Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-04 / 207. szám

7 TOLNA wmttl NEPŰJSÍÖ 1954. szeptenfber 4. i Miár acél fellegvára Szófiától alig 50 kilométerre új város épült, Kermikovci, a bol­gár acél fellegvára. A kietlen vidék, ahol a szamárkóró sem élt meg, gazdag vasérclelőhely, ahol 1959-ig a szovjet és a bolgár geo­lógusok befejezték a kutatásokat. Ma már csaknem készen áll a hatalmas komplexum. Két óriás­kohója közül az egyik már termel, s még az idén a második is ter­melni fog. A bolgár és a szovjet szénből évente 700 000 tonna kok­szot állítanak majd elő. A geológusok becslése szerint 250 millió tonna vasércet rejt a föld mélye, s a vasmű, ha teljesen elkészült, 10 000 embert fog fog­lalkoztatni. A bolgár és szovjet szenet ebben a négy hatalmas szerkezetben osz­tályozzák, minőségük szerint. A kokszolóüzem Európa egyik legmodernebb berendezése. A sok száz tonna mozgó „etető” a szenet benyomja a kazánokba, ahon­nan alig tíz óra múlva mint kiváló minőségű koksz hullik ki... vasat. ESEMÉNYEK Gabonavita A bonyhádvarasdi agronómus hozzászólása — sorokban Az Afrikai Egység Szervezeté­nek szóvivője csütörtökön közölte, hogy nem halasztják el a Kon­góval foglalkozó miniszteri ta­nácsülést. Az értekezletre az ere­deti időpontban, szeptember 5-én kerül sor Addisz-Abebában. Ka- szavubu kongói köztársasági elnök az utolsó pillanatban arra kérte a titkárságot, hogy az ülést szep­tember 17-re hívja össze, az ed­dig megtett előkészületek azon­ban erre már nem adnak lehető­séget. * U Thant a Biztonsági Tanács­hoz küldött jelentésében közölte, hogy nem hosszabbítják meg az ENSZ jemeni megfigyelőcsoport­jának szeptember 4-én lejáró küldetését. * Kövesi Béla, a Magyar Posta vezérigazgatója finnországi tár­gyalásainak eredményeként a magyar és finn postai szervek közötti — o két ország közötti postai és távközlési kapcsolatok könnyítését tartalmazó — meg­állapodást írtak alá. * A Saigonba csütörtökön vissza­tért Nguyen Khanh tábornok is­mét ellátja a miniszterelnöki teendőket — jelentette be a dél- vietnami kormány szóvivője. A kormányfő állítólag biztosítékot kapott Tran Thien Khiem had­ügyminisztertől, hdgy minden te­kintetben támogatja őt. Moszkva (TASZSZ). A Pravda beszámol arról a sajtóértekezlet­ről. amelyet Sigeo Kamijama és Sigeharu Nakano, a Japán Kom­munista Párt Köziponti Bizottsá­gának két tagja tartott Tokióban. Kámijamát és Nakanót a Köz­ponti Bizottság nemrég három, hónapra megfosztotta párttagsági jógáitól. A két vezetőt szervezeti intéz­kedésekkel eltávolították, csupán azért, mert a pártelnökségnek nem tetsző nézeteket hangoztat­tak. Kamijama és Nakano hangoz­tatta. hogy a JKP vezetősége — miközben a valódi marxista— leninistákat a szervezeti szabály­zat megsértésével vádolja —. ön­maga sérti meg a legdurvább módon a pártdemokrácia nor­Balázs József, a bonyhádvaras­di Aranykalász Termelőszövetke­zet agronómusa így nyilatkozik a gabonavitában: Tulajdonképpen nincs problé­mánk jelenleg a gabonatermesz­téssel, a vetéshez való készülő­déssel sem. Legfeljebb annyi a gond, hogy a talajfertőtlenítés­hez egyelőre nincs vegyszerünk. Hatvan holdon vetünk búzát bú­za után, ez húsz százaléka sincs a tervezett kenyérgabona-vetés területének. Egyébként nemigen tartok futrinka kártételtől, csak az egerek, a mezei pockok ellen kellene védekezni a talaj fertőt­lenítéssel. A fajtamegválasztáson nincs vi­ta az Aranykalász Tsz-ben: fele­fele arányban vetünk Bezosztája 1-es és F—293-as fajtákat. A Fertődi ugyan jobban fizetett az idén, de ezt nyilvánvalóan csak a körülmények hozták. A talaj- táperő és egyéb dolgok. Jelenleg egyetlen táblánk van, amely táp­anyagokban szegény, elhanyagolt terület, viszont ennek holdanként 5 mázsa alapműtrágyát adunk. Legfontosabbnak azt tartom, legalábbis a mi helyzetünkben, hogy időre elvessük a kenyér­gabonát, jól előkészített mag­ágyba. Nem vagyunk elmaradva a talaj előkészítéssel, összesen 502 máit. így például az SZKP Köz­ponti Bizottságának április 18-i levelét még a Központi Bizott­ság tagjaitól is eltitkolták. Ugyancsak titokban tartották a párttagságtól a Hakamada ve- sbtte japán pártküldöt .ség moszk­vai tárgyalásainak kérdéseit. A JKP vezetősége akkor kezdte a legnagyobb hangerővel hirdetni „önállóságát és függetlenségét”, amikor Peking álláspontjára csú: szott — fűzte hozzá Kamijama. A két kommunista vezető ki­jelentette. hogy minden akadály- lyal szernbeszállva. továbbra is elvi harcot folytatnak a 81 kom- [ munista párt nyilatkozataival, a párt programjával, a valódi kom­munista fegyelemmel összhang­ban. hold őszit vetünk, amiből 352 hold a búza és eddig 230 hol­don történt meg a vetőszántás. Éjjel-nappal talajmunkán dolgo­zik két D—4—K, az aratás óta. A vetőágykészítéshez csak az kell ezeken a területeken, hogy tárcsával, vagy ha tömött a föld, disztillerrel megjáratjuk. A talaj lezárását nagyon fontosnak tar­tom. Amit éjszaka megszántot­tunk, az reggel, illetve délelőtt már gyűrúshengert kapott. Az egész nyári időszakban nem késtünk meg a munkákkal, és ez sokat jelent most. (Csupán a behordás tartott tovább, mint számítottuk, mert sok kévének a kötőmadzagját elrágták az ege­rek.) Egyébként azt hiszem, na­gyon is kell most igyekezni, mert számíthatunk esőzésekre. Rend­szeresen figyelem a távprognó­zisokat, és az eddigi időjárásból is arra következtetek, hogy az ősz sem lesz nagyon száraz. Te­hát mindenképpen gazdálkodni kell az idővel, nehogy elcsúsz- szunk. A burgonyaszedést megkezdtük, és hamarosan hozzálátunk a cu­korrépa betakarításához is. Szep­temberben mindkét növény he­lyére elvetjük a gabonát. Köz­vetlenül befejezéshez közeledik a lucematarló törése. Korán kezdünk vetni: az őszi árpát szeptember 10-e, a búzát szeptember 15-e körül, illetve eze­ken a napokon, ha nem lesz eső. Az árpát három—négy nap alatt földbe tesszük. Kukorica után aránylag sok búzát vetünk, 147 holdat, de mivel szeptember vé­gén, október elején hozzáláthat a tagság a kukoricaszedéshez, és akkor már csak ez lesz a mun­kája a mezőn, h?mar, illetve még jókor, ideális időben tudunk ve­tőágyat készíteni a kukoricaföl­deken. Először a hatvan hold ház­tájit szedi le a tagság, s így ott igen hamar szabad területhez jutnak a traktorok, szánthatnak. De a közös kukoricából is elő­ször mindenkinek azt kell letör­nie, ahol őszi vetés lesz. Két traktorvontatású vetőgép­pel és két fogatos géppel aka­runk vetni, az utóbbiakkal az oldalakat. Mivel a vetőmag csíra­képessége nem a legjobb, átla­gosan körülbelül húsz kilóval na­gyobb adagot vetünk holdanként a szokásosnál. Két japán kommunista vezető sajtóértekezlete Van annak már néhány hónap­ja, hogy Dalmandon, ebben a fia" tál községben a járási és a közsé­gi tanács illetékeseinek részvétele mellett megbeszélésre ültek össze a falu pedagógusai. A dombóvári járás pusztáinak problémái szere­peltek a napirenden, s kissé zsar­gont használva: minden oldalról meghányták vetették a szórvány, települések ügyét. Ironizálva an­nak idején dalmandi konferenciá­nak nevezték el a beszélgetést. Ám ez a kedélyes elnevezés egész sereg komoly dolgot takart. Egye­bek között megállapították, hogy különösen az utóbbi években az olyan pusztai települések, mint Alsóleperd, Felsőleperd, Csurgó, Sütvény, Szarvasd. Szilfás, Vörös- egyháza és más, hozzájuk hason­ló, igen szépen fejlődtek. Mind­járt hozzátették azonban azt is, hogy ez a fejlődés körülbelül annyit jelent azért, mintha vala­ki viselőruháját alaposan kikefé­li. A vita hevében akadt egy véle­mény, amelyik azt javasolta: le kell rombolni a pusztákat, mert , azok még mindig a régi cseléd­élet nyomait viselik magukon, s I különösen kulturális vonatkozá- i sokban jelentenek éles különbsá- 1 get. A felindul tságot. és a véle- 1 ményt diktáló szenvedélyességet bizonyára a cselédkedés emlékei váltották ki a hozzászóló Právics Józsefből. S ha nem is lehet egyet mértékben, néhány részletet el kell fogadni belőle. Iktassuk ki a szót, s a rombolás helyett alkal­mazzuk itt, és máshol is az át­formálás, az átalakítás kifejezést. Nem azért, mert ez finomabb, ha­nem, mert kifejezőbb, jobban fe­di azt a tartalmat, amit a még mindig viselőben járó puszták át­alakítása, mirtt cselekvést igényel. Miről van szó? Arról, hogy eze­ken a településeken százával él­nek dolgozó emberek, olyanok, akik a kultúra áldásaiban csak akkor részesülnek, ha mondjuk havonta egyszer felkeresi őket a művelődési autó. Télen azonban többnyire még ettől a lehetőség­től is elesnek. Nem csoda hát, na közönyösek, ha fásultak, s még mindig igen gyakran tartják a já­rási székhelyről kiutazó embert olyan úrnak, aki igen messze él az ő világuktól. Persze, lehet egy nagyon jogos kérdés ennél a pont­nál. Mégoedig ez: köztudott, hogy a felsorolt és fel nem sorolt pusz­ták majd mindegyikén megta­lálható az iskola. Ennek kellene olyan hatásának lenni, amelyik szinte megkeleszti a régi állapo­tokat, s csírájában valami újat formál. lük kapcsolatban azonban ne táp­láljunk túlzottan nagy reménye­ket. Mondhatnánk úgy is, hogy gyakran nem is lehetnek a pusz­tai emberek művelődésének köz­pontjai. A pedagógusok — lakás­hiány a pusztán is van — több­nyire autóbusszal, vagy vonattal járnak ki reggel, s este haza. A közbeeső időben aztán elég bajuk van a gyerekekkel, hiszen az a közöny, amit a felnőtteknél lát­hatunk. nem hagyja érintetlenül a gyermekeket sem. Itt van pél­dául az Alsópéli Állami Gazda­sághoz tartozó pusztai iskola ese­te. Az ott tanító pedagógus-házas­pár helyzete még csak véletlenül se irigyelhető. Iskolájuk felét más cé>ra vették iPénvbe ideial"ri"~'>'\ már évekkel korábban. Az ideig­lenes helyzetből azonban most már végleges állapot lett. Válta­kozva tanítanak délelőtt, délután. Amikor este az utolsó gyermeke­ket hazaengedik, bizony örülnek, ha kifújhatják magukat, lazíthat­nak az egész napi törődés után. Pedig még a tanítás mellett el kellene járni az iskolától igen tá­volt fekvő Sasosra családlátoga­tásra, a szülőkkel való beszélge­érteni romboló javaslatával teljes Igaz, hogy vannak iskolák, ve- tésre. Meg aztán jó lenne néha

Next

/
Thumbnails
Contents