Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

1964. október 21, TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 3 Emberek az esőben ZUHOGÓ ESŐBEN indultunk el és nem reméltük, hogy vala­kivel is találkozunk. 1960-ban volt utoljára ehhez hasonló ősz, az­zal a különbséggel, hogy akkor egy hónappal korábban kezdődött az esőzés, és a következő év ta­vaszáig már nem is lett jó idő. Az osztrák meteorológia elő­rejelzése, amit zsebben őriz mindegyik mezőgazdasági vezető, jelenleg azt mondja, hogy ez év­ben a jó időnek ismét befelleg­zett. Bárcsak tévedne ez egyszer, kár, hogy ritkán szokott tévedni. A csúszós, latyakos földúton a tolnai Aranykalász Tsz gyümölcs- termesztő brigádjához igyekez­tünk az elnökkel, az elnökhelyet­tessel. — Az állandó dolgozókat kint találjuk — jelentette ki Pfundt- ner Sándor elnök. Hangja maga­biztos, bár fogadni mertem volna, hogy téved: kicsit sok lenne egész nap ázni, fázni, ezt még ön­tudatosan sem szereti elviselni az ember. Az osztályozó körül ládadom­bok és almahalmok, — ezenkívül élénkség, sürgés-forgás. Derűs, napfényes időben sem lehetne el­képzelni másként. A tsz-elnök bemutatja Molnár Lászlót, a bri­gád vezetőjét. Róla már előzőleg elmesélték, hogy szenvedélyes gyümölcskertész. Eredeti mester­ségéhez. a pékszakmához is ezért lett hűtlen. Számára itt kezdődik és fejeződik be minden. Ö az al­mában nemcsak forintot lát — álmok beteljesülését. A termés döntő többsége az idén is export- minőségű és ez annyit jelent, hogy a kényes, kimondottan vá­logatós nyugati piac minőségi kö­vetelményeinek is megfelel a tol­nai közös gazdaság almája. Az asszonyok úgy bánnak vele, akár a hímes tojással: selyempa­pírba csomagolják, mint a naran­csot szokás. Molnár László eső- , kabátban, csuromvizes kalapban intézkedik. — Rosszkor jöttek. Sietünk, leg­feljebb délben érnénk rá beszél­getni. A vasútállomáson most ra­kunk meg egy Hamburgba induló szállítmányt — mondja, s kissé fanyar képpel úgy járul hozzá a brigádtagokkal való beszélgetés­hez, ha egyenként tesszük, mert az egész brigád nem állhat le. A közös gazdaság elnöke viszont nem tévedett. Az eső miatt ugyan nehezebben, de zavartalanul dol­gozik a brigád. Az átázott kendőket, kabátokat időnként beviszik az irodának ki­nevezett helyiségbe, a kályha mellett pár percig szárítgatják a holmikat, s utána megy ki-ki a dolgára. Ez a brigád elsősorban azzal keltette fel maga iránt az érdeklődést, ami ma még a tsz- ekben szokatlan: a szocialista cím elnyerésén fáradoznak. A brigádtagok többsége nő. A nem kevés és nem könnyű feltételeket eddig még teljesítették. A télen, és ez is feltétel, megkezdik a szakmunkásképző tanfolyamot. Mire tehát a közös gazdaság több éves szőlő- és gyümölcstelepítési programja megvalósul, ebből a brigádból létrejön a szakmailag is jól képzett törzsgárda. A SZOCIALISTA BRIGÁD cím várományosai nem akárkik. Már­is erős gazdasági bázisai a tsz- nek és a jövőt tekintve, sokat ígérő biztosítékai annak, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítési prog­ram ne csak megvalósuljon, kin­csesbánya, forintgyár is legyen. Gondolkodtam rajta, miről be­szélgessünk. Sutának és nevetsé­gesnek látszott volna arról fag­gatni őket, ami úgy is kézenfek­vő. Esett az eső, ők dolgoztak, s ez már önmagában is azt jelenti, hogy a termelésben rájuk min­den körülmények között számít­hat a közösség. Inkább tehát olyan témák felé tereltük a beszélgetést, amelyek esetleg elárulják, hogy a brigád­tagok mennyire tájékozottak, mi­lyenek az előítéleteik, milyen szintű a politikai és gazdasági tájékozottságuk, szóval mit tud­nak még azon kívül, hogy jól dolgoznak. Az első kérdés így hangzott: — Melyek a legjobban fizetett szakmák, ahol a legtöbb pénzt lehet keresni? A válaszokat szó szerint írtam. Sörös Józsefné, háromgyermekes szerény asszonyka, ezt mondta: — Férjem a Víz és Csatorna Vállalatnál dolgozik, 1360 forin­tot keres havonta. Én többet, ne­kem tavaly is több volt. özvegy Máté Józsefné idős, öt- venen felüli asszony: — Nekem az én szakmám a legjobb, csak egészséges marad­jak. Revnák Józsefné: — Aki nem szeret dolgozni, annak egyik szakma sem jó. Kulcsár Gyuláné: — Minden szakmának megvan a jó oldala és megvan a rossz oldala. Nekünk most az a rossz, hogy esik ránk az eső. A huszonnégy éves Eichner Já­nos szerint a gépkocsivezetők ke­resnek legtöbb pénzt. Általában azonban a brigádtagok igen tár­gyilagosan, és hozzátehetjük, böl­csen ítélik meg e kérdésben a dolgokat. Mindenki egyetértett például Revnák Józsefnével, alá szerint „aki nem szeret dolgozni, annak egyik szakma sem jó”. A brigád tagjai számára tehát éltető elem a munka, a pontosan, gon­dosan végzett munka. Nem titok, hogy a cigánykér­désben még sokat kell tenni olyan szempontból is, hogy a cigánysá­got ne sújtsák a közvélemény ré­széről meg-megnyilvánuló, gyak­ran túlzó és sértő előítéletek. A szocialista címért dolgozó brigád tagjaitól tehát megkérdeztük: ci­gány vöt, anyóst, apóst, a csa­ládjába befogadna-e? Még a kö­zös gazdaság elnöke sem hitte volna, hogy ezeket a válaszokat kapjuk. Hídvégi Henrikné: — Nekem mindegy, ki milyen virágot szakít, olyat szagol. Én magyar vagyok, a férjem sváb. Volher Jánosné elnevette ma­gát. — Most én úgy vagyok éppen, hogy ha akarom, ha nem, jön. Ilyen vővel „ijesztgetnek”. Vörös Lajos idős ember. — Én nem teszek különbséget. Vagy tisztességes valaki, vagy nem. EZEK A VÁLASZOK nagyon figyelemre méltóak, hiszen itt már van valami abból, ami kimon­datlanul is követelmény, neve­zetesen, hogy a szocialista cím viselésére jogosult brigádok tag­jai ne csak a termelésben le­gyenek élen járóak, gondolkodás- módban, korszerűségben, a szo­cialista öntudat kifejlesztésében is. A brigádtagok a nyilasok húsz évvel' ezelőtti hatalomra jutásának körülményéről keveset tudnak. S ez elsősorban azt bizonyítja, hogy a falusi földműves, vagy cseléd- asszonyok döntő többsége húsz év­vel ezelőtt mélységes elmaradott­ságban élt, — a belpolitikai ese­mények. számtalan kényszerítő körülmények hatására kiestek az érdeklődési körükből. Még pon­tosabban, nem szerepelhettek az érdeklődési körükben. „A nyila­sok becstelen emberek voltak” — ennyit mondanak róluk csupán. Magáról, a gyászos, gyalázatos és nemzet vés ze j tő nyilasterrorról a brigád tagjainak nincs sem vi­zuális élménye, sem helyhez, név­hez. vagy dátumhoz kötött em­léke. HA NEM IS SZABATOSAN, de lényegre tapináján a brigád­tagok szinte mindegyike tudja, mit jelent ez a rövidítés, KGST Egy idős, hatvan éves asszony akadt csupán, aki a KST-re gon­dolt. és kijelentette, unokáit min­dig bíztatja, hogy a felesleges pénzt a KST-be tegyék. Amíg beszélgettünk, végig esett az eső. A brigádvezető viszont megeny­hült, főként azért, mert szor­gos „népe” biztosította, hogy a szállítmány idejében elkészüljön, egy vagon exportalma ismét út- nak induljon. Az irodán, a rub­rikák bevételi oldalára ismét be lehetett írni egy hatjegyű szám­jegyet. Hát nem csoda, hogy megenyhül az ember. Egyébként ebben a közös gazdaságban az alma kincs, vagyon, pénz. Az alma minősége és mennyisége a munkaegységérték alakulása szem­pontjából aranyalap. Csak biz­tosra szabad tehát menni, mert ha évközben a gyümölcsösben va­lamilyen munkával netalán meg­késnek, a munkaegység átlagér­téke akár tíz forinttal is megrö­vidülhet. De a brigád a késést nem ismeri. S a szocialista cím elnyerésén fáradozó tsz-tagok, a besegítő családtagokkal együtt, tervüket ezen az esős hétfői na­pon is teljesítették. Velük biz­tosra mehet a közösség. SZEKUL1TY PÉTER A vezetőségválasztásra készülnek A Várdombi Gépjavító Állomás pártszervezete készül a vezetőség- választásra. A pártvezetőség eddig végzett politikai munkájának egyenes folytatása az az alapos­ság, amely már az előkészüle­tekben is kifejezésre jut. A legutóbbi pártvezetőségi ülé­sen megbeszélték a taggyűlés elé kerülő beszámolót. LESZ MIRÖI. BESZÁMOLNI. A három évvel ezelőtti vezetőség­választás óta nagy dolgok tör­téntek a Várdombi Gépállomás életében. Gépjavító állomássá ala­kult át az elmúlt év nyarán, s ezzel a mezőgazdasági jellegű üzem elindult a fejlődés útján. Teljesen új lesz az elektromos felújító műhely, 286 ezer forintos költséggel korszerűsítik az erő­gépjavító műhelyt. Épül a me­legmosó. Az új munkakörnek megfelelően szakmunkásokat ké­peznek. ötven ipari tanuló sajá­títja el a szakmát. Az átszervezést viszonylag rö­vid idő alatt hajtották végre. Meghatározott időre, kijavítva adták át az erőgépeket, szállító- és munkagépeket a termelőszö­vetkezeteknek. A gépjavításhoz több szakemberre volt szükség, mint amennyivel a gépállomás abban az időben rendelkezett. Maguknak kellett megoldást ta­lálni. A néhány szerelő mellett, öt-tíz év óta gépállomáson dol­gozó traktorosok, csoportvezetők végezték el a gépjavítást, Kósa János főmérnök, Varga György műhelyvezető mérnök, Mózes Já­nos mérnök és Kaszás Gyula technikus irányítása mellett. VOLTAK NEHÉZSÉGEK, DE A MUNKA NEM ÁLLT MEG. A múlt év júniusában 100 erőgé­pet, 25 cséplőgépet és sok mun­kagépet javítottak ki, aránylag rövid idő alatt. Az átszervezést a gazdasági vezetés végezte, a pártszervezet politikai munkával adott segítséget. A pártszervezet­ve várt az a feladat is, Jiogy le­szerelje a dolgozók között elter­jedt különböző híreszteléseket. A traktorosok attól féltek, hogy az átszervezéssel egyidejűleg egysze­rűen szélnek eresztik őket, s ke­reset nélkül maradnak. A pártvezetőségi tagok beszél­gettek a dolgozókkal, nem kerül­gették az úgynevezett kényes kér­déseket sem. Elmondták, hogy az átszervezéssel, bár csökken a fog­lalkoztatottak száma, a gépjavító állomásnak elsősorban szerelőkre lesz szüksége, de a gépállomás vezetősége segítséget ad minden traktorosnak, hogy megfelelő munkát kapjon. A 110 traktoros közül mindössze 12 embert kel­lett más munkára átirányítani. A várdombi vezetők többször voltak nehéz helyzetben az át­szervezés idején. Amikor az egyik nehézségen túljutottak, jött a má­sik. Hiányzott egy-egy gép, vagy a szerelők alkatrész hiányában nem tudtak dolgozni. Keveset ke­restek, s emiatt zúgolódtak. A pártvezetőségi tagok, pártbizal­miak ezekben a napokban min­den idejüket a dolgozók között töltötték, s őszinte választ adtak a kérdezősködőknek. Legyenek türelemmel, és segítsék a vezető­séget a nehézségek leküzdésében, s bízzanak a gépjavító állomás jövőjében — mondták. A taggyűlés elé kerülő beszá­molóban MEGFELELŐ HELYET KAP A VÉGZETT MUNKA. Megvizsgálják, a párttagok ho­gyan tettek eleget a szervezeti szabályzatban lefektetett követel­ményeknek, hogyan élnek a jo­gokkal, a kötelességeikkel. A be­számoló nemcsak megállapítja* hogy eddig mit végeztek, hanem előre is mutat, és a jövő perspek­tíváit figyelembe véve, meghatá­rozza a tennivalókat. A mező- gazdasági jellegű üzem elindult az ipari üzemmé fejlődés útján* de ez az átalakulás, ha az em­bereket nézzük, nem megy máról holnapra. Az emberek gondolko­dásmódjának megváltoztatásának egyik eszköze a pártoktatás. Az idén a pártoktatásban az eddigi mezőgazdasági témákról áttérnek az ipari jellegű témák tanításá­ra. Céltudatosán foglalkoznak a tag- és tagjelöltfelvétellel, a fia­talok nevelésével. Minden párt­tagnak pártmegbizatást adnak, és a pártszervezet segíti a szocia­lista brigádmozgalom kibonta­koztatását is. A pártszervezet ter­melést ellenőrző munkája arra irányul, hogy a tsz-ek műszaki kiszolgálása minden tekintetben megfeleljen a követelményeknek. A Várdombi Gépjavító Állomás pártszervezete megalapozott poli­tikai munkával készül a vezető­ségválasztó taggyűlésre, ahol a párttagság majd arról dönt, kik vezessék tovább az alapszerveze­tet. P. M. fl termelővállalatok kapják tttbb cikkcsoport készletezésinek és értékesítésének jogát A kis üzemek összevonásával több olyan vállalat jött létre, amely egymaga látja el az egész országot bizonyos iparcikkekkel. Lehetővé válik tehát, hogy eze­ket a termékeket a készletező vál­lalatok kikapcsolásával maga a termelőüzem raktározza és érté­kesítse. ami az ipar és a felhasz­nálók kapcsolatainak szorosabbra fűzését jelenti. A gazdasági bi­zottság rendelje? 'r-’-elc megfele­lően fokozatosan \ : l ' -an át is ve. szik egyes üzemek a készletezés és értékesítés jogát. így jobban figyelemmel tudják kísérni a szükségleteket, sokkal inkább ér­dekeltek lesznek abban, hogy csak kelendő cikkeket gyártsanak. Ugyanakkor a szállítás útja is lényegesen lerövidül, mert az árut közvetlenül a felhasználó gyár­nak, vagy külkereskedelmi vál­lalatnak küldik, kikapcsolva a készletező központokhoz vezető gyakran több száz kilométeres utat. Egy fiatal színész portréja Mosolygós arcú, fiatal színész. Alig 24 éves. öt éve az Állami Déryné Színház tagja, s ez idő alatt annyit utazott az országban, hogy minden bizonnyal földün­ket is megkerülhette volna. Ját­szott tanyaközpontokban és vá­rosokban, de Szeikszárd különö­sen kedves számára. Katonaideje letöltése után, 1962-ben itt lépett ismét színpadra, de láthatta a szekszárdi közönség a városi mű­velődési ház felújítása alkalmával rendezett ünnepi esten, ahol nagy sikert aratott pécsi és kaposvári kollégáival együtt. Első szerepe Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényé­nek színpadi változatában Csó­nakos volt. Itt figyelt fel rá Kalmár Tibor rendező, és az alig négyhónapos színházi tapasztalat­tal rendelkező fiatal színészt meg­bízta a „Varázskalap” cimű ze­nés ifjúsági vígjáték főszerepé­vel. Talán ehhez a szerephez fűző­dik az egyik legkedvesebb élmé­nye, együtt játszhatott Latabár Árpáddal, a szeretett „Árpi bá­csival” A televíziónézők tavasszal is­merhették meg a „Twist Olivér” című ifjúsági darabban, amely­ben sokszínűén, dinamikusan ját­szotta Logost. a csavargót. Láttuk, mint félszeg szerelmest. Duna jevszikij: „Fehér akácok” című operettjében, és mint agya­fúrt szélhámost, Szigligeti Me: „A mama” című vígjátékában, s aztán ismét „A Pál utcai fiúk” között találkozhattunk vele, mint Barabás. Hogy mennyire sokszínű egyé­niség. az eddigi szerepeiből is ki­tűnik. Arra. mi érdekli legjobban, a próza, ének, vagy a tánc, egy­szerűen csak azt válaszolja, mind­három. Együtt szeretne foglal­kozni e műfajokkal, s ha lehetne, Á még pantomim mai is kiegészítené. 5||| S ha már a tervekről van szó, :i|P hadd említsük meg, hogy tavasz- gPI szál Budapesten az Ifjúsági park i nyári helyiségében önálló elő- ,v|' adóestje lesz. Itt szeretne bemu- ip? tatkozni minden oldaláról. Di­csérendő szándék, és mondjuk meg, nagy merészség is. hogy műsorát kizárólag fiatal szerzők, még ismeretlen műveiből állítja össze. Decemberben ismét viszontlát­hatjuk a „Kisorsolt menyasszony’5 című vígjátékban, amelyben Va- lentyint, a népszerű futballistát játssza Gyukár Tibor, az Állami Déryné Színház fiatal művésze. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents