Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-21 / 247. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. október 21, Szökés Venezuela poklából Négy politikai elítélt vakmerő vállalkozása Germain Lairetet Jimenes diktatúrája alatt tízévi börtönbüntetésre ítélték, Betancourt idejében pedig tizenhatra, szökési kísérletért további hat évet kapott. Ez tehát összesen harminckét év. Mégis csupán másfél évet töltött börtönben. Először úgy szabadult ki, hogy a nép leszámolt Jimenes diktatúrájával. Másodszor... Igen, ez már nehezebb volt. A tacari- guai börtönből való szökése élete egyik legnehezebb vállalkozása volt. KÉSZÜLŐDÉS A SZÖKÉSRE A tacariguai börtön egyike Betancourt legtökéletesebb „beruházásainak”. Építése tizennégymillió bolivárba került. A legtökéletesebb műszaki berendezéssel látták el. Német szakemberek irányításával épült. A börtönben 310, politikailag különösen veszélyes foglyot őriztek. Négyen közülük elhatározták, hogy megkísérlik a lehetetlent: megszöknek. Elsősorban a sziget pontos helyrajzi leírására volt szükség. Hónapok teltek el, míg ezt megszerezték. A szigetet egyetlen fogoly sem járhatta be egyik végétől a másikig. Darabonként mérték tehát fel, lépésről lépésre, s minden részletet külön-külön jegyeztek fel. Amikor az utolsó adat is megvolt, Lairet összeállította a cédulákra felrajzolt adatokat. Minden domb, minden bemélyedés, s a negyven őrtorony is meg volt jelölve. Hasonlóképpen határozták meg az aknamezők és a drótakadályok hosszúságát, irányát. Alapos megfontolás után aztán kiderült, hogy a szökés csakis december 25-én, karácsony napján lehetséges, amikor a foglyokat meglátogathatták hozzátartozóik. A siker első feltétele az volt, hogy a titokról ne vehessenek tudomást a különleges feladattal megbízott őrök, akik a látogatók arcjátékát figyelték. A másjk feltétel a szükséges látogatói engedély megszerzése volt. A harmadik, hogy gyorsan, két órán belül a legközelebbi szigetre jussanak. Hogyan volt mindez lehetséges? A szökevények a többi fegyenc érdekében előre nem árulhatták el. A LEGHOSSZABB NAP — Kétlaki életet éltünk — meséli Germain Lairet. — Minden gondolatunk, cselekedetünk a szökésre összpontosult. Ez a körülmény azonban elárulhatta volna őket, de a szabadlábon élő elvtársak gondoskodtak arról, hogy különleges tablettákat, s altatószert juttassanak nekik, hogy biztosítsák nyugodt pihenésüket. Másrészt az őrök jelenlétében mindig arról tárgyaltak, miképpen töltik el majd a karácsonyi ünnepeket. Közvetlenül a szökés előtt javaslatot terjesztettek be az írástudatlanok oktatására. Elérkezett december 25-e. Az őrök állandóan szemmel tartották a négy foglyot. Délután 5 órakor azonban nyomuk veszett. Egy órával később már egyikükön sem volt rabruha. Külsejük megváltozott. Amikor aztán a látogatók elhagyták a börtön övezetét, a látogatókönyvben négy névvel több volt, az igazolványokat átvevő őrnél pedig négy szabályszerűen kiállított, fényképes igazolvány __ A csónaknak fél órára volt szüksége, hogy elérje a legközelebbi partot. Germain Lairet életében azonban ez volt a leghosz- szabb fél óra és nap. A csónak körül erős fényszóró pásztázta a hullámokat. A szökevények ilyenkor villámgyorsan hasra vetették magukat. Végre a csónak partot ért. A közelben két gépkocsi. A szökevények gyorsan beülnek, s a kocsik megindulnak más-más irányban. Este tíz órakor Germain Lairet és társai biztos helyen voltak. Sxüts latrán: ä vörös átöM — Dokumentumregény — XIII. FfiDI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkuax Lásxló Rajzolta: Zórád Ernő Mintha csak szálkát nyelt vol- na, úgy ült Grech tér székében és a szemben lévő falon lógó sasos címerre bámult. — Ezeknél sosem lehet tudni — gjondolta ijedten — talán még a gyárakat is felügyelet alá helyezik. Ha Gréte sejtette volna itthon, mi lesz a berlini látogatásból... De honnan is tudnak ezek mindent olyan pontosan?... — Nyilván önnek, uram, arról sincs halvány fogalma, hogy a gánti telepek felfedezője újabb területek után kutat? — hallotta újra a miniszter recsegő hangját. Grech tér fejét rázta. Legszívesebben már kívül került volna ebből a hűvös szobából, s mesz- sze ettől a vízszemű embertől. Amikor Hugenberg arra kérte, tegyen meg neki egy szívességet. boldogan vállalkozott rá. Mégcsak törvénytelen dologról sincs szó, csupán egy-két vizsgálatról. Grechter izzadva, szuszogva sietett le a lépcsőn. EGY TÁL LENCSE Balás ott ült a pesti Gellért- szallo teraszán egy pohár sör mellett. A vörösen izzó, lángoló Nap egészen magastól sütött, a hajók szinte remegtek a fényben. Négy nagyon kemény, megfeszített munkájú, de gazdag év volt. A Gánt-kömyéki medencék bauxitja ismét több millió tonnára rúgott, de amit az utóbbi években feltárt, az túltett még a grófi kincsen is. Az északi Bakonyban, Iszmértől Zircig fedezett fel vonulatokat, s kétszáz zártkutatmányt szerzett. Dudar vidékén, a Kisbakonyban, a Hármashatárhegyen több négyzetkilométernyi területen talált bauxitot. A bakonyi terület nyersanyagkészletét több miint 100 millió tonnára becsülte. Nagyot szippantott a jó levegőből, és kifeszítette mellét. Most nem ugratják be. mint a huszas években. Nem adja el egy tál lencséért jogait. Papírt vett elő, számolt. Az újabb zártkutatmá- nyok díja miatt most negyvenezer pengő adóssága van, de mi ez, ha a telepek értékét nézi?... Milliárdokról van szó! El kéne adni tisztes árért. Tisztes árért, igen, hadd legyen haszna, jó megélhetése neki is, aki tovább akar kutatni... Balás újból megnősült, és nagyon szerette második feleségét Alicet. Ha ki kellett mennie a Bakonyba, az asszony nem zúgolódott, vállalta a fáradalmakat, nem úgy, mint Ilonka, akit csak a pénz érdekelt. Alice támogatta férje terveit. és mindenben mellette állt. Kisanya is, felesége édesanyja. Még, pénzt is adott... Amikor felesége a kis Zsuzsával volt terhes, hozzájuk költözött. Balás elégedetten tárta maga elé élete kártyáit. Ha megköti a szerződést az állammal, vesz egy házat, elhelyezi a családot, aztán újra felveszi a kalapácsot, a hátizsákot. Neki már ez az élete. Egy ideig még nézegette a fodrozódó Dunát, a hajókat, de Nyugat felől sötét felhő közeledett, s Balás sietett haza. Útközben jutott eszébe, hogy Alice- nak születésnapja van, ajándékot vesz neki. Az üzletben német turisták voltak, hangosan tárgyalták a Berlinben bekövetkezett újabb változásokat. Balás ekkor hallotta először ezt a nevet: Hjalmar Sacht. Ö lett a birodalom legfőbb gazdasági irányítója. Ha tudta volna, hogy éppen les, harminc hosszú — magyarázta a házigazda Hugenbergnek. — A fákat mindenhol meghagytuk, repülőgépről sem lehet látni a föld alatti gyárakat. Három éven belül négyezer gép alkatrészeit tudjuk itt előállítani. — Siettesse a munkát! — villantotta a szemét Hugenberg. — Gőringnek csak bombázógépből háromezer az igénye. A Luftwaffe fejlesztésében meg kell előzni a hadiflottát is. Persze, azok ügyesebbek voltak... A spanyol Primo de Rivera is igazán előzékeny... Cadizban már akkor épültek hajóink, amikor még a Népszövetség hurkában vergődtünk. A „Z” Plánban én is benne voltam. Szóval két évet kap, Stinesse, perccel sem többet. De ez se kevés! Meig kell gyorsítani a tempót! Az angolok és a franciák is ébredeznek. Meg kell előznünk őket. Hugenberg megsimogatta sörte haját. ezekben a pillanatokban valahol — sok száz kilométerre Pesttől — éppen róla tárgyalnak?... Hugenberg. mióta a legfelsőbb vezetés Hjalmar Sachtot bízta meg a „birodalom” gazdasági ügyeinek legfőbb intézésével, csak rendkívüli dolgokra specializálta magát. A leendő „német” területek gazdasági kiaknázásának terveit szövögette. 1935. júniusában egyik nap Mercedes kocsijával a Stinesse ellenőrzése és irányítása alatt álló bajorországi ipartelepeket nézte meg. Stinesse. a gyáros a főépület kapujában fogadta a magas látogatót. Csak frissítőt szolgáltak fel, s máris az „Öt ujj” elnevezésű üzemrészbe mentek. — Huszonnyolc kilométer szé— Minden segítséget megadunk* embert, amennyi kell. — Jöhet ember is, de bauxit kell, illetve alumínium. A svédektől még, csak kapunk acélt, de mi lesz az alumíniummal?... Hallottam, a francia bauxitme- zőkről már alig akarnak szállítani. Hugenberg egyik kísérőjéhez fordult: — Magyarországról mennyi bauxit jött? — Tízezer tonna. Kevés. — Menjünk vissza az irodába, elmondom, mit kell tenniük.™ (Folytatjuk) VISSZADUGTAK A KARDJUKAT, A GYERMEK ELTŰNT*A SZOKNYÁK ÉS KÖTÉNYEK KÖZÖTT.
