Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1Ö34. szeptember 20. vidéki körútra indultak 4. frWodáMataiMv / 1 l-M' ­-ólO „ ö' , jRujKSIÜk (kpweg.&H'ty) h ...................... A lengyel néphadsereg kül-1 döttsége — amely Marian Spychalski marsall, nemzetvé­delmi miniszternek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével tartózkodik hazánkban — pénte­ken Vidéki körútra indult. Ka­szás Ferenc vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettesnek, és a tábornoki kar más tagjainak társaságában először az aszódi helyőrségnél tettek látogatást. A lengyel néphadsereg küldöt­tei ezután Egerbe mentek, ahol ugyancsak ünnepélyesen fogad­ták őket, majd a vendégek a vá­ros nevezetességeivel ismerked­tek. A küldöttség vidéki kőrútjá­nak következő állomása Miskolc volt. ahová szombatom délelőtt érkeztek meg. A lengyel katonai küldöttség délután kirándult Aggteleikre. Gosztola Péterné, született Ger- son Mária, élete értelmét e ter­mészetes óhaj maradéktalan ki­elégítésében látja. Könnyen tehe­ti, hiszen ő hatra megy munkába, és a stancoló gép mellett töltött játszi, minimális felelősséggel já­ró foglalatoskodás után már há­romra otthon is van. Frissen, für­gén mos, takarít, főz, hogy ra­gyogjon a lakás, és meleg étel várja a párját. Csodálkoznak, hogy üzemi igaz­gató felesége — segédmunkás egy fémtömegcikk-ipari ktsz-ben? Persze, mert ezirányú ismeretei­ket rosszmájú humoristák írásai­ból szerzik. Ezek előszeretettel úgy állítják be. mintha a magas beosztásba került dolgozók fele­ségei hirtelen puccos dámákká, nagyvilági előkelőségekké változ­nának át. Lehet, hogy ilyesmi is előfordul, de Gosztoláéknál más a helyzet. Ott minden maradt az eredetiben. Nem annyira az asz- szony fizetéséért ragaszkodik eh­hez Gosztola, hanem elvi szem­pontból. Gerson Mária révén tart­ja a kapcsolatot a munkásosztály sűrűjével. — Fiacskám — szólt most, — addig is felgyújthatnád a vil­lanyt. Az egészséges a szemnek... Várj csak — fogta meg felesége karját, aki engedelmesen tapoga­tózott a kapcsoló felé. — Nézd, a szünetben is bemutatnak valamit. Az Orion AT 605-ös ernyőjén a „Rövid szünet” felirat helyét valami gyárudvar derengő, homá­lyos képe foglalta el. A zene is el­hallgatott hirtelen. — Nagyon sötét — állapította meg Gosztola —, adj rá egy kis fényt, fiacskám... Ez kevés... Ez túl sok... Most jó lesz. Visszaülhetsz, fiacskám. Valóban, most elég jól látszott, hogy a háttérben lévő alacsony épületből néhány elmosódott em­beri alak hosszúkás ládákat cipel ki. — Itt most — mordult fel egy mérges, zsémbes hang — nagy­szabású üzemi lopás folyik, ké­rem. Meg van szervezve minden. Az éjjeliőr, az örtjög tudja, hol kódorog, ezek az elvetemült hu­ligánok pedig ezalatt átdobják a kerítésen, és teherautóra rak­ják a zsákmányt. Megáll az em­ber esze. Rendőr — sehol! Hal­latlan dolog ez, kérem... Annak az arcát, aki most a lámpa alatt áll, és a rakodást irányítja, an­nak a főpernahajdernak az arcát, remélem, felismerik az illetéke­sek. A többinek sajnos, nem tu­dom bemutatni a fejét... Tessék, már az exportgöngyölegeket is viszik... Nem is nézem tovább, felmegy a • vémypmásom... Elné­zést, ha nem fejeztem ki magam elég választékosán... E pillanatban szertefoszlott a gyárudvar a sürgölődő rablók­kal, a képernyőre ismét felkerült a „Rövid szünet” jelzés, és foly­tatódott az élénk ritmusú tánc­zene* Gosztola párducként ugrott a kapcsolóhoz. Felkattintotta. Neki­támaszkodott a falnak, szája szé­le remegett. Úgy zihált, mint a hegynek kapaszkodó gőzmozdony. — Láttad? — kérdezte halott- sápadtan. — Te is felismerted? Az asszony rémülten bólin­tott. — A Feri — suttogta maga elé Gosztola. — A Brabács Feri! A bizalmi emberem, a jobb kezem. A szállítási osztály vezetője. A fegyelmi bizottság tagja. Ö a bűn- szövetkezet feje. És a bemondó hangja!? Mintha már hallottam volna valahol! — Mit tegyünk? — tördelte kezét sírva Gosztoláné. — A vé­gén még téged is belekevernek. — Azonnal hívd fel az üzemet! — adta ki az utasítást a férj. — ...A portát... Nem, inkább a rend­őrséget... Várj... Előbb a televí­ziót... Hátha csak valami filmet forgattak... Én addig magamra kapok valamit... ■— Halló, igen, itt az ügyeletes — emelte a kagylót a füléhez a televízió központjában egy köp­cös emberke. Porcelánkék szeme hirtelen felcsillant. — Értem... A szünet alatt?..; Feltehetően még most is tart?... írom, kérem... Étkészletek Gyára?... Repcési út 63... ön a vállalat vezetője, Gosz­tola Péter... Felesleges, mi majd elintézzük... Sajnálom, most nem érek rá... Még be sem fejezte az utolsó mondatot, balkezével már tár­csázott is a másik városi készü­léken egy titkos számot. — Riadócsoport?... Jaksa elv­társat kérem... Szervusz, itt Dit- ró. Teherautós rablás az Étkész­letek Gyárában... Igen, igen, a Repcési úton..; Most is tart... öten-hatan lehetnek... Egy sza­kasz elég... Kösz... A kihallgatást holnap reggel én vezetem... Még benézek... Siessetek! Letette a kagylót, sóhajtva zsebrevágta a Fülest, amelynek keresztrejtvényeit az utolsó ki­vételével, a délutáni műsor kez­dete óta mind megfejtette. Bele­bújt a kabátjába, feltette a ka­lapját, és kezet nyújtott a szol­gálatos tisztviselőnek. A macska nem jön ki, és nem is becézett. Nem tudja, mi lehet? Az ügyeletes meglepetten ráz­ta meg a fejét. — Nem tesz semmit — legyin­tett a nyomozó. TUDOMÁNYOS BESZÉLGETÉS MUKI ÉS GAZDÁJA KÖZÖTT — Kutyus — veregette meg a simaszőrű, fekete tacskó lapoc­káját az öregúr —, vedd tudo­másul, hogy ez tarthatatlan álla­pot. Skandalum! Egyetlen bará­tom, bizalmasom vagy, és még­sem oszthatom meg veled gond­jaimat. Azon egyszerű okból, hogy műszaki ismereteid felhá­borítóan hézagosak. Ebbe nem vágyók hajlandó belenyugodni. Most megmelegítem a vacsorá­dat, és utána megtartjuk az első tanulóórát. Semmiféle ellenve­tést nem fogadok el. így lesz( Punktum; Felállt, kiment a konyhába, Muki kedvetlen tekintettel kísér­te, és borzasztó nagyot ásított. Az idegesség csalhatatlan jele ez a daxliknál. ö sem várt semmi jót a közeljövőből. Magyarán szól­va: utálta a tanulás mindenfaj­táját, a technikai kérdések pe­dig az átlagosnál is nagyobb el­lenszenvet váltottak ki belőle. Ez annál érthetetlenebb, mi­velhogy a lakás, amelyet már öt éve osztottak meg gazdájával, sokkal inkább kutatólaboratóri­umnak, ezermesterműhelynek il­lett volna be, mint egy nyugdíjas bérszámfejtő otthonának. A nagyszoba egyik falához mennyezetig érő, festetlen polc simult. Telis-teli idegen nyelvű műszaki könyvekkel, folyóiratok­kal, szakszótárakkal, lexikonok­kal. Ami a többi berendezési tár­gyakat illeti, azokról még a lai­kus szemlélő is könnyen megál­lapíthatja, hogy híradástechnikai kísérletezések céljaira szolgál­nak. Szignálgenerátor, magnetron, reflexiós klisztron, csővoltmérő, elektronoptikai készülék, és tu­catnyi más, ismeretlen rendelte­tésű műszer sorakozott a széles, pertinax lemezzel borított mun­kapadon, vagy lógott a falakoh. A legfigyelemreméltóbb azonban az a készülék Volt, amely vaslá­bazaton a könyvespolccal átelle­nes sarokban állott. Kalapácslak­kal bevont szereléklapján két nagyméreté katódsugárcső, renge­teg apró műszer, kapcsoló, tárcsa, indítógomb, különböző színű hu­zalok, árnyékolt vezetékek lián­szövevénye... EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkus% Lásxló m Rajzolta: Zórád Ernő — Hat betű — fordult vissza az ajtóból. — Becézett háziállat. (Folytatjuk) GERGELY. a palota kertjében látta viszont VICUSKAJAT ES A UJJARA HÚZTA A DÍSZES TOROK GYÚRÓT. MAJQ HA AffGHOYOK, HA A F£l£S£G£0 l£SZ£K ^ KIRÁLYOK, H£RC£G£K £o/orr fisz, y/ca H£m L£S/£l r$ AZ £H f£/£S£G£M/-ES NEHEZ SZÍVVEL INDULT .FELKERESNI TÖRÖK BÁLINTOT. MÁSNAP MAR GERGELY TÖRÖK BÁLINT OLDALÁN LEPETT BE A PALOTÁBA. I , KIRÁLYOK . ' labanyoma'h )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents