam”, meg azt, hogy „Ezért nem kelt nekem kocsi”. Felvesznek majd egy új embert az esztergapad mellé. Kiveszik az olajos munkaruhát az öltözőszekrényből. Az utód bepakol. Másik szalagot ragaszt az ajtóra. Talán le sem veszi Kovács céduláját, csak a tetejére teszi az övét. Vágyai is voltak, minden embernek vannak vágyai. Tervezgettek a feleségével. Uj bútort akartak venni, vagy szebb autót. Iskolába is járhatott, fiatal ember volt. De lehet, hogy csak egy szép cipőt nézett ki magának a kirakatban. Elsején megvehette volna. Barátai is voltak. Biztosan jártak szórakozni, moziba, presszóba. A barátok most úgy érzik, illik elmenni részvétnyilvánításra. Ha igazi barátok, akkor nem mennek el. Minek még ezzel is növelni a fájdalmat, a forma nem számít, csak az érzés. Keresik majd. A pénzbeszedő még az ő nevére hozza a számlát. A következőn már a felesége neve szerepel, és elé lesz biggyesztve a szó: „özvegy”. Régi ismerős jön, minden bejelentés nélkül. Meglepetést akar hozni, mosolyogva várja majd az ajtónyitást. Ö lepődik meg. Levelet is hoznak még a nevére, talán ajánlottan. A postás még neki akarja átadni. Lehet, hogy este még olvasott. Talán a jelzés is ott van a könyvben, ahol abbahagyta a regényt. Behajtotta a lap szélét, vagy ha szerette a könyveket, papírcsíkot tett bele. Tegnap még tovább akart olvasni. Meghalt egy ember. Tegnap még élt, tudott örülni, bánkódni. Fiatal volt. fiatalabb nálad. Zörren a csésze, ahogy újból felemeled a tányérról. Feleséged bejön, már felöltözött. Kicsit vársz, gondolkodsz, aztán megkérdezedl „Mi lenne, ha én ma meghalnék?” „Ne hülyéskedj” — mondja, aztán gyorsan letakarítja az asztalt. Kónya József
