Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-23 / 223. szám
a TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1964. szeptember 23. A százesztendős marxi örökség Száz esztendővel ezelőtt, Marx az I. Intemacionálé alakulása előtt fogalmazta meg azt az okmányt, amit a munkásmozgalom, mint az Intemacionálé alapító üzenetét ismer. Ebben az üzenetben a többi között azt a nagyszerű harcot méltatja Marx, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom vívott a burzsoázia háborús tervei ellen. Ez az okmány száz esztendővel ezelőtt hírül adta a világnak a munkásmozgalom egyik nagy, történelmi szerepét, amelyet így fogalmazott meg: „...száll'janak síkra azért, hogy az erkölcs és igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a magánemberek közötti viszonyt kell kor- mányozniok, a nemzetek egymás közötti érintkezésének legfőbb törvényei legyenek. Az ilyen külpolitikáért folytatott harc része a munkásosztály felszabadításáért folyó általános küzdelemnek. Világ proletárjai, egyesüljetek!” Száz esztendős ez az örökség. A forradalmi munkásmozgalom mindvégig hű maradt Marxnak e tanításához. Már az I. Interna- cionálé több alkalommal felszólította a franciákat és a poroszokat, hogy akadályozzák meg a háború jellegének megváltozását, akadályozzák meg a burzsoázia rablóháborúját, szálljanak síkra a békéért. A II. Intemacionálé, egymás után fogadta el a háborúellenes határozatokat. Az I. világháború előtt világszerte tüntetett, békét követelt. S amikor Oroszországban 1917-ben hatalomra jutott a munkásosztály, hatalma első 24 órájában meghirdette a békepolitikát. Ez a politika a proletárdiktatúra külpolitikájának sarkalatos tétele lett és maradt mind a mai napig. A két világháború között számtalanszor lehettünk tanúi, miként igyekezett eleget tenni a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom a marxi örökségnek. Az erőviszonyok azonban akkor nem telték lehetővé, hogy a háború kirobbantását megakadályozza. A második világháború után gyökeresen megváltoztak az erő- v'szonyok. Létrejött a szocialista világrendszer. Az új társadalmi rend minden erejét felhasználta, hogy megvédje a békét, megfékezze a háború veszettjeit. A marxi örökség szellemében fogalmazta meg jelen korunk tennivalóját az 1960-as moszkvai nyilatkozat: „A kommunisták történelmi küldetésüket nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget az új háború rémétől. A világ kommunista pártjai minden erejüket és energiájukat e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik.” A munkásmozgalomban találunk törekvéseket arra, hogy meghamisítsák a marxi tanokat. Napjainkban a Kínai Kommunista Párt vezetői, lecsúszva a trockiz- mus mocsarába, félreteszik Marxnak az alapító üzenetben lefektetett útmutatását. A kínai vezetők „világforradalmat” hirdetnek, egy nukleáris világháborúban hamuvá égett világon akarják felépíteni az emberiség aranykorát „Ha az emberiség fele megsemmisül, még marad a másik fele, az imperializmus viszont teljesen megsemmisül, s az egész világon csupán szocializmus lesz, s egy fél évszázad, vagy egy évszázad alatt a lakosság ismét megnövekszik, talán felénél többel is” — vallja Mao Ce-tung. A munkás- mozgalom forradalmi erői szembe helyezkednek e kalandorpoHti- kával, vallják, hogy a szocializmus világméretű győzelméig fennmaradhat a békés egymás mellett élés. Ez a politika megértésre talál a világ békeszerető embermillióinál. Felsorakoznak e politika mögé, s a kommunistákkal együtt vé delmezik a világbékét. S ha ezek az erők megmozdulnak, a háború megszállottái meghátrálásra kényszerülnek. Az imperializmus, amely két világháborút zúdított egy emberöltő alatt az emberiségre, nem változott meg. De vannak erők, amelyek képesek lefogni e fenevadat. Vannak szervezett erők, amelyek magukévá teszik és képesek valóra váltani a százesztendős útmutatást: az erkölcs és az igazság egyszerű törvényei kormányozzák a nemzetek egymás közötti viszonyát. K. Balog János EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkusx László • Rajzolta: Zórád Ernő — Ott. De nem a Rózsadombon, hanem Rákospalotán. A sofőr tudta, hogy kettő van belőle, természetesen a messzebb lévőbe fuvarozott. Ha már odavitt, körülnéztem. Megkönnyítette a dolgom, hogy ebben az utcában cspa földszintes, iker családi ház van. Szép, zöldre festett, kovácsolt vaskerítések, gondozott elő- kertek, metlachi-lappal burkolt verandák, piros cserepes tetők. Csoda barátságos fészkek. Ha egyszer öt találatom lesz, veszek egy ilyet. Vasárnaponként kiülök a nyugágyba, keresztrejtvényt fejtek, és... Felettese dobolni kezdett ujjaival az asztal üvegborítóján. — Értem — sóhajtott bánatosan a köpcös. — A harminckilences számú házban laknak Brabácsék. A férj, Brabács Ferenc, vállalati osztályvezető, testes, nagy darab ember, és a szomszédok szerint néhány napja leukoplaszt díszeleg az alsó ajka alatt. Gondolom, borotválkozás közben vághatta meg magát. Hidd el nekem, Pista, ez a legveszélyesebb hely. Csak az segít, ha a nyelvünket belül az íny és az alsó ajak közé szorítva kipuposítjuk a bőrt... így ni... És csakis felülről lefelé szabad húzni, hogy a penge... — Hihetetlenül tanulságos mindaz, amiről tájékoztatsz — állapította meg elismerően az őrnagy. — Vedd tekinietbe azonban, hogy én villanygéppel borotválkozom. Ezért térjünk talán vissza Bra- bácshoz. Láttad, beszéltél vele? — Nem. Általában öt órára jár haza, de fél hatig hiába vártam rá. Tovább semmiképp nem időzhettem, műsorkezdésre a Televízió ügyeletén kellett lennem. Sejtettem, hogy folytatása lesz az előző esti mókának. Volt is. — Erről Jaksa már részletes jelentést adott. Lakat alá kerültek a mákvirágok. — De arról aligha értesültél, hogy ma reggel, a kihallgatáskor ki volt az első, akit elém vezettek?! Az éjszakai meló irányítója, a tolvajbanda feje? Annyit elárulok, hogy kövér férfi, ragtapasszal az állán. Háromszor találgathatsz. — Ejha — füttyén tett meglepődve az őrnagy —, eszerint az ismeretlen kétszer vette célba Brabácsot. Először nyilván a felesége előtt akarta leleplezni, mint hűtlen férjet. Akkor elhibázta. A második lövés telitalálat volt. Bebizonyította, hogy vezetője egy üzemi bűnszövetkezetnek. — Pontosan — helyeselt Ditró. — Mind a két esetben azonos módszert alkalmazott. — Várjunk csak! — állt fel az őrnagy, és elgondolkozva sétált fel és alá. — A hálószoba-jelenet kapcsán — szólalt meg végül — még csak az jelentett újdonságot, — legalább is számunkra —, hogy valaki olyan készülékkel rendelkezik, amellyel, kis körzetben ugyan, de megszüntetheti a hivatalos tévé-műsort, és helyette saját filmfelvételét sugározhatja. Az üzemi lopás leleplezésénél viszont már fel kell tételeznünk, — bármilyen fantasztikusnak tűnik —, hogy távolbalátó berendezése is van! Ne feledd, hogy a bűntény lefolyásáról menet közben sugároz részleteket. A tolvajok nem zavartatták magukat, ami pedig nyilvánvalóan bekövetkezett volna, ha valaki a tett színhelyén felvevőkamerával sürgölődik közöttük, és hangos riportot készít. A gyárban rajtuk, a kapusfülkében sakkozó portás és éjjeliőrön kívül nem volt senki. Jaksa szerint a környező lakóházakból nem lehet belátni a raktár előtti térre. Ehhez mit szólsz? — Lángész! — dörzsölte össze kezeit boldogan Ditró. — Ez az ismeretlen — zseniális feltaláló. Méghozzá finomlelkű, tapintatos lángész. Az első alkalommal Brabács szeretőjének, tegnap pedig a trógeroló kis tolvajoknak a testét radírozta le a képről. Csak ez a Brabács szálka a szemében. A főnök. Vajon, miért? — Fogalmam sincs — vont vállat az őrnagy. — Egyszer majd erre is fény derül. Mindenesetre felhívom figyelmedet, hogyha személyi bosszúból csinálta is, amit csinált, társadalmilag egyértelműen hasznos dolgot művelt. — Ne protezsáld nekem! — tiltakozott a nyomozó főhadnagy. — Én máris leghívebb tisztelője vagyok. Sajnos, ismeretlen tisztelője. A készülékének mi is nagy hasznát vehetnénk. Képzeld, esténként ott ülünk karosszékben a masina előtt, és figyeljük az alvilágot. Ha valaki rosszalkodik, kiküldjük érte Jaksát. — Sajnos — szakította félbe az álmodozást a felettese —, semmi biztosítékunk, hogy továbbra is áldásosán folytatja akcióit. Erről se feledkezz meg! Mi a terved? — Majd kicsit körülszimatolok az Étkészletek Gyárában, van-e ott ellensége, haragosa ennek a Brabácsnak. — Helyes — nyújtott kezet az őrnagy. — Elsősorban magasan kvalifikált műszakiak, technikusok jöhetnek számításba. Olyan Edison-félék. Este pedig ismét kukkants be a Televízió ügyeletére. — Azt semmiképpen nem hagyom ki — nyugtatta meg főnökét a köpcös. — Ott már nagyon megszerettek engem. AZ EGYIKNEK SIKERÜL, A MÁSIKNAK NEM... — Jónapot — kocogtatta meg az öregúr a kapusfülke tolóablakát. — Remélem, ma végre beenged? Feltétlenül beszélnem kell Gosztola igazgató kartárssal. A portás felnézett, összehajtogatta újságját, és kibicegett a látogató elé. — Nem tehetem, Hókai úr. Sajnálom, nem tehetem. Parancs az parancs. Szigorúan meghagyta Brabács kartárs... — A szó hirtelen a torkán akadt. Körülnézett, lehalkította a hangját. — Magának fogalma sincs arról, mi történt itt az éjszaka! A Kertesi volt szolgálatban a portán és Mokris bácsi volt az éjjeliőr. Egyiknek se szeretnék most a bőrében lenni! — Mi volt? — Lopás! A készáruraktárban. A rendőrség meg szempillantás alatt lefülelte az egész társulatot. És tudja, ki volt a vezetőjük? Kapaszkodjon meg: a kövér Brabács! — Mit nem mond? — tette magát az öregúr. — A kövér Brabács?! Dehát akkor az ő utasítása rám vonatkozólag hatályát vesztette! — Amíg vissza nem' vonják — állta útját zord arccal a portás —, addig az utolsó parancs érvényes. Maga is volt katona. Amit az előbb elmeséltem, az csak bizalmas információ. Nem hivatalos! — De hiszen ez felháborító! — kiáltotta az öregúr. — Engem ez a Brabács üldözött ki a gyárból. Harminc évi becsületes munka után. Mert a szemébe mondtam a véleményemet. Tessék, . most dutyiban ül, lopásért! És aki a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy oka van kételkedni a tisztességében, az még most sem keresheti meg az igazát. Kész skandalum! Ezt én nem hagyom annyiban! Alászolgája! Hirtelen megfordult, és nekiütközött egy férfinek, aki épp akkor érkezett a portásfülke elé. Mormolt valami bocsánatkérés- félét, és botjával mérgesen döf- ködve a járda macskaköveit, elsietett. (Folytatjuk) ...ES ELINDULT A SZOMORÚ MENET ÓBUDA EELt. VIGYETEK Y/SSZA, >1 P/PA'íYAYÉAYAK ES MOA/DJA'toK MEG, POGY ATYJA ifSZEK APJA MEZYETT ES POQ/ AZ É/Y KARDOM , ŐPKÖD/K PAJTA ’ AZ OPSZÁGAP. • I TI FOUPAK, SZULTA/YUA/K ŐTflSÉGEPEK YEPOEGE/ VAGYTOK. C/PPUSI BOPA/PK VAP/YAK*-i£S AMÍG A SZULTÁN BORÁT ITTÁK
