Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-16 / 243. szám
1964. október 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Emberek egy pusztán Végül mpoifi eljutottam Csehi-pusztára. Kersák Sándor tanító szóban, Horváth Sándor pedig levélben invitált pusztajárásra. A tanító így fogalmazott: — Feltétlenül jöjjön el, ha látni akarja a hajdani pusztai élet rekvizitumát. Itt megállt az idő... Szenvedélyes méltatlankcdása figyelemre méltó. Ám, legalább annyi figyelmet érdemel Horváth Sándor levelének egy mondata is. Azt írja: „Jakab János tehenész fejés közben meséli, hogy milyen jó könyvet olvasott az este, mert azért a mi pusztánkon, ha nincs is villany, de művelődnek az emberek...” A kétféle, egymásnak ellentmondó vélekedés exponálta látogatásunkat. Amíg gördült velünk (regszemcséről Kersák Sándor Moszkvicsa, a kétféle vélekedésen meditáltunk. Aztán mindjárt a bejáratot elzáró biztonsági sorompó előtt szétfoszlott minden illúzió. Olyan öltözetű asszony fogadott bennünket, olyan tisztaságú, amilyet csak negyedszázada láttam szaporább kiadásban. A folytatás még inkább rombolta az illúziókat. Hat-hét kilométerre fekszik Csehitől Tolna megye egyik legszebb községe, Iregszemcse. A pusztán azonban ennek szinte semmi nyoma. Sőt! Az évek során bizonyos renováláson átesett, s most már valamennyire tűrhető külsejű, régi cselédházak környékén szalmatetős, kukoricaszárból összekorcolt oldalú sertésólak éktelenkednek. És orrfacsaró bűz. Néhány méterre a szélső háztól, pontosabban az iskolától és az üzemegység! irodától karám áll, s benne tehenek kérődznek. A karám, meg a házkörüli gondozatlan sertésólak szaga nehézzé, szokatlanná teszi a puszta levegőjét. És légy és légy mindenütt. Fekete ezektől, az ősszel dacoló férgektől minden ház gyanúsan fehér homlokzata. S velük senki sem bír állítólag, csak az őszi eső, meg a dér. És az emberek... — Nem a levegő itt a legnagyobb baj. A léggyel is meglennének valahogy. Hanem, ha egy fröccsöt akar inni az embeij, akkor vagy Iregre, vagy Tengődre kell menni érte. Aki ezt mondta, nyugdíjas tehenész. Kaczmann Imrének hívják, életének nagyobbik felét pusztákon élte le. Azt mondja: ő sosem volt paraszt, csak cseléd. Amikor arról próbáltuk meggyőzni, hogy alkalmazottja volt a gazdaságnak, hitetlenül ingatta a fejét. Annyira a régi fogalmakban gondolkozik, hogy különbséget sem próbál tenni a cselédi és alkalmazotti állapot között. — Mi a fenének törődjek én ilyesmivel — vágja ketté a beszélgetést. — Legyen kenyerem, aztán kész. Es a kenyér... Kaczmann Imre idősebb lánya éppen kenyérügyben van elfoglalva. Gallyat tördel, ki tudja honnan származó akácágat. EreFelvételre keresünk legalább 2 éves gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket a Pécsi 12. sz. AKÖV-höz. Szállást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés: Pécs, Siklósi u. 6. Forgalmi osztály. (92) Gépkocsivezetőt azonnal felveszünk meghatározott időre, lehet nyugdíjas is. Tolna megyei Moziüzemi Vállalat. (94) detét senki sem kutatja, sok a határban az akácfa. — Az lenne még csak szép — csattan fel valamennyire visszaszorított indulattal, ha még ezért is szólnának. Belerúg a feltördelt ágcsomóba, s aztán kifakad: — Inkább kemencét csinálnának, hogy ne járjunk egyre any- nyian. Meg villanyt, mint ahogy csináltak Okrádon, meg Hékuton. Nem mond többet. Dolga, meg indulata a szemben léyő ház elé szólítja. Ott egy négyéves forma, kétesen tiszta gyereket továbbít el a kemence szájától, s magában dohog tovább. Hogy mit, azt nem lehet tudni. De ha már szó’oa- hozta a villanyt, ne menjünk el mellette szótlanul mi sem. — Kilenc, vagy tív éve méregették annak már a helyét — veti oda foghegyről egy magas barna ember. Legyint. — A mérés azonban semmitérő, ha utána úgy marad minden, ahogy volt. Ű is otthagy bennünket. Egyáltalán furcsa helyzet alakult ki a röpke beszélgetések közben. Végigmérték a kérdezőket, mondtak valamit, s aztán megnyújtották a lépést, mintha kellemetlen lenne számukra minden faggatózás. A kis kitérő után maradjunk még továbbra is a villanynál. Ez úgyis úgy kell me ide, mint a felvilágosító szó. Mert nincs televízió, s rá 11) is csak néhány telepes. Azok is vagy szólnak, vagy se. Attól függ, van-e pénze gazdájának kicserélni az elpusztult telepet. — Gyengén keresnének az emberek? — Azt nem mondhatnám. Van itt család, amelyiknek a bevétele 3 ezer forint körül jár. Csak a’ beosztással rm jut többre, csak a mindennapira, meg a szükséges ruházatra sok háznál. A magyarázat majdnem érthetetlen. Hogy teljes legyen, Kersák Sándor folytatja: Itt van például az R. család. Férj, feleség dolgozik a gazdaságban. Családi pótlékkal együtt összejön a 3 ezer forint. De a gyerekek mégis gyalog járnak Ireeszemcsére iskolába. Sokallják a havi 27 forintot autóbusz- bérletre. Az apa azt mondja: ő is gyalog iskolázott, edződjenek hozzá az élethez a gyerekek is. Kis szünet után teszi hozzá: — A nagyobbik lány különben a hatodik osztályból ment férjhez,,. R. még csak egyszer volt alkoholéi vonó-kúrán... Az ital, a bor, a pálinka gyakrabban tér vissza a beszélgetés során, mint a jobb utáni vágy. Amikor például megkérdeztünk egy pusztai gyereket * falubeli napköziben, azt mondta: , — Nálunk sok a szeszmotoros. Ezek többnyire már orvosi esetek. Nem ismerik be, jó időtöltésnek tartják az ivást. a következményeket pedig veszekedésre és pletykára alkalmas, mulatságos eseményeknek. Hogy időnként egy-egy asszony a szomszédoknál húzódik meg, vagy valahol a nagy határban, az megint alkalmas egy kis tréfálkozásra, beszélgetésre Több nem lesz a dolgokból. A hírét ugyanis a legtöbb ember magával viszi innét. Ha megunja Csehit, felkerekedik. odébbáll egy gazdasággal. S ezért még csak megszólni sem lehet őket. Ahol télen trágyával takarják be az udvari vízcsapot, s ilyenkor az istállóból hordják az ivóvizet, ott, még az ilyen kevés igényű emberek sem nagyon ragadnak mag. A mai. munkaerő-hiányos időben pedig sem itt. sem máshol nem nagyon nézik, mit hoz magával, csak jöjjön... Ez a „csak jöjjön”, Csehi-pusztán is gyakran elhangzik. Kersák Sándor összegezése szerint legalább hét agronómus dolgozott itt hát esztendőben. Az ő vándorlásuk is érthető: csalá- i dot nem akarnak alapítani e távoli vidéken, s megtelepedni sem. Mert baj esetén orvoshoz is menni kell. A falusi orvos túlterhelt, ide nemigen jut el. Ha valaki megbetegszik, bemegy hozzá. Vagy lábon, vagy alkalmi lovas kocsival, s ha szorul a dolog, súlyos a baj, Kersák Sándor autójával. Hogy a védőnő időnként hogyan jut ki, azt nem kérdezi senki. Valószínű a gazdaság fuvarozza. S most kanyarodjunk vissza az elejére, Horváth Sándor levelére. Művelődnek-e Csehin az emberek? Egy bizonyos: időnként olvasnak. Más lehetőségük azonban szinte nincs is. Az idei ősztől a faluba költözött az alsótagoza os iskola. A tanterem üresen áll, lehetne abban valamit kezdeni. Egy kis klub. egy kis társalgó, vagy néha egy előadás. — A vándormozi t a tavaszon láttam. Áprilisban, vagy májusban? Nem is tudom — találgatja Kaczmann Imre. Pedig ha valahol kellene, itt nagyon kellene minden művelődési lehetőség. A legkisebb is előrelépést jelentene ebben a világban. Ha csak annyi lenne, amennyit egy faluban már tíz éve megtettek, az is segítene valamit Csehi-pusztán. Ha mást nem is tenne, felrázná egy kissé az embereket. Megmozgatná a régi fogalmakat. megváltoztatná az ósdi nézeteket. S ha párosulna olyan dolgokkal, amelyek az anyagiakon múlanak, bizonyára megváltoznának e szinte egyedülálló pusztai vidék körülményei. Szolnoki István Jól halad a kukoricaszedés a szekszárdi isz-ekben A megyei tanács heti jelentéseiben többször utolsóként szerepelt Szekszárd város a mező- gazdasági munkák végzésében. Legutóbb például a cukorrépaszedés elmaradása tűnt fel, és a kevés őszi vetés. Cukorrépát még egyáltalán nem szedtek a múlt hét végéig a város termelőszövetkezetei. Kaposi István, a városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője azt mondja, a dolog nem ilyen egyszerű. Cukorrépát valóban nem szedtek még a szövetkezetek, de az ütemterv szerint ez mindenképpen későre maradt volna, másrészt pedig nem is nagy területről van szó. A kukoricaszedéssel igen jól haladnak a város közös gazdaságai: 150 holddal többet letörtek mostanáig, mint amennyi az ütemtervben szerepel. A vetés lassúságát nem területhiány okozza, hiszen a betakarítás jóval megelőzte az erőgépek munkáját. A napokban felmérte a szekszárdi termelőszövetkezetek munkáját, helyzetét Kaposi Istvánnal együtt Vajda István, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának helyettes vezetője és Puszpán István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának gépesítési előadója. Megállapították, hogy a Béri Balogh Ádám Tsz-ben körülbelül 70 százalékra teljesítették a vetéstervet, és olyanok az adottságok, hogy három-négy nap alatt befejezheti a munkát ez a szövetkezet. A másik három gazdaságban, a Szabadság, a Garay és a Jóreménység Tsz-ben összesen 900 hold szabad terület van, ahol lehet szántani, illetve disztillerezni, készíteni a talajt a vetéshez. Vetőgép is van elég, mindhárom tsz-ben. Az a baj, hogy kevés az erőgép, illetve a meglévők közül időről-időre sok elromlik, használhatatlan. A Garay János termelőszövetkezet 19 traktorából 6—7 mindig áll, alkatrészhiány miatt. Sőt egy UE—28-as gép már egy év óta áll. A Jóreménység Tsz-ben 8 erőgép van, s közülük három-négy használhatatlan jelenleg. A Béri Balogh Adám Tsz egy komplett vetőbrigádot ad a Jóreménység Tsz-nek, vagy ha a munka úgy kívánja, valamelyik másik szekszárdi szövetkezetnek, néhány nap múlva, amikor végez a maga munkájával. Ezt megígérték, de nem is első eset, hiszen a tavasszal már segítette a Balogh Ádám Tsz a Jóreménységet. A vetéssel eléggé elmaradtak az említett szövetkezetek, összesen 560 holddal, az ütemtervhez képest. A megyei szakvezetők ígéretet tettek arra, hogy gépcsoportosítással segítségére lesznek Szekszárd szövetkezeteinek. Kitűnő példák bizonyítják, hogy ha megfelelő a gépi ellátottság. Szek- szárdon is gyors a betakarítás, és minden egyéb munka. Tavaly öt hétig tartott Szekszárdon a napraforgó betakarítása, most viszont hat nap alatt megtörtént, mert három kombájnt kaptak a szövetkezetek. A kukoricaszedés is megtörténik Időre, bár összesen 2000 hold szőlőt szüretelnek a szekszárdi tsz-tagok az idén.(sz. j.) cÁ LZúiteAjth szálai /~^+talahol egy sárközi házacskában az MM üíjyeskezű háziasszony szőttest ké- sz*t a hosszú, sokkilométernyi fonal- bői. A szálakból a sárközi nép hagyományos művészete szövődik össze, így, ezek a szálak — képletesen — visszanyúlnak a tovatűnt évszázadokba. Aztán továbbnyújtóznak a Sárköz szélén fekvő megyeszékhely, Szekszárd népművészeti boltjáig, a másikak a fővároson keresztül a különféle világtájak felé, s öregbítik az ismert, és ismeretlen sárközi népművészek hírnevét. Mint a telefonhuzalon az áramrezgés, úgy jut el a szálakon a nagyvilágba a sárközi népművészet. És milyen érdekes, a szálak visszafelé is vezetnek. Üljönk csak be, akár rövidke időre is a szekszárdi népművészeti boltba, nézzük a vásárlóiét, hallgassuk, mit' mondanak! Fiatalember nyit be, idősebb nénivel. A fiatalember válogat. Minden tetszik neki, és leg szive sebben megvásárolná az egész boltot. Közben meghitt beszélgetés alakul ki az eladók és a vásárló közt. mint legtöbb alkalommal, mert itt nincs sorbanállás. ide nem a rohanó vevők nyitnak be, mint a tejboltba, vagy a csemegeüzletbe. — Tulajdonképpen kanadai állampolgár vagyok — mondja a fiatalember magyarul. Elmeséli, hogy most nősült, és magyar lányt vett feleségül. 1956-ban ment ki ő is, elhagyva faluját, Madocsát. Szerencséje lett, csakhamar zöldágra vergődött a messze idegenben, megkapta az állampolgárságot is, de az otthon, a szülőföld emléke nem hagyta nyugton. Emésztette, gyötörte a honvágy. Eljutott oda, hogy a vágyai netovábbjának számított: mégegyszer meglátni a szülőföldet, a hozzátartozókat. Közben jöt- tek-mentek a levelek, navról-napra várta a postát nemcsak a szülőktől, hanem egy mado- csai kislánytól is. Végül elérkezett a nagy pillanat, összeölelkezhetett madocsai szeretteivel. A kislánnyal való levelezésből pedig házasság lett. — Vgy tervezem, — mondja a boltban a fiatalember —, hogy kanadai szobánkat teljesen magyarosan rendezem be. Ott lesz majd az itthoni feleség, így talán sikerül majd egy kicsit ellensúlyozni a honvágyat. Egy idős néni mesélte az üzletben, aki egy kis magyaros emléket vásárolt, hogy külföldre küldje fiának: — A fiam nem mert hazajönni, mert ö i ötvenhatban ment. ki, és azt hitte, hogy abbé’’ majd baja lesz. De amikor elment a brüsszeli kiállításon a magyar pavilonba, három napon keresztül húzatta a cigánnyal, evett, ivott, ette a magyar palacsintát, meg a rétest, bele is betegedett, és elfogyott minden pénze, de mégis akkor érezte jól magát. Nemrégiben járt az üzletben az egyik volt szekszárdi gyáros is, aki most ugyancsak az észak-amerikai kontinensen él. — Nem hittem volna, hogy erre jövök haza — vallotta be és önmagán kacagva mesélte el, hogy az ottani tanácsok alapján a szappantól kezdve a konzervekig mindent csomagolt, mert itt kolhozrendszer van és éppen, hogy nem halnak éhen az emberek. — Aztán uramjia, mit lát az ember? A szekszárdi parasztnak sosem volt ilyen jómódja, mint mostanában. Unokáinak mókust akart vinni ajándékba, mert annyit mesélt nekik a magyar erdő kuriózumairól. a kakukkmadárról, az ágakon ugráló, mogyorózó mókuskákról, hogy azok végül is mókust kértek tőle óhazai ajándékként. Mókust nem sikerült vinnie, mert ilyet nem árulnak a népművészek boltjában, de másutt sem. Vigasztalására legyen mondva, hogy sokan, mások sem tudták kielégíteni vásárlási igényüket. Várnái Imréné boltvezető mesélte, hogy sokan keresnek a boltban régi zsírmécsest, és káposztafőző agyagfazekal. Ezek a nem magyar származású külföldiek azzal jöttek hozzánk, hogy visznek magukkal egy darabka ízelítőt a magyar életformából, vagyis ilyen „közszükségleti" cikkeket vásárolnak. Aztán meglepetéssel tapasztalják mindenütt a boltosok csodálkozó tekintetét, mert ilyen árut a hazai vásárlók nem szoktak keresni. Villanyégőt és kuktafazekai viszont annál többet. Idős néni nyit ajtót. — Valami terítőfélét szeretnék... Nyugat- Németországba készülünk, szeretnénk vinni valami hazai ajándékot. A bolt bezár, egy külföldi rendszámú autó tulajdonosa azonban izgatottan keresi a boltost. Kiderül, hogy ő is magyar, csak „most éppen” — ötvenhat óta — Svédországban él. Ircgszem- cséről ment ki. — Végre, hazajöhettem, és nem akarok visszamenni anélkül, hogy ne vigyek magammal valami magyaros dolgot. Már jártam itt valamelyik nap. de akkor is zárás után érkeztem. A. boltosnő kiszolgálja a későn érkezőt, nem restelli a fáradságot. Közben tovább szövődnek a sárközi szőttesek. BODA FERENC /
