Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-23 / 223. szám

u -rrT-rrnnrroer US, TOr.VA iTEGTEf NEPÜJSÄ3 5 ŐSZ Először a kenderaratók figyel­tek fel rá: ökörnyál úszott a le­vegőben, és bár a závodi dombok emberei ilyenkor még a vénasszo­nyok nyaráról beszélnek, az aratók már csalhatatlanul tudták, meg­jött, és a völgyekben ott vendé­geskedik az ősz. Karika Kornél, a Megértés Tsz elnöke nem a fentiekhez hasonló külsődleges jelekből, hanem na­gyon gyakorlati tennivalók kopog­tatásából értesült a költői évszak beköszöntéséről. Abból, hogy a halász embereket kért a lehalá­száshoz, a telelők kitakarításá­hoz. a növénytermesztési brigád­vezető pedig mind többet beszélt arról, hogy földbe kívánkozik az őszi takarmánykeverék, meg az árpa, a búza. És abból, hogy egy­re szaporábban búgtak a domb­oldalakon a traktorok, hasították a barázdákat, készítették a mag­ágyat Van tennivaló bőven. A határ­idők, meg a parasztember meg­szokott életrendje, az, hogy ok- íóíjer végén földben szereti tudni a magot, sürgető indítékok. S in­dáit az őszi élet. A kendert le­lombozták, megkezdték a kuko- ticatörést. a napraforgó szedését Nézzünk túl a falu határain Szellemes megoldású, és gazdaságos a sertéstelep önetetője. Kö­rülötte azok a süldők, amelyeket az ősz után adnak át a felvásár­lAlrwnlr Teleltetésre telepítik a halakat. Az idén a szövetkezet tavai kb. ISO mázsa hallal gyarapítják a gazdaság jövedelmét. Gazdag a határ, néhol a terve­zettnél is többet ígér. Kár lenne a többletért, de a jövő évi ke­nyérért is. A kettős feladat köz­ben mintha egy kicsit erre az utóbbira gondolnának sűrűbben a závodi határban. Búzával 480, ár­pával 200, őszi takarmánykeve­rékkel pedig 30 holdnyi területet vetnek be. A kis közjég kedve­zőtlen talajadottságokkal rendel­kező termelőszövetkezetében fon­tos, de nem könnyű mindent időre és jó elvégezni. A bizakodás azonban nem hiányzik. Sok éves tapasztalat áll a zá­vodi gazdák mögött. Táblánként ismerik már a földet, s így azt is tudják, mit kell előbb, és mit lehet később csinálni. A kezdés­nél eszerint indultak. Amikor ott jártunk, az első tábla végén elő­ször fordult be a szépen munkált táblára a vetőgép. Mőszmer Já­nos traktoros, az Utos—45 vezető­je hátra-hátra nézett, jól megy-e minden, nincs-e valami fennaka­dás. Mára már egész természetes­nek tartja, hogy Karika Géza, Bányai Pál, vagy az, aki éppen a gépkísérője, ugyanúgy vigyáz a rendre, mint ő a traktoron. Ősz van Závodon. Hullanak a levelek, megsárgult a kukorica­szár, beért a napraforgó. S mint annak idején, amikor a nyári nagy munkák dandárja volt, meg­elevenedik a határ: folyik a be­takarítás, emberek és gépek mun­kálkodnak a jövő évi kenyér biz­4-noí'fjnan'n. IT'zakben a napokban, hetek- ben minden községben j tanácsülést tartanak, amelyeken a következő évi tanácsi költség­vetést tárgyalják, valamint na­pirendi-e kerül a községfejlesztési tervjavaslat is. Most döntenek e két nagyon fontos kérdésben, s ez egyben mutatja a most soron következő tanácsülések jelentő­ségét is. Mivel a következő évi község­fejlesztési feladatoknál több új vonás mutatkozik, nem árt ezek­ről egy kicsit részletesebben is beszélni. A legfontosabb feladatok egyi­ke, hogy a tanácsi költségvetés és a községfejlesztésd terv közt meg­felelő összhang legyen. Ez első­sorban a községfejlesztés alakí­tásával, módosításával érhető el, mivel a költségvetésnél viszony­lag több a kötöttség. A korábbi években helyenkint előfordult, hogy olyan feladat megoldását vették a községfejlesztési terv­be, amire a fedezet a költségve­tésben is biztosítva volt. A vége az lett a dolognak, hogy a köz­ségfejlesztési egyszámláról fo­gyott a pénz, a költségvetésnél pedig jelentős összeg maradt fel­használatlanul, ugyanis ezt a pénzit éppen a szorosabb kötött­ségek miatt nem fordíthatták másra. Az ilyen gyakorlat nem engedhető meg, mert végered­ményben a közérdek rovására megy. Az a tanács dolgozik jól, amely céltudatosan felhasználja a különféle kereteket és nem kell visszaadnia a pénzt, ilyen, könnyen elkerülhető okok miatt. T Ugyanígy szükséges az össz- ^ hang, megteremtése az ál­lami beruházások és a község­fejlesztés közt is. Itt nem egysze- I rűen arról van szó, hogy ne 1 akarjanak olyan létesítményt megvalósítani helyi erőforrás­ból, amire az állam biztosit meg- ■ felelő fedezetet, hanem ennél ! sokkal többről. A jövőben foko­zottabban kell támogatni helyi erőforrásból az állami beruhá­zást. Fokozatosan fel kell szá­molni az olyan gyakorlatot, hogy egy-egy helység több százezer, | vagy millió forintos létesítményt kap, ugyanakkor egy fillérrel sem járul hozzá, csak élvezi annak hasznát. Nemrégiben történt meg Medina-szőlőhegyen, hogy vil­lanyt avattak, bensőségesen ün­nepelt mindenki, a helyiek na­gyon örültek a villanynak, de amikor megkérdezték tőlük: he­lyi erőből miit tettek annak érde­kében. hogy a villany eljusson a lakásokba, kiderült, hogy semmit. A helybeliek ténykedése kimerült abban, hogy kérték a villanyt, kilincseltek érte. A jövőben, ha valahova valamilyen létesítményt kérnek, nemcsak azt nézik meg, hogy indokolt-e a kérés, — ha­nem, hogy helyi erőforrásból ho­gyan kívánják segíteni. Végül az a község lesz előnyben, ahol na­gyobb a segítőkészség. A népgazdaság érdeke meg- kívánja, hogy a központi erőfeszítések mellett a helyi ál­dozatvállalás is növekedjék, mert enélkül hiába mutatkozna a sok jogos igény, azokat megközelí­tően sem tudnánk teljesíteni. Eddig csak egy-két helyen volt olyan törekvés, mint Bonyhádon a közgazdasági technikum érde­kében, hogy több község falufej­lesztési alapjából közösen való­sítsanak meg olyan létesítményt, ami több község érdekeit szolgál­ja. A községek többsége csak a szorosan vett helyi érdekekkel törődött, nem igen nézett túl a falu határain, s így nem vette észre azt sem, hogy nagyobb kö­zösséget érintő érdekek is van­nak. Az egyik leglényegesebb fa­lufejlesztési feladat, hogy mind­inkább általánossá váljék a kö­zös, a több községet átfogó erő­feszítés egy-egy feladat megvaló­sítása érdekében. Az iskolák körzetesítése nem egyforma súly- lyal _ teszi szükségessé minden községben az iskolai fejlesztést, viszont ahol több bővítésre, fej­lesztésre van szükség, az más községeknek is érdeke. Más téren ugyanígy adódnak feladatok és lehetőségek több község összefo­gására. A paksi szülőotthon bőví­tése például nyilván nemcsak paksi érdek, hanem legalább any- nyira érdeke egy sor más község­nek. Több helyen a diákotthon, középiskola, autóbuszváró megte­remtéséhez szükséges a környék­beli községek összefogása. jf^ár az utóbbi két évben je­lentősen növekedett a me- gyében.a társadalmi munka, tavaly mintegy 7 milliót, a tervezett kétszeresét teljesítette a megye, de még közel sem tartunk a le­hetőségek teljes kihasználásánál. Ugyanakkor a szükségletek állan­dóan nőnek, a pénzügyi bevéte­lek pedig csak korlátozott kere­tek közt növelhetők, ezért a nö­vekvő feladatok kielégítésének egyik legjobb módja éppen a több társadalmi munka szervezé­se. Tavaly még akadt olyan köz­ség, ahol a községfejlesztési ter­vet úgy fogadták el, hogy abban nem szerepelt egy fillér értékű társadalmi munka sem. Ilyennek az idén nem szabad megismétlőd­nie, annál is inkább, mert min­den helysé-g tapasztalata azt iga­zolja, hogy a lakosságban meg­van az áldozatkészség, csak a tanácsi vezetőknek nem szabad sajnálniok a társadalmi munka megszervezésével járó fáradsá­got. Mielőtt sor kerül a döntésre, nem árt visszalapozni a múlt évi választási dokumentációba. Min­denütt nyilvántartásba vették a lakosság javaslatát, kérését, ame­lyek a választási gyűléseken, be­szélgetések során hangzottak el. Ezek nagy részét ugyan azóta megvalósították, de nem mindet, s_ a következő évi terv összeállí­tásánál ezeket sem szabad figyel­men kívül hagyni. A tanácsi ve­zetőknek állandóan gondolniuk kell arra is, hogy legközelebb hogyan állnak majd választóik elő, ha nem képviselik elég kö­vetkezetesen azok érdekeit. BODA FERENC Tolna megyei úttörők nyerték a gyűjtési párosversenyt A Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat tavaly párosver­senyt indított Tolna és Baranya iskoláinak úttörőcsapatai között. A cél szerint a versenyben éven­ként az győz, s jut jelentős juta­lomhoz, amelyik csapat a legtöbb papír-, rongy-, és vashulladékot gyv-jti egy-egy időszakban. Az öt ’vre szóló verseny első szakaszát nemrég értékelték, s az értékelés rérint az elmúlt tanévben a ■'nz jutalmat és a takarékossági ’ándorserleget megyénk úttörői érdemelték ki. i A győztes megye 23 505 úttörő­I je 69 140 kiló papírt, 88 249 kiló 1 rongy hulladékot, és 526 459 kiló vasat gyűjtött. Legjobb eredmé­nyeket a dombóvári József Atti­la úttörőcsapat tagjai értek el, s 3750 forint jutalmat kaptak. Má­sodik helyre a tamási Táncsics Mihály úttörőcsapat került, őket 1900 forinttal jutalmazták. A harmadik helyet a. faddi Béri Balogh Ádám nevét viselő úttö­rőcsapat tagjai szerezték meg, s 1050 forint értékű takarékköny­vet kaptak. Tárgyjutalomban ré­szesítették még a fácánkerti Pe­tőfi Sándor és a csibráki Táncsics í Mihály úttörőcsapatokat. .cinek a závodi határban. Az első zökkenő után az őszi napfény már tekintélyes táblán mele gítheti a földbe került magot.

Next

/
Thumbnails
Contents