Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-21 / 247. szám
1964. október 21, TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 3 Emberek az esőben ZUHOGÓ ESŐBEN indultunk el és nem reméltük, hogy valakivel is találkozunk. 1960-ban volt utoljára ehhez hasonló ősz, azzal a különbséggel, hogy akkor egy hónappal korábban kezdődött az esőzés, és a következő év tavaszáig már nem is lett jó idő. Az osztrák meteorológia előrejelzése, amit zsebben őriz mindegyik mezőgazdasági vezető, jelenleg azt mondja, hogy ez évben a jó időnek ismét befellegzett. Bárcsak tévedne ez egyszer, kár, hogy ritkán szokott tévedni. A csúszós, latyakos földúton a tolnai Aranykalász Tsz gyümölcs- termesztő brigádjához igyekeztünk az elnökkel, az elnökhelyettessel. — Az állandó dolgozókat kint találjuk — jelentette ki Pfundt- ner Sándor elnök. Hangja magabiztos, bár fogadni mertem volna, hogy téved: kicsit sok lenne egész nap ázni, fázni, ezt még öntudatosan sem szereti elviselni az ember. Az osztályozó körül ládadombok és almahalmok, — ezenkívül élénkség, sürgés-forgás. Derűs, napfényes időben sem lehetne elképzelni másként. A tsz-elnök bemutatja Molnár Lászlót, a brigád vezetőjét. Róla már előzőleg elmesélték, hogy szenvedélyes gyümölcskertész. Eredeti mesterségéhez. a pékszakmához is ezért lett hűtlen. Számára itt kezdődik és fejeződik be minden. Ö az almában nemcsak forintot lát — álmok beteljesülését. A termés döntő többsége az idén is export- minőségű és ez annyit jelent, hogy a kényes, kimondottan válogatós nyugati piac minőségi követelményeinek is megfelel a tolnai közös gazdaság almája. Az asszonyok úgy bánnak vele, akár a hímes tojással: selyempapírba csomagolják, mint a narancsot szokás. Molnár László eső- , kabátban, csuromvizes kalapban intézkedik. — Rosszkor jöttek. Sietünk, legfeljebb délben érnénk rá beszélgetni. A vasútállomáson most rakunk meg egy Hamburgba induló szállítmányt — mondja, s kissé fanyar képpel úgy járul hozzá a brigádtagokkal való beszélgetéshez, ha egyenként tesszük, mert az egész brigád nem állhat le. A közös gazdaság elnöke viszont nem tévedett. Az eső miatt ugyan nehezebben, de zavartalanul dolgozik a brigád. Az átázott kendőket, kabátokat időnként beviszik az irodának kinevezett helyiségbe, a kályha mellett pár percig szárítgatják a holmikat, s utána megy ki-ki a dolgára. Ez a brigád elsősorban azzal keltette fel maga iránt az érdeklődést, ami ma még a tsz- ekben szokatlan: a szocialista cím elnyerésén fáradoznak. A brigádtagok többsége nő. A nem kevés és nem könnyű feltételeket eddig még teljesítették. A télen, és ez is feltétel, megkezdik a szakmunkásképző tanfolyamot. Mire tehát a közös gazdaság több éves szőlő- és gyümölcstelepítési programja megvalósul, ebből a brigádból létrejön a szakmailag is jól képzett törzsgárda. A SZOCIALISTA BRIGÁD cím várományosai nem akárkik. Máris erős gazdasági bázisai a tsz- nek és a jövőt tekintve, sokat ígérő biztosítékai annak, hogy a szőlő- és gyümölcstelepítési program ne csak megvalósuljon, kincsesbánya, forintgyár is legyen. Gondolkodtam rajta, miről beszélgessünk. Sutának és nevetségesnek látszott volna arról faggatni őket, ami úgy is kézenfekvő. Esett az eső, ők dolgoztak, s ez már önmagában is azt jelenti, hogy a termelésben rájuk minden körülmények között számíthat a közösség. Inkább tehát olyan témák felé tereltük a beszélgetést, amelyek esetleg elárulják, hogy a brigádtagok mennyire tájékozottak, milyenek az előítéleteik, milyen szintű a politikai és gazdasági tájékozottságuk, szóval mit tudnak még azon kívül, hogy jól dolgoznak. Az első kérdés így hangzott: — Melyek a legjobban fizetett szakmák, ahol a legtöbb pénzt lehet keresni? A válaszokat szó szerint írtam. Sörös Józsefné, háromgyermekes szerény asszonyka, ezt mondta: — Férjem a Víz és Csatorna Vállalatnál dolgozik, 1360 forintot keres havonta. Én többet, nekem tavaly is több volt. özvegy Máté Józsefné idős, öt- venen felüli asszony: — Nekem az én szakmám a legjobb, csak egészséges maradjak. Revnák Józsefné: — Aki nem szeret dolgozni, annak egyik szakma sem jó. Kulcsár Gyuláné: — Minden szakmának megvan a jó oldala és megvan a rossz oldala. Nekünk most az a rossz, hogy esik ránk az eső. A huszonnégy éves Eichner János szerint a gépkocsivezetők keresnek legtöbb pénzt. Általában azonban a brigádtagok igen tárgyilagosan, és hozzátehetjük, bölcsen ítélik meg e kérdésben a dolgokat. Mindenki egyetértett például Revnák Józsefnével, alá szerint „aki nem szeret dolgozni, annak egyik szakma sem jó”. A brigád tagjai számára tehát éltető elem a munka, a pontosan, gondosan végzett munka. Nem titok, hogy a cigánykérdésben még sokat kell tenni olyan szempontból is, hogy a cigányságot ne sújtsák a közvélemény részéről meg-megnyilvánuló, gyakran túlzó és sértő előítéletek. A szocialista címért dolgozó brigád tagjaitól tehát megkérdeztük: cigány vöt, anyóst, apóst, a családjába befogadna-e? Még a közös gazdaság elnöke sem hitte volna, hogy ezeket a válaszokat kapjuk. Hídvégi Henrikné: — Nekem mindegy, ki milyen virágot szakít, olyat szagol. Én magyar vagyok, a férjem sváb. Volher Jánosné elnevette magát. — Most én úgy vagyok éppen, hogy ha akarom, ha nem, jön. Ilyen vővel „ijesztgetnek”. Vörös Lajos idős ember. — Én nem teszek különbséget. Vagy tisztességes valaki, vagy nem. EZEK A VÁLASZOK nagyon figyelemre méltóak, hiszen itt már van valami abból, ami kimondatlanul is követelmény, nevezetesen, hogy a szocialista cím viselésére jogosult brigádok tagjai ne csak a termelésben legyenek élen járóak, gondolkodás- módban, korszerűségben, a szocialista öntudat kifejlesztésében is. A brigádtagok a nyilasok húsz évvel' ezelőtti hatalomra jutásának körülményéről keveset tudnak. S ez elsősorban azt bizonyítja, hogy a falusi földműves, vagy cseléd- asszonyok döntő többsége húsz évvel ezelőtt mélységes elmaradottságban élt, — a belpolitikai események. számtalan kényszerítő körülmények hatására kiestek az érdeklődési körükből. Még pontosabban, nem szerepelhettek az érdeklődési körükben. „A nyilasok becstelen emberek voltak” — ennyit mondanak róluk csupán. Magáról, a gyászos, gyalázatos és nemzet vés ze j tő nyilasterrorról a brigád tagjainak nincs sem vizuális élménye, sem helyhez, névhez. vagy dátumhoz kötött emléke. HA NEM IS SZABATOSAN, de lényegre tapináján a brigádtagok szinte mindegyike tudja, mit jelent ez a rövidítés, KGST Egy idős, hatvan éves asszony akadt csupán, aki a KST-re gondolt. és kijelentette, unokáit mindig bíztatja, hogy a felesleges pénzt a KST-be tegyék. Amíg beszélgettünk, végig esett az eső. A brigádvezető viszont megenyhült, főként azért, mert szorgos „népe” biztosította, hogy a szállítmány idejében elkészüljön, egy vagon exportalma ismét út- nak induljon. Az irodán, a rubrikák bevételi oldalára ismét be lehetett írni egy hatjegyű számjegyet. Hát nem csoda, hogy megenyhül az ember. Egyébként ebben a közös gazdaságban az alma kincs, vagyon, pénz. Az alma minősége és mennyisége a munkaegységérték alakulása szempontjából aranyalap. Csak biztosra szabad tehát menni, mert ha évközben a gyümölcsösben valamilyen munkával netalán megkésnek, a munkaegység átlagértéke akár tíz forinttal is megrövidülhet. De a brigád a késést nem ismeri. S a szocialista cím elnyerésén fáradozó tsz-tagok, a besegítő családtagokkal együtt, tervüket ezen az esős hétfői napon is teljesítették. Velük biztosra mehet a közösség. SZEKUL1TY PÉTER A vezetőségválasztásra készülnek A Várdombi Gépjavító Állomás pártszervezete készül a vezetőség- választásra. A pártvezetőség eddig végzett politikai munkájának egyenes folytatása az az alaposság, amely már az előkészületekben is kifejezésre jut. A legutóbbi pártvezetőségi ülésen megbeszélték a taggyűlés elé kerülő beszámolót. LESZ MIRÖI. BESZÁMOLNI. A három évvel ezelőtti vezetőségválasztás óta nagy dolgok történtek a Várdombi Gépállomás életében. Gépjavító állomássá alakult át az elmúlt év nyarán, s ezzel a mezőgazdasági jellegű üzem elindult a fejlődés útján. Teljesen új lesz az elektromos felújító műhely, 286 ezer forintos költséggel korszerűsítik az erőgépjavító műhelyt. Épül a melegmosó. Az új munkakörnek megfelelően szakmunkásokat képeznek. ötven ipari tanuló sajátítja el a szakmát. Az átszervezést viszonylag rövid idő alatt hajtották végre. Meghatározott időre, kijavítva adták át az erőgépeket, szállító- és munkagépeket a termelőszövetkezeteknek. A gépjavításhoz több szakemberre volt szükség, mint amennyivel a gépállomás abban az időben rendelkezett. Maguknak kellett megoldást találni. A néhány szerelő mellett, öt-tíz év óta gépállomáson dolgozó traktorosok, csoportvezetők végezték el a gépjavítást, Kósa János főmérnök, Varga György műhelyvezető mérnök, Mózes János mérnök és Kaszás Gyula technikus irányítása mellett. VOLTAK NEHÉZSÉGEK, DE A MUNKA NEM ÁLLT MEG. A múlt év júniusában 100 erőgépet, 25 cséplőgépet és sok munkagépet javítottak ki, aránylag rövid idő alatt. Az átszervezést a gazdasági vezetés végezte, a pártszervezet politikai munkával adott segítséget. A pártszervezetve várt az a feladat is, Jiogy leszerelje a dolgozók között elterjedt különböző híreszteléseket. A traktorosok attól féltek, hogy az átszervezéssel egyidejűleg egyszerűen szélnek eresztik őket, s kereset nélkül maradnak. A pártvezetőségi tagok beszélgettek a dolgozókkal, nem kerülgették az úgynevezett kényes kérdéseket sem. Elmondták, hogy az átszervezéssel, bár csökken a foglalkoztatottak száma, a gépjavító állomásnak elsősorban szerelőkre lesz szüksége, de a gépállomás vezetősége segítséget ad minden traktorosnak, hogy megfelelő munkát kapjon. A 110 traktoros közül mindössze 12 embert kellett más munkára átirányítani. A várdombi vezetők többször voltak nehéz helyzetben az átszervezés idején. Amikor az egyik nehézségen túljutottak, jött a másik. Hiányzott egy-egy gép, vagy a szerelők alkatrész hiányában nem tudtak dolgozni. Keveset kerestek, s emiatt zúgolódtak. A pártvezetőségi tagok, pártbizalmiak ezekben a napokban minden idejüket a dolgozók között töltötték, s őszinte választ adtak a kérdezősködőknek. Legyenek türelemmel, és segítsék a vezetőséget a nehézségek leküzdésében, s bízzanak a gépjavító állomás jövőjében — mondták. A taggyűlés elé kerülő beszámolóban MEGFELELŐ HELYET KAP A VÉGZETT MUNKA. Megvizsgálják, a párttagok hogyan tettek eleget a szervezeti szabályzatban lefektetett követelményeknek, hogyan élnek a jogokkal, a kötelességeikkel. A beszámoló nemcsak megállapítja* hogy eddig mit végeztek, hanem előre is mutat, és a jövő perspektíváit figyelembe véve, meghatározza a tennivalókat. A mező- gazdasági jellegű üzem elindult az ipari üzemmé fejlődés útján* de ez az átalakulás, ha az embereket nézzük, nem megy máról holnapra. Az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatásának egyik eszköze a pártoktatás. Az idén a pártoktatásban az eddigi mezőgazdasági témákról áttérnek az ipari jellegű témák tanítására. Céltudatosán foglalkoznak a tag- és tagjelöltfelvétellel, a fiatalok nevelésével. Minden párttagnak pártmegbizatást adnak, és a pártszervezet segíti a szocialista brigádmozgalom kibontakoztatását is. A pártszervezet termelést ellenőrző munkája arra irányul, hogy a tsz-ek műszaki kiszolgálása minden tekintetben megfeleljen a követelményeknek. A Várdombi Gépjavító Állomás pártszervezete megalapozott politikai munkával készül a vezetőségválasztó taggyűlésre, ahol a párttagság majd arról dönt, kik vezessék tovább az alapszervezetet. P. M. fl termelővállalatok kapják tttbb cikkcsoport készletezésinek és értékesítésének jogát A kis üzemek összevonásával több olyan vállalat jött létre, amely egymaga látja el az egész országot bizonyos iparcikkekkel. Lehetővé válik tehát, hogy ezeket a termékeket a készletező vállalatok kikapcsolásával maga a termelőüzem raktározza és értékesítse. ami az ipar és a felhasználók kapcsolatainak szorosabbra fűzését jelenti. A gazdasági bizottság rendelje? 'r-’-elc megfelelően fokozatosan \ : l ' -an át is ve. szik egyes üzemek a készletezés és értékesítés jogát. így jobban figyelemmel tudják kísérni a szükségleteket, sokkal inkább érdekeltek lesznek abban, hogy csak kelendő cikkeket gyártsanak. Ugyanakkor a szállítás útja is lényegesen lerövidül, mert az árut közvetlenül a felhasználó gyárnak, vagy külkereskedelmi vállalatnak küldik, kikapcsolva a készletező központokhoz vezető gyakran több száz kilométeres utat. Egy fiatal színész portréja Mosolygós arcú, fiatal színész. Alig 24 éves. öt éve az Állami Déryné Színház tagja, s ez idő alatt annyit utazott az országban, hogy minden bizonnyal földünket is megkerülhette volna. Játszott tanyaközpontokban és városokban, de Szeikszárd különösen kedves számára. Katonaideje letöltése után, 1962-ben itt lépett ismét színpadra, de láthatta a szekszárdi közönség a városi művelődési ház felújítása alkalmával rendezett ünnepi esten, ahol nagy sikert aratott pécsi és kaposvári kollégáival együtt. Első szerepe Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című regényének színpadi változatában Csónakos volt. Itt figyelt fel rá Kalmár Tibor rendező, és az alig négyhónapos színházi tapasztalattal rendelkező fiatal színészt megbízta a „Varázskalap” cimű zenés ifjúsági vígjáték főszerepével. Talán ehhez a szerephez fűződik az egyik legkedvesebb élménye, együtt játszhatott Latabár Árpáddal, a szeretett „Árpi bácsival” A televíziónézők tavasszal ismerhették meg a „Twist Olivér” című ifjúsági darabban, amelyben sokszínűén, dinamikusan játszotta Logost. a csavargót. Láttuk, mint félszeg szerelmest. Duna jevszikij: „Fehér akácok” című operettjében, és mint agyafúrt szélhámost, Szigligeti Me: „A mama” című vígjátékában, s aztán ismét „A Pál utcai fiúk” között találkozhattunk vele, mint Barabás. Hogy mennyire sokszínű egyéniség. az eddigi szerepeiből is kitűnik. Arra. mi érdekli legjobban, a próza, ének, vagy a tánc, egyszerűen csak azt válaszolja, mindhárom. Együtt szeretne foglalkozni e műfajokkal, s ha lehetne, Á még pantomim mai is kiegészítené. 5||| S ha már a tervekről van szó, :i|P hadd említsük meg, hogy tavasz- gPI szál Budapesten az Ifjúsági park i nyári helyiségében önálló elő- ,v|' adóestje lesz. Itt szeretne bemu- ip? tatkozni minden oldaláról. Dicsérendő szándék, és mondjuk meg, nagy merészség is. hogy műsorát kizárólag fiatal szerzők, még ismeretlen műveiből állítja össze. Decemberben ismét viszontláthatjuk a „Kisorsolt menyasszony’5 című vígjátékban, amelyben Va- lentyint, a népszerű futballistát játssza Gyukár Tibor, az Állami Déryné Színház fiatal művésze. F. J.