Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-04 / 207. szám

\ I5'4. szeptember ?. TOLNA MEGYE! NEPÜJSÄG As osztály gondjai a bonyhádi járásban SENKI SEM VITATJA, sőt, fent és lent mindenki joggal kéri számon a járási tanácsok mező- gazdasági osztályának a felelős­ségét. Amikor akadozik a csép- lés, a silózás, a vetés, vagy a betakarítás, akkor fentről. leg­először a járási mezőgazdasági osztályt marasztalják el. Amikor a közös gazdaságok nem kapnak annyi műtrágyát, munkagépet, stb., mint amennyit szeretnének, akkor a tsz-ek vezrtői elsősorban a járási mezőgazdasági osztályt hibázlatják. Ez rendjén van, de ezzel együtt és még ezen túl, a tennivalók sokfélesége m ait nem ártana azzal is többet törődni, hogy a járási osztályok jobban .meg tudjanak felelni a követel­ményeknek. E téren a követel­mények nagysága nincs arányban a feltételek' megteremtésének mértékével. Erről a bonyhádi járásban á * legilletékesebbekkel, a járási ta-1 nács mezőgazdasági ügyekkel fog­lalkozó elnökhelyettesével és az osztá yvezetőval beszélgettünk. Ott volt a járási pártbizottságot képviselő Perei Dániel is. Fon­tossági sorrend nélkül kerültek elő a gondok, amelyek egy ré­sze megyei, más része csak mi­nisztériumi szinten oldható meg. Több példával bizonyították be­szélgető társaim, hogy a járási mezőgazdasági osztálynak ma még nincs olyan súlya és önálló­sága. mint amilyennek lennie kel- 1 éne. A takarmány!?ö csöncket pél­dául megyei szinten hagyják jóvá. Megyei szinten döntik el. melyik közös gazdaság m,ennyit kaphat. Több ehhez hasonló dolog a tsz- ek vezetőit akaratlanul is arra készteti, hogy a járást ne vegye komolyan más dolgokban sem Kialakult egy olyan felfogás, hogyha valamit intézni kell, ak­kor célszerű a járási pártbizott­ság titkárához, a járási tanács vb-elnökéhez, de még inká'eb nyomban a megyéhez, vagy a minisztériumhoz fordulni. Az ezek alatt lévőknek úgy sincs sok szavuk, -s ezért. , Érdemes lenne tanulmányozni, hogy ezt az állapotot milyen ha­táskörök leadásával lehetne meg­szüntetni. Az is igaz. hogy az előbb említett dolog összetett probléma. Van más oka is an­nak, hogy a tsz-ek vezetői komo­lyabb dolgokban kikerülik az osztályt. Miért? Az osztály egyik­másik dolgozójának a rá^ermett- ségét vizsgálva ugyanis eljutha­tunk annak a megállapításához, hogy e körül sincs minden rend­ben. Az osztályvezető ezt úgy lo- galmazta meg, hogy nem mind­egyik dolgozó ütőképes. Magya­rul; olyan emberek is dolgoznak az osztályon — másutt is —, akik a feladatuk ellátására alkalmat­lanok. Félre kellene tenni végre minden álhumánumot, s kizáró­lag a tsz-ek. szövetkezeti gazdák érdekeit szem előtt tartva, meg­felelőbb bérezéssel, olyan szemé­lyeket állítani az alkalmatlanok helyére, akik vitalitásban, tudás­ban a követelményeknek tényleg megfelelnek. Egy ilyen, persze emberségesen lebonyolított, intéz­kedés segítene annyit a szövet­kezeti mozgalomnak, mint több millió forintos államhitel. NINCS EMBER? VAN! Bátrab­ban kellene támaszkodni a fia­tal mezőgazdasági mérnökökre, úgy. mint pár évvel ezelőtt, az állami gazdaságok megyei igaz­gatóságán tették. Vannak jelen­ségek, a tanács mezőgazdasági apparátusában, amelyek arra mu­tatnak, hogy a fiatal mérnökök megyénkben e téren nem jutnak szóhoz. Ide tartozik az án az is, hogy a gyengébb munkaerő miatt túl sok teher jut másokra akkor, amikor egyes szakterületeknek amúgy sincs gazdája. A bony­hádi járásban jelenleg 33 a kö­zös gazdaságok száma. Ennek a 33 tsz-nek az állattenyész éssel kapcsolatos minden dolgát járási szinten egyetlen állattényé;ztő végzi, de úgy, hogy félkézzsl ő foglalkozik a rét-, legelőgazdál­kodással, a takarmánygazdálko­dással és a vízgazdálkodással. Ezeket az utóbbiakat megosztja ugyan az osztály egy másik dol­gozójával. de még így is sok Ilyen helyzetben képtelenség tőle olyan munkát elvárni, mint am - lyet a gazdaságok, a tagok ér­deke megkíván. Nyersen és min­den szépítés nélkül; ebben az állapotában a járási állattenyésztő adminisztrátorrá degradá'ódik. S legfeljebb tűzoltómunkára képes. viselőben egy_egy ismeretterjesztő előadást kor megérik’ . Szellemes, a népi is megtartani. Erre azonban már humorérzéket mutató, a váloga- nem kínálkozik lehetőség. tós lányokat gúnyoló mondás ez, Azon a bizonyos „dalmandi de egyebet is takar. A korai ha- konferencián” szóba került az is, zassátgokat. tanköteles korú lá- hogy például Alsóleperd központ- nyak férjhezmenését. A korai ja nem egyéb, mint a pusztai te- nagylányságnak, a gyermekkori lepülés kocsmája. Idősebb, liata- menyecskeségnek sok elkeserítő labb ebben, a családnak nem igen példáját tapasztalhattuk már. kívánatos intézményben tölti el Most ne térjünk ki ezekre. Vi- szabad idejének többségét, s költi szont feltétlenül mondjuk la: na el pénzének bizonyos hányadát, már szóba került a puszták „le- Pénzével idejével, mindenki azt rombolása”, akkor ez alatt feltét­csinál, amit akar. De mégis: ide- lenül az ilyen hajtások nyesege- je lenne mór arra gondolni, hogy getését kell értenünk. . a különben szép eredményedet Nem törekszünk a teljességre, felmutató alkoholellenes mozga- nem js törekedhetünk. A pusztai lom hatása alá vonná Alsóleper- pe^áriság, emberi bizalmatlanság det. Mert az alkoholfogyasztás egy gyakran meggátolják a valóságos bizonyos pont után nem magán- tények feltárását. Meg a szemé- ügy. A család, a gyermekek isz- rem Mert a viselőben járó pusz- szák meg a lev®t annak, ami emberei gyakran túlságosan is gyakran a külsőre ártalmatlannak szern,érmesek. Takargatják ruhá- látszó kocsmában kezdődik. Ha foltjait, s nehezen válnak meg más nem is, de a rossz példa meg- szokásaiktól. S hosv megváljanak, szüntetése feltétlenül szükséges. ahhoz még idő kell. A problémá- Ezeken a viselőben túró pusz- véglegesen persze a falvakba, tákon nagyon nehezen^ oldódnád a városokba való beköltözés oldja szokások, a gyakran hátráltatóba- addig azonban, amíg ez meg­gyományok. Szilfás pusztáról rne- történik, nagyobb gondot kell for- sél; e°vik ismerősöm, hogy ott dítanunk ezekre a gyakran fehér még mindig dívik az a szokás, htoknak tűnő szórványtelenüle­amelyik szerint ..akkor menjen a lány, amikor kérik, s nem ami- SZOLNOKI ISTVÁN Fel is merül nyomban az a gon­dolat. valamint javaslat, hogy a járási szakembereket egy státusz létesítésével és egy ügyes, sokol­dalúvá kiképzett adminisztrátor beállításával, a papírmunkák ter­hétől mentesíteni kellene. Ugyan­úgy, mint ahogyan az orvosírno­kok is mentesítik az emberorvo­sokat. Mégiscsak könnyebb, ol­csóbb adminisztrátorokat találni, alkalmazni, kiképezni, mint szak­embert papírmunkára kárhoztat­ni. Sok jóképességű fiatal mérnök azért nem vállal a járási mező­gazdasági osztályon munkát, mert dolgozni, produkálni akar, s nem ímokoskodni. A járási osztályo­kon esetenként valóban olyanok a körülmények, hogy produkálni képtelenség. A másik oldalon vi­szont éppen a mindenki által is­mert helyzet miatt, a hivatalnok- típusú szakemberek jelentkeznek a mezőgazdasági osztályra, a ké­nyelemszeretők, a papírmunkát szívelőek, holott rájuk éppen ott igazán nem lenne szükség. Persze, tisztelet a számos kivételnek. S arról sincs itt most szó, hogy a járási mezőgazdasági osztályokra kizárólag ilyen emberek jelent­keznek, de arról igen, hogy a ten- niakarók az ismert okok miatt nem szívesen vállalnak o’yan munkát, amilyenre kiválóan meg­felel egy jól képzett adminisztrá­tor is. RENGETEG MUNKAIDŐ po­csékolódik el közlekedési nehéz­ségek miatt. Gyakran két-, há­romórás elintéznivalója van az osztály dolgozójának, mégis rá­megy az egész napja, cselleng, a napot lopja. — van. aki megszok­ja, és ellustul — mert az osztály mindössze egyetlen gépkocsival és egyetlen motorkerékpárral rendel­kezik. Vannak intézmények, ahol lehetne, sőt kellene is takarékos­kodni a gépkocsikkal, de a járási mezőgazdasági osztályokon nem. Sok a jogosnak látszó panasz, hogy a megyei mezőgazdasági osztály szinte kényszeríti a járá­sit a pontatlan és a felületes mun­kára. Olymódon teszi, hogy túlsá­gosán rövid határidőt ad egy-egy jelenteni való anyag áttekintésé­re, felmérésére. (Zárójelben nyomban megjegyezzük, hogy eb­ben az esetek többségében nem a megyei tanács vb mezőgazdasá­gi osztálya, hanem a Földműve­lésügyi Minisztérium illetékes osz­tálya, vagy főosztálya a ludas.) Mindenesetre, ha a járási osztá­lyok dolgozói területükön gyor­sabban mozoghatnának, akkor ezeknek a panaszoknak jó része megszűnne, s az intézkedés, a közbeavatkozás, s a segítségnyúj­tás gyorsabb, hatásosabb lenne. Rumpl elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője elmondja, 1962- ben még gyakran fordult elő. egy héten ugyanarról a dologról két­szer, háromszor be kellett szá­molnia más-más fórumok előtt. Ez a könnyelmű időpocsékolás megszűnt. Sok más dologban is nagy a javulás. Viszont a még létező gondok nem egyediek. Több, kevesebb módosulással a többi járási osztályok, a bony­hádiéhoz hasonló cipőben járnak. A Földművelésügyi Minisztérium feltehetően e gondokat jól isme­ri. Inkább az a kérdés tehát, hogy tud-e segíteni, a helyzeten változ­tatni. és ha igen — mikor? SZEKVLITY PETER Munkavédelmi vizsgálat a EteiÉévári beíeiáruiizemiien Huszonnégy baleset történt az év első hét hónapjában az ÉM Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonárugyárának dombóvári te­lepén. Ez mindenképpen indo­kolta azt a vizsgálatot, í amelyet z SZMT munkavédelmi felügyelő­sége — a járási ügyészség bevo­násával — végzett nemrég az üzemben. Egy-két baleset még lehet Véletlennek a következ­ménye is, noha, rendszerint ilyen­kor is meg lehet találni a bal­esetelhárítási óvórendszabály va­lamelyik előírásának megszegé­sében a kiváltó okot. De ahol csaknem minden hétre jut eg f baleset, ott már eleve fel kell tételezni, hogy súlyos hibák, mu­lasztások vannak, ott rendsze­resen és állandóan megsértik az óvórendszabályokat, megszegik a 34/1963-as munkavédelmi tör­vényt. A vizsgálat — amelynek ered­ményét többoldalas jegyzőkönyv­ben rögzítették — ezt igazolta. Alig akad olyan munkák ily az üzemben, ahol nem talált a bizottság kisebb-nagyobb szabályt alars í got. Ezek egy része olyan, hogy meg­szüntetésük pénzbe kerül, de sok esetben csak a vezetők rendsze- retetén múlna kiküszöbölésük. És számos esetben nem is beruhá­zásra lenne szükség, hanem csak a rendszeres karbantartásra, a munkavédelmi előírásoktól füg­getlen, a termelés érdekében is közvetlenül szükséges javítások­ra. így például több munkahelyen korhadt, beázik a tető. Ha Idejé­ben kijavították volna, nem ron­gálódott volna ennyire meg. A keverőgépek, géplapátok egy ré­szénél. és a vaskihúzó csörlőjé- nél szakadozott, szálkás a drót­kötél. Ezeket már régen ki kel­lett volna cserélni. Az egyéni védőfelszerelések — például gu­mikesztyű — biztosítása minden olyan munkahelyre, ahol ezt az óvórendszabály előírja, a terme­lési költségek terhére történik, itt sok helyen hiányzik, ahol meg­van, ott se használják. A legtöbb hiányosságot az üzem villamos berendezései­nél fedezte fel a bizottság. Letört kapcsolófedelek, sérült szigetelésű vezetékek,- hibás föl­delések csaknem minden mun­kahelyen vannak. Mind-mind balesetveszély forrása. Például a Konda pataknál a szállítószalag elágazószekrény földelése el van szakadva. Ahelyett, hogy pótol­ták volna, kiiktatták. Rosszul föl­delték a karbantartóműhely fú­rógépmotorját is. A III-as tele­pen a daru gumikábele a telepi útvonalon fekszik, valamilyen jármű, vagy maga a daru keresz­tül mehet rajta és zárlatot, ta­lán még halálos balesetet is idéz­het elő. Pedig nem állna sokból felfüggeszteni a kábelt. Úgy lát­szik, általános gyakorlat az üzem­ben, hogy ha valamilyen villa­mos üzemzavar fordul elő, ideig­lenesen — éppen, hogy pillanat­nyilag tovább foroghassanak a gépek — elhárítják és utána nem javítják ki a hibát. Ezért a sok letört kapcsoló- fedél ronggyal „szigetelt” ve­zeték. Mert még ilyen is elő­fordul. A 83-es szalag gáp- lapát-kapcsolója ráz. Rongy- gyal szigetelték. A III-as telepen az adagolóbunker villanymotorjának kapcsolóház­fedelét dróttal kötötték fel, a kapcsolószekrény hiányzó ellen­őrzőlámpájának helyét ronggyal dugták be. Tömegével talált a bizottság olyan hiányosságokat az elektro­mos hálózatban, berendezésben, amelyek nemcsak egy ilyen tizem­ben, ahol nedves anyaggal dol­goznak, hanem máshol, még a háztartásban sem tűrhetők meg; Mindezt tetézi a nagy rendet­lenség az egész telepen. Több he­lyen a gépek kapcsolóihoz — a felhalmozódott sóder, vagy éppen a készáru miatt — nehéz hoz­záférni. így, ha baleset\követke- zik be, és éppen a gép gyors le­állításával lehetne megakadá­lyozni, hogy súlyosabbá váljék, vagy kimenteni a sérültet, nem lehet azonnal kikapcsolni az áramot. Sürgősen kell intézkedni a dombóvári betonáruüzemben, hogy biztonságos körülmények között dolgozhassanak az üzem munká­sai. Nem engedhető meg, hogy több száz ember áilandó baleset- veszély közepette végezze mun­káját (J) Az értényi fiatalok sikere Két hónappal ezelőtt hírt ad­tunk arról, hogy ünnepélyes ke­retek között megnyitották Értény- ben a társadalmi munkával fel­épített ifjúsági házat. Az azóta eltelt időben sem voltak tétle­nek az értényi kiszes fiatalok. Elhatározták, hogy színdarabot tanulnak, és a választás Tóth Miklós Mézesmadzag című víg­játékára esett. A gondos szerep- tanulás. a rendező, és a főpró­bák után sor kerülhetett az elő­adásra. A fiatalok fáradozása nem volt eredménytelen. Az elő­adás zsúfolt nézőtér előtt zajlott le, de talán még ennél is örven- detesebb volt az a nagy siker, amivel a falubeliek az előadást fogadták. Az előadás bevételét közös elhatározással az ifjúsági ház további csinosítására, felsze­relésének bővítésére fordítják az értényi KISZ-alapszervezet tagjai; HvnataeSt teicsarnek került eddig termelőszövetkezeti kezelésire A tejipari vállalat kezelésében lévő tejcsarnokokat átadják a ter­melőszövetkezeteknek. Ez a mun­ka hosszabb idő óta folyik,, és még jelenleg is tart. Eddig 35 tejcsarnok került a közös gazda­Befalezték a szőlők összeírását A statisztikai hivatal megyei igazgatósága megbízásából ötven főiskolás és technikumi hallgató másfél hónapig dolgozott Tolna megyében. A szőlőterületek ös^- szeírását végezték. Ezen adatok összesítését a mérvéi ’atósé:r dolgozói megkezdték, É’d '-es. és főként hasznos választ fognak majd kapni az illetékes szak­irányítók a Tolna megyei szőlő- területek nagyságáról, minőségé­ről, állapotáról, az elhagyott és a nem művelt szőlők területének nagyságáról. A felmérés arra Is választ ad. hogy Tolna megyében mennvi jelenleg a nagyüzemi szőlőtelepítés. ságok kezelésébe. A cél az lenne, hogy valamennyit a termelőszö­vetkezetek üzemeltessék, de et­től a közös gazdaságok vezetői­nek egy része idegenkedik. A tejipari vállalat illetékes szak­előadója elmondotta, a vonakodás érthetetlen, mert hiszen nem ar­ról van szó, hogy a vállalat meg akar szabadulni a községekben működő tejcsarnokoktól, hanem arról, hogy a közös gazdaságok tej ház-felszereléshez, és a tejke­zelő személyében szakemberhez jussanak. A közelmúltban adták ét a bonyhádi és a börzsönyi tej- csarnokot. Sikertelenül próbál­koznak viszont Faddon, ahol a tsz vezetői megalapozatlan ér­vekkel utasítják vissza a tejcsar­nok átvételét, s ez több más közös gazdaságra is jellemző.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents