Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-14 / 190. szám

1984. augusztus 14. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Iparosodó, városiasodó Dombóvár MEGJEGYZÉS egy műszaki átadáshoz A megye délnyugati csücskében fek­vő Dombóvárnak évek óta egyik legnagyobb problémája, hogy ke­vés a munkaalkalom. Nem általá­ban kevés, hiszen ott a vasút, amelynek üzemei több ezer dolgo­zót foglalkoztatnak, aztán a tégla­gyárak, az építőipar, a cementáru- üzem, a ktsz-ek, a mezőgazdaság. A férfiak el is' tudnak helyezkedni, azonban több száz asszony és leány hiába keres munkalehető­séget. Ezért fáradozik a járási párt- bizottság, a községi és a járási ta­nács azon, hogy ipari üzemet, he­lyesebben üzemeket kapjon Dom­bóvár. Milyenek a kilátások e té­ren, ez iránt érdeklődtünk Vasz- kó Szilveszter elvtársnál, a já­rási tanács vb. elnökhelyettesé­nél. Vaszkó elvtárs egy dossziécso­magot vesz elő. — Ez a legfelső, a legjelentő­sebb — mondja. — Éppen tegnap tartottuk meg a helyszíni bejá­rást és már végleges a döntés, a beruházás helye a tüskei erdő melletti hetven holdas terület. Ide kerül az ÁFOR-elosztó bázistele­pe. Kétszázmillió forintos beruhá­zással létesítik a bázistelepet, ahonnét — mintegy hetven kilo­méteres körzetben — ellátják az összes fogyasztókat benzinnel, gázolajjal, kenőolajokkal, gépzsír­ral stb. A különféle kőolajtermé­kek a százhalombattai finomító­ból csővezetéken érkeznek ide — a csővezeték építését is rövide­sen megkezdik — innét pedig tar­tályautókkal, vasúti tartálykocsik­kal szállítják a felhasználás he­lyére. Jelenleg a kivitelezési ter­vek készülnek, a jövő évben meg­indul az építkezés, szerelés és a tervek szerint 1967-ben már rész­leges üzemelésre kerül sor. A be­ruházáshoz tartozik 24, vagy 30 lakás építése is. Az első ütemben nem szerepel, de később sor kerül egy propán-butángáz töltő üzem építésére is, ez majd lehetővé teszi a Tolna, Baranya, Somogy és részben Zala megyei fogyasz­tók jobb ellátását. — Mennyiben enyhíti majd az új elosztótelep a foglalkoztatási problémákat? — Mint a programtervből ki­tűnik, az üzem mintegy három­százötven főt foglalkoztat, tehát sok új munkalehetőséget biztosít a dombóváriaknak. A másik, most induló be- ____________ruházás — fo­rintösszegben — messze elmarad az előbbitől, de ha azt nézzük, mennyiben jelent elhelyezkedési lehetőséget, csaknem egyenérté­kű azzal. Egy kesztyűüzemről van szó, amelynek építése még az idén megkezdődik, és jövő év má­jus elsejére már üzembe kell he­lyezni. A Tanácsi Építőipari Vál­lalat kapott megbízást a kivite­lezésre. A vállalat munkaerő­problémáin úgy akarnak segíteni a dombóváriak, hogy — főképp a tanács házi-brigádjaiból — ki­lencven szak- és segédmunkást adnak, át a vállalatnak. A Pécsi Kesztyűgyár részlegeként működik majd a kenyérgyár szom­szédságában építendő üzem és mintegy háromszáz főt foglalkoz­fl kukoricaszérüket készük elő a megye állami gazdaságaiban Tolna megye állami gazdasá­gai már túl vannak a kalászosok és a borsó cséplésén, s most tel­jes erővel az istálló- és műtrá­gyaszórást, s a talajmunkákat végzik. Javában folyik már a silózás is: a megye 11 állami gaz­dasága csaknem tízezer vagonra tervezettből eddig 3200 vagon ta­karmányt silózott be télire. A gerjeni és a Kanacsi Állami Gazdaság már több mint a felét elvégezte a silózásnak. De eze­ket a gazdaságokat is rövidesen túlszárnyalja a silózást későbben megkezdett Fomádi Állami Gaz­daság. A megye gazdaságaiban közben már a kukorica betakarítására készítik elő a gépeket, az adap­tereket, s megkezdték a gépesí­tett kukoricaszérük kialakítását is. Ezeken szárítják meg a be­szállított kukoricaszemet, s azok­ról továbbítják a magtárakba. Közbevetjük: — Hol, mikor, és kinek mond­ta? Csend. Erre már nincs válasz. Valaki indítványozza, jó lesz do­loghoz látni. Tizenegy óra felé jár az idő, s másolt, főleg a nagyhan­gú, úgy véli.- délig most már nem érdemes kaszálni. Fogyasszák el inkább az ebédet, és utána csi­nálják. Ezen jó ideig tanakodnak, végül is az aratók maradnak, és csak a fiatalok indulnak haza, azok, akiknek sportorvosi vizsgá­latra kell menni. Mögöttünk a szekérnek támaszkodó, magas fia­talember mintegy összefoglalandó a vitát, higgadtan megszólal: — A vezetők veszekszenek, a tagok kínlódnak. Ez a hiba — s megmondja a nevét. Vaszari Jó­zsefnek hívják, rakodómunkás. A fiatalokkal együtt szekere- zünk a községbe. Kardos József KISZ-titkár arról panaszkodik, hogy nem becsülik az ifjúságot. Egyik vasárnap társadalmi mun­kában a búzakévéket hordták össze. Ifjú Hollósi János brigád­vezető a társadalmi munkát ne­mes egyszerűséggel úgy méltá­nyolta, hogy közölte: köpést ér a munkátok. — Elveszik a kedvünket — mondja kedvetlenül a KISZ-tit­kár. A faluig hosszú az út. Jó alka­lom a töprengésre, az elmélke­désre. Mit tegyünk? Sok minden­re számítottunk, de arra nem. hogy Miszlá lőporos hordó, és r'sak a szikra hiányzik, hogy rob­banjon. Feneketlen, értelmetlen, vak gyűlölködés. A hegygerinc­ről belátunk a völgyben pihenő falucska házsorai közé. Tataroz­zák az iskolát, egy Volga áll a szövetkezeti ház udvarán, a föl­deken emberek dolgoznak, távo­labb felnyergelt szürke lován a brigádvezető kocog hazafelé. Fur­csa látvány mert saru van a lá­bán és kék'kötény van előtte, így ül a nyeregben... Szóval az látszik legnagyobb bajnak, hogy a vezetők nem fér­nek össze, s ebben az áldatlan harcban néhány szemfüles ember máris sütögeti a maga pecsenyé­jét. Egyébként világos, ahol harc van, ott a két küzdő fél igyekszik magának embereket nyerni. Erre igen jó eszköz a pincekulcs. Ké­sőbb ugyanis megtudtuk, hogy a tsz borát, mint illett volna, nem osztották ki, hanem az elnök, az elnökhelyettes esetenként, és ,,ér­dem” szerint utalványozza az itó- kát. Amikor a faluba érkeztünk, elhatároztuk, felkeressük az agro- nómust, elmondjuk neki mindazt, amit az erdei tisztáson hallot­tunk. — Ilyen sora nem volt a pa­rasztnak soha. csak kedvet adná­nak. és ne civakodnának. Ezt a szekér első ülésén mond­ta valaki, talán magának, talán a határnak, de az is lehet, hogy üzenetnek szánta a főagronómus- nak és az elnöknek. (Folytatjuk.) ORDAS IVAN SZEKUL1TY PETER tat, főként nőket. Novemberben és decemberben szervezik meg a szaktanfolyamokat, ahol az üzem leendő dolgozói elsajátítják a kesztyűgyártás különféle művele­teit. — A harmadik, nagyobb jelen­tőségű beruházás még nincs ilyen előrehaladott állapotban — mond­ja az elnökhelyettes, — de annak megvalósítására is a következő években sor kerül. Dombóvár csatornázásáról van szó. Az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság már elkészítette a tanulmánytervet — ezt jutalmul kapta a község, mert az országban az elsők között va­lósította meg társulati szinten a vízmüvet — és rövidesen meg­kezdjük a szervezést, felmérjük, hogy az egyes vállalatokra, közü- letekre, szövetkezetekre milyen hozzájárulás esik. A fejlődést, a városiasodást, az iparosítást most már egyre inkább gátolja a szenny- és csapadékcsatorna-háló­zat hiánya. Az üzemeket — a leendőket és a meglévőket is — az építendő kórházat, az épülő többszintes lakóházakat ugyanis külön-külön igen költséges lenne ellátni derítőberendezéssel. ■ . í nem teljes. Na­A lista | pirendre került a község központjában lévő ben­zinkút áthelyezése, illetve egy korszerű üzemanyagtöltő állomás építése a község északi bejáratá­nál. A jelenlegi benzinkutat meg­hagyják, innét látják el majd a lakosságot fűtőolajjal és a motor- kerékpárosokat is üzemanyaggal. Erre a beruházásra a harmadik ötéves terv első esztendejében, ,1966-ban kerül sor. Terveznek egyéb, kisebb jelentőségű beruhá­zásokat is. Városiasodik, iparosodik Dom­bóvár. Az elkövetkezendő évek­ben megváltozik a község képe, több száz új munkaalkalom eny­híti — vagy talán meg is szünte­ti — a lakosság foglalkoztatási problémáit. <L) A közelmúltban az őcsényi Kossuth Tsz-ben sor került vol­na egy gazdasági épület műsza­ki átadására. Az érdekeltek és az illetékesek közül mindenki megjelent — csupán egyetlen­egy ember hiányzott, a közös gazdaság építésvezetője, aki miatt végül is a létesítmény műszaki átadását el kellett ha­lasztani. S ebben az esetben már akkor is szót érdemelne az ügy, ha csak arról lenne szó, hogy néhány ember az építés- vezető miatt egy munkanapot vesztett, a termelésből kiesett. Csakhogy ennél a jelek szerint jóval többről van szó. Steindl Antal építésvezető ar­ra hivatkozik, nem jelenhetett meg a műszaki átadáson, mert nem tudott róla. A tsz Báta- székre, a lakóhelyére küldte az értesítést, ő viszont éppen a Ba­laton partján üdült. Ebből te­hát az következik, hogy Steindl Antal nem tehet a műszaki át­adás sajnálatos elmaradásáról semmit. Csupán az a szépség­hibája a dolognak, hogy az épí­tésvezető az őcsényi Kossuth Tsz-nek alkalmazottja. Miként, hogyan fordulhat elő, hogy egy alkalmazott a munkaadó tudta és beleegyezése nélkül elmegy a Balaton partjára üdülni? Tudta, és beleegyezése nélkül, mert hi­szen ellenkező esetben a tsz nem Bátaszékre, hanem az üdü­lőbe küldi az értesítést. A munkafegyelem betartása tehát — már ebből is kitűnik Az utóbbi hetekben meggyor­sult a munka a szekszárdi KISZ- lakótelepeken. Mind az újvárosi, mind a kórház melletti részen az építők jelentős előrehaladást ér­tek el, a munkák korábbi mene­téhez viszonyítva. Tegnap átadtak két lakóházat. Egyet az újváros­— az építésvezetőnek nem a legerősebb oldala. Erről Bátán a November 7. Tsz-ben ugyan­csak róla, még többet tudnak mondani. Steindl Antal a bátai közös gazdaságban is építésve­zető. A szövetkezeti vezetők vé­leménye szerint nincs benne semmi köszönet. A bátai közös gazdaságban kétezer forint havi fizetést, plusz prémiumot kap. Úgy vélné az ember, ezért a pénzért becsületesen megdolgo­zik. Ez lenne a természetes. Am a November 7. Tsz-ben napok telnek el anélkül, hogy látnák. Számtalanszor előfordult, az öcsényiek Bátán, a bátaiak Ocsényben keresték, de nem volt egyik gazdaságban sem. A November 7 Tsz-ben március 31-én járt le a gépműhely befe­jezésének határideje. Miután a gépműhely határidőre nem ké­szült el, 28 ezer forint kedvez­ményt vontak meg a tsz-től. Ki a felelős? Több más kifogás is van az építésvezető működésé­vel szemben. Amikor ezekről a dolgokról beszéltünk vele, epésen megje­gyezte: most mindenki ellene megy. Inkább talán az a való­ság, hogy nagyvonalú ügyködé­sével torkig vannak. Egyébként érdemes lenne kissé közelebb­ről is szemügyre venni az ille­tékeseknek, hogy miképp keres­het egy ember havonta több ezer forintot ilyen nagyvonalú „munkával" és magatartással. ban, egyet a kórház mellett. A házak kivitelezési munkái megfe­lelnek a követelményeknek, csak néhány pótmunka-elvégzést vettek fel a hiány jegyzőkönyvbe az át­adás során. A következő hetek­ben újabb házak átadása várható mindkét szekszárdi lakótelepen. Két családi házat átadtak a szekszárdi KISZ-lakótelepen TsHfStiJkíWÁ SÁRSZENTLŐRSNCEN 4 dolgokat illik az elején kezdeni Olyan törvény ez, amelyiket, ha áthágunk, sok minden érthetetlenné válik. S mégis. Sárszentlőrinc eseté­ben sem az elején, sem a végén nem lehet kezdeni. Mert tulaj­donképpen se vége se hossza a községi művelődési híz ügyének. Olyan, mint a mesebeli tengeri­kígyó. Orova János, az igazgató például teljesen tanácstalan. — Kezdheti ezt az ember, ahol akarja. csak idegesíli magát vele, de végét szabni nem tud. Nincs olyan fórum, amelyik a mi problémánkon segítene... A pesszimista hang túlzottnak látszik, pedig valójában nem az. Miről van szó? Tulajdon­képpen egyszerű história az egész: a művelődési otthonban lakik egy ember.^ Gősi István, a régi tulajdonos es nem hajlandó kiköltözni. Törvényes joga van arra. hogy ott lakjék. Egy szóval sem lehetne illetni Gősi Istvánt, ha mondjuk mindig ott lakott volna, s nem csak né­hány éve. amikor ideiglenesen beköltözött. Olyan ideiglenesség volt ez. amiből a mostani jelek szerint véglegesség lett. Két szo­bát és egy mellékhelyiséget bé­rel. Olyan helyiségek ezek, ame­lyekre a falunak közelebbről a községi művelődési .otthonnak igen nagy szüksége lenne Ezek­ben a n-pokb-n 120 ezer forintos költséggel renoválják az otthon'. Végeredményben azonban csak félmunkát végeznek mert azt a részt amelyiket Gös< István használ nem lehet javítani. Származik aztán még egy cso­mó egyéb hátrány is a mostani helyzetből. Kezdjük talán ott, ahol Orova János kezdte. A leg­fontosabb időszakban, télen, ami­kor a népművelés apró munkáit szokták leginkább végezni, tu­lajdonképpen nem tudnak meg­mozdulni. Szakkörről al lg lehet szó, hiszen nincs klubhelyiség, vagy szakköri szoba. S hiába erőlködnének a színjátszást ked­velők is: vagy Orováék lakásán próbálnak, vagy sehol. Egy pró­báért ugyanis nem lehet és nem is szabad felfűteni a nagytermet, de nem szoríthatják ki azokat sem. akik a televízió műsorát szeretnék megnézni, s nem köl­tözhetnek a községi könyvtár egyetlen, nagyon is zsúfolt helyi­ségébe. Bus Pál pedagógus, köz­ségi könyvtáros a költözés ellen teljes joggal tiltakozna. Hivat­kozna arra. hogy a könyvek el­helyezése. ahogy most van. sem biztonságos, de ésszerűtlen is, mert a kölcsönző egyben olvasó és minden egyéb. Hogyan alakulhatott idáig a helyzet, s miképpen lehetséges, hogy évek óta semmiféle meg­oldást nem találnak a változta­tásra? Nem egyszerű erre vá­laszolni. A mai művelődési ház ko-ábban tíősi Ist.vánék tulajdo­nában volt. Az áll-’mosí'ások de­lén — amint az a paksi járás• ünvés-ség egyik jegyzőkönyvéből kiderül —. beleesett ugyan az ó’lamosításba. de ismeretlen kö­rülmények folytán elmaradt a dolog. Beielentés és meglehető­sen hosszú tulajdonosi huzavona után jutott érvéire a törvény, s néhány --"e államosították a 8 helyiségből áüó házat. Gősi István azonban abban az időben még nem lakott ott. ha­nem majdnem szemben a másik sarkon. egy ugyancsak nagy házban, amit viszont államosí­tottak. Nehéz lenne azt is meg­mondani, hogyan kerüli a mű­velődési otthonba. Erről több­féle mendemonda kering. ezekre azonban nem lehet adni. Egy bi­zonyos: ott lakik, bérel három helyiséget, s ezek után fizet ha­vonta ötven. forint bért. Ezt azonban még csak két éve teszi, azelőtt a villanyszámlát sem fi­zette. Arról, hogy elköltözzék, hallani sem akar, ragaszkodik mostani lakásához. Ehhez joga van, de a jog mellett van egy másik dolog is: a megértés, a jó szándék arra. hogy könnyítsünk valakinek, vagy valaminek, eb­ben az esetben egy községnek a problémáján. J 'rtunk az ügyben a t nács- nál is. A titkár, amellett, hogy megismételte a tör­ténetet. teljesen tanácstalan volt. Nincs olyan cserelakás, amit fel­ajánlhatnánk Gősi Isvánnak. De akkor hogyan oldják meg. ezt az évek óta húzódó és munkát nehezítő iipyet? Nehéz a tanácsadás. Jó lenne azonban, ha a járási tanács is nyújtana bizonyos segítséget a sárszentlőrincieknek. Kimondaná például a végszót a fontosságra vonatkozóan, s miami lehetősé­get keresne közösen a községi emberekkel a ten”e ikí'-yóhoz feltűnően hasonlCo *'vi bezárá­sára. a művelődés '■óbb körülmé­nyeinek megteremtésére. S*. t,

Next

/
Thumbnails
Contents