Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-17 / 218. szám
1964. szeptember 17. TOLNA MEGYEI VEPÜJSÄG 5 A GAZDAG FALU Kadlicskó János levizsgáztatja az asszonyt 2. Megkérdeztem Törő Gyulától, a községi tanács elnökhelyettesétől, kik ma a leginkább elégedett, mondhatni boldog emberek Döb- röközön? így felelt: — A község 75 százaléka az. Túlzottnak találtam ezt a számot, de megindokolta véleményét : — A hagyományos jómód megmaradt a faluban, sőt növekedett, és most sokkal kevesebb a gond. Ami pedig a legfontosabb; a jövedelem közvetlenül az életet szolgálja, hiszen nem földet vesznek a pénzükön, hanem bútort, televíziót, mosógépet, motorkerékpárokat, könyveket. Meg kellene ismerni a boldogság másik felét, a vágyak, igények beteljesülését. így van-e valóban? A szavakkal persze nem jó játszani, és a boldogság nagy szó. Nem is csak azt keresem. Az emberekben így, úgy sem fogalmazódik meg. Számukra gond van, és öröm, elégedettség, jó érzés. jó kedv. Bár ki tudja? Móricz Zsigmond boldog embere azért volt boldog abban a régi világban, ifjúkorában, mert kapott munkát. A döbröközi embernek mostanában talán az a legnagyobb öröm, például, hogy a legszebb bútort sikerült megvásárolnia, úgy érzi, a legszebbet. Ritkán jön ilyen, vagy kevés, és elkapkodják, de neki sikerült. Aztán az a gyönyörű holmi a lányáé lesz, aki gimnáziumba jár, vagy éppen egyetemre. Nagyon sok lány és fiú tanul középiskolában, szakiskolán és egyetemeken a döbröközi ifjak közül. Termelőszövetkezeti ösztöndíjjal például nyolcán tanulnak. A boldogság, ellentéte a boldogtalanság. annak pedig van egy veszedelmes mélypontja, az életúnt- ság, teljes reménytelenség. Döb- röközön 1940 és 1950 között nyolc öngyilkosság történt. A szerencséden emberek egyike fiatal volt, a többi középkorú. Most? A termelőszövetkezet megalakulása óta eltelt öt évben egyetlen öngyilkost temettek, egy öregembert, aki nem tudta elviselni a gyomorrák szörnyű fájdalmait. Tehát csak eg,y beteg öregember, más senki. Pedig az a 25 százalék, aki a tanácselnökhelyettes statisztikája szerint kimarad az elégedettek, boldogok tömegéből, szinte kizárólag öreg. Főként parasztok. „Idős, elaggott emberek-, akiknek nincs közvetlen támaszuk. hozzátartozójuk, sem eltartási szerződésük.” Az államtól természetesen kapják az öregségi járadékot, és a szövetkezet is segíti őket a szociális alapból. Sok emberrel beszélgettem a határban, meg a majorokban, azt kutatva, valóban elégedettek-e, és hogy mi ad nekik legtöbb örömet. Egy kicsi, sovány öregember, Szabó János bácsi, aki nappali őr a tsz-iroda udvarában, görcsösen megszorította a kezemet, és izgatottan mondta: — Ilyen, mint Döbrököz, nincs több. Nincs! Két hintót, szolgálati fogatot tart a tsz. mert eggyel nem lehet naponta bejárni a nagy határt. Lemérték egyszer a járási pártbizottság gépkocsijával, hogy 70 kilométert kell menni, ha mindenhova eljutnak. Az egyik hintó kocsisa Juhász Gyula, idős ember. Néhány percig négyszemközt beszélgettünk. Elmondta, hogy iá évig a hercegi uradalomban ko- csiskodott, vitte Eszterházy Pált, József főherceget, aki itt szokott vadászni a gyulaji erdőben, azután vitte Brandt Vilmos méltó- ságos urat és Sztranyovszky Sándor kegyelmes urat. Semmit nem mond róluk. Csak. hogy vitte őket. Most a tsz-elnök és a főagronó- mus ül a kocsiján. Láttam rajta, a szemén, hogy örül, ha gyufát kémek tőle. Mert nem azt mondják neki, hogy Gyula te. most ide állsz, vagy oda mész, hanem: Gyula bácsi, legyen szíves. Két asszony, a krumpliföldön nyüzsgők közül, özvegy Vidus Já- nosné és Ropoli Jánosné. testvérek. Állatgondozó mindegyik, hízó marhákat gondoznak, de napközben a határba is kimennek mindig. Tehát megkezdik hajnal] négykor és este hagyják aboa. Nem akarok hinni a fülemnek. Hogyan bírják? És miért kell ez? Nem erről volt szó a tsz-szerve- zéskor. hanem arról, hogy köny- nyebb lesz. Persze senki nem hajtja őket. Vidusné azzal kezdi, hogy egy napot sem hiányzott a munkából soha. mióta megvan a tsz. Dicsekszik. Tavaly 80 ezer forintot kerestek hárman. Ropoliné- vel és annak vejével. aki kocsis. Együtt élnek. Uj házat építettek, három szobásat, bele került 200 ezer forintba. Két szobában már új a bútor is. Ropoliné veje először elment a vasútra, de otthagyta. mert „ott nincs gyeplő” A főagronómus úgy jellemzi ezt a fiatalembert, hogy egy igazi, pirospozsgás, príma gyerek, aki elmegy társaságba is. De mit csinál a két idősödő asszony, jut-e nekik a munkán kívül még valami? Télen kötnek, fonnak. Szórakozás? özvegy Vidusné szereti a rádiót, főleg a zenét, 6' amikor jó zene szól ő „fütyül, danol. még rikkant is”. Ropol né. ha nincs más dolga, vasárnap kimegy a mezőre és megnézi, hogyan nő a vetés. De most vesznek televíziót, a zárszámadás után. Az hazaviszi nekik a szórakozást. Jaj. de a legfontosabbat majdnem elfelejtik, az unokát, a kisgyereket, mert már van egy unoka, jaj. a drága kicsi gyerek! Krumpliszsákon ül két fiatal lány. a mérleg mellett, egy dűlőúti elágazásnál, ahol szétosztják a közöst és a járandóságot. Nagyok a burgonyák, nagyok a zsákok. én is odaférek az egyik lány mellé. Gödön Gizella a neve. — Korán férjhez mennek a döbröközi lányok? — kérdezem tőle. — Ki. hogy. Sokan elég korán. — Maga hány éves? — Tizennyolc. — A kelengyéje megvan már? — Meg. Két szobabútort vet-! tünk a tsz óta. és betataroztuk a házat. — Szóval csak a vőlegény hiányzik... Mosolyog. Az apja éjjeliőr, édesanyja otthon dolgozik. De már két szobabútort vettek a tsz óta. Traktorosokkal beszélgetünk, ök negyven-ötvenezer forintot keresnek évente. Dávid János négy év óta dolgozik a szövetkezetben, j azóta házat épített, vett bele kombinált bútort és televíziót. Vaskerítést csináltatott, tizenkétezer forintért. Legkedvesebb szórakozása a tv-inézés, meg a presz- ] szó. A múlt vasárnap is hazament a munkából, délután négykor, megmosdott, aztán elsétált a feleségével a presszóba. Motor- kerékpárt akar. és sokat kirándulni menni. Már belekóstolt az országjárásba azzal, hogy a tsz elvitte őket a Balatonhoz. (Évek óta az egész tagság kirándul, autóbusszal, a tsz költségén). — Maga boldog ember? — Most már ott tartunk. Töb- ' bet elértem, mint amire számítottam legénykoromban. A nősülés előtt az volt a vágyam, hogy vehessek egy telket és építsek rá! Az állami gazdaságban megkeres- , tem a telek árát, a tsz-ben meg , a többit. öten vagyunk test- vérek, apa nélkül nőttünk fel. , mert a háborúban maradt az apám. Három testvér traktoros, egy állatgondozó, az ötödik pedij férjhezment Dunaújvárosba. Hármunknak már van háza. a legkisebb fiú meg gyűjti rá a pénzt. | Kadlicskó János traktoros gépkocsit akar venni. De levizsgáztatja az asszonyt is. azt mondja, mert ő egy-két pohár sört megkíván utazgatás közben, anélkül nem utazik. Majd vezeti a kocsit az asszony. Ezt ő eltervezte, s nem is lesz másképp. Schlégli Vilmos állatgondozó nagyobbik fia meghalt, szerencsétlenség érte munka közben. A termelőszövetkezet temette el. Saját halottjának tekinti, akit „szolgálat közben” ért baj. Még a misét is fizeti. Schlégli Vilmos özvegyen maradt menyének havonta 300 forintot ad a termelő- szövetkezet és megveszi az évi kenyerét, fáját. A két kisgyermeket beadják majd a napközibe. mihelyt bővül. Az öreg állatgondozó minden héten kap egy szabadnapot. A szomszédja traktoros, van televíziója. átmegy hozzá. Virágok között megy. mert az asszony teleültette az udvart virágokkal. Azelőtt üres volt. és Schlégli Vilmos „térdig járt a sárban, amíg azt a rohadt kocsit meg tudta fordítani”. Mió'a a tsz-ben dolgozik, építettek a házhoz egy szobát és a „pitvarból” üveg- veranda lett. „A tanácsháznál lehet látni ilyen nagy verandát”. De rakosgatják a pénzt is. A kisebbik fiú katona, őt meg kell házasítani, az öregmamát meg majd el kell temetni egyszer, szegényt. Szabó József Országos tervpályázat az állattenyésztési munkák gépesítésére A Földművelésügyi Minisztérium gépállomási és gépesítési fő- igazgatósága három, az állattartási munkafolyamatok gépesítésével kapcsolatos témára, országos, titkos tervpályázatot hirdetett. Az első témára pályázóknak a 300 és annál több férőhelyes tehenészeti telep technológiai munka- folyamatainak komplex gépesítését kell megoldaniuk. A második téma a 150, 300 és 450 kocalétszámú sertéstelep technológiai munkafolyamatainak komplex gépesítését, a harmadik pedig egyes sertés- és szarvasmarhatartási munkafolyamatok gépesítésének megoldását írja elő. Az első téma 1., 2. és 3. díja 15 000, 10 000 illetve 5000 forint, a második témáé 10 000, 6000 illetve 4000 forint, a harmadiké 6000, 4000 illetve 3000 forint. A pályázaton bárki, vagy bármely szakmai csoport több pályatervvel is részt vehet, de minden egyes pályaterv-változatot önálló pályázatként kell benyújtani. A pályázati kiírást és a tervezési programot az érdeklődők a Földművelésügyi Minisztériumé gépállomási és gépesítési főigaz-? gatóságán 30 forintért vásárolhat-j ják meg. Ezt az összeget a pályá-J zat benyújtásakor visszafizetik. 3 v<» Fehér fürtök az orgoaabokroM Ismét virágzik a fehér orgona Szekszárdon, a Kölcsey utca 21. szám alatt, özvegy Nádassy Gé- záné udvarán. Az idős asszony a napokban meglepődve látta, hogy a majdnem kopasz orgonabokor több virágfürtöt hoz. Jelenleg a bokron mintegy hét. jól kifejlett fehér orgonafürt látható. Az illata olyan, mint májusban. Szeptember közepén igen ritka jelenség a másodszori orgonavirágzás. Ha igaz, amit a régi öregek mondanak: a másodvirágzás hosszú és szép őszt jelent. akkor az orgonavirágzásból ítélve az idén ismét szén és hosszú őszre számíthatunk. Számíthatunk. de azért nem árt felkészülni a korai télre sem, mert ugye, ki tudja*?.~ lllésháxy gróffal, Malomsxegi báróval Kölesden A címben szereplő Illésházy gróf és Maloniszegi báró nem valóságos személyek. Az Állami Déryné Színház művészei formálják meg őket Huszka Jenő operettjében: a Lili bárónőben. Az előadással a közelmúltban Kölesden szerepelt a Déryné Színház társulata. Képünkön a darab közkedvelt párosa látható Kamilly Judit Jászai-díjas és Horváth Ottó megformálásában. A Lili bárónő előadása az 'operett műfajtól való búcsúzást is jeleníi a Déryné Színház számára. Az új évadban operettelőadások nem szerepelnek a színház műsorán, zenés vígjátékok helyettesítik ezeket a bemutatókat a programban. Képünkön a címszereplő és a bonvi- ván látható, alakítói: Cseh Viktória és Hargitay Károly. Tetszik a játék, a közönség tapssal jutalmazza a kölesdi előadás résztvevőit.
