Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

1SG4. szeptember It, TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Emberek az őszben Az árpát elvetették — Az idős tagok helytállnak - Szeptemberi helyzetkép Dunaszentgyörgyön Egy héttel ezelőtt a döbröközi Zöld Mező Tsz agronómusának nyilatkozatát közöltük, annak a sorozatnak a bevezetőjeként, amelyben az őszi mezőgazdasági munkák idején hétről hétre megszólaltatunk egy-egy tsz-vezetöt arról, hogy miként szervezik a vetést, betakarítást. E héten a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz elnökhelyettesének és üzemgazdászának közös nyilatkozatá­ból az ottani módszerekkel ismerkedhetnek meg a termelőszövet­kezetek tagjai és vezetői E héten, hétfőn este a párt- szervezet és a tsz vezetősége együttes ülést tartott. Ott egye­bek között az őszt mezőgazdasági munkák sikeres lebonyolítása ér­dekében olyan határozat született, hogy fel kell osztani a munka­területéket és ki kell jelölni a felelősöket. Ebben az esetben ar­ról van szó. hogy a szervezetlen­ség elkerülése érdekében egv adott területen egy ember kezébe fusson össze minden szál az az ember intézkedjék, a többi re­szortfelelősök meghallgatásával és azoknak a tájékoztatása alapján. Így például Sebők József agro- nómus a szállítási munkák le­bonyolítását tartja kézben, s tel- ies felelősséggel, úgy egyezteti az ezzel kapcsolatos tennivalókat, hogy ne legyen fennakadás a szántás a vetés, elsősorban a ter- ínénybetakarítás ütemsze.ni le­bonyolításában. Termelőszövetke­zetünk párttitkára brigádvezető is, a vetéssel törődik elsősorban és mindazzal, ami ide tartozik. Csá- vázás. magágykészítés, vetőmag­mennyiség. határidők betartása, stb. Mindezt a munkát a főagro- nómus fogja össze. — Jelenleg termelőszövetkeze­tünkben a helyzet a következő. Ma tehát kedden délben az őszi árpa vetését befejeztük. Három­száz holdon került a földbe a mag. Elővetemény szempontjából a napraforgó jelentett csupán gon­dot. 76 hold napraforgó után ke­rül őszj árpa. Hogy nem volt fennakadás, azt elsősorban Pál Ferenc kombájn vezetőnek köszön­hetjük. aki a napraforgó aratását és cséplését végezte. Kora reggel­től késő estig dolgozott. O na­gyon szép eredményt ért el a ga­bonabetakarítás ideje alatt is, s nz elisijierés akkor sem maradt el. most sem fog elmaradná. So­kat jelentett a napraforgó betaka­rításával kapcsolatban a szállí­tási erő maximális kihasználása. Bese Ferenc végezte a napraforgó mag hazaszállítását, két pótkocsi­val. Az egyiket mindig a táblán hagyta, s mire az megtelt, meg­tette a fordulót. Kimondottan jól dolgozott. Győzte a termés haza- szállítását. — A termelőszövetkezetben ezekben a hetekben rengeteg a tennivaló. Arra törekszünk, hogv lehetőleg megfelelő sorrendet tart­sunk. Az erőket, a lehetőséget számba véve. a szakvezetés ja­vaslatára egy-egy munkát nem kezdünk meg minden területen, hanem csak ott. és csak azt, amit ütemesen végezhetünk. A bur­gonya szedését jelenleg két bri­gád végzi. A tagok reggeltől késő estig dolgoznak, hétfőn ebben a brigádban a családtagokkal együtt körülbelül 200-an serénykedtek a burgonyaföldön. Ezzel egyidejű­leg megkezdtük a fűszerpaprika szedését is. De ezt már más bri­gádok tagjai csinálják. Itt sincs probléma a munkanapok kihaszr Hálásával s úgy látszik már az első szedésből meglesz a beter­vezett 180 ezer forint. — Különben éppen a mai na­pon munkához látott a Bölcskei Gépállomás egyik szervestrágya- szóró brigádja. Törjük a kukori­cát is, de a cukorrépával még vá­runk. Mi azt tapasztaljuk, hogy amikor a premizált kiosztott te­rületek munkálatairól, most ép­pen a betakarításról van szó, ak­kor nincs különösebb gond, nem kell az embereket bíztatni, men­nek anélkül is, sőt arra kell in­kább ügyelni, hogy ne kezdjék mindenütt egyszerre az adott te­rületen a burgonyaszedést, vagy a fűszerpaprika-szüretet. Ezzel szemben még mindig gondot okoz azon a területen megszervezni a munkát, ahol a premizálásnak nincs kialakult rendszere, mód­szere. Például a paradicsom be­takarítása idején körülbelül 20— 30 ezer forintot veszített a gaz­daság a késés miatt, és már most gondolunk arra, hogy jövőre egyes munkaterületeken, a premizálást tökéletesíteni, még vonzóbbá kell tenni. Ilyen szempontból is tanul­ságos ez az időszak. A szállító- járművekkel dolgozó tsz-tagok premizálását az eredeti terv sze­rint végezzük, de még így is ború­látók vagyunk, attól tartunk, a közeljövőben a nagy tömegű ter­mény miatt a szállítás akadozni fog. Ezt „elősegíti” olyan körül­mény is, hogy ezekben a napok­ban két 15 vagonos górét építünk saját építőbrigádunkkal és a hozzávaló faanyagot nekünk kell a Tamási Erdőgazdaságból Duna- szentgyörgyre szállítani. Ez per­sze természetes, de a szállítóka­pacitás szempontjából, egyéb te­rületeken hátrányos helyzetbe hozhatja a gazdaságot. Csak záró­jelben említenénk meg, hogy a kukoricagórék elkészítésével nem tudjuk hogyan leszünk, mert na­gyon nehéz beszerezni a hozzá­való vasanyagot. — Nálunk a termelőszövetke­zetben nehezítő körülmény az a tény, hogy a tagok 54 százaléka 60 évnél idősebb. Ennek ellenére ezek az idős emberek nagyszerű­en helytállnak. Sok nevet említ­hetnénk. Böcz András például 69 éves, de rá mindenben lehet szá­mítani. Az öreghegyen 38 napig permetezett, van ezenkívül vállalt területe. A legszorgalmasabb ta­gok közé tartozik. Kaszás Lajos, Horváth Sándor és még sokan, kimondottan erősségei a gazda­ságnak. Ezeknek az idős emberek­nek a vállán nyugszik nálunk a közős munka. Amit nem bírnak erővel, azt pontossággal, kitartás­sal és szívóssággal pótolják. Erre gondolunk elsősorban, amikor ál­lítjuk, hogy október 25-ig terme­lőszövetkezetünk a búzavetést be­fejezi. — A fiatalokról annyit, hogy nálunk nagyon kevés dolgozik. E'e ez nemcsak Dunaszentgyörgy- re jellemző. — fejezte be nyilat­kozatát a dunaszentgyörgyi Ezüst­kalász Tsz elnökhelyettese és üzemgazdásza. Gabonavita Hz őszi munkák gerince a vetés Az alábbiakban Haász Ferenc, a gerjeni Rákóczi Termelőszövet­kezet főagronómusának nyilatko­zatát közöljük a gabonatermesz­téssel kapcsolatban: — Fiatal ember vagyok, mind­össze négyéves gyakorlatom van. Ebből három évet a gerjeni Rá­kóczi Termelőszövetkezetben töl­töttem, és úgy vélem, ez idő alatt megismertem a helyi viszonyokat. Nekem ez a fő elvem: az őszi munkák gerince a vetés. Mindent ennek kel) alárendelni, mert a vetéssel lehet nagyon elrontani, de megalapozni is a jövő évi gabonatermést. Nagyon fontosnak tartom a megfelelő előveteményt, hogy ne kerüljön mindenütt kalászos kalászos után, mi kukorica után is sokat fogunk vetni. Természe­tesen erre mór a tavasszal is gondoltunk, és korán érő fajtát vetettünk, ami időben kerül le és így nem késünk meg a talaj- munkákkal. Őszi gabonavetésünk az idei évben így alakul: Gabonavetési tervünk 596 hold. Ebből kalászos kerül kalászos után a terület 12 százalékán. Kukorica után vetünk az összterület 22 százalékán. Ipari növények után kerül a legtöbb gabona, az összterület majdnem fele. A többit burgonya és pil­langósok után vetjük. Úgy tervezem, hogy szeptem­ber végére elkészülünk a kukori­ca törésével, de a szárvágással is. A terület családokra van ki­osztva, és úgy szervezzük meg a törést, hogy egy-egy táblában kezdjük csak meg — kampány­szerűen —, hogy a felszabadult területen azonnal meg lehessen kezdeni a talajmunkát. A termelőszövetkezetnek nyolö erőgépe van, abból jelenleg négy üzemel két műszakban. A vető­ágy előkészítésére nagyon kényes vagyok. Megjegyzem azt is, hogy kik a farosok a vetőgépnél. Ha gyenge munkát végeznek, az ki­derül hamarosan; ha kikel a mag. Most felszabadult egy bur­gonyaterület, azon is megkezdjük a talajmunkát néhány nap múlva. A termelőszövetkezet vezetősé­ge különösen az őszi munkák szervezésében nagyon egyetértj Közösen megbeszéljük a tenni­valókat, de a gyakorlati megva­lósításba nem engedek beleszó­lást Ilyenkor nekem ez a köz­ponti feladatom. Ügy igye­kezem megszervezni a munkát, hogy a betakarítás elősegítse a vetés sikerét. Szoros kapcsolat­ban vagyok a gépesítési brigád­vezetővel, és közösen beszéljük meg, melyik gép, hol és mit dol­gozzon. Ha a kukorica lekerül és szorít a munka, több két mű­szakot szervezünk. Erre nekünk az a módszerünk, hogy egyik nap a brigádvezető, a másik nap én ülök gépre, és dolgozom együtt az emberekkel éjjel a határban, így az ellenőrzés is könnyebb és a traktorosok is szívesen fogad­ták ezt a módszert. Nagyobb az ambíció, jobb a hangulat. Szerintem a vetés sikere nem a határidőn múlik. Úgy értem ezt, hogy tavaly kicsit elsiettük a dolgot. Versenyeztünk, hogy melyik tsz lesz az első a vetés befejezésében. Úgy vélekedem, hogy inkább vessünk el október 18-ára — és nem előbb —, de akkor gondosan előkészített ta­lajba kerüljön a mag. Ha meg­felelő az elővetemény, csak a terület kis hányadán kell kalá­szost vetni kalászos után, és még­sem késünk meg a munkával. ELISMERÉS Vadászok és nemvadászok egyaránt szeretik az erdő kis és nagy vadjait. Időnként azonban bosszúságot okoznak: károkat tesz­nek a mezőgazdasági területekben. Kovács Károly, a Tamási Er­dőgazdaság kerületvezető erdésze említette, hogy az erdők mellett volt olyan terület, amelyen a szarvasok és vaddisznók a termény nagyobb hányadát elpusztították. A károk megelőzésére kerítése­ket építenek a gyulaji vadrezervátum területén. Főként másra nem használható faanyagból 3 kilométer hosszúságban húznak erős kerítést a mezőgazdasági művelés alatt álló területek körül. Nem vártunk a párttitkártól csodákat. Azt vártuk tőle, segítse a gazdaságvezetés munkáját, szervezze a dolgozók politikai képzését. Munkát vártunk tőle is, a pártvezetőségtöl is, és nem csalódtunk bennük — mondotta Gál Ferenc, a 11-es AKÖV bonyhádi telepének műszaki cso­portvezetője. Az üzemekben, hivatalokban, termelőszövet­kezetekben, általában minden munkahelyen van­nak olyan emberek, akik meg tudják nyerni és meg tudják tartani is a közösség bizalmát. Se­bestyén Ferencről, az AKÖV bonyhádi telepé­nek párttitkáráról is így vélekednek munkatár­sai. Hat év óta párttitkár. A telep dolgozói, a párttagok és párton kívüliek egyaránt elismerik, bíznak benne. Az elismerést, a munkában való helytállásáért, a bizalmat és megbecsülést egye­nességéért, emberségéért kapja. Becsülik benne, az olyan embert, aki jóban-rosszban együtt van velük. Néhány évvel ezelőtt — közvetlenül párt­titkárrá választása után — hosszabban beszél­gettünk. Akkor mintha egy kicsit félt volna a tisztességgel járó felelősségtől. Most már nincs ilyen problémája. Azok, akik rá szavaztak és párttitkámak választották, segítik munkáját. A pártszervezet évről évre fejlődött, a párt­tagok igényelték a tanulási. Amíg oktatótermük nem volt. egy-egy járaton kívüli autóbuszban tar­tották a politikai oktatásokat, de akkor is össze­jöttek. Most már nincs helyiséggondjuk és a szervezeti élet, a rendezvények megtartása ren­des mederbe terelődött. Havonta tartanak párt- vezetőségi ülést és taggyűlést. A taggyűlések tar­talmasak. Rendszerint olyan dolgokkal foglalkoz­nak, amelyek érdeklik a dolgozókat. Tartottak előadást a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Foglalkoztak a tag- és tagjelölt-fel­vétellel, a KISZ vezetőségválasztással, a vállalati munkával és a szakszervezet által kezdeménye­zett szocialista brigádmozgalommal. A szakszervezeti titkár, Dékány István, a szocialista brigádmozgalom eredményeiről tájé­koztatta a párttagságot. A benevezet öt brigád közül három elnyerte a szocialista brigád címet. Megbeszélték a téli oktatást. Az idén 20 dolgozó vesz részt politikai oktatáson. Azokat, akik a gimnáziumot, vagy az általános iskolát végzik, mentesítették a politikai oktatás alól. Tavaly há­rom gépkocsivezető érettségizett. Az idén is van néhány gimnáziumba járó dolgozó. A dolgozók között nagy az összetartás, jó az összhang, bármiről legyen szó. Az összetartás ki­fejezésre jut a társadalmi munkavégzésben is. A községi tanácsnál 620 munkaórát tartanak nyil­ván, amit az AKÖV-dolgozók végeztek az autó­busz-állomás áttelepítésénél. A telep vezetője, Amma Ferenc azt az egész­séges szellemet képviseli, amit a pártszervezet titkára, őszinte, elvtársi viszonyban állnak egy­mással a telep vezetője, és a párttitkár. Nincs közöttük presztízskérdés, együtt, egy célért dol­goznak. A telepvezető elismeréssel beszél a párt- szervezet munkájáról: — Telepünket a jobbak között emlegetik, ezt sokban köszönhetjük a pártszervezetnek — mondja. A gépkocsivezető-szakmában elég gyakran cserélődnek az emberek. A bonyhádi AKÖV-nél azonban ritkán fordul elő, hogy valaki is meg­válna munkahelyétől. A MÁV AU T-részlegnél 1957 óta úgyszólván alig cserélődött gépkocsive­zető, s igy kialakulhatott a szilárd törzsgárda. A gépkocsivezetők közül többen elnyerték az ezüst­fokozatot, a bronzfokozat pedig úgyszólván min­den gépkocsivezetőnek megvan. 1957-ig Bonyhá- don nagy volt a munkásvándorlás, azóta telje­sen megszűnt. A fiatalok jólérzik magukat a kollektívában. Az idősebb szakmunkások nem félnek a fiatalok­tól, szívesen tanítják őket, s adják át tudásukat, tapasztalatukat. Azt vallják: maguknak nevelik a fiatalokat, s számukra sem mindegy, milyenek lesznek a jövő szakmunkásai. A pártszervezet titkára semmiből nem von­ja ki magát. Mint csoportvezető szerelő. tanítja a fiatalokat. Amellett, hogy sokat dolgozik, ma­ga is tanul, és ami egyik legnagyobb érdeme, megfelel a bizalomnak. Kell-e nagyobb elisme­rés, mint az őszinte bizalom? P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents