Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
1964. szeptember 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 VÁLASZLEVÉL Nevelni eg,jelent a Tolna megyei | Népújságban egy cikk, amely a bonyhádi járás egyik közös gazdaságával és ezzel kapcsolatban az elnök személyével foglalkozott. Nem sokkal utána levelet kaptunk a községből, és a levélben „adalékokat a tsz-elnök viselt dolgairól”. Az ember olvassa a jószándékúnak látszó sorokat, és arra gondol, hogy aki írta, az gyáva, hazug, vagy rosszindulatú. Mindenesetre olyan elvet képvisel, amellyel ma már nem lehet egyetérteni, s éppen ezért nemcsak az a közügy, amit állít, még Inkább közügy, ahogyan állítja a dolgokat. De hogy érthetőbb és világosabb legyen a probléma, először is ismerkedjünk meg a levél tartalmával, amelyben ki van fejtve, hogy az ottani elnök posztjára alkalmatlan, mert kocsmá- zik. egész feltűnően foglalkozik a kézbesítőnővel, a vezetőség nélkül intézkedik, és amikor jól beiszik, akkor ordítozik a tagokkal. Tegyük fel, hogy ezek a vádak egytől egyig fedik a valóságot. Ebben az esetben a szóbanforgó ter- melőszövetKezet elnökének valóban érdemes elgondolkoznia és tudomásul vennie, hogy ilyen alapon nem sokáig lesz tsz-elnök. Ha még nem tudná, saját bőréin fag- ja majd megtanulni, nogy a beosztással. a funkcióval ideig, óráig igen, vissza lehet élni, de sokáig nem. Ez azonban most más lapra tartozik. Több figyelmet érdemel viszont a levél hangja, és a levélíró álláspontja, amely eléggé el nem ítélhető felfogást takar. A levélírónak abban igaza van, hogy aki részeges, züllött, az elnöki posztra alkalmatlan. Ezen nincs vita. De a dolgoknak vannak fokozatai is, és attól még, nem eldobni való ember senki, mert előfordult, hogy túlságosan mélyen nézett a pohár fenekére. Élő emberrel történik meg, holttal nem. Nemrég egyik közös gazdaságban a délutáni órákban részegen találtuk az elnököt is, a főkönyelőt Is. Nem jár érte dicséret. De akasztás sem és leváltás sem. mert a tsz éppen végzett a csépléssel és az elnök efelett! örömében talált többet inni a kelleténél. Megtörtént. De igazságos dolog lenne nyomban a fejét követelni? Túlzás, és rossz- indulat lenne, mert akárkiről is legyen szó. az egész embert, és egy hosszabb időszakot kell nézni, mielőtt még visszavonhatatlanul ítélkeznénk. Ebben az esetben egy hatásos cikket is lehetett volna megírni az újságban, megtámad- hatatlant, de mégsem igazat, mert ennek az elnöknek nem a része- geskedésbő] áll az élete. vagy leváltani? Nagyon sok oldala van az olyan vádpontnak is, amely a tsz-elnök gorombaságát, vagy a vezetőség nélkül való intézkedéseit teszi szóvá. A felületes bírálók szeretik túl messzire hajítani a kalapácsnyelet. Nem gondolnak arra, hogy sokszor, még ha kötélből is van annak a tsz-vezetőnek az idege, altkor sem képes szép szóval elintézni a semmirekellők, a dolog- talanok, a felelőtlenek ténykedését. S nem titok, hogy a szorgalmas tsz-tagok döntő többségének legnagyobb mérgére akad még mindegyik közös gazdaságban néhány himpellér. Hossz eszköz persze az ingerültség. A kiabálás, a hangoskodás, módszernek egyáltalán nem jó. De van eset, amikor az elnök sem bírja türtőztetni magát, hiszen végeredményben ő is csak ember. Szóval azt Is érdemes megnézni, hogy amikor az elnök goromba, vagy kiabál, miért goromba, és miért kiabál. Nem arról van szó, hogy felmenteni, vagy egyetérteni, de megnézni, és utána ítélkezni. Vannak szövetkezeti gazdák, akiknek semmiféle elnök nem felelne meg. Csakhát ettől még alkalmas, becsületes és hozzáértő ember lehet. A szóbanforgó levélíró illás” pontja már csak azért is közügynek számít, mert a botlások, a melléfogások ellenszere sok minden lehet, de ne legyen és nem is lehet nyomban a leváltás, mint ahogyan ő szeretné. Még kevésbé annak a nagyhangú kikiáltása hogy mert valaki hibát követett el, hát alkalmatlan erre, vafv arra a posztra. Ez nem isaz! Félreértés ne essék, nem védjük a hibákat és a melléfogásokat, de a rosszindulatú túlzásokat sem. A botlások és a melléfogások ellenszere elsősorban a szemtől-szem- bsn alkalmazott kritika legyen. A szóbanforgó tsz-elnököt sem akarjuk megvédeni. De ha valóban elítélendő életmódot folytat, akkor a levélíró miért szeretné nyomban a vérét látni. Miért nem jut eszébe ugyanazokat a dóig;-kát, amiket kifogásol, mielőtt bárhova is írna. először magával az elnökkel közölni? Miért nem mondják meg neki szemtől szembe a hibáit? Az ma már nem érv, hopv félnek. Akinek igaza van. annak nincs félnivalója. Feltehetően az elnök értene a mondott szóból és lenne érve, vagy ellenérve. És feltehetően ezzel segítenének neki legtöbbet. Miután ezt a segítséget nem adják meg neki, a szocialista felfogástól idegen ..hátulról lövésből” arra lehet következtetni, hogy nem , jószándékú tenni akarásról, ellenkezőleg, egészen másról van szó. Feltehetően másvalaki pályázik az elnöki posztra, de nem azért, hogy jobban menjenek a dolgok, ellenkezőleg. Kizárólag a hatalomért. Sokan ugyanis az elnöki beosztást afféle húsosfazéknak képzelik, s azért szeretnék az éppen funkcionáló elnököt leváltatni, hogy maguk kerüljenek a húsosfazék mellé. A szövetkezeti gazdák többségének nem érdeke a gyakori elnökcsere, sőt kára. Éppen ezért az a célravezető, ha a tagok a hibák levetkőzésében segítik a vezetőket. Sok alkalom kínálkozik erre. Nem szabad elfelejteni, leváltani valakit, ez a legkönnyebb, segíteni, hogy minden tekintetben megfeleljen a követelményeknek, ez már nehezebb, viszont szebb, és becsületesebb a hátulról jövés- nél. A levélíró, akiről szó Van, ” lapunk egyik munkatársának a következő tanácsot adta: „Levelem tartalmának helyességéről meggyőződhet, ha meghallgatja az alanti személyeket. Fábián József. Rózsa András, Kelemen András, Kara György, Fábián Mátyás, Derék Ambrus, idős Sebestyén Ferenc, Fábián Benedek, Kerekes János tsz-tagokat”. Köszönjük a tanácsot, s a felsorolt elvtársaknak azt ajánljuk, mindazt, amit lapunk munkatársának tudnának elmondani e’nö- kük viselt dolgairól, azt mondják el először neki, az elnöknek. S ha nem használ, akkor igen, akkor vegyék igénybe akár a nyilvános fórumok segítségét is. Ez egyenes dolog. Nem pedig az, hogy bárkinek is háta mögött valóságos nyomozás folyjék, úgy. hogy sz illető nem is tud róla. Jobb lesz valamennyi közös gazdaság „közérzete”, há az emberi hibák megszüntetését, kijavítását emberi módon csinálják. S ahol az elnöknek a tagok valóban jóakarói, őszinte támogatói, ott többre mennek, ha bátran és becsületesen, a közgyűlésen állnak fel, és ott beszélnek. Végül pedig azért számít közügynek ez az egész probléma, mert a közös gazdaságokban is meg kellene már szokni, hogy egy vezetőt nemcsali leváltani, nevelni is lehet. A szocialista erkölcs maradéktalan betartására ilyen módon is kötelezhető. Leváltásról pedig csak akkor helyes beszélni, amikor a tagok részéről megszívlelendő jószándék és őszinte szó rendre, sorra falra hányt borsó. Ilyenkor már valóban nincs kímélet. SZEKULITY PÉTER „mostohagyereke” kekkel. Kicsit magasan, egy polcon rádió. Tranzisztoros. Tetején elhasznált zseblámpáéi :msk. — A gázlámpákat ón szsrez- tem. mutat a kocsmáros a me.ny- nyezetre. — Egy erdész ismerősömtől. Nagyobb fényt ad. mint a petróleumlámpa. Igaz. hogy a napokban az egyik majdnem felrobbant. Alig tudtuk elfojtani. A település Bétához tartozik közigazgatásilag. Az itt élő emberek úgy érzik, hogy Furkótelep „mostohagyerek”. Már negyedik éve kérvényező k :d oda. de még senki sem adott Ígéretnél egyebet. — Három kérvényt írtunk a megyei tanácsnak. — Mit válaszoltak? — Kettőre semmit. A harmadikra azt. hogy majd kijönnek megvizsgálni. Beszélgetés közben kiderül, hogy már Pécsre is írtak, az „igazgatóságra”. A pécsiek néhány nap múlva meg is jelentek, hogy kimérik a helyet és megkezdik a munkát. Semmi sem lett belőle. Az emberek ^zt mondják, azért nem, mert kiderült. hogy tiem Baranya megyéhez tartozik. — Szép könyvtáram van. Szeretek olvasni. Petróleumlámpa mellett... — így a gépkocsivezető. — Na. és a gyerekek? Télen, mikor hazajönnek az iskolából, már majdnem sötét van. Keserves tanulás az ilyen, veti közbe valaki. — A tanító is azért ment el, a Vörös Bálint. Munkája mellett tanult is. Nem bírta sokáig. Elment a faluba. # I Rét tanácstag * íaki^ *«.--------------------— Csanko Péter es M áté János. Nemrégiben szekérrel mentek el Keszthelyre. Ezzel jöttek vissza az útról: — A legközelebbi tanácsülésen jól beolvasunk. Nagyon sok olyan helvet is láttunk, ahol alig van egy-két ház, és bekötötték a villanyt. Egymás szavába vágva mondják az érveket. Egyik súlyosabb, másik kevésbé. Emberileg mindegyik érthető. Egyébként is nagyon sok vendég megfordul itt naponta. Mohácsra, Pécsre. Szegedre. Harkányba ezen az úton kell menni. A közelben vasútállomás van. Báta és Dunaszekcső szállít oda. Ahogy az emberek elmondták; a vasutasok félnek az őszi szállításoktól. Villany nincs, és egy idény alatt nagyon sok vagon répát beraknak az állomáson. — Lassan már a művelődési autó is elhagy bennünket. Egy darabig kijártak vetíteni, most már nem. Legfeljebb televíziót nézhetünk a pusztán. Ha van kedve valakinek sötétben két és fél kilométert gyalogolni. I Ricsi a település mindössze. Nem valószínű, hogy valamikor is falu lesz belőle. Ők is tudják ezt nagyon jól. A települések fejlesztése évekkel előre meghatározott tervek szerint történik, és nagyon sok különféle szempontot kell figyelembe venni. Mégis érthető a furkótelepiek kérése, hogy róluk se feledkezzenek meg. KÓNYA JÓZSEF Gabonavita Vélemény a kártételekről és a határidőről ELGONDOLKOZVA OLVASTAM Marczy Tivadar vitaindító cikkét a gabonatermesztésről. Első pillanatra úgy tűnik, hogy nincs is nagyon mit beszélni róla, de ha jól meggondoljuk, van még bőven tennivaló ezen a területen. Tehát van még miről beszélni. Azt hiszem, minden mezőgazdász szinte természetesnek veszi, hogy mik a nagy termés előfeltételei. Ez vonatkozik a gabonára is, vagy úgy is mondhatnám, hogy különösen a gabonára. Mégis igen sokszor baj van a nagy terméshozammal. — S bizony, mikor eltelik az esztendő, és a szakember mérlegre teszi munkája eredményét (leginkább a termésátlagok tükrében) nemcsak a jót, de az elmulasztottat is meglátja és megtalálja. így évek során ismétlődően levont konzekvenciák adják azután az elméleti tudás mellé a tapasztalatot. De miért is erről ilyen sokat beszélni, hiszen ez is természetes. Bizony ez is természetes, de az is, hogy a mezőgazdász, bár minden évben levonja a tapasztalatot, de azt nem igen szokta mással közölni, vagy csak igen szűk szakmai, baráti körben. Pedig néha jó lenne, ha mások tapasztalatán okulva, ugyanazon hibákat nem követnénk el. Talán ez a gondolat késztetett arra, hogy tollat ragadva, néhány apróságot én is elmondjak a gabonatermesztésről. A régi gazdák azt tartották, hogy a csócsárló (gabonafutrinka) » rossz gazda cégére, illetve szégyene. Tartották, pedig ezt a dolgot így, mivel ha a tarlót közvetlen aratás után tarlóhántjuk, függetlenül hogyan és mi módon (tárcsa, distiller, eke) és az árvakelést nem engedjük kizöldülni ott — bár 100 százalékosan nem tűnik el a futrinka — de kártétele szinte a nulláig lecsökkenthető. Az sem vitatható, hogy a modern és kemizált mezőgazdaságban még mindig ez a legolcsóbb és legbiztosabb módszere a futrinka elleni védekezésnek. A többi már csak hozzáállás és üzemi kapacitás kérdése. Kalandozzunk csak tovább gondolatban. A KOMBÁJNARATÁSSAL sok esetben módosul a futrinkakártétel jelentkezése. Nem a keresztsorok aljától kindulva, félkörös foltokban, hiszen ilyen nincs, hanem az egész táblán szétszórva átlagban ritkítólag lép fel. Ha a ritka állományra kedvező évjárat van, azt hinné az ember, lesz egy jó közepes termés, pedig alig fordul elő ilyesmi. A dolog magyarázata igen egyszerű. A kipusztult gabonaállomány helyét leginkább a gyom foglalja el. Ugye nem szükséges ennek káros hatásait a kultúrnövényre és annak terméshozamára ismertetni? Még álmunkból felébresztve is sorolni tudnánk, hogy az időjárástól függően április közepétől május közepéig, amikor a kalászos növény a teljes bokro- sodás állapotában van (15—20 centiméter fejlettségű) és a gyomnövények már 2—4 lomblevélben vannak, a permetezéshez 8—25 Celsius fok hőmérséklet szükséges, de 25 Celsius foknál magasabb már nem lehet. Szükséges adag katasztrális holdanként stb., stb., stb. Ekkor és így kell diko- mrtozni! Bizony ezt mindannyian jól tudjuk, csak éppen a kalászosok egyre inkább lemaradnak a vegyszeres gyomirtásról. Érdemes beszélgetni a búzavetés végső határidejéről, október 25-ről. Én tudomásul veszem, hogy ez követelmény velünk szemben, és ezt igyekszünk is a legjobb szakmai tudásunkkal, a legbecsületesebben elvégezni. De azt nem ismerem el, hogy nem lehet vita róla. Talán Marczy Tivadarnak könnyű, mert kiadja a részesművelésű gazdáknak a jelszót, hogy rokonságot összevonni, ez a kukoricatábla el lesz vetve, letörni, letakarítani. A szár sem olyan nagy gond, hiszen ha kell a tagnak, viszi haza még éjszaka is, ha a közösnek jó, akkor ott a kombájn, Orkán stb. De nagy dolog ez Bátaszéken, ahol 230 ka- tasztrális hold cukorrépát, 58 katasztrális hold burgonyát kell előbb felszedni, elszállítani. Az időből kifutunk, a határidőt 10 nappal sem lehet meghosszabbítani és jön a hiba a hibára, a szokásos módon. A NEM KALÁSZOSNAK előkészített nyári mélyszántott területbe kalászos követi a kalászost. és ez lassan sorozattá fog válni! Ezért egy operatív bizottság igen biztosítottnak látszó esetben adhatna egy szakmailag megalapozott körülményű időhosszabbítást, meghatározott területekre. Nem hónapokra, csak egy-két hétre gondolok. Az pedig dicséretes dolog, hogy Bátán a nagyszázalékú öntözött terület mellett és jelentős hegyvidéki fekvésű terület dacára is, ahol a szervesanyag-utánpótlás igen csekély, még mindig négy mázsa műtrágya jut a kalászosra átlag. De talán ez inkább egyéni adottság, tehát vitát ez kevésbé képezzen. Kiss Mihály, mezőgazdasági mérnök, Búzakalász Mg. Tsz.. Bátaszék Kitűnő szereplés Hügyész nagydíjat A mezőgazdasági kiállításon a tenyészállat-bíráló bizottság befejezték munkájukat és ennek alapján megtörtént a kiállításon szereplő tenyészállatok díjazása. A Tolna megyei gazdaságok kitűnően szerepeltek. Hosszú idő óta először fordult elő, hogy nagydíjat szereztünk. A Hőgyészi Állami Gazdaság nagy fehér hússertés tenyészkan süldő-csoportja nyerte a nagydíjat. A díjazott Tolna megyei tenyészállatok listáját az alábbiakban közöljük: Az Alsótengelíci Állami Gazdaság hat tehénnel és két vemhes üszővel szerepel a kiállításon. Két tehén aranyérmet, egy ezüstérmet, kettő bronzérmet és egy elismerő oklevelet kapott. hozott a megyének Az egyik üsző aranyérmet, a másik ezüstérmet. A tamási Uj Élet Tsz nagy fehér hússertés tenyészkoca süldő-csoportja ezüstérmes. A Birítói Állami Gazdaság 61-es Bokor nevű Cornvald tenyész anyakocája szintén ezüstérmes. A tamási Uj Élet Tsz három tenyészkost mutat be, az egyik ezüstérmet nyert. A nagydorogi kostelep versenyen kívül bemutatott tenyészkosaival elismerő oklevelet szerzett. A Dalmandi Állami Gazdaság két tenyészkancája — sárga gldrán és magyar fajta — aranyérmet nyert. Az alsótengelíci gazdaság fehér Plimouth baromfi-törzse ezüstérmet szerzett.
