Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG J964. szeptember 13. .Gólya néni nyugdíjban Halk szavú, idősebb asszony. A hatvankét esz endőt azonban nem nézni ki belőle. A bemut Akozís érdekes: „Semme weis Cyuláné vagyok”. A név meglep, hiszen azonnal a világhíres magyar orvost, az anyák megmentőjét, Semmelweis Ignácot juttatja az eszembe. És Semmelweis Cyuláné foglalkozása is, több mint harminc esztendőn kere z.ül a bábáskodás volt.. Bölcskén mindenki ismeri, 1930 óta ö a községi bába, számtalan gyermek világra segitője. A fehér szekrény aljából naplók ksrülník elő. Hivatalos bejegyzések minden egyes szülésről, amelyiknél jelen volt. Bölcskén és a közeli Andráspusztán több mint háromezer szülés történt felügye- le e és segítsége mellett. Rozika néni — mert így ismerik legtöbben a faluban —. abbahagyja egy időre a vasalást és átengedi magá az emlékeknek. Hú:z esztendőn át teljesen egy dűl végezte ezt a munkát, segítséget csak az utóbbi tíz évben kapott. Villanásnyi időre tűnnek fel az emlékek közölt a késő éjszakai, kétségbeesett zör- getések, amikor egy- egy új élet születéséhez hívták. Utak télben, fagyban, latyakban. Az egyik évben öt ikerszülése volt. Má.kor már lemondtak az újszülött életéi ől csak a kir- fájditó megdo gozás, a hideg-meleg füidőztetés indította meg az első egészséges lélegzetvételt, az önálló szívdobogást. Egy régi tisztijrvosi ellenőrzés is emlékezetes. A városi orvos száraz szigorúsággal sorolta fel. hány lepedő, hány mosdótál. milyen e zközök szükségesek egy-egy szülés levezetéséhez. Az akkori fiatal, vékonyka Rozika kérdése azonban megszakította a kioktatást: „Azt tessék megmondani, dók or úr. hogy akkor mit kell csinálni. ha a házban egyetlen mosdótál és lep.dő sincs? Amiko: az asszony szalmán vajúdik?". A pusztán a cigánysoron ilyenre nem egyszer volt példa. Nem egy gyerek pólyája volt egy-egy tiszta ing. vagy a báb^as'jzony fehér köténye. Az orvost, aki mellett utoljára dolgozott. Bencze Gábornak hívják. Amikor ö megszületett meg csak az volt biztos, hogy Bencze-gyerek lesz. A Gábor csak később dőlt el, aki pedig az ágyánál állt, pedig az ágyánál állt. Rozika néni volt. A „gólya néni” — mert így is sokan becézik a faluban Bölcskén. Felsorolni sem tudja, hogy hány olyan asszonynak segéd ezett a szüésnél. akit ő segített a világra. — Sokszoros „nagymama” vágtok — mondja csendesen. Az ünneplés ruhán kis négyszögletes jelvényt mutat. Semmelweis Ignácot ábrázolja, körülötte pedig arany betűkkel a felírás: „Hűséggel a nép egészségéért". Mielőtt ünnepségen elbúc áztatta őt a falu, akkor kapta ezt az elismerésf. Mielőtt nyugdíjba ment miután egy falura való emberéletet segített a világra... V. M. Saját erőből utazó diákok A tamási gimnazisták több éve gyakorlatként vezették be a szünidei országjárást, illetve a nagyon hasznos tanulmányi kirándulásokat. Hogy a költségeket előteremtsék évről évre minden szünidőben munkát vállalnak, s az osztályok közös pénztárából fedezik az utazás, táborozás árát. A nyáron is országjárásra indult több fiú': tanári felügyelet mellett Bélatele- pen és környékén töltöttek el több kellemes napot. Az étménydús táborozás igen kedves volt számukra, mivel 1000 forint kivételével maguk teremtették elő a költségeket. Munkával összegyűjtött pénzükből körülbelül 4 ezer 600 forintjukat fordították a kellemes vakációra. Alig kezdődött meg a tanév, újabb utazásra került sor. Ez alkalommal 14 gimnazista tíznapos túrára indult a Magas Tátrába, ök a szükséges pénzt ugyancsak a nyáron teremtették elő kukorica- címerezésből és más munkák ered. ményeként. Utaznak a szakközépiskolások is. Az iskola mezőgazda- sági szakosztályainak hallgatói közül legutóbb 29 diák indult 4 napos tanulmányi kirándulásra. A belföldi utazás során meglátogatták az Országos Mezőgazdasági Kiállítást, a gödöllői egyetemet, valamint a kisállattenyésztő gazdaságot. FGPI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusx László m Rajzolta: Zórád Ernő 10. X-ben akkor is felébredt volna a szocialista lelkiismeret — különböző erők hatására — ha előzőleg nem szív magába Lefu- gázt. Zimányi vélt összefüggéseket tudományos eredményeknek tüntet fel... Ha megkérdeznénk azt az építésvezetőt a Ló utcai építkezésen, vagy a főmérnököt, hogy a gáz hatására volt-e lelki- ismeretes, egészen biztos azt felelné: nem, ő mindig ilyen lelkiismeretesen végzi munkáját... Summa summárum: a Lefu 156 Zimányi fantáziájában létezik... Lehet, hogy nincs igazam, ez esetben kérem Zimányi kollégát, bizonyítsa be nekem, hogy tévedtem... Éjfélig tartott a vita, végül is abban egyeztek meg: néhány nap múlva ismét összeülnek. Ha azon a megbeszélésen sem tudják lezárni a vitát, akkor vándor- gyűléseket tartanak Tihanyban, Siófokon, Galyatetőn és Lillafüreden. A vegyész fáradtan, zúgó fejjel, elkeseredetten indult el hazafelé. A kapuban találkozott Hédi-' vei. A lány gúnyosan rámosolygott, aztán elfordította a fejét és belekarolt a mellette álló Efefefbe. * Egy nyugati nagyhatalom titkosszolgálatának mindenható főnöke, Mr. Chippendale, akinek valódi nevét senki sem tudta, magához hivatta a két magyar származású ügynökét: Mr. Kisst, aki 1956-ban disszidált, és Mr. Vargát, aki 1948-ban mondott búcsút hazánknak. — Uraim — mondta Mr. Chippendale —, rendkívül fontos és kényes megbízást kapnak. A két kém tisztelettudóan, csodálattal és megrettenve bámult főnökére, akit a kémkedés Paganinijének neveztek. — Még ma éjjel Magyarországra utaznak. Meg kell szerezniük egy titokzatos gáz képletét. A gáz neve: Lefu 156. Felfedezője Zi- mányi Ottó, a Kémiai Kutató Intézet vezetője. Chippendale pattogó hangon adta ki az utasításokat, és miközben beszélt, nem nézett a két ügynökre, átnézett rajtuk, mintha ott sem lettek volna. — Mr. Kiss, ön először Zimányi titkárnőjét, Misinger Hédit veszi munkába. A titkárnő — nagyon csinos, húszéves lány, a mellbősége 116 centiméter — a vegyész barátnője, aki értesüléseim szerint el akarja venni feleségül. Arról azonban nem tud, hogy Hédiké titkos kapcsolatot tart fenn az intézet egyik fiatal munkatárséval, Futaki F. Ferenccel, akit röyiden Efefefnek neveznek. Ha a lány nem hajlandó megszerezni nekünk a gáz képletét, akkor mutassa meg neki ezeket a képeket. A kémfőnök három fotót nyújtott át. Az egyiken Hédiké karonMikes György. LEFU SZATIRIKUS KISREGÉN1/ fogva sétált Efefeffel, egy elhagyott erdei ösvényen. A másik képen egy rekettyebokor tövében csókclóztak. A harmadik fénykép láttán Mr. Kiss vigyorogni kezdett. — Ha a lánnyal nem tud zöldágra vergődni, akkor megismerkedik Futaki F. Ferenccel, és a bizalmába férkőzik. A fiú nagyon szeret inni, erre felhívom a figyelmét. Próbálja meg rávenni, hogy dolgozzék nekünk. — Oké, főnök! — És az én feladatom? — kérdezte Mr. Varga. — ön csak akkor lép színre, ha Mr. Kiss kudarcot vall, vagy lebukik. Ez esetben haladéktalanul elrabolja a vegyészt és erőszakkal — érti? erőszakkal! — szedi ki belőle a gáz képletét. Ez minden. That is all! Két óra múlva indul a repülőgép. Sok szerencsét! Good luck! * Alois Siegfried Maria Alexander Poppenheim, alias Mr. John Kiss, vagyis Kiss János a szigeti Grand Hotelben szállt meg. Megérkezése után egy órával — fekete szemüvegben, álbajusszal — már akcióba lépett. Elindult, hogy megkeresse Hédikét, de alig tett néhány lépést, egy súlyos kéz nehezedett a vállára. „Végem van, lebuktam!” — gondolta, és lassan, remegve felemelte a kezét. — Hát te hogy kerülsz ide? — üvöltött egy ismerős hang. Felemelt kézzel hátrafordult. Nem a rendőrség volt, hanem Géza bácsi, a nagybátyja. — Mikor érkeztélj és miért nem írtál? A keze még mindig a magasban volt. Homlokáról patakokban csurgott a veríték. — Miért nem írtad meg, hogy jössz? Igazán nem szép tőled! — Meglepetést akartam szerezni — dadogta, majd ráborult Géza bácsira, átölelte, magához szorította a lelkendező öregurat és titokban belekapaszkodott, mert félt, hogy összeesik, annyira gyengének érezte magát. — Nusi nénéd oda lesz a meglepetéstől, a boldogságtól... Mondd, végleg hazajöttél? — Nem, csak látogatóba... Egykét napra... Simán kaptál vízumot? — Simán. — Hét éve nem láttalak, mégis megismertelek. Hiába volt rajtad fekete szemüveg, hiába növesztettél bajuszt... Alois Siegfried Maria Alexander Poppenheim, röviden: Kiss* még mindig a nagybátyjára támaszkodott, aki megpróbálta eltolni magától, de sikertelenül. — Remélem, hozzánk indultál? Igen? No, akkor indulás! Nusi néni el fog ájulni, ha meglát! El is ájult. Géza bácsi azonban nem törődött vele, a telefonhoz rohant: riasztotta a rokonságot. Egy óra múlva már egymást taposták a szobában. Rokonok és ismerősök. Kiss kezdte jól érezni magát, ő volt a központ, mindenki körülötte ugrált, kérdezgették, tapogatták, simogatták, és ha beszélni kezdett, olyan csend volt a szobában, mint egy templomban. — Remekül élek odakinn... Kitűnő állásom van, magas fizetésem, autóm, villám, most spórolok egy kis sportrepülőgépre..; Minden szavát elhitték és áj- tatosan hallgatták. Egy csecsemő sírni kezdett, de gyorsan betömték a száját. — Yactom is van... Kettő... Egy a Földközi tengeren és egy az Atlanti óceánon... „Te jóisten — gondolta mesé- lés közben —, én itt arról mesélek, hogy milyen gazdag vagyok, és nem hoztam semmi ajándékot... Ez mindenképpen gyanús... De hát én nem tudtam, hogy találkozni fogok velük. Ha Mr. Chippendale megtudná!... Valamit azért mégis kellene adni, de mit?... Mit?” Hosszas töprengés után eszébe jutott valami. Leszedett a kabátjáról egy gombot, amely tulajdonképpen nem is volt gomb. hanem egy miniatűr fényképezőgép és Géza bácsinak ajándékozta. — Jaj, de édes! — lelkendezett a rokonság. — Ilyet még nem is láttunk! Nusi néninek átnyújtotta a gyufadoboz nagyságú magnetofonját. — Köszönöm, édes fiam... Ez csodálatos!... Ilyet nem látni Pesten! Elajándékozta az öngyújtóját is, amelyben szintén volt egy fényképezőgép, az iránytűjét, a nyakkendőjét, amely tulajdonképpen katonai térkép volt, a gyűrűjét, amely világított a sötétben. Mindenki oda volt a gyönyörűségtől. (Folytatjuk.)
