Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

> 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. szeptember 17. A munkaverseny értékelése xeg®€iigaox„ , „ msKÉ-OjO­T\ Több alkalommal hírt ad­tunk már arról, hogy Tolna megye üzemeiben a dolgozók eredményesen munkálkodnak a tervek valóra váltásán. Számos helyen élénk munkaverseny alakult ki. másutt pedig a bri­gádok és az egyéni versenyzők legfőbb gondja, hogy megszün­tessék a termelést akadályozó nehézségeket. A munkát minden esetben si­ker kíséri. Mégis keveset hal­lunk a termelés legjobbjairól, a versenyek élenjáróiról, mert velük alig törődünk. Kényel­mesebbnek tartják a gazdasági vezetők, ha félév és év végén készítenek értékelést a munka­verseny állásáról, mintsem ha­vonta. vagy dekádonként kér­nék számon a művezetőktől, a bizalmiaktól a csoportok ered­ményéről készített kimutatást. Úgy látszik, akiknek e kér­déssel kellene legfőképpen fog­lalkozni — például a szakszer­vezeti bizottságoknak —, any- nyira elfeledkeztek dolgukról, hogy most még azokat a kiváló munkásokat sem népszerűsítik, akik valóban nehéz munka ré­vén, vagy éppen újításuk ered­ményeképpen a termelés első vonalában a legjobb eredményi érték el. Sajnos, a megyében nincs olyan szerv, vagy intézmény ahol gyűjtenék az üzemekből érkező jelentéseket, ahol szá­mon tartanák, hogy kik az üze­mek. gyárak legjobb munkásai. Pedig nem egy esetben éppen az élenjárók módszereinek is­mertetése. vagy éppen csak személyük nyilvánosságra ho­zása lendítő erő volna a mun­kában. Nem egy alkalommal mondjuk, hogy az élenjárók példájának bemutatása igen fontos dolog. Sajnos azonban, keveset teszünk e dolog érde­kében, inkább az általánosság­hoz fordulunk, úgy beszélünk a munkásokról, a munkások leg­jobbjairól, mint az átlag­munkásról. pedig ők többet tesznek előrehaladásunk érde­kében, többet is érdemelnek erkölcsi megbecsülésben... És még az sem csökkenti ennek igényét, hogy néhány üzemben — elsősorban azonban a bonyhádi üzemekben, és a dombóvári fűtőházban — jó módszert honosítottak meg a munkaverseny legjobbjainak népszerűsítésére, az eredmények propagálására. A Budapesti Kapitányság má­sodik emeletének modernül be­rendezett sarokszobájában négy férfi ül. Kettő közülük szemmel láthatóan nagyon ideges. Egyi­kük a Televízió lebonyolítási osz­tályának vezetője, a másik ugyan­ott — üzemmérnök. Az íróasztal mögött helyet foglaló egyenruhás rendőrtiszt arcán feszült figye­lem tükröződik, de csöppet sem ideges. A társaság negyedik tag­ja elmélyülten szemléli az ab­lakfüggöny mintázatát. Se nem ideges, se nem kiváncsi. Látszó­lag! — Eleinte azt hittük, őrnagy elvtárs — folytatta tájékoztató­ját a tévé osztályvezetője —, hogy rossz tréfáról, gyerekes heccről van szó. Tévedtünk. A panaszt- tevők készségesen közölték ne­vüket, lakcímüket. Furcsa mó­don, mindnyájan egyetlen ház­tömbből valók. Ez a háztömb a rózsadombi Gyöngyharmat utca három épületét, a 37-es, a 39-es és a 41-es számú bérházakat fog­lalja magában. Másutt mindenütt szabályosan lett vége a filmnek. Néhány reklamálóval sikerült ma délelőtt személyesen is beszél­nünk. Fenntartják állításaikat. Meg kell jegyeznem, hogy a mi egyik munkatársunk is ott la­kik, a 41-es számú épület máso­dik emeletén. Az ő tapasztala­tai tökéletesen megegyeznek a többiekével. Ez a helyzet. A rendőrtiszt felállt íróasztala mögül. Néhányszor végigsétált vendégei előtt. Már készítik a dombóvári AKÖV-telep tervét Néhány héttel ezelőtt — a 11-es AKÖV szekszárdi telepének át­adásakor — hírt adtunk arról, hogy a Tolna megyei közúti köz­lekedésben a közeljövőben nagy fejlődés várható. A szekszárdi új telephez építettek egy irodaházat, ide még az idén beköltözhetnek a vállalat dolgozói. De megkezd­ték már a Dombóvárott négymil­liós költséggel épülő új forgalmi telep tervének készítését is. A tervek október hónapban készül­nek el. A kivitelezők a jövő év­ben vonulnak fel az építkezésre, és valószínű, még 1965-ben átad­ják a létesítményt. A dombóvári telep tervezési munkáival egyidőben készítik a tamási AKÖV-telep terveit is. Itt egymillió forintos költséggel épí­tenek majd közlekedési objektu­mot. EGRI CSILLAGOK 0 Feldolgozta: Márhusx László 0 Rajzolta: Zórád Ernő — Pontosan; mit várnak tőlünk ezzel az üggyel kapcsolatban? — fordult végül a panasz bejelentő­jéhez. Természetesen, hogy a le­hető leggyorsabban derítsék ki, voltaképpen mi történt tegnap este? Ki és milyen céllal zavarta meg a műsort, sugározta saját felvételét? Felesleges magyaráz­nom, micsoda erkölcsi, politikai, pedagógiai károk származhatnak abból, ha az ismeretlen egyén a jövőben, esetleg már szélesebb nézőközönség előtt, egyszerűen belevetít, belebeszél a hivatalos műsorba, vagy kénye-kedve sze­rint saját adásait sugározza he­lyette. A televíziót milliók nézik naponta. Az őrnagy figyelmesen hallgat­ja az érvelést. Egy barnára pá­rcolt faládikából cigarettát halá­szott elő, odaütögette a kezefejé- rhez. Rágyújtott. — Érdekes eset — mondotta tűnődőn. — Televíziós műsor le- radirozása, és maszek műsorral való helyettesítése még nem for­dult elő a praxisunkban. Mű­szakilag miként vihető ez keresz­tül? Erre a kérdésre a másik láto­gató, a Televízió mérnöke felelt. — Kérem — igazította meg arany keretes szemüvegét —, en­gem is nagyon meglepett. Beval­lom, ilyesmiről én sem hallot­tam, erre alkalmas híradástech­nikai berendezést nem ismerek. Elméletileg elképzelhető, hogy azonos frekvenciájú, de ellentétes potenciállal rendelkező sugárha­tásra neutralizálódik, eltűnik a katódsugárcsőben a központi mű­sor, és helyette más képanyag jelenik ^meg. Sőt, amint a tegnapi eset bizonyítja, ez már nem is csak elméletileg lehetséges. Túl­zottnak tartom azonban azt az aggályt, hogy a tettes nagyobb te­rületre is ki tudná terjeszteni működését. Ebben az esetben már olyan teljesítményekkel és be­rendezésekkel kellene operálnia, amik a rejtőzést lehetetlenné te­szik. — Ez némileg megnyugtató — jelezte felállással a beszélgetés befejezését az őrnagy. — A nyo­mozást természetesen haladékta­lanul megkezdjük. A fejlemé­nyekről értesítem majd az elv- társakat. A látogatók is felemelkedtek helyükről, búcsúzkodtak. — Egy pillanatra! — szólalt meg ekkor a köpcös emberke, aki mindezideig némán, szinte észre sem vehetően kuksolt az egyik bőrkarosszék mély ölében. Úgy olvadt fel benne, miként a kaméleon veszi fel a környezete színét, és válik láthatatlanná. Jel­legtelen, pufók arc, naív pillan­tásé, porcelénkék szemek. A két televíziós meglepetten nézett össze. Teljesen megfeled­keztek arról, hogy már kezdet­től itt ült, és a rendőrtiszt be is mutatta nekik. — Két kérdésem lenne. Amint az önök előadásából kiderült, a szemtanúk egybehangzó állítása szerint a műsoron kívüli adásban az a kövér férfi egy láthatatlan nővel enyelgett. Mire alapozták a nézők, hogy a férfin kívül egy­általán tartózkodott még valaki a szobában? És miből következ­tettek arra, hogy a láthatatlan partner nő? — Ez nagyon érdekes momen­tum — reagált élénken a mér­nök. — Különleges felvételi trükk lehetett. Látták a nőnek minden ruhadarabját, melyeket a test for­mái kitöltöttek. Tűsarkú cipőit, nyakláncát, még a fülbevalóit is látták, de az arcából, testéből — semmit. Ennek ellenére teljes il­lúziót keltőén mozgott, cigarettá­zott, ivott, csókolózott. — Beszélt is? — Ö nem, csak a férfi. — Mit mondott? — Becéző szavakat gügyögött. Aranybogár, csillagvirág, misi- mókus, imádlak, stb. A kis köpcös szorgalmasan jegyzett pepitafedelű, gyűrött no­teszébe. Most felnézett. — A második kérdésem: fel­ismerte valaki a kövér férfit a lakók közül? — Meglehetősen sötét volt a kép — tájékoztatta készségesen az osztályvezető. — És mind azt hitték, hogy valami új magyar filmből, vagy filmszalagra vett "zíndarabból vágtunk be vélet­lenül egy szokásos hálószoba-je­lenetet. De így is nagyon meg­oszlottak a vélemények. Volt, aki Kazalra esküdött, mások Szendrő Józsefet, vagy Tompa Pufit ismerték fel benne. Csak abban egyeztek meg, hogy az álián kis sebtapasz volt. — Ez a lényeg — bólogatott szaporán a civilruhás nyomozó. — Mert az illetőnek szerintem oly kevés köze lehet a színmű­vészethez, mint itt bármelyikünk­nek. Köszönöm felvilágosításai­kat. A látogatók eltávoztak. — Géza — szólalt meg az őr­nagy, miután becsukódott mö­göttük az ajtó —, úgy látom, ez az ügy felkeltette érdeklődése­det. Éppen neked való mazsola. Semmi nyom, semmi támpont, láthatatlan nő, miegymás. Nem volna kedved hozzá? Ä köpcös elmosolyodott és ki­csit megvonta a vállát. — Értem — váltott át hivata­los hangra az őrnagy. — Ditró főhadnagy elvtárs! A Fentes ügyet átadja Koleszáréknak. A Tele­víziótól érkezett bejelentés ki­vizsgálását egyidejűleg magára osztom. Haladéktalanul lásson hozzá. Huszonnégy órán belül jelentést kérek. Végeztem. — Ez így mindjárt másként hangzik — jegyezte meg elisme­rően a köpcös nyomozó, s úgy surrant ki a szobából, mintha ott sem lett volna. (Folytatjuk.) r EZ EGK C5/i LAG/VAK A /(ÉPE. VESZ) HÉJ.ff//, PA/(0 A PUHÁDBA ES AKKOR NEM / v EP A GOLKÓ Mi EGYIK TÖRÖK KÜLÖNÖS /ll A PíRGAM£t4T, TALALJ ÉS A '/Mm DIÁKTÓL KÉRTE A MEG FEJ­míM r£-sr- A PAm RAJZA pipr EGER KÁRÁT ÉS A TITKOS XsT ALAGUTAK AT MUTATTA K KINCSET ERŐ KABALA EZ MENJ, SZEREZZ NEKEM LÓKAT, EEG WEBT, ADDIG MEGSEJTEM A pergamen TITKÁT' MIKOR GERGELY1 MAGARA MA {RADT, KITÖRÖLTE A RAJZRÓL , AZ ALAGÚT JELZÉSEIT, ÉS MAS l HELYRE JEGYEZTE AZOKAT vALIGHOGY ELKÉSZÜLT, VISZ', i SZAJÖTT a török megtettem am/t kértél, beszélj M/ AZ A KABALA? A TOROK AH ITATTA' HALLGATTA A DIA KOT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents