Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-20 / 246. szám
?c-o_ L VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA w.*.y AW/YWvw* * » XIV. évfolyam, 246. szám. ARA: 60 FILLÉR. Kedd, 1964. október 20. í Magyar lengyel közös közlemény (2. o.) Beszámoló az NB lll-ról (6. o.) L Részletes jelentések i Tokióból _ _J Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség A magyar párt- és kormány- küldöttség, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Nép- köztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének vezetésével hivatalos látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett. A delegációval együtt jött Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a határon fogadta a küldöttséget, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, aki részt vett a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi útján. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, politikai, gazdasági, társadalmi életünk sok más vezető személyisége fogadta. Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek vezetői is. A zászlódíszes Nyugati pályaudvar előtt sok ezren gyűltek össze a magyar párt- és kormány- küldöttség fogadására. A magyar és a lengyel Himnusz elhangzása után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. sabban és gyorsabban tudunk termelni. Az együttműködésünk fejlesztésének kérdéseit természetesen itt nem részletezhetem, de jellemző az a mindkét fél részéről megnyilvánuló őszinte törekvés, és eltökéltség, hogy ennek az együttműködésnek a formáit megtaláljuk, kidolgozzuk és realizáljuk. Mivel kölcsönösen megvan a szándék az együttműködéshez, — feltétlenül gyümölcsöző eredményei is lesznek, és ez hasznos, és jó, mert a fejlődés ezzel meggyorsul, és jól szolgáljuk másik célunkat is; a kapitalista világrendszerrel békés viszonyok között folytatott versenyt. Mi győzni akarunk ebben a versenyben. (Taps.) Márpedig, ha a tőkések a kapitalista rendszer szabályai szerint, a részvénytöbbségek összevásárlásával olyan monopóliumot tudnak létrehozni, hogy azok világrészekre terjednek ki, és azon belül tudják a gazdaságosságot érvényesíteni, akkor mi, a szocialista országok sem járnánk el helyesen, ha ki-ki csak a maga kútját ásná és mindent a világon maga próbálna előállítani. Kádár János beszéde Hagyományos barátság — Lengyelországban elvtársi módon fogadtak bennünket, baráti, testvéri légkör vette körül küldöttségünket. Úgy érezzük, hogy missziónkat, amellyel bennünket odaküldtek, teljesítettük. Jelenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban hazaérkezett. (Nagy taps.) Hazaérkezni pedig szintén nem rossz. (Taps.) — kezdte beszédét Kádár János. — Lengyelországban nagyon sok emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Beszéltünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel NépEredményes — Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és népünk a szocializmusért, a szocializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képességünktől, tudásunktól telhetőén idehaza is mindnyájan ezért dolgozunk. Ugyanazt a célt szolgáljuk a külpolitikában és a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésében is. Ha megengedik, először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, nagyon komoly, beható és eredményes tárgyalásokat folytattunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Lengyel Népköztársaság hivatalos képviselőivel, kormányával. Tárgyalásaink témái közül terjedelemben a legnagyobbak a gazdasági kérdések voltak. Ez azért lehetséges, mert pártjaink, országaink politikai és társadalmi kapcsolatai kiválóak, közös elvek kötnek össze bennünket, azonos célokat követünk. Barátságunk zavartalan, semmi a világon nem felhőzi, és így ennek megtárgyalására kevesebb időt kellett fordítanunk. — Fő tárgyalási témánk tehát az volt, hogyan tudjuk a két ország kapcsolatait, együttműködését, különösképpen a gazdasági élet területén olyan módon továbbfejleszteni és növelni, hogy az segítsen mindkét ország népének abban, hogy gyorsabban és eredményesebben haladjon előre a szocializmus útján. Megállapodtunk abban, hogy az előttünk álló köztársaság legfelső vezetőivel és a szocializmust építő lengyel nép egyszerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoztunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy megnevezzem, felsoroljam mindazokat a helyeket, ahol a lelkünkre kötötték, hogy ha hazaérkezünk, adjuk át pártunk tagságának és a főváros lakosságának, a munkásosztálynak, az egész szocializmust építő magyar népnek lengyel elvtársaink, barátaink testvéri üdvözletét. (Nagy taps.) tárgyalások években, a következő ötéves terv időszakában is, tovább növeljük az egyébként szépen fejlődő és növekvő, magyar—lengyel gazdasági forgalmat. Egyetértünk abban — és ez nagyon fontos —, hogy gazdasági együttműködésünk jellegét tovább fejlesztjük, és túljutunk, túl kell jutnunk az egyszerű árucsere-forgalmon, mag kell találnunk a szorosabb gazdasági együttműködés, a kooperáció és a speciali- zálás lehetőségét, különösen a két ország ipari termelésében. Úgy gondoljuk, hogy ez lehetséges is, szükséges is. Az ipari termelés egész sor olyan ágazatát látjuk már, ahol — ha egy adott termék bizonyos alkatrészeit Magyarországon, más alkatrészeit Lengyelországban állítják elő — vagy valamely iparágban, gépiparban, vagy a vegyiparban bizonyos gyártmányokat az egyik országban állítunk elő, és más gyártmányokat a másik országban, akkor népeink javára, a szocializmus általános ügye javára nagyobb sorozatokban, gazdaságo— A megtárgyalt kérdéseken túl, a lengyel tömegekkel való találkozás során is szinte kézzel foghatóan éreztük, hogy barátságunk, küldöttségünk lengyelországi tartózkodása idején, annak minden napjában és órájában tovább erősödött, szilárdult az ősi és hagyományos, de most új tartalmú szocialista, a proletár internacionalizmus alapjain nyugvó magyar—lengyel barátság. (Nagy taps.) — A magyar—lengyel barátság erősítésében ma segít nekünk az, hogy a magyar és a lengyel történelemben sok a közös vonás és Jártunk Nowa Hután, a Lenin Kohászati Üzemekben is. Éppen úgy, mint a mi Dunai Vasművünk, szovjet műszaki tervek alapján, szovjet berendezés alapsoha, semmi nem volt a mi népeink között, ami az egyetértést és a barátságot zavarta volna. De volt sok minden, ami ezt a barátságot már századok óta építi. — Jártunk például az európai tudomány egyik fellegvárában, az idén 600 éves krakkói egyetemen. Megmutatták nekünk a diákok több száz évvel ezelőtti szállását, a lépcsőt, amit úgy hívnak, hogy „magyar lépcső”, mert a magyar diákok ott jártak fel tanulni. Kiderült, hogy száz és száz magyar diák tanult ott és közülük nem egy később népünk érdemes embere lett. Ök már akkor építették a magyar—lengyel barátságot. ján, szovjet tanácsadók közvetlen segítségével készült, de aztán a magyar, illetve a lengyel nép munkájával épült és növekedett. Jó szocialista szellemben dolgoznak ott, nagyszerű eredményeket érnek el, szocialista brigádjaik vannak, és éppen olyan ifjú ez a Nowa Huta és a Lenini Kohászati Üzem, ahogyan a mi Dunaújvárosunk és a Dunai Vasműnk is az. Ez az üzem is szolgálja a magyar —lengyel barátságot. — A lengyel elvtársakkal már van egy többoldalú megállapodásunk arra, hogy kohászati programunkat egyeztetjük. Hogy ne kelljen a hengereket minduntalan átállítani, bizonyos hengerelt árut itt állítunk elő, mást ott. Ezenkívül őnekik már kész a hidegben gerművük, a mienk talán jövőre lesz kész. A Dunai Vasműnek azok a szakemberei, akik majd a hideghengerműben dolgoznak, most ott, Nowa Hután, a Lenin Kohászati Üzemek hideg hengerművében sajátítják el azokat a tapasztalatokat, amelyeket lengyel elvtársaink szereztek. Ezt nevezzük mi igazi internacionalista barátságnak, a szocializmust építő két nép kölcsönös segítségének és barátságának. — Megbeszéltük természetesen a külpolitikai helyzet mindkettőnket érdeklő kérdéseit is: egyeztettük álláspontunkat és örömmel jelenthetjük, hogy pártjaink és kormányaink teljesen azonos módon ítélik (Folytatás a 3. oldalon.) Moszkva ünnepélyesen fogadta a Voszhod hőseit Moszkva (MTI). Hétfőn délben Moszkvába érkezett a világ első háromszemélyes űrhajójának, a múlt hétfőn felbocsátott Voszhod- nak a személyzete: Vlagyimir Komarov mérnök-ezredes, űrpilóta, párttag, Konsztantyin Feoktyisz- tov tudós, pártonkívüli és Borisz Jegorov orvos, a Komszomol tagja. A vnukovói repülőtér fogadási csarnokát és az épület környékét már jóval 12 óra előtt megtöltötték Moszkva közéletének képviselői, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek, a szovjet hadsereg küldöttei, tudósok, a kulturális élet kiválóságai. Eljöttek az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön L. I. Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának első titkárával. A. I. Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével és A. N. Kosziginnal, a minisztertanács elnökével. A kozmosz hőseinek repülőgépe moszkvai idő szerint 12 óra 25 perckor szállt le a repülőtér betonjára, majd begördült a fogadási épület elé. Az IL—18-as ajtajában elsőnek Komarov ezredes jelent meg egyenruhában, utána Feoktyisztov és Jegorov sötétszínű átmeneti kabátban, levett kalappal. A három űrhajós végighaladt a hagyományos vörös szőnyegen, majd megállt a párt és a kormány vezetői előtt. Az űrhármas nevében Vlagyimir Komarov ez- redes tett jelentést az SZKP Köz- ! ponti Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának. Háromnegyed egykor az űrhajósok helyet foglaltak nyitott gépkocsijukban, díszegyenruhás motoros rendőrök kíséretében Moszkva felé indultak. A 35 kilométeres útvonalon moszkvaiak százezrei zászlókat, kendőt lobogtatva köszöntötték a világűr hőseit, akik a gépkocsiban állva, mosolyogva, integetve köszönték meg az üdvözlést. Nagygyűlés a moszkvai Vürüs téren A Vörös téren zászlóerdő lobogott a sok ezres tömeg felett. A Kreml falain a szovjet köztársaságok címerei, a GUM homlokzatán Lenin hatalmas portréját helyezték el. A történelmi múzeum két tornya közül a Voszhod égfelé törő színes mása és a három űrhajós óriási portréja nézett a Vörös térre. A Voszhod hőseinek tiszteletére rendezett ünnepi nagygyűlés délután 2 órakor kezdődött a Kreml falai előtt. A Lenin- j mauzóleum mellvédjén foglaltak helyet az SZKP és a szovjet kormány vezetői, valamint a három űrhajós, akiket megjelenéskor í (Folytatás a 3. oldalon.) Egyeztetjük kohászati programunkat 4 £
