Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-10 / 212. szám
idfl4. szeptember lő. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 A szállásiak kollégiuma Cserenc, Alföldszállás, Led- necki-puszta... és még a többi szétszórt tizennégy települést, tanyabokrokat az anya faluban, Decsen összefoglaló néven csak „szállásoknak” nevezik. Az elnevezés régi keletű, abból az időből származik, amikor a régi uradalmakban vándor családok munkát kerestek, de helyet a faluban nem kaphattak. Szétszórtan telepedtek le az erdők aljában, a vizek szélén. A letelepedők munkabíró, erős, inas emberek voltak, termékeny asszonyokkal. Az egyke ezekben a családokban sosem dívott, a gyermekáldás bővebb is volt a kereset adta lehetőségeknél. A gyerekek pedig félvadon nőttek fel, rájuk csak addig ügyeltek, míg meg nem tanultak sajátmagukra vigyázni. Az egykori tanítót nem kötötték törvények az iskolázáshoz és a padot koptatóktól sem igen kérték számon a tudást. A szülők is úgy vélekedtek „két oskolával magam is becsületes ember lehettem, a gyereknek is elég lesz.” Az apák nagy része pedig a betűvetést sem ismerte. Az általános változás a szállásokon nem szaggatta el teljesen a régi gyökereket. Csavargó, iskolakerülő gyerekek ezután is voltak és olyan szülők is, akik ezzel nem igen törődtek. Az űj pedagógusok sem bírták mindig erővel. Vegyes osztályokban tanítani sosem jelenthette azt a színvonalat, amelyet akárcsak a falusi szakosított oktatás nyújthatott. Negyede idő jutott egy-egy gyerekre olyan osztályban ahol elsősök, másodikosok, harmadikosok és negyedikesek együtt hajoltak a füzetek fölé. A felsősök fizikáját úgy tanítani, hogy a kísérletek bemutatásához nincs villany, megintcsak nehéz dolog volt. Nem is olyan régi múltról pedig ezt meséli egy közelmúltban ott tanító pedagógus: „Amikor pedig eljött a krumpliszedés, vagy a kukoricatörés ideje, örültem ha a huszonöt gyerekemből hat-hét összeverbuválódott a tanításra”. Bogra, Egy néhány évvel ezelőtti nép- számlálás adatai pedig a következőket mondják: „A külterületen 547 azoknak a gyerekeknek a száma, akik csecsemőtől a 14 éves korig sorolhatók. A kétszer olyan lélekszámú faluban pedig ehhez viszonyítva, mindössze 733 a hasonló korúak száma. „Az iskolába járás a gyerekeknek sem könnyű. Bogra-puszta még kivételes helyzetben van, az épületek egy helyen, a családok összetar- tozóan élnek. Néhány szállásról viszont a gyereknek kilométereket kell gyalogolni, hóban és sárban ha iskolába akar menni. S hogy ilyenkor néha az akarattal baj van, azon nem lehet csodálkozni. A gyerekek tehát úgy, ahogy végezték az alsó tagozatot. Az viszont már változást hozott, hogy a közös földeken, nem dolgoztathattak gyerekeket és az ellenőrzés is megszigorodott, az iskolás korúakra vonatkozó törvényeket ennek következtében komolyan kellett venni. Az épület | egyik szárnya a műemlék-érdekességű református templom oldalára támaszkodik. Az udvaron még az építkezés nyomai látszanak. a nevelői szobát sem díszítik még képek, csak a fehérre meszelt nyers falak villannak elő a néhány bútor mögül. Az udvaron fiúk kergetőznek, a folyosókon pedig lányok verődnek kisebb-nagyobb csoportokba, A gyerekek, számszsrint negyvenen, a szállásokról jöttek. Még az ismerkedés napjait élik, itt bent a faluban. Decsen. az új kollégiumban. Huszonkét fiú és tizennyolc lány Uj környezetben új közösségben Szommer János nevelő és Herendi Ferencné gondnok távirati stílusban tájékoztatnak. „Ez az első teljes tanév, amikor a kollégium negyven lakót fogadhat A gyerekek' Bogra-pusztáról. Csé- renc-pusztáról, A'fö d mállásról és Lednecki-pusztáról jöttek. Valamennyien felsőtagozatosok. Átlagosan havi száz forintot fizetnek utánuk szüleik, s ezért teljes ellátást kapnak. Napi négyszeri étkezés, napi négy forint téríiés ellenében. Egy táplálkozás, egy forint. Tiszta tarkamlntás abroszú ebédlő. Fehér hálótermek. A csavargás helyett játékok, az a ka Imi libapásztorkodás és marhalegsl- tetés helyett televízió és hetente egy klubdélután a decsi művelődési otthonban. A lányok kézimunkát tanulnak, segédkeznek a konyhán és a takarításban. Tanítóik szakosítottak, ennek megfelelően az előadások is azok. Szombatonként haza mehelnek ős hétfőn reggel pedig újra második otthont kaphatnak a kollégiumban. Az utat a termelőszövetkezet lovas fogatával teszik meg, a gyalogolás ezúttal elmarad. Odakint közben csengetnek. Véget ér a szabad foglalkozás. A gyerekek a tanulótermekbe tódulnak és nem sokkal utána a könyvek fölé hajolnak. Előttünk gyerekírásokkal telerótt lapok, mindenki saját maga töltötte ki a családi adatait. Gömbölyített betűk, néhol kusza vonalak és kirívó helyesírási hibák. A lapok önmagukban egy kisebb szociológiai tanulmánnyal érnek fel. A pontos, vagy pontatlan meghatározások és az üresen hagyott rovatok beszédesek. Az év megkezdődött és a mögöttük álló pedagógusok hite, hogy feledtetik velük a tanyai iskolát. a kusza betűsorok rendeződnek és a helyesírási hibák kijavítódnak. A támogatás ezt lehetővé teszi. némelyikét amikor a szülők, hosszas rábeszélés után behozták, egy külön feladat is várta. Apja, vagy anyja helyett neki kellett aláírni az okmányokat, mert a szülők „otthon felejtették a szemüveget”. vagy nem akarták csak a kezdőbetűiket alákanyarítam. A gyerekek, akik innen elmennek majd. soha nem szorulnaK ilyen segítségre... Végh Miklós A gyerekek MIT MOND A $ ? Kit illet meg az út mentén AZ ÜTMENTI FÁK kitermelése során azok tulajdonjogának kérdésében több vita merült fel, melyet a Legfelső Bíróság a közel; íúltban döntött el. A döntés szerint a külterületen 1945. január 1. napja előtt létesített körút rézsűjének külső szélétől számított 2 méter távolságon belül ültetett — összefüggő üzemi gyümölcsöshöz nem tartozó — fáknak a kezelése, fenntartása és pótlása az illetékes útfenntartó állami szervnek a joga és kötelessége. A fákat a földtulajdonos csak akkor vághatja ki, ha erre az útfenntartó állami szerv is engedélyt adott. A kérdéses fák tulajdonjoga — ezekkel a korlátozásokkal — a föld tulajdonosát illeti, a földtől elvált fákkal a föld tulajdonosa rendelkezik. A vitára az adott okot, hogy. a törvényhozó az 19R2. évi 21-es számú tvr, 7. §-ának (2.) bek. szerint a külterületen 1945. január 1. napja előtt létesített közutak rézsűjének külső szélétől számított 2 méteres sávon belül ültetett fákat az út tartozékának nyilvánította. Vajon a kivágott fa erre tekintettel a tvr. helyes értelmezése szerint mint tartozék az úthoz, s ezzel az útügyi szerv tulajdonához, vagy a 2 méteres földsáv tulajdonosának tulajdonához tartozik-e? Ezt a kérdést kellett tehát eldönteni. A Legfelső Bíróság a polgári törvénykönyv 95. § (1) és (2) bekezdését a törvényerejű rendelet intézkedésével összevetve valamint ezek egymással való összefüggését és célját figyelembe véve úgy döntött, hogy a földben gyökerező fa a földnek nem tartozéka, hanem alkotórésze. A fa tehát annak a tulajdona, akié maga a föld is. A szóban levő útmenti fák tulajdonjogát tehát az útfenntartó állam csak akkor szerezheti meg, ha magának a földsávnak a tulajdonjogát is megszerzi. Ilyen irányú rendelkekitermelt fa ? zést azonban az 1962. évi 21-es számú tvr. nem tartalmaz. A 7. § (2) bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy a fákat — az út tartozékának kell tekinteni — csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a törvényerejű rendelet a 2 méteres földsávban levő fáknak a földtulajdonost illető tulajdonjogát nem elvonni, hanem közérdekből csupán korlátozni kívánta úgy, hogy az ilyen fák a mellettük húzódó utakra nézve, „tartozék” szerepet töltsenek be, vagyis, hogy az utak rendeltetésszerű használatát, épségben tartását biztosítsák, elősegítsék. Az út rézsűjének külső szélétől való legfeljebb 2 rn-es távolság, a gyökérzet elágazása, s az egyéb tekintetben is fennálló természeti ráhatás az ilyen laza de a tartozék fogalmához elegendő kapcsolat fennállását kétségtelenné teszi. Ennek a korlátozásnak a föld- tulajdonos — és így egyúttal afa- tulajdonos — engedni köteles, mert különben a törvényesen biztosított tartozéki szerep nem volna betölthető. Ezt a célt a föld- tulajdonos nem hiúsíthatja meg. Ebből a korlátozásból folyik, hogy az útfenntartó szerv joga, természetesen, nemcsak a már meglévő fák kitermelésére, vagy meghagyására terjed ki, hanem a fák kezelésére, fenntartására, pótlására, valamint annak eldöntésére is.'hogy a 2 méteres sávon belül ültethető-e fa ott, ahol eddig nem vplt, s ha igen, milyen? Mindezekből végeredményben az az eredmény vonható le, hogy amennyiben a tulajdoni jogot korlátozó tartozéki kapcsolat megszűnik. akár úgy, hogy a fát az útfenntartó szerv távolította el, akár úgy, hogy azt a földtulajdonos vágta ki, vagy például a vihar döntötte ki, a fák anyagával a földtulajdonos rendelkezik. Ugyanez vonatkozik a fák ga- lyazásának, nyesésének eredményére is. így szülik a karrieristát Kis János semmiben nem különbözött falubelijeitől. Néhány évvel ezelőtt, még egyéni gazda korában annak idején megszántotta a földjét, elvetette, kapált, aratott, már ahogyan a munkák menete megkívánta. Adóját pontosan kifizette, egyéb kötelezettségeit is lerótta — talán ezért jelölték, választották meg tanácstagnak 1954-ben. Ahogyan a maga gazdaságának munkáit pontosan elvégezte, úgy tett eleget a tanács tagsággal" járó feladatoknak is. Az ülésekre rendszeresen eljárt, rendszeresen fel is szólalt különféle ügyekben; hogy például az utca végén leszakadt a híd széle, meg kéne javíttatni, hogy a legelőn, a csordakúton elvásott a vödör, hogy az egyedülálló öreg Tóth Gáspárnak a község erdejéből tüzelőt kéne adni. így aztán ismét, és újfent megválasztották tanácstagnak, mondván; lám, itt van ez a Kis János, milyen hasznos ember a közügyekben, akj azelőtt csak a maga néhány hold földjével törődött. Amikor a szövetkezetbe lépésről az elsők között — bár őszintén mondva, nem túlságos nagy lelkesedéssel — írta alá a nyilatkozatot. ismét azt mondták róla; — Lám. derék egy ember ez a Kis János, példamutató tanácstag, helye van a szövetkezet vezetésé* géljén. Meg is választották. Történt aztán, hogy az elnök egy Idő után mind gyakrabban nézett a kancsó fenekére, és mind kevesebbet törődött a közös gazdasággal. Amikor a tagság türelme elfogyott a gyengén sikerült zárszámadás után. leváltották. Kit válasszanak a helyébe? — Kis Jánost — mondta valaki, és a tagság rámondta az igent. A közgyűlésen jelenlévő járási küldött is azt bizonygatta, keresve sem találhattak volna alkalmasabb embert Kis Jánosnál, hiszen többször bebizonyította már rátermettségét a közügyébe intézéséhez. és az eredmények azt igazolják, fejlődőképes ember. Kis János a tőle már' megszokott igyekezettel végezte az elnökséggel járó teendőket, de csakhamar rájött, az ő tudása nem elég a nagy gazdaság vezetéséhez. Aztán megmaradt az a tulajdonsága, hogy mindenütt maga akart lenni. Amikor elkezdődött a vetés, sorra ő állította be a vetőgépeket! A legkisebb panasszal jövő tagot is órahosszat faggatta, tulajdonképpen mi is a sérelme. — Elnök elvtárs, túlságosan elaprózod magad, ez nem vezet jóra. Többet kellene foglalkoznod a pénzügyi dolgokkal, mert azzal viszont rosszul álltok. Nem tartjátok be a bizonylati fegyelmet — ilyen, és más véleményt mondtak a járástól jött emberek, nem is keveset. És ismét gyengén sikerült a zárszámadás, mire megszületett az elhatározás: más vezetőség kell, új elnök, új könyvelő. — Kis elvtárs, maga is megértheti, hogy a képességeit meghaladják a feladatok — mondotta a közgyűlésen felszólaló járási küldött. — Bár adva voltak a lehetőségek, a gyakorlat azt bizony íija, hogy nem eléggé fejlődőképes. Kis János maga is megértette, és nem érintette érzékeny pontján a leváltás, gondolta, egyszerű tagként is hasznosíthatja magát. Talán negyedév sem telt el a leváltás óta, amikor a községi tanács elnökét más beosztásba helyezték. Helyette újat kellett választani, és hogyan, hogysem, Kis Jánosra esett a választás. A tanácsülésén felszólaló járási küldött hosszan ecsetelte, mennyire hasznos volt a köznek Kis János eddigi tanácstagi tevékenysége, hogy biztosan megállja majd a helyét ezen a poszton is. hiszen bebizonyította már, hogy fejlődő- képes, stb. Kis Jánosnak eszébe jutott, hogy nemrég egészen mást mondtak róla, nem kéne elfogadni a tanácselnökséget. de aztán meggondolta magát, mert neki addig nem származik kára, amíg a járási emberek ismét más véleményre jutnak. Elvégre ők jobban tudják, rájuk kell bízni. BI. ... Apróhirdetések Építőipari technikus, vagy kőműves szakképzettséggel rendelkező dolgozót paksi üzemében telepvezetői beosztásban alkalmaz a Tolna megyei Építőanyagipari V. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat Szekszárd, Marx K. u. 11. sz. alatti irodájában. (67) Üzletberendezés hűtő- bútor-favázainak elkészítésére, részben azonnali munkábavétel és éves kapacitás lekötésére kivitelezőt keresünk. MIR-KÖZ, Budapest, X. kér. Martinovics tér 3. Telefon: 148— 321. (64) A Tolna megyei Mezőgazda- sági Ellátó Vállalat azonnali belépéssel keres 1 fö képesítéssel és gyakorlattal rendelkező árukönyvelőt, 1 fő számlázót, 1 fő gépírót és kereskedelmi technikumot végzett fiatal dolgozót terv- és statisztikusi munkakörbe. Jelentkezés a fenti vállalatnál Szekszárd, Mátyás király u. 63—65. Fizetés megegyezés szerint. (62) A Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz. faddi részlegéhez vizsgázott hegesztőt j felvesz. Jelentkezés a szövetkezet tolnai központjában (48) Bonyhádon, 2 és 3 szobás, minden igényt kielé.- gítő társasházban épülő lakásokra jelentkezést elfogad a helyi OTP-fióyk. (55) A Tolna megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat azonnali belépéssel felvesz 1 fő gyors- és gépírót, valamint üzemi gyakorlattal rendelkező gépész mérnököt, gépésztechnikust, továbbá esztergályos, lakatos, hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés a vállalat, Szekszárd, Keselyüsi úti telepén. (45) HIRDESSEN A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁGBAN!
