Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-20 / 246. szám
2 mika «reoTfr» képűjsw íöö-t. október SS. Közös nyilatkozat a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Lengyel Népköztársaságban tett látogatása alkalmából A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, a Maigyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnökének vezetésével 1964. október 12—17 között baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttsége. A küldöttség lengyelországi látogatása alatt forró és baráti fogadta tásbpi részesült, és találkozása a le el társadalommal, a két testvér, ország népei közötti megbonthatatlan barátság újabb megnyilvánulásává vált. A látogatás alatt megbeszélések folytak a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormánya vezető képviselői, valamint a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége között. A megbeszélések a kölcsönös egyetértés szívélyes légkörében zajlottak le. Minden megtárgyalt kérdésben megnyilvánult a nézetek teljes azonossága. 1. A jelenlegi nemzetközi helyzet fő kérdéseinek megbeszélése során mindkét fél még egyszer megerősítette, hogy a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok békés egymás mellett élésének elve változatlanul külpolitikájuk alapja. A szocialista országok, valamint a béke összes erői erőfeszítéseinek eredményeként az utóbbi időben kirajzolódtak az enyhülés nagyobb lehetőségei. Ebben a vonatkozásban pozitív szerepet játszott a moszkvai részleges atomcsend-egyez- mény. az atomfegyverek világűrbe juttatásának megtiltása, valamint az a szovjet, angol, amerikai megállapodás, hogy korlátozzák a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártását. Figyelembe véve azonban, hogy még mindig érvényesül a hidegháborús erők befolyása, mindkét fél szükségesnek tartja a béke hívei harcának megsokszorozását, annak érdekében, hogy az enyhülés meglévő lehetőségei a tartós békét szolgáló reális megegyezésekben nyerjenek kifejezést. A felek meggyőződése, hogy a jelenkor fő feladatát képező általános és teljes leszerelésért folytatott harccal előrehaladást kell elérni a növekvő fegyverkezési verseny megfékezésében, az államok közötti bizalom megteremtésében. Magyarország és Lengyel- ország aktívan támogatja a Szovjetunió és más szocialista országoknak a leszerelésre, az azt elősegítő részmegoldásokra és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló javaslatait. Mindkét fél aláhúzza, hogy a béke ügye szempontjából különös jelentőségű a helyzet normalizálása Európában, különösen annak középpontjában, amely a két katonai csoportosulás érintkezési pontja. Az atomfegyverek befagyasztására irányuló lengyel javaslat megvalósítása Közép-Európában elősegítené a feszültség enyhülését ebben a körzetben ugyanúgy, mint az atommentes övezet létrehozásának az előző években javasolt terve. A megbeszélések folyamán megelégedéssel hangsúlyozták a harmad'k világ államainak etvre aktívabb szerepét a békéért folytatott harcban. Magyarország és Lengyelország üdvözli az el nem kötelezett országiok kairói konferenciájának határozatait, amelyek az imperializmus és kolonia- lizmus erői ellen irányulnak és a békés együttélés elveinek érvényesülését. valamint a háború veszélyének kiküszöbölését célozzák. A jelenlegi nemzetközi helyzetben pozitív jelenség, hogy egyes nyugati államférfiak növekvő megértést tanúsítanak a békés egymás mellett élés szükségszerűsége iránt, valamint az, hogy néhány nyugati kormány önállóbb politika folytatására törekszik. A felek egyidejűleg megállapítják, nem lehet szemet hunyni ama tény felett, hogy egyes nyugati országokban tovább tevékenykednek, sőt az utóbbi időben jelentősen aktivizálódtak a hidegháború, a kolonializmus, a neokolonializmus befolyásos erői. Az európai béke sorsáért érzett aggodalom által vezérelve Magyarország és Lengyelország kötelességének tartja, hogy ismételten figyelmeztesse a világ népeit a Nyugat-Németországban meglévő militarista és revansista erőkre. A bonni kormány kitartóan törekszik az atomfegyverek közös rendelkezési és birtoklási jogának megszerzésére. Ennek érdekében a Német Szövetségi Köztársaság kormánya az Egyesült Államok kormányával együtt lázasan erőlteti az atlanti szövetség úgynevezett többoldalú atomhaderejének létrehozását. Az utóbbi időben folytatott amerikai-nyugatnémet megbeszélések megerősítik, hogy helyes a szocialista országoknak az az álláspontja, és ismételt figyelmeztető- se, hogy az ilyen erők létrehozá- savai tulajdonképpen a német militaristákat akarják hozzájut- tatni a tömegpusztító fegyverekhez. Mindkét fél ismételten megállapítja, hogy e tervek megvalósítása komoly fenyegetést jelentene a békére és keresztülhúzná az atomfegyverek eiterje- desenek megakadályozását szolgáló szerződés megkötésének lehetőséget is. Ebben a helyzetben egyre sürgetőbbé válik a német kérdés békés megoldása, a fennálló határok, s a két német állam elismerése alapján, sürgető, hogy mindkét német állam kötelezze magát az atomfegyverekről való lemondásra és Nyugat-Berlin helyzetének normalizálására. Mindkét fél megállapítja, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a béke- szerződés megkötésére mindkét német állammal. A felek aláhúzzák a Németország történelmében első munkásparaszt állam, a Német Demokratikus Köztársaság létezésének és fejlődésének történelmi jelentőségét. A Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 15 éve alatt töretlenül küzdött a német probléma békés megoldásáért és a német miütarizmus újjászületésével keletkező háborús veszély megszüntetéséért. A magyar és a lengyel kormány melegen támogatja a Német Demokratikus Köztársaság ez irányban tett ösz- szes konstruktív javaslatát. Mindkét fél figyelmet fordít arra a tényre, hogy az imperialista erők agresszív lépései kö- vetkeatében a világ különböző részein a nemzetközi feszültség veszélyes tűzfészkei keletkeztek. Tovább tart az amerikai fegyveres intervenció Dél-Vietnam- ban. folytatódnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni provokációk, amelyeknek újabb megnyilvánulásai voltak a tankini öbölben lezajlott események. Az Egyesült Államok a független Kuba eben tovább alkalmazza a nyomás és a diverzió politikáját. Ezek a tények, hasonlóan egyes nyugati államok Ciprus és Kongó elleni akcióihoz, arról tanúskodnak, hagy a reakciós erők nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról. Magyarország, és Lengyelország továbbra is támogatni fogja a felszabadult népek országuk gazdasági és társadalmi fejlődésére, politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítására irányuló törekvéseit, valamint azon népek szabadságharcát, amelyek még gyarmati rabságban sínylődnek. A felek továbbra is követelik, hogy vessenek véget az amerikai megszállásnak a Kínai Népköztársaság szerves részét képező Tajvanon, és állítsák vissza a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Magyarország és Lengyelország további erőfeszítéseket fog tenni, hogy a Szovjetunióval, a szocialista tábor más országaival, a békéért és a népek függetlenségéért harcoló összes erőkkel együtt elősegítse a feszültség enyhülését, a leszerelés, és a békés egymás mellett élés ügyének eredményes előrehaladását. 2. A felek véleményt cseréltek a két pártnak és kormánynak a szocialista építésben elért eredményeiről és további terveiről. A magyar párt- és kormány- küldöttség nagyra értékeli a lengyel népnek a szocializmus építésében elért új, hatalmas eredményeit. Ezek az eredmények is arról tanúskodnak, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetése alatt nagymértékben kibontakoznak a lengyel nép alkotó erői a szocializmus építésében. A lengyel fél elismerését fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a testvéri Magyar Népköztársaság népének kiemelkedő gazdasági és erkölcsi-politikai eredményeiért. A felek megelégedéssel állapítják meg, hogy a Magyar Népi- köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság gazdasági kapcsolatai eredményesen fejlődnek. E kapcsolatok különösen kiszélesedtek és elmélyültek az utóbb: időben, a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének 1963. novemberében a Magyar Népköztársaságban tett látogatása óta. A felek a jövőben is tevékenyen részt vesznek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájában és különös fontosságot tulajdonítanak a tagországok közötti szocialista munkamegosztás fejlesztésének. Ehhez az együttműködéshez fontos hozzájárulás a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kétoldalú kapcsolatainak állandó fejlődése. A felek pozitívan értékelik a magyar—lengyel állandó gazdasági együttműködési bizottság tevékenységét. A bizottság 6 éves tevékenysége elősegítette a két ország gazdasági együttműködésének növekedését, valamint új lehetőségeket tárt fel a magyar és Kelt Varsóban. 1964. október Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke a lengyel ipar együttműködésében és szakosításában A két ország gazdasági erejének fejlődése következtében a kölcsönös áruforgalom lényegesen megnövekedett. Az 1958—1963 években a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti árucsere-forgalom kb. két és félszeresére emelkedett. A forgalom növekedésével együtt jelentős változások következtek be a külkereskedelem struktúrájában, ami elsősorban a gépek és berendezések kölcsönös szállííása növekedésében mutatkozott meg. A felek pozitívan értékelték a meddőhányókat feldolgozó magyar—lengyel vállalat, a „HAL- DEX’’ mindkét ország számára hasznos tevékenységének állandó fejlődését. A felek hangsúlyozzák a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviselői által a vaskohászat területén létrehozott együttműködési szervezet, az „Intermetall” megalakításáról 1964 júliusában aláírt megáll-podás jelentőségét. Ugyancsak pozitívan értékelik a KGST néhány más tagállamainak ehhez a szervezethez történő csatlakozási szándékát, A két ország együttműködésében nagy jelentőségű az 1965-től megvalósuló timföld-alumínium egyezmény, amelynek keretében a Magyar Népköztársaság timföldet szállít a Lengyel Népköztársaságnak alumíniumszállítások ellenében. Mindkét fél pozitívan értékelte az alapvető iparágakban a konkrét szakosítási ajánlások kidolgozása érdekében folytatott munka megindítását. Megállapítják, hogy 1963. novembere óta közös szakosítási irányokat dolgoztak ki a két ország iparában az elektronika, a híradástechnika, az erősáramú berendezések, az ipari armatúra, a gyógyszerek és a növényvédő szerek gyártása területén. Munkálatok folynak a finomvegyszergyártás, az elektromos szigetelő anyagok, a műszerek, valamint a hajóipar szakosítási irányainak megállapítására. Helyesnek és célszerűnek tartják, hogy a szakosítási munkát tovább folytassák, azt elmélyítsék és kiterjesszék más fontos iparágakra is. Mindkét fél részére hasznos közvetlen kapcsolatok létesültek az, üzemek, tervezőintézetek, szerkesztő irodák, tudományos kutató- intézetek és minisztériumok között. A felek célszerűnek tartják ezen együttműködés további ki- szélesítését és elmélyítését. Különösen fontosnak tartják a műszaki-tudományos együttműködés kiszélesítését, közös tudományos-kutató, tervezési, szerkesztési munkák formájában, a mindkét országot érdeklő területeken. Pozitívan értékelték a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság tervezőszerveinek a két ország 1966—1970-es évekre vonatkozó népgazdaságfejlesztési tervéről, valamint a két ország gazdasági kapcsolatainak és áruforgalmának további fejlesztéséről folytatott konzultáció eredményeit. A Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Népköz- társaság közötti kölcsönös áruforgalom 1970-ig az 1964. évihez viszonyítva 60—70 százalékkal növekszik. hó 17-én. Wladyslaw Gomulka a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára 3. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt képviselői baráti véleménycserét folytattak a pártmunkának a legutóbbi találkozás óta eltelt időszakban bekövetkezett fejlődéséről, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom jelenlegi helyzetéről. A véleménycsere megerősítette, hogy mindezekben a kérdésekben teljes a nézetazonosság. Mindkét párt legfőbb internacionalista kötelességének tekinti, hogy a közös cél érdekében folytatott harcban az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás elvei alapján alkotó módon hozzájáruljon a nemzetközi munkásmozgalom egységének és ösz- szeforrottságának erősítéséhez. Hangsúlyozzák mindegyik párt önállóságát saját országa társadalmi átalakulásáért folytatott harcában és aláhúzzák az egész nemzetközi munkásmozgalom szoros együttműködésének szükségességét az imperializmus ellen a szocializmusért, a békéért és a népek szabadságáért folytatott harc közös stratégiájának és taktikájának kidolgozásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt hangsúlyozza azt a hatalmas élesztő hatást, amelyet a lenini gondolat és gyakorlat alkotó fejlesztésére, a dogmatizmus és revizionizmus leküzdésére a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusainak határozata gyakorolt a nemzetközi munkásmozgalomban. Mindkét párt egyaránt azon az állásponton áll, amelyet a kommunista- és munkáspártok 1957. és 1960. évi tanácskozásán született határozatok tartalmaznak. A két párt kifejezi azt a meggyőződését, hogy minden szocialista ország, valamennyi kommunista- és munkáspárt köteles hozzájárulni a nemzetközi munkás- mozgalomban fennálló vélemény- különbségek leküzdéséhez, a felmerült nézeteltérések csökkentéséhez és az álláspontok egymáshoz való közelítéséhez a marxizmus—leninizmus elvei alapján, pártszerű légkörben folytatott megbeszélések útján. Mindkét párt úgy véli, hogy az ideológiai téren fennálló ellentéteknek nem. kell kiterjedniük az államok közötti kapcsolatokra. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt megállapítja, hogy kapcsolataik erősödnek és mélyülnek. Együttműködésük szorosabbra fűzése szempontjából alapvető jelentőségű a két párt között kifejlődött küldöttség- és tapasztalatcsere. Mindkét párt tovább folytatja és mélyíti ezt a gyümölcsöző együttműködést. A felek egyöntetű meggyőződése, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány küldöttségének a Lengyel Népköztársaságban tett mostani látogatása hozzájárul a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti sokoldalú együttműködés továbbfejlesztéséhez, valamint az egész szocialista közösség egységének erősítéséhez — a szocializmus és a béke érdekében. Józef Cyrankiewicz a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja
