Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-15 / 216. szám
1964. szeptember 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Felbocsátották a Kozmosz-45-öt Moszkva (TASZSZ): Vasárnap laz 1962. március 16-i TASZSZújabb mesterséges holdat bocsátottak fel a Szovjetunióban, a Kozmosz—45-öt. A szputnyikon felszerelt tudományos műszerek annak az űrkutatási programnak a folytatását szolgálják, amelyet nyilatkozat jelentett be. A szputnyik műszerei kifogástalanul működnek. A beérkező adatokat koordinációs-számolóközpont dolgozza fel. Bizonyítvány Az összegezés ideje ismét elérkezik: a tsz-ek, a községek és a járások bizonyítványát — hogy mit tettek, vagy mit nem a háztáji árutermelés fokozottabb fellendítése érdekében — a felvásárolt áruk mennyisége állítja ki jelesre, vagy éppen elégtelenre. Egész évben sok szó esik e témáról, de végső soron a háztáji gazdaságokban beszédből még nem lesz több áru. A konkrét segítségnyújtásból viszont annál inkább. Jó példa erre a dombóvári járás, ahol a nőtanács a földművesszövetkezeti emberekkel és a nyáron megalakult községi háztáji árutermeléssel foglalkozó bizottságok tagjaival élő, létező, állandóan napirenden lévő üggyé tudta tenni a baromfinevelést, valamint a tojástermelést. Ennek a munkának az eredménye elismerést érdemlő, s a kimondottan dicsérendő felvásárlásban mutatkozik meg elsősorban. A dombóvári körzeti fmsz például az éves tojásfelvásárlási tervét eddig egymillióval teljesítette túl. Ebben az esetben az állománycsere hasznát is látjuk, ám, nem szabad elfelejteni, hogy a háztáji gazdaságokban lebonyolított baromfiállomány-csere szintén a háztáji árutermelés serkentésének konkrét megnyilvánulása. Csizmazia László, a dombóvári FJK elnöke meg tudja mutatni azokat a jegyzőkönyveket, amelyek bizonyítják, hogy a nőtanács és a földművesszövetkezeti apparátus lelkiismeretesen végzi az árutermelési verseny értékelését. Kötelező ezt csinálni, de lehet félszívvel, csak hivatali munkaként, és lehet ennél jobban is. A dombóvári járásban Lóki Im- réné, a járási nőtanács titkára Csizmazia Lászlóval e napokban azon fáradozik, hogy a háztáji árutermelési verseny első három helyezettje jutalomként megtekinthesse a mezőgazdasági kiállítást. Ennek az elintézése már nem tartozik a hivatali kötelességek közé, ez már több, s ez már válasz is arra, hogy miért megy jól a háztáji gazdaságokban, a dombóvári járásban a baromfinevelés. A féléves verseny első helyezettje a dombóvári Hochner Ferenc. Egyebek között 1964-ben 175 kiló csirkére és 13 ezer tojásra szerződött a földművesszövetkezettel. Ezen árumennyiségért olyan összeget kap, hogy az megfelel egy közepes havi fizetésnek — évi átlagban. Szerződésben vállalt kötelezettsége jó részét már teljesítette, sőt szerződést kötött 1965-re és 1966-ra is, évenként hét és fél ezer darab tojásra. A több éves szerződéses rendszer előnyeit jól népszerűsítik a járásban, mert kezd elterjedni. Varga Béláné, szintén dombóvári háztáji termelő például 1965-re négyezer, 1966-ra szintén négyezer tojás eladására szerződött. A felvásárlók többsége ebben a járásban nem rest az áru után járni. A legjobbak népszerűsítését sem tartják elavult módszernek. Máris bizonyosnak látszik, hogy amikor év végén eljön az összegezés ideje, a háztáji árutermelés, különösen a baromfi és a tojás vonatkozásában, a dombóvári járásnak nem kell szégyenkeznie. Kongresszus előtt a megye ifjúsága Percenként egy vagon sódert szednek ki a speciális uszályból az FK—208-as elevátorhajó forgó serlegei cs továbbítanak a partra kinyúló szál lítószalagra. A számvetés, számadás so- sem könnyű. Bármennyire igyekszik is az ember, sok olyan tényező kimarad egy összegezésből. amelyre egyes esetekben felette sokat adnak azok, akik éppen az összegezést olvassák. így vagyunk most megyénk ifjúságának alábbi számvetésével. Hasonlóan az ország fiataljaihoz, Tolna megye kiszesei is készülnek az ifjúsági szövetség VI. kongresszusára. Úgy szokás ilyen esetben, hogy a készülődök megvizsgálják: mit tettek a négy évvel ezelőtt tanácskozó ötödik kongresszus jelentős határozatainak végrehajtásáért, azoknak a nagyon sokrétű feladatoknak teljesítéséért, amelyeket a kongresz- szus tűzött az ifjúság elé. Hat pontban összegeződött 4 évvel ezelőtt a magyar ifjúság, s így megyénk fiataljainak feladata. Az alábbiakban azt kíséreljük meg összegezni: vajon az a hat pont, nem maradt-e pusztába kiáltott szó, teljesedtek-e azok, amiket nem kis lelkesedéssel vállaltak a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai? S egyáltalán, milyen a helyzete ma Tolna megyében e létszámban és politikai súlyban is jelentős szervezetnek? Jóleső elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy az eltelt négy esztendő nem múlt el eredménytelenül. Elmondhatjuk: nagyon nagy mértékben növekedett a KISZ tekintélye a megye ifjai között Szolgáljon ennek bizonyítására egy adat: 1960-ban az V. kongresszus idején a megye KISZ-szervezeteiben mindössze 8890 ifjú kommunista tömörült. Az akkori létszám azonban mára majdnem megkétszereződött, s a KlSZ-tagok száma ma 16 916. Jogos a kérdés, mi eredményezte ezt a nagyméretű fellendülést, mi fokozta fel a fiatalok ilyen mérvű érdeklődését. Sok összetevőből alakítható ki a helyes válasz. E helyütt csak néhány dolgot említenénk. Azt, hogy megyénk KISZ- szervezeteinek többsége azt tartotta munkája fő részének, hogy eleven, pezsgő, sokoldalú érdeklődést kielégítő szervezeti életet teremtsen, s lehetőségeihez képest biztosítsa a különböző foglalkozású, és gyakran még nem is egységes nézetű fiatalok szórakozását, tanulását. Meg aztán arra is lehetőséget nyújtott, hogy különösen a fiataloknál jelentkező kollektív élet utáni igény, megfelelő kielégítést nyerhessen. A fentiek azonban csak a magyarázat egyik oldalát jelentik. A másik, a munka, a társadalom építésének segítése az előbbinél is fontosabb. S hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteinek. tekintélye Tolna megyében nőhetett és nőtt, abban nagy szerepe van annak a derekas helytállásnak, amit fiataljaink a munkában tanúsítottak. Ezt annál is érdemesebb elemezni, mert ma is gyakori még az olyan, amikor szórványos jelenségek alapján ítélik meg egyesek az egész ifjúságot. észreveszik, ha lóg valaki, de kevésbé, ha becsületesen dolgozik. A ma ifjúságának döntő többségére ugyanis nem a lógás, a társadalmi szokások és törvények figyelmen kívül hagyása és megszegése, hanem azok lelkiismeretes betartása a jellemző. P izonyító adatként szolgáljon néhány szám. A KISZ Tolna megyei Bizottságának legutóbbi felmérése szerint megyénkben 172 ifjúsági brigád, több mint 1600 fiatal tagja dolgozik a felnőttek körében is nagy becsülésnek örvendő és megtisztelő szocialista brigád cím elnyeréséért. ötvenkét brigád már el is nyerte a címet, a többiek pedig nagyon kitartó és szorgalmas munkával dolgoznak megszerzéséért. Hogv ez mennyire nem könnyű dolog, arra elmondunk valamit. Üzemeinkben mindinkább olyan légkör alakul ki, amelyben a címeket nem adogatják minden füttyentésre. Száz és I száz bíráló szem figyeli az ifjúsági brigádok munkáját. Ilyen helyzetben hihető, hogy amelyik brigád elnyeri a szocialista címet, az alaposan megdolgozott érte. A kritika megfelelően értékeli a munkát. Aki nem érdemes rá, nem jut a címhez. Példa erre a Tolnai Selyemfonógyár, ahol az üzem idősebb és fiatalabb dolgozóinak közös tanácskozása megvonta két brigádtól a címet, mert nem teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Szélesítsük azonban a kört, mert ki kell terjeszteni. Az V. kongresszus határozatainak megfelelően nem csak az ipari munkás fiatalok vállaltak nagyobb részt a feladatokból, hanem szinte minden ifjú. S itt ismét érdemes egy adatot felhozni: Tolna megye fiataljai 843 ezer óra társadalmi munkát végeztek mezőgazdasági üzemeinkben, s ott szorgoskodtak községeink, városunk szépítésénél is. Különösen sokat mond az, hogy az előbbin belül a közép- iskolások az ifjúsági építőtáborokban meg más önkéntes munkákon több mint 369 ezer óra segítséget adtak nem jelentéktelen létesítmények megvalósításához. A szám annyira imponáló, hogy csak tisztelettel és elismeréssel lehet adózni azoknak a fiúknak és lányoknak, akik a teljesítésben részt vettek. A fiatalságot úgy vonzza az újdonság, a technika korszerűsödése, ahogy az idősebb nemzedéknek csak kevés tagját. A fiatalok új körülmények között serdültek fel, nincsenek gyakran konzervatív szokásaik, s mentesek a múlt hagyományaitól. Az új körülmények ösztönzik őket az új módszerek keresésére, kutatására. S ezt nem azért teszik, mert esetleg avantgardista törekvések intenék őket, hanem komoly meggyőződésből, az új iránti feltétlen szeretétből. Megközelítő pontossággal ezek voltak azok az okok, amelyek arra késztettek sok fiatalt, hogy bekapcsolódjék az újítók mindjobban népesedő táborába. Csak a legutóbbi időben 427 újítást nyújtottak be, s hogy ezek mennyire megalapozottak voltak, arról igen sokat mond a következő: a benyújtott újításokból, korszerűsítésekből háromszáztizenhatot el is fogadtak, s bevezetésükkel közel 2 millió forint költségmódosulást idéztek elő a termelésben. If ell itt még szólni egy ugyancsak honos nézet ellen, amelyik szerint fiatalságunk köny- nyed, gyakran léha, s a munkával megszerzett anyagiakat szét-4 folyatja, ocsuként engedi át a kezén. Vitatkoznánk ezzel a felfogással. Nem azért, mert az ifjúság kongresszusra készül és ilyenkor jót kell mondani róla, hanem; mert könnyelmű általánosítást takar. Azt mutatja, hogy ebben a kérdésben is gyakran a felszínes jelenség az irányadó a vélemény- formálóknál. Pedig, ha mélyebbre néznének, azt is meglátnák,: hogy Tolna megye ifjúsága körében inkább a mértéktartó, a kiegyensúlyozott életmód a divatosabb és a megszokott. Mert vajon honnan takarított volna meg ennek az aránylag kis megyének az ifjúsága több mint 7 millió forintot, ha nem tartotta volna szem előtt azt az életmódot és felfogást amit az előbb nagyjából körvonalaztunk. izekben a napokban és az előttünk álló hetek során a megye minden KlSZ-szervezeté- ben taggyűléseket tartanak. Négy esztendő munkáját értékelik, s ahol arra szükség van, új vezetőséget választanak, ám újra választják azokat az ifjúsági vezetőket, akik méltónak bizonyultak a fiatalok bizalmára. Az eddigiekből, a kongresszusi előkészületek első szakaszának kezdeti tapasztalataiból azt állapítottuk meg, hogy fiataljaink nemcsak szavakban, hanem tettekben is vállalják szocialista társadalmunk építését. Őszinte, kritikus és önkritikus a legtöbb vezetőségválasztó taggyűlés légköre, mentes a nagy szavaktól, az alaptalan követelődzőstül. Általában elmondható, hogy mai kiszeseink nem így kérdeznek a gazdasági vezetőktől és a politikai irányítás tapasztaltabb, idősebb képviselőitől: mit adnak, hanem így: mit tudunk csinálni közös erővel, milyen módon segíthetünk közös ügyünk, a társadalom építésében. S ezt így, még elmondani is jó, s különösen kellemes tapasztalni. Kongresszus, előtt áll Tolna megye ifjúsága. Amire a VI. kongresszus tanácskozásai elkezdődnek újabb hasznos sikerekről, kezdeményezésekről tájékoztathatjuk majd fiataljaink országos parlamentjét. Közben ugyanis megtörténik az őszi betakarítás, elvetik mezőgazdasági üzemeink a kenyérgabonát. S ebből a nem kis munkából a megye ifjúsága éppúgy részt kér, ahogy részt vállalt a korábbi tennivalókból. NAPIRENDEM A yetoágykészítés — és az elmaradás Érdemes lenne jobban szemügyre venni az őszi mezőgazdasági munkák helyzetét és több időt fordítani az összefüggések tanulmányozására. 1963 szeptember 12-ig a bonyhádi járás közös gazdaságaiban 8503 holdon végeztek ősziek alá mélyszántást. Ez évben, ugyancsak szeptember 12-ig mindössze 6121 holdon. Túl nagy az eltérés a tavalyi időponthoz képest, túl sok az elmaradás és nyugtalanító. Ha a vetés optimális időben való elvégzését a járás tsz-eiben valóban kötelezőnek tartják, akkor ezekben a napokban rengeteget kell tenni a nagy elmaradás pótlására. A vetöágyké szíté s tekintetében is rosszabb a helyzet a megyében, mint volt tavaly. Nem érdektelen járásonként megtenni az összehasonlítást. 1963- ban szeptember 12-ig a szekszárdi járás közös gazdaságaiban 12 523 ho'don végezték el a vetőágy készítését. Ez évben még mindössze 6269-nál tartanak. A tamási járás termelőszövetkezeteiben a tavalyi 8874 holdhoz képest az idén szeptember 12-ig csupán 3241 holdon kész a vetőágy. Szék szárd város termelőszövetkezeteiben ezt a munkát még meg sem kezdték, és igazán nem tudni, mire várnak? A paksi, a dombóvári és a bonyhádi járás tsz-eiben általában hasonló az elmaradás. A meteorológia szerint ez évben nem lesz olyan kedvező az időjárás, mint volt tavaly. Az is tudott és ismert, hogy a vetőmagvak csírázóképessége általában gyengébb. Ezen persze a magmennyiség növelésével lehet segí teni. Mégis. A kedvezőtlenebb ki látások jobb munkára kellene hogy késztessék a közös gazdasá gokat, és ezzel szemben sokkal rosszabbul állunk, mint tavaly Valamit tenni kell. ha nem akar juk, hogy megismétlődjék a ló hátról történő vetés.
