Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-15 / 242. szám
196 i. október 15. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Mi tartozik a tárgyhoz B elecskán? Belecska elrontott község. Ezt felfedezni nem nehéz, kiutat találni, az nehezebb. A kiút-keresésnek talán a múlttal való végleges és bátor leszámolás lenne az első legfontosabb kelléke. Mert vannak dolgok, amelyek nem évülnek el maguktól. A községi tanács elnökének ebben igazat kell adni. A falunak mégis csak ő az egyik legjobb ismerője. Hárommillióval több tojás a szekszárdi járásból A községi tanács elnöke szem- és fültanúja volt évekkel ezelőtt egy szerencsétlen beszélgetésnek. Az azóta megszűnt gyönki járás egyik vezetője, Horgos István tsz- tagnak értésére adta: Vigyázzon mit mond, mert ma már nem lehet lázítani. Horgos István szorgalmas, törekvő egyéni gazda volt korábban. Az átszervezéskor azonban elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. Vezetőségi tagnak választották, és ebben a minőségében gyakran nyilvánított véleményt, bírált, sőt, néha követelőzött is — jogtalanul. Már tsz- tag volt, de még nem lehetett tőle elvárni, hogy úgy gondolkodjon, mint egy kész közösségi ember. Erre rá kellett volna őt nevelni: tapintattal, megfelelő politikai érzékkel. Igen. Gyakran okoskodott. S erre ráijesztettek. Ö pedig a tsz-ben viselt tisztségeiről lemondott, visszavonult, és megmaradt kisüzemi szemléletű embernek. Nem elhallgattatni kellett volna, hanem segíteni, hogy eszével és szívével egyaránt szövetkezeti ember legyen, közösségi ember. Azóta vigyáz magára. Véleményt csak akkor nyilvánít, amikor úgy gondolja, hogy kockázat nélkül teheti. A tsz jelenlegi vezetőivel is beszélgettünk róla. Hibájául róják fel a következőket: Anyagias ember. Amikor a tsz-ben vezetőségi tag volt. rendszerint saját érdekeit tartotta szem előtt. Felszólalásaiban mindig érződött, hogy hazabeszél. Járási tanácstag volt. A járási tanácsüléseken például meghallotta, hogy az egyik tsz-t megbírálták, mert a vezetőség kiosztott 20 vagon kukoricát, holott a közös állatállománnyal nem volt mit etetni, ö ebből a sajátságos egyéni filozófiával nem azt értette, ami a hiba, egyedül az osztás tényét jegyezte meg, és Belecskán azzal izgatta az emberek kedélyét, hogy elmesélte: van olyan tsz, ahol kiosztják a kukoricát, csak náluk nem teszik ezt. ..Ilyen ember” — ez a tsz-elnök véleménye. De melyik egyéni gazda volt másmilyen? A türelmetlenség és a balkezesség következménye, hogy Horgos István még ma is, 1964-ben is ilyen ember. A hatalmi szótól legfeljebb megijedt, de meg nem változott. S hogy még ma is a kisüzemi szemlélet dominál benne, annak könnyű kitalálni az okát. □ Amikor a gyönki járás megszűnt, Belecskát a tamási járáshoz csatolták. De akkor már Belecska elrontott község volt. A csíkos ruhára tett célzások, mint a volt járási vezetés tehetetlenségének bizonyítékai, a falu népében a gazdasági és a politikai aktivitást megbénították. S ezt a bénultságot feloldani nem köny- nyű. A megnövekedett tamási járásban, ehhez idő és segítség kell. A politikai és a gazdasági aléltságot konzerválta egy szerencsétlen helyzet: A község egyik vezető emberének erkölcsi hanyatlása, amely végül bukással végződött, de sajnos túl hosszú ideig tartott. A falu szemeláttára egymást követték a botrányok, amelyek törvényszerűen úgy hatottak vissza az emberek felfogására, hogy nem lehet az jó ügy, amelyet ilyen ember képvisel. Ennek a túlkompromittált embernek a botránysorozata óhatatlanul kifejlesztette a tsz-tagok- ban azt a felfogást is, hogy nem érdemes komolyan törődni semmivel. Ez az ember pár nappal ezelőtt tisztségéről lemondott, de a tsz-ben még mindig gépcsoportvezető, anélkül, hogy a gépekhez értene. A tsz-elnök így vélekedik: helyette mást beállítani nem tudunk. Talán éppen azért nem, mert ő még mindig ott van, holott nem is lett volna szabad, erre a posztra állítani. A tsz-ben nincs aki a brigádvezetői beosztást elvállalná. Az átszervezés óta a pártszervezet egyetlen szövetkezeti gazdával sem erősödött. Mindez nem más, mint annak a kifejezésre juttatása, hogy a tsz- tagokban rengeteg az ellenérzés, az olyan emberekkel szemben, akik vezető létükre a kommunista erkölcs normáit megsértik. Ez az ellenérzés egyúttal azt is bizonyítja, hogy az országos politikát helyeslik, és annak alkalmazását kívánják Belecskán is. □ De miként sérthette meg valaki a kommunista erkölcs normáit évekig? Erről a tanácselnök így beszél: „Annak idején voltak dolgok, amikkel nem érthettem egyet, már csak hivatalból sem. Jelentést tettem az akkori gyönki járásnak. Nem történt semmi, sőt kevés híján én kaptam a fejemre” — mondja és összefonódást, barátizmust, haverizmust emleget. Ki tudja, talán nem is ok nélkül. Sajnos a volt gyönki járásban még más meglepetésre is fel lehettünk készülve. Ilyen jelzéseket ad Belecska is. □ A szövetkezeti házzal szemben Sz. Árpád lakik. Tsz-tag, de a közösben betegségére való hivatkozással nem dolgozik. Vele szokott beszélgetni Paur István, a közös gazdaság bérelszámolója: „Volt magának haszna a gazdaságában, ha nem dolgozott?” — szokta kérdezni a bérelszámoló, és Sz. Árpád ilyenkor így válaszolt: „Ez most nem tartozik ide.” Márpedig Belecskán ez is a tárgyhoz tartozik. A kedvetlenség, a közöny, a passzivitás előidéző okait nem lehet elhallgatni, de úgy kerek az igazság, ha mindehhez hozzátesszük: a tsz- tagok egy része, amikor a közös munkáról van szó, akkor úgy tesz, mintha nagyot hallana, mintha nem értené, hogy mit beszélnek neki. Mondják, ez azért van, mert nem kedvelik az elnököt. Lehet, és ezen segíteni is lehet. De azon a nyolc hold szőlőn, amely 200 hektoliter helyett semmit sem termett, azon már senki sem segít. E nyolc hold szőlőt akkor is meg kellett volna rendesen művelni, ha egyesek nem kedvelik az elnököt. Legalább saját zsebüket kedveljék. Másrészt a régi sérelmet lezárni csak úgy lehet, ha a szövetkezeti gazdák mindegyike megérti, hogy végeredményben a munka az első. A járási vezetés köny- nyebban tud intézkedni, ha nincs a dologban fennakadás. Az az ember ne várjon pénzt, forintot, aki nem dolgozik. A közös gazdaságból kell megélni, és abból meg is lehet élni. Ott az uborka. 210 négyszögöl jutott egy tagra. Volt olyan tsz-gazda, aki erről a területről 250 kilogramm uborpénzt csinálni, így csak kínlódni lehet. Sz. Árpád éppen ezért higgye el, hogy amit Paur István szokott hangoztatni, az is a tárgyhoz tartozik Belecskán. B A termelőszövetkezet elnöke sokat dolgozik, ezt kár lenne elvitatni. Gyakran fordul elő, hogy éjjel ő ül fel a traktorra, és szánt reggelig, ö a gazdasági hanyatlás okát néhány régi keletű intézkedésben látja. Valamikor a belecskai tsz kiválóan működött. A megye 1 egjobb tsz-ei közé tartozott. „Hozzánk csaptak Misz- láról két nagyon gyenge tsz-t. Ennek is érezzük a hatását. Beruháztunk, pénzt költöttünk, és később a teher rajtunk maradt, a tsz-eket pedig visszacsatolták Miszlához” — mondja az elnök, de végső soron mégis csak az látszik valószínűbbnek, hogy a gazdasági fejlődést nem követte megfelelő politikai munka — az előbb már szó volt róla, milyen okok miatt —, és óhatatlanul bekövetkezett a jelenlegi helyzet. A tárgyhoz tartozik néhány gazdaságpolitikai kérdés tisztázása. A háztáji gazdálkodás fejlesztését némelyik tsz-tag rosszul értelmezi. Vannak, akik nem értik, miért kell a szántóterület egyharmadát kenyérgabonával bevetni, miért kell ilyen, vagy amolyan ipari növényt termeszteni. E kérdések válaszra várnak. Belecska elrontott község, de szerencsére nem elhagyott község. A tamási járási vezetés törődik és foglalkozik az ottani helyzet normalizálásával. De ilyen tekintetben legyenek kezdeményezőbbek és aktívabbak a község vezetői és dolgozói. 1957 második felétől a falvak könyvellátása egyetlen kézbe került, azt a szövetkezeti rendszer biztosítja A feladat fontosságát felesleges külön hangsúlyozni. Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei is előírják, hogy minél több házba kell eljuttatni a tudás egyik legfontosabb fegyverét, a könyvet A számadatok ritkán olvasmányosak, de legtöbbször tanulságosak és ha a tavalyi ösz- szesítést forgatja az ember, első pillanatban azt hinné, hogy minden a legnagyobb rendjén van. Az összforgalom távolról sem olyan jellemző, mintha azt vizsgáljuk, hogy egy-egy községben hány forintot költött egy lakos könyvvásárlásra ? Ilyen szempontból Tolna megye tavaly előkelő helyet foglalt, el az országos ranglistán, csak Csongrád és Veszprém előzte meg. Egy falusi lakosra 22,35 forint értékű könyvvásárlás jutott. (Ne hatódjunk meg túlságosan! Ez nem több mint egyetlen közepes értékű könyv ára az egész esztendőben.) Vezetett a bonyhádi, utolsó volt a tamási járás. A statisztikai arány nem rosszabb az idei év első felében sem. Megyénk csak 1 forint 36 fillérrel maradt az országos átlag alatt. De! Óriásiak az eltolódások, melyeket érdemes kissé részletezni. Bonyhádi járás járási átlag: 16,72 forint legjobb: Bonyhád 42,19 és Hőgyész 16,24 forint legrosszabb: Mőcsény 0 forint és Bonyhádvarasd 9 fillér. Dombóvári járás járási átlag: 6,99 forint legjobb: Kurd 9,48 forinttal legrosszabb: Várong 0 és Duzs 26 fillérrel. Paksi járás járási átlag: 4,72 forint legjobb: Paks 13.88 forint legrosszabb: Pusztahencse 58 fillér. A szekszárdi járás földműves- szövetkezetei az előző években ritkán tudtak felvásárolni a háztáji gazdaságokból annyi tojást, amennyit a terv szerint szerettek volna. Az utóbbi négy évben még 100 százalékig sem jutottak a tervteljesítésben. Az idén viszont már kétmillió-kétszázezerrel több tojást vásároltak fel a tervezettnél, ami 150,9 százalékot jelent. Perecsi József, az FJK instruktora azt mondja, az év végéig még körülbelül egymilliót vásárolnak fel. Ez azt jelenti, hogy csaknem hét és félmillió tojást adnak el az idén a háztáji termelők a szekszárdi járásban. Egyre nagyobb kedvvel foglalkoznak baromfineveléssel a tsz- tagok és más foglalkozású falusi emberek, a háztájiban. Ennek oka elsősorban az, hogy a földművesi- szövetkezet, szerződés alapján, jó árat fizet a tojásért akkor is, amikor a szabadpiacon már csak egy forintot adnak érte. Aki szerződést köt, baromfitápot kap, csibetápot és tojótápot is. A járás községei közül Tolna adott el legtöbb tojást szeptember végéig, 177 százalékra teljesítette a felvásárlási tervet Tegnap délelőtt pécsi pedagó- gus-iküldöttség kereste fel a szekszárdi Garay János Gimnáziumot, dr. Ahátz Imréné gimnáziumi igazgatónő vezetésével. A tapasztalatcserére érkezett négy tagú küldöttség a specializált matematikai oktatást vizsgálta rövid láSzekszárdi járás járási átlag: 5,89 forint legjobb: Tolna 20,70 és Báta- szék 11,95 forinttal legrosszabb: Tengelic 21 és Bogyiszló 53 fillérrel. Tamási járás járási átlag: 7,96 forint legjobb: Gyönk 26,01, Tamási 22,23 forint legrosszabb: Fürgéd 25 és Felsőnyék 79 fillér. Természetesen nem szabad a számok bűvöletébe esni. Mint minden eredmény, úgy a könyv- terjesztés mögött is munka áll. Kisebb, vagy nagyobb mérvű, áldozatos, vagy kevésbé az. Egészében eredményes. Amikor a szövetkezeti hálózat megyénkben átvette a könyvterjesztést, ezzel csak öt vegyes — papírt és írószert árusító — bolt és százötven bizományos foglalkozott. Tavaly már hat könyvesbolt, egy kul- túrcikkbolt és kétszáznyolcvan bizományos árusított, terjesztett könyveket. A forgalom gyarapodása 370 százalékos és ennek kétötöde a bizományosok kezén ment keresztül. Jelentőségük felbecsülhetetlen. Ott élnek a faluban, ismerik a lakosokat, ha hozzáértők, magán- beszélgetések során számtalan utat és módot találhatnak a könyvek megkedveltetésére. Moldován Vilma tanítónő például az 1611 lakosú Váralján 1962-ben egymaga negyvenezer forint értékű forgalmat bonyolított le. Nem sokkal maradt le mögötte két gimnáziumi tanár sem: Menyhei János Tolnán és Baka Margit Tamásiban. Azok a községek, melyek a fenti kimutatásban meglehetős gyászos eredménnyel szerepelnek, nem azért jutottak ide, mintha ott nem lehetne feltámasztani a könyvek iránti érdeklődést. Példa erre Mucsfa, ahol tavaly egy lakosra még csak 84 fillér értékű könyvvásárlás jutott, de amikor egy hozzáértő, lelkes Fadd 158, Szekszárd 165 százalékos eredményt ért el. A kitűnő eredményeket a baromfinevelési verseny és a nőtanács szervező munkája nagyban elősegítette. Az előző évi verseny első díját Tóbi Jánosné tolnaszigeti lakos nyerte el, jutalomként ezer forintos étkészletet kapott. Az idei versenyt 1965 januárjában fogják értékelni és az első díj nyertese a Szovjetunióba utazik, a második díj pedig hazai üdülés lesz. Baromfiból is elég sokgt eladnak a háztáji gazdaságok a járás földművesszövetkezeteinek. A fel- vásárlási terv 560 mázsa, és szerződésre ennél már jóval többet ígérnek, 750 mázsát. A szekszárdi földművesszövetkezet a terv szerint 120 mázsa baromfit felvásárol és eddig már 95 mázsát átvett. A baromfiállományt körülbelül négy év alatt teljesen kicserélik a szekszárdi járás háztáji gazdaságaiban. Tavaly kezdődött meg ez a munka Tengelicen, az idén Bátaszéken, meg Sárpilisen. Báta- szék 53 977 naposcsibét kapott. Sárpilis pedig 11 ezret. Nagyrészt New Hampshire, kisebb részben sárga magyar fajtával cseréik fel a régi baromfiállományt. togatása során. Ez idő alatt részt vettek egy első osztályos matematika és egy-egy második osztályos fizika órán. A tapasztalatokat a pécsi Széchenyi István Gimnáziumban kamatoztatják a látogatók. ahol ugyancsak beindul a specializált matematikai oktatás. könyvbizományos vette kezébe a dolgokat, ez az arány már az idei év első felében 7,03 forintra emelkedett lakosonként. A könyvterjesztéssel foglalkozó bizományosok többsége pedagógus és így van ez jól. E pillanatban azonban a megye huszonöt községében még nem sikerült pedagógust találni, aki vállalná ezt a — részére anyagilag sem előnytelen — munkát. Mindez tökéletesen meglátszik az illető falvak könyvforgalmán. Viszont az is igaz, hogy egymaga a bizományos nem tehet csodát, ha a körzeti földművesszövetkezet, a területileg illetékes könyvesbolt nem foglalkozik vele kellően és nem látja el érdekes, terjeszthető könyvekkel. A bonyhádi járás nem véletlenül emelkedik ki már évek óta a megye járásai közül, hanem mert ott éppen fordított a helyzet: — a földművesszövetkezet szívügyének tekinti a könyv terjesztést. Természetesen nemcsak az a fontos, hogy pusztán könyvek, hanem az is, hogy milyen könyvek jutnak el falura? Erősen elmaradt például a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok üzemegységeinek könyvellátása. Pedig egyáltalán nem közömbös dolog, hogy ügynökök sóznak-e a termelőszövetkezetek nyakára a tagokat nem érdeklő és leg- többnyire drága sorozatokat, vagy a szövetkezetek hozzáértő szakemberei juttatnak el hozzájuk közvetlen hasznot jelentő szakmai munkákat, szépirodalmi műveket. A szövetkezeti könyvterjesztő munka eddigi számai eredményekről tanúskodnak. Ezeknek az eredményeknek azonban fokozódniuk kell, hiszen a sikeres könyvterjesztés is az egyik, méghozzá egyáltalán nem elhanyagolható, út a falu és város közti különbségek megszüntetéséhez. Ordas Iván Szekulity Péter Kilenc fillértől — a negyvenkét forintig Falusi könyvvásárlás Pécsi pedagógusok tapasztalatcsere- látogatása Szekszárdon
