Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

/ fÖLffÄ tfffiGYEl NÉPÜJSÁÖ 1964. október 21. A vizsgálóbizottság jelentése John Kennedy meggyilkolásáról KI VOLT LEE HARVEY OSWALD? Az elnök elleni merénylettel és Tippit őrszemes rendőr meggyil­kolásával gyanúsított Lee Harvey Oswald New Orleansban szüle­tett 1939. október 18-án, két hó­nappal apja halála után. Anyjá­nak, Marguerite Oswaldnak még két gyermeke volt, éspedig első házasságából a hétéves John Pic, s az ötéves Robert Oswald. Hároméves korában Lee Os­wald az árvaházba került. Fél- testvére és bátyja már régebb óta ott voltak, mert anyjuk kény­telen volt munkába járni. 1944 januárjában Marguerite Oswald kivette gyermekeit az ár­vaházból és Dallasba költözött velük. 1945 májusában harmad­szor is férjhez ment Edwin Ek- dalhoz, és Fort Worthban telepe­dett le. A két idősebb fiút kato­nai intézetben helyezte el, Lee Harvey elemi iskolába járt. 1952-ben újabb fordulat követ­kezett be életében: anyjával együtt New Yorkba költözött. A következő másfél évről azt je­gyezték fel róla, hogy krónikus iskolakerülő, nem hajlandó tanul­ni. Emiatt anyja — a tanítók tanácsára — elhelyezte egy javító- intézetben, ahol pszichiáterek ke­zelték. 1953 májusában elbocsá­tották az intézetből. Újra isko­lába járt és némileg megváltozott a viszonya az iskolához. 1954-ben anyjával együtt visszatért szülő­városába, New Orleansba. Az is­kolában átlagos tanulmányi ered­ményt ért el. de magaviseleté el­len nem volt panasz. Egy hónap­pal azután, hogy beiratkozott a iizedik osztályba, néhány nappal lizenhatodik születésnapja előtt levelet vitt tanítójának. A levél­ben anyja közölte a tanítóval, hogy kiveszi fiát az iskolából, mert Kaliforniába költöznek. Ké­sőbb kiderült, hogy a levelet ma­ga Lee Harvey Oswald írta. Néhány nappal később elhagy­ta az iskolát és jelentkezett a ha­ditengerészetnél, de nem vétték be, mert még csak tizenhat éves volt. Tíz hónapig New Orleansban dolgozott mint kifutó és tiszt­viselő. A Warren-jelentés szerint ekkor kezdett kommunista iro­dalmat olvasni. Ismerősei előtt magasztalta a kommunista esz­méket, és — a jelentés szerint — többször mondta, hogy szeretne a kommunista párt tagja lenni. OSWALD A HADITENGERÉSZETBEN 1955 júliusában anyjával együtt visszaköltözőt Fort Worthba, és beiratkozott a felső iskolába. De már néhány héttel később elhagy­ta az iskolát, s október 24-én, tizenhét éves korában jelentkezett n haditengerészetnél. Tengerésztársai szerint magá­nos, zárkózott természetű volt, és nem egyszer megtagadta feljebb­valói parancsainak teljesítését. Két ízben megbüntették, egyszer azért, mert regisztrálatlan re­volvert tartott, másodszor azért, mert kihívóan ■ viselkedett egy altiszttel szemben. Lassan mégis beilleszkedett a katonai fegye­lembe, bár a tengerészélet nem elégítette ki. ... 1958 novemberéig, tizenöt hó­napig az USA területi vizein kí­vül, nagyrészt Japánban teljesí­tett szolgálatot, akkor visszake­rült Kaliforniába, Santa Annába. Itt — a Warren-jelentés szerint _ élénk érdeklődést mutatott a S zovjetunió iránt, és ismerősei előtt több esetben nagy lelkese­déssel ismertette radikális néze­teit. 1959. szeptember 11-én saját ké­relmére elbocsátották az aktív szolgálatból. Kérvényét részben egészségi állapotával indokolta meg, részben azzal, hogy kényte- leri anyját eltartani. Hazatért Fort Worthba, de csak három napig maradt anyjával. New Orleansba érve jegyet váltott egy hajóra és 1959. szeptember 20- án Európába utazott. OSWALD A SZOVJETUNIÓBAN Valószínűnek látszik, hogy hosszabb idő óta készült erre a lépésre. Még a haditengerészetnél volt, amikor 1959 márciusában felvé­teli kérvényt adott be a svájci Albert Schweitzer kollégiumba. Ugyanakkor útlevelet is kért, többek között a Szovjetunióba is. Az útlevelet megkapta. Tengerészeti szolgálata idején szigorúan takarékoskodott, úgy­hogy elég tekintélyes összeget, kö­rülbelül 1500 dollárt takarított meg. 1959. október 16-án Lee Oswald Helsinkin keresztül, ahol az ot­tani szovjet nagykövetségen hat napra érvényes beutazási vízumót kapott — vasúton megérkezett a Szovjetunióba. Megérkezése után rögtön szovjet állampolgárságot kért. Hat nappal később, október 21- én lejárt a tartózkodási enge­délye, és a hatóságok felszólítot­ták, hogy ugyanaznap este nyolc óráig hagyja el a Szovjetunió te­rületét. Aznap délután 'szállodai szobá­jában öngyilkossági szándékból felvágta ereit. Rögtön kórházba szállították. Három nappal a kórházból való elbocsátása után Oswald megje­lent az Egyesült Államok moszk­vai nagykövetségén. Közölte, hogy a szovjet állampolgárság javára lemond az amerikai állampolgár­ságról, és erre vonatkozó előre el­készített Írásbeli nyilatkozatot adott át. Amikor a követségi tisztviselő megkérdezte, miért ha­tározta el magát erre, Oswald — a Warren-jelentés szerint — így válaszolt: — Mert marxista vagyok. Os­wald azonban nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy tö­röljék az amerikai állampolgárok jegyzékéből. A szovjet hatóságok nem teljesítették állampolgársági kérelmét, de 1960 januárjában egy évre szóló tartózkodási enge­délyt kapott. Egy minszki rádiógyárban dol­gozott mint szakképzetlen mun­kás. 1961 januárjában egy évre meg­hosszabbították tartózkodási enge­délyét, de már februárban leve­let írt Moszkvába az amerikai nagykövetségnek, és azt a szán­dékát fejezte ki, hogy visszatér az Egyesült Államokba. 1961 márciusában Oswald meg­ismerkedett Marina Nikolajevna Pruszakova patikusnővel, és 1961. április 30-án házasságot kötött ve­le. Folytatta a levelezést az ame­rikai nagykövetséggel és a szov­jet hatóságokkal, és engedélyt kért, hogy feleségével együtt visz- szatérhessen Amerikába. 1961 jú­liusában feleségével együtt Moszkvába utazott. Az amerikai nagykövetségen az iratokból meg­állapították, hogy Lee Harvey Os­wald nem vesztette el amerikai állampolgárságát, tehát nincs akadálya, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba. Mielőtt Moszkvából visszautaz­tak Minszkbe, Oswald és felesége kérvényt adtak be az illetékes szovjet hatóságnak, hogy együtt Amerikába utazhassanak. 1961. december 21-én a szovjet hatósá­gok értesítették Marina Oswaldot, hoev megkapja a kiutazási enge­délyt. ÚJRA AMERIKÁBAN 1962. februárjában kislányuk született. Június elsején az ösz- szes formaságok után az Oswald család elhagyta a Szovjetuniót és két héttel később megérkezett Texasba, Fort Worthba. Az úti­költségre 435 dollár kölcsönt kap­tak a nagykövetségen. Júliusban Oswald munkába állt, mint bádogos. Ebben az időben kétszer is meglátogatták az FBI ügynökei. 1962. július 26-i első jelenté­sükben azt állítják, hogy Oswald nagyon kihívóan viselkedett, nem volt hajlandó megmondani, mi késztette arra, hogy a Szovjet­unióba utazzon. Tagadta, hogy bevonták a szovjet hírszerző szer­vezetbe, és megígérte, hogy ha ilyen kísérlet történik, rögtön ér­tesíti az FBI embereit. A másik alkalommal, 1962. augusztus 16-án, — a Warren-je­lentés szerint — engedékenyebb volt. és újra megígérte, hogy na- ladéktalanul értesíti az FBI-t, ha bárki is kísérletet tesz, hogy be­szervezze hírszerzőnek. 1962. októberében Oswald ki­lépett a Fort Worth-i bádogos­vállalattól. Dallasba költözött, és egy ottani fényképész-műterem­ben talált munkát, de már 1963. áprilisában elvesztette állását. Néhány nappal később egy ál­néven rendelt karabéllyal me­rényletet kísérelt meg egy nyu­galmazott vezérőrnagy ellen. Ez az incidens és az anyagi nehéz­ségek arra késztették Oswald nét, hogy, .rábeszélje férjét,, hagyják el Dallast, költözzenek New Or­leansba, ahol könnyebben lehet munkát találni, Oswald megfogadta a tanácsot. New Orleansba ment. Feleségét és gyermekét ideiglenesen egyik ismerősénél hagyta Dallasban, de egy hónappal később őket is New Orleansba hívta, mert — mint írta —, sikerült munkát találnia. 1963-ban Oswald többször vál­toztatta munkahelyét és tartóz­kodási helyét. New Orleansban megalakította a Kuba iránti jó­viszonyt szorgalmazó bizottság tagozatát, önmagát nevezte ki tit­kárnak, és egy nem létező sze­mélyt jelentett be elnöknek. Út­levelet kért Kubába, de elutasí­tották. Hasonlóképpen a Szovjet- | unióba is megpróbált vízumot szerezni, de ez sem sikerült. (Folytatjuk.) Üjabb szovjet küldöttség Belgrádban Belgrád (Tanjug) Kedden reg- főcsoportjának főnöke, Szavinkin. gél megérkezett Belgrádba az a szovjet küldöttség, amely részt vesz Belgrád felszabadítása év­fordulójának ünnepségein és le­rója tiszteletét a szovjet katonai vezetők előtt, akik hétfőn az ava- lai repülőgép-szerencsétlenség kö­vetkeztében életüket vesztették. A delegáció tagjai a követke­zők: Jepisev hadseregtábornok, a szovjet fegyveres erők politikai az SZKP KB helyettes osztályve­zetője, Szugyec repülőmarsall, Beloborodov hadseregtábornok, a moszkvai katonai kerület parancs, noka, Davidenko altábornagy, Ku­tasán vezérőrnagy, a vezérkari főnök helyettese, Lihacsov kül- ügyminisztérlumi osztályvezető- helyettes, Boriszov, a polgári légi- forgalomügyi minisztérium osz­tályvezetője és Ribalko alezredes. Tito elnök kitüntette Birjuzovot Belgrád (MTI) Joszop Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök Sz. Sz. Birjuzov, szovjet marsallt a „Népi Hős Érdemrenddel’’ tüntet­te ki. A jugoszláv köztársasági elnök ugyancsak magasrangú ér­demrendekkel tüntette ki a Belg­rád melletti repülőgép-szerencsét­lenség következtében elhúnyt szovjet küldöttség többi tagját is. Belgrad gyászol Belgrád (MTI) Belgrád és egész Jugoszlávia a gyász jegyében em­lékezik meg a jugoszláv főváros egyik legnagyobb ünnepéről, a felszabadulás 20. évfordulójáról. Az avalai tragédia, amelynek so­rán magasrangú szovjet parancs­nokok vesztették életüket, mélyen megrendítette Jugoszláviát. Ép­pen azok haltak meg a repülőgép lezuhanása folytán, akik két évti­zeddel ezelőtt ezer veszély között jugoszláv harcostársaikkal együtt a szabadságot adták Belgrádnak. A városban kétnapos gyászt rendeltek el és a zászlókat fél­árbocra eresztették. A szórakoz­tató- és sportrendezvényeket el­halasztották. Október 20-án csak az emlékező ünnepségeket tartot­ták meg. így kedden reggel meg­koszorúzták a város megszállása idején elesett hősök síremlékét és a népi hősök kalemegdani sír­boltját. Délelőtt 10.00 órakor a város felszabadítása során elesett hősök sírjait koszorúzták meg. Belgrád városi tanácsa 11.00 óra­kor gyászülést tartott. A keddi jugoszláv sajtóra is a gyász nyomja rá bélyegét. A la­pok az első két oldalon számol­nak be a tragédiáról és a szeren­csétlenül járt szovjet katonai ve­teránoknak Belgrád felszabadítá­sában szerzett érdemeit méltat­ják. A Politika hangoztatja, hogy a jugoszláv főváros aligha vár­hatott volna kedvesebb vendége­ket azoknál, akik húsz évvel ez­előtt a jugoszláv vezetőkkel együtt az Avalán kidolgozták Belgrád felszabadításának tervét, és utána a főváros utcáin ontot­ták vérüket. A sors szeszélye —- folytatja a lap, — hogy azok, akik életben maradtak, amikor Belgrád környékén aratott a ha­lál, most vesztették életüket, ami­kor a főváros tárt karokká! vár­ta őket. A Borba szintén a tragikus sorsra jutott szovjet katonai ve­zetők érdemeit méltatja. Birjuzov marsall, Zsdanov vezérezredes és a többi szovjet katonai vezető — hangsúlyozza — húsz évvel ez­előtt érkezett először Belgrádba, hogy a szovjet nép legjobb fiai­nak élén hozzájáruljon a jugo­szláv főváros felszabadításához. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter részvéttávirata Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvé­delmi minisztere táviratban fe­jezte ki részvétét R. J. Mali- novszkijnak, a Szovjetunió mar- salljának, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének, a Birjuzov marsallt és az általa vezetett ka­tonai küldöttséget ért tragikus repülőszerencsétlenség miatt. „Sz. Sz. Birjuzov elvtárs szemé­lyében a szovjet fegyveres erők nagy tudású katonai vezetőjét, me­legszívű embert, igaz barátunkat és elvtársunkat gyászoljuk. Őszin­te részvéttel gondolunk a tragi­kus katasztrófa során elhúnyt szovjet katonákra és állampolgá­rokra. A szovjet hadsereggel, szovjet elvtársainkkal, katonatestvére­inkkel az őket ért veszteség miatt érzett gyászukban mélységesen együttérez és osztozik a magyar néphadsereg egész személyi állo­mánya” — mondja többek között a távirat. Megnyílt az UNESCO közgyűlésének 13. ülésszaka Párizs (MTI). Párizsban keddsn megnyílt az UNESCO közgyűlé­sének 13. ülésszaka. A világszer­vezet kétévenként tartja telj as ülését a tagállamok küldöttségei­nek részvételével. Az UNESCO- nak ez idő szerint 115 ország a tagja és a mostani közgyűlés újabb felvételi kérelmekről dönt. A közgyűlés egy hónapig t?r'V teljes ülésén és a szakbizottsá­gokban kidolgozzák a szervezet munkatervét. René Maheu. az UNESCO fő­igazgatója megnyitó beszédében kiemelte, a világszervezet tevé­kenységében a fejlődő országok­nak nyújtóit tudományos támoga­tás ma már ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint az eddig elsődleges feladatnak tekintett nevelés. Az UNESCO azonban nem kíván egyszerű segélyszervvé váln' a nevelés és a tudomány eszközei­vel, a nemzetközi együttműködés­sel erkölcsi hivatását akarja tel­jesíteni, elő akarja segíteni nap­jaink nagy problémáinak meg­oldását. Paulo E. de Berredo Carnelro, a közgyűlés lelépő elnöke java­solta a küldőiteknek, a közgyűlés alakítson állandó bizottságot an­nak tanulmányozására, hogy az UNESCO a maga eszközeivel mi­ként tudná az eddigieknél is hat­hatósabban elősegíteni a béke ügyét. Az UNESCO közgyűlésén Ma­gyarországot jelentős küldöttség képviseli, a delegációt Rosta Endre, a KKI ügyvezető elnöke vezeti, helyettes vezetője Jóbortl Magda, a magyar UNESCO­bizottság elnöke. R Szovjetunió Központi Státuszt kai Hivatalának közleménye Moszkva (TASZSZ). A Szovjet-: unió Központi Statisztikai Hiva­tala jelenti, hogy a Szovjetunió dolgozói túlteljesítették mind az 1964-es év harmadik negyedévi, mind pedig kilenchónapos tervét. Az ipari termelés több mint 7 százalékkal emelkedett kilenc hónap alatt a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Vala­mennyi szövetségi közt l,,'"'.3ág és népgazdasági tanács teljesítette az össztermelési és a legfontosabb gyártmányok többségének terme­lési teryét. A munka termelékenysége 4 százalékkal emelkedett az ipar­ban. A múlt év megfelelő idő­szakához viszonyítva csökkent a tervüket nem teljesítő vállalatok száma. Kilenc hónap alatt körülbelül 2 millió találmányt és ésszerűsítési javaslatot vezettek be a népgaz­daságban.

Next

/
Thumbnails
Contents