Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-13 / 189. szám
1961 augusztus TX TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ha egyszer a mezőgazdasági gépszerkesztők, a tudások és a gyakorlati gazdák találkoznának Javaslat országos tanácskozás megrendezésére HA EGYSZER a címben felsorolt szakmák embereinek jeles képviselői egy országos tanácskozáson találkozhatnának és kicserélhetnék tapasztalataikat, sok minden másképp lenne a mező- gazdaságban, s egészen bizonyos, csökkenne a szinte már előre betervezett és mindenki- által tudomásul vett kár. Aki valameny- nyire is jártas a nagyüzemi gazdálkodás berkeiben, annak számára megszokott dolog, hogy a mezőgazdasági központok, az istállók, az ólak, stb. tervezőit — elsősorban őket — a tsz-tagok, az állattenyésztési szakemberek és az állatorvosok gyakran, nem éppen a legudvariasabb hangon szokták emlegetni. Az esetek többségében joggal, ' s sajnos, rendszerint későn, mert ha egy gazdasági épület rosszul lett tervezve, hideg, korszerűtlen, drága, az rendszerint akkor derül ki, amikor már elkészült. Illetőleg az üzemek vezetői előre megmondják, hogy ez az épület drága, hideg és korszerűtlen lesz, előre megmondják ugyanezt az állatorvosok, a vezető mezőgazdasági szakemberek, ám, hiába. A terv tabu. Nem 'lehet attól eltérni, mert mindenfajta eltérés olyan következményekkel járhat, hogy a tsz kedvezmény-elvonásban részesül. A megyei foállatorvos ki tudja hol, és hány helyen kifogásolta már, hogy a tervezők az esetek többségében figyelmen kívül hagyják annak az állatnak az élettani sajátosságait, amely részére az ól, vagy áz istálló épül. Sok gyakorlattal rendelkező termelőszövetkezeti elnökök, ki tudja, hányszor panaszolták már el, hogy megáll az ész, mert bármennyire hadakoznak, a tervtől eltérni nem szabad. Túlzás lenne azt állítani, hogy e téren nincsenek változások. Elég drága áron, de végül is vannak. 1 Csakhogy mennyivel jobb lenne a helyzet, ha végre egyszer az állattenyésztés értői az ólak, az istállók tervezői összeülhetnének és a közös, jószándékú, erőfeszítéseket összhangba hoznák. SOK GONDJA, BAJA és kára származik a magyar mezőgazdaságnak abból, hogy a tudósok, a kutatók, s a gyakorlati gazdák eredményeivel valamilyen oknál szántott. Gyulladásos szemű, kopott. szánnivaló, koravén ember. Társalog a lovaival és tulajdonképpen az derül ki mondókájá- ból. hogy boldog. Meg is mond.a, miért: végre nevén a birtok. A hét hold .földet birtoknak tiszteli, de meg is tisztelheti, hiszen 31 esztendeig fizette az árát. A földet ugyanis négy testvér örökölte és Szepesi Ferenc három részt felesége testvéreitől váltott, meg. — Enyém a birtok, én vagyok rajta a gazda — mondja, s áll, áll a barázdában, áll az eke előtt a két sárga, áll fölöttük az idő, áll minden, nem mozdul körülöttük semmi. — Család? — Egy. — Magával van? — Elment. — Miért? — Nem tudom. — Mi lesz a birtokkal? — Amíg bírom, csinálom. Valamikor fuvaroztam. Fát. Sokat. Kész. nincs téma. neki se. nekünk se. Töprengünk. Tulajdonképpen az az igazság, hogy Gyánt pusztán is találkoztunk sovány, dolográgta, szíjjas arcú parasztemberekkel. Olyanokkal is. akik Szepesi Ferenc egyéni gazdára kimondottan hasonlítanak. De valamiben, a külső hasonlatosság ellenére, mégis erősen különböznek, s elütnek egyfogva nem tudnak lépést tartani a mezőgazdasági gépszerkesztők. Itt most nemcsak arról van szó, hogy nagyon időszerű lenne például megoldani, hogy a gabonabetakarítással, a kombájnok üzemeltetésével együtt menjen a szalmabálázás. Itt inkább arról van szó, hogy például a kenderkombájnok úgy legyenek megszerkesztve, ahogyan azt a termés, a növény megkívánja. De nézzük közelebbről. Itt van egy időszerű, jellemző és egyúttal elrettentő példa. Tóth Árpád, az állami gazdaságok megyei főag- ronómusa elmondja, náluk el van könyvelve, hogy a megtermelt siló egy része — esetenként 20—25 százaléka, betakarítás közben megy veszendőbe, a gépek tökéletlensége miatt. Neki, a gyakorlati gazdának az a véleménye, hogy már ez az egyetlen dolog is indokolja a kutatók, a növény- nemesítők és a mezőgazdasági gépek szerkesztőinek jobb együttműködését. Van olyan silókukoricánk, hogy amikor teljes a tömeg, tehát amikor be kell takarítani, olyan, akár a szálfaerdő. Sűrű, ; magas, nagytömegű, örül a gazda, dicséri a tudományt, a növénynemesítőket, a fajkitenyésztőket, ám eközben egyik szeme nevet, a másik sír, mert ehhez a magas silöerdőhöz kifogástalanul szerkesztett gépekkel már nem nagyon bővelkedünk. Pedig a kettőt csak együtt lehet elképzelni: ha egyszer a tudomány képes volt hatalmas, zöld tömeget adó silókukoricavetőmagot előállítani, a gépek szerkesztőinek ehhez kellene igazodni. s talán nem is rosszmájú a gyakorlati gazdák szájából az a megjegyzés, hogy a gépszerkesztők nemigen tudják, milyen manapság a silókukorica. Talán meg lehetne oldani, hogy amikor a növénynemesítő hozzákezd, mondjuk a takarmánytermesztés növelésére irányuló munkájához, vele párhuzamosan és együtt egy gépészmérnök is kezdjen el gondolkozni egy olyan gép megszerkesztésén, amely a növénynemesítő munkáját teljessé teszi. A jobb együttműködést a kutatók, a gyakorlati gazdák számos alkalommal sürgetik, követelik. Dr. Kurnik Ernő, az iregszemcsei kutatóintézet igazgatója mezőgazdasági szakemberek népes csoportja előtt legutóbb is szóvá tette, hogy hasznos lenne egyszer a mezőgazdasági gépszerkesztőkkel találkozni. A jelenlévők egytől egyig helyeseltek. Sőt, vita közben előjöttek olyan fájó problémák is, amelyek mentik ugyan a gépszerkesztők lemaradását, de mégj óbban indokolják a dolgok rendezését. A keszthelyi főiskola géptani tanszékének vezetője például elmondta: igaz, jobban lépést kellene tartani a növényne- mesítőkkel, ennek következményeként a gyakorlati gazdálkodás követelményeivel, de amíg Keszthelyen a növénytermesztési tanszék nagy összegeket kap kísérletekre, addig a géptani tanszék ilyen célra egyetlen fillér támogatásban sem részesül. IREGSZEMCSÉN jobb híján maguk a kutatók voltak kénytelenek szerkeszteni egy betakarító gépet. Ez is mutatja, hogy amikor összhangba kell hozni a termények betakarítását a technikával, akkor rendszerint baj van. S ez számos munkafolyamatnál megfigyelhető. Jellemző egyébként a „két tábor” közötti távolságra, hogy az Iregszemcsén megszerkesztett gépből az egyik gépgyár úgy gyártott le húszat, hogy a húszból 18-at meg sem lehet mozdítani. A technika korában élünk, éppen ezért igen furcsa, hogy a mezőgazdaságban ilyen gondok vannak. Egyet lehet érteni Zsigovits Ferenccel, a gépállomások megyei igazgatójával, aki gépészmérnök és azt mondja, sokkal könnyebb egy minden tekintetben alkalmas gépet konstruálni, mint új vetőmagfajtát előállítani. Mégis úgy néz ki a dolog, mintha a gép szerkesztése lenne nehezebb. Feltehetően a kapcsolatok az együttműködés hiánya miatt. A Hazafias Népfrontnak, vagy a Földművelésügyi Minisztériumnak érdemes lenne foglalkoznia egy országos tanácskozás megrendezésével, ennek a magyar mezőgazdaság feltétlenül hasznát látná és bizonyára örömmel fogadnák a tudósokkal, a gyakorlati gazdákkal együtt a mezőgazda- sági gépek szerkesztői is. A koppányszántói Március 15 Tsz-ben befejezték a cséplést. A gyors munkához, a gabona mielőbbi betakarításához a műszaki gárda is hozzájárult. A szükséges szereléseket, a gépek javítását az ebédszünetekben végezték, amikor amúgyis álltak a gépek. EGY NYUGODT EMBER mástól. Erőlködünk, hogy pontosan megfogalmazzuk. vajon miben különböznek. Talán abban, hogy a gyánti emberek nyugod- tabbak, jobb kedvűek? Igen. Ezenkívül erősebbnek érzik magukat. Maguk mögött tudják a tsz-t. s ez magabiztossá teszi őket. Szepesi Ferenc viszont áll a barázdában, nincs mögötte senki, semmi, kizárólag saját erejére számíthat. A fia is elment. Annak már nem kellett a birtok. Gyánt pusztán a szövetkezeti gazdák mindenben a jelent juttatták kifejezésre. Bementünk például a jól berendezett és felszerelt pusztai boltba, ahol az áruellátásról beszélgettünk Bánáti Zoltánnal, s ez a beszélgetés is sokat mondott. — Kérnek a gyántiak hitelt? — kérdeztük Bánáti Zoltántól. — Nem. Elődömtől még kértek. Pár évvel ezelőtt még meg is haragudtak, ha nem kaptak. Újabban nem kémek. — Zsírt, sokan vásárolnak? — Kevesen. — Cigarettadohányt? — Egy hónap alatt eladok 20 ezer Kossuth cigarettát. 10 ezer Munkás cigarettát, 25 pakli szabolcsi cigarettadohányt és 23 pakli tiszait — mondta a boltvezető. A gyánti pusztán Németh Józsefijével. áz egyik tehenészasszonnyal reggel 6 órakor munkaruhában találkoztunk. Nyolc órakor már tisztán, és csinosan felöltözve, szomszédasszonyával beszélgetett. Délután 3—4 óráig számára nincs műszak. Illetőleg az ebédfőzés. Elmondta, sok csirkét vágnak, jól élnek, szeretik a finom dolgokat. Gyánt pusztán kötetlenül. fesztelenül beszélgettek az emberek, és volt miről társalogni. Itt a görbői hegyen bizony hamar kifogytunk a témából. Nem csoda, hiszen Szepesi Ferenc birtokán még minden a tegnap. Ö is. az eke is, 'a sekély barázda is. És a kukorica mögött megbúvó tanyácska is. — Töröm a fejem. Vetőmagot kellene szerezni. Jó magot. Jártam Uzdon. ismerem a csoport elnökét, megpróbálok tőlük szerezni. Van egy borjúm, üsző. Beszélek az elnökkel, én odaadnám nekik a borjút, ők adjanak vetőmagot... Ismerős tegnapi gondok. A múlt itt a görbői hegyen megszorult. és Szepesi Ferenc aláza- I tos főhajtással szo’gá:ja. Teremtő | úristen. 31 évig törlesztett. Any- 1 nyit szolgálta már ezt a földet, | hogy az sem lenne csoda, ha i birtokát nagyságosuramozná. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN SZEKUL1TY PÉTER I a WimII enter «*» nem » maga is tudja, hogy rendkívül veszélyes életet folytat. A csőrlővel magasba húzott vitorlázó repülőgép másodpercenként tizenkét—tizenhat métert emelkedik. Aki csak egyetlen egyszer is járt néhány száz méterrel az emberek feje, a házak, tornyok teteje felett, az soha nem felejti a lebegés és siklás tüneményes érzését. A magasságok igézete elveszthetetlen szerelemmé, igézetté, rossz szóval szólva: gyógyíthatatlan betegséggé válik. Ha- jsonló a motoros gépek 'irányításának művészete is. | A fiatal és nyugodt ember repülő. Repülőtér-parancsnok Öcsényben. Kovács Ottónak hívják. (1948 óta repül, 1951-ben iett oktató és hetedik esztendeje a Magyar Honvédelmi Sportszövetség itteni repülőterének irányítója. Az évek száma nem sokat mond. A kívülálló és a nem hozzáértő a felszállások számából képtelen ítélni. A magatartásból, hanghordozásból jobban. Egy ember, aki jóformán alig szól hangosabban. Szeme azonban beszélgetés közben is akarva-akaratlan a magasságokba téved, ahol egyik-vágy másik tanítványa a Lepkével, Pilissel, Góbéval rója az előírt köröket, fordulókat. Póztalan. Valószínűleg maga sem tudja, hogy mennyire a lényegre tapint, amikor fogalmaz. Mellékesen, mosolyogva mondja: — Itt nincs színészkedés. Egymás előtt, a földön többé-kevésbé mindannyian/igyekszünk többnek tűnni, mint amik vagyunk. Oda- fönn, de a felszállás közelében sem, már nem lehet. Ott az ember életéről van szó, és az élete majdnem teljesen saját magán, meg az önfegyelmén múlik. Mert a gépek jók. Az önfegyelem az egész táborra kisugárzik. Harsányabb vezényszó fél naphosszat is alig-alig hangzik. Mindenki segít mindenkinek, senki nem lehet csak sajátmagáért, az önzés óhatatlanul lekopik. Fiatalok és öregebbek, férfiak és nők, kezdők, és gyakorlott távolságrepülők, csak egyet akarnak. Magasabbra, mesz- S7ebb. szebben, és jobban szállni. Földet érés után a jelentés is halk szavú, szinte barátságos: — Parancsnok elvtárs. jelentek egy felszállást! Élesre húzott, figyelő szeme szelidebbé, magyarázóvá, szinte szuggesztívvé válik, amint a hibákat sorolja. Nyugodtan, tárgyilagosan és fellebbezhetetlenül. A kiképzés hosszú. Egész télen át tart az elméleti oktatás. Aztán hosszú-hosszú órák a levegőben, amikor az újonc még mindig ott érezheti maga mögött az ülésben az oktató segítő kezét. Később kerül csak át a szitakötőszerűen könnyed fém-Lepke orrában lévő parányi kabinba, és vághat neki az első önálló felszállásnak. Aggodalomra természetesen nincsen ok. hiszen a gépek csakugyan jók, a kiképzés nem kevésbé az, de azért a parancsnok önmagának is hazudna, ha nem vallaná be. hogy lelke mélyén aggódó szeretettel figyeli mindegyik felszálló fiát. — Baleset volt már? Fejrázás: — Itt nem! — elmosolyodik, és hozzáteszi: — Olyasmi azonban, amikor az ember majdnem a szélére sodródik a bajnak, nem is egyszer. I Gerincei dermesztő, hideg pil---------------------- lanatok e zek a lentieknek és a fentieknek egyaránt. Segített a tudás és olykor persze a véletlen is. A tudás forrását azonban itt Öcsényben, az oktatók mellett, benne tisztelik. Félezer körül van azoknak a száma, akik a keze alól emelkedtek, nem képletesen, hanem szó szerint, a magasba. — Hová lettek? Mosoly: — Szétszóródtak az országban, mindenfelé. Szerteszét vitték a repülés sze- retetét, Sátoraljaújhelytől Szent- gotthárdig. Aligha akad egy is közöttük, aki elfeledné, hogy a fiatal és nyugodt parancsnokot Kovács Ottónak hívják. (ordas) A Tolna megyei Festő Ktsz. értesíti megrendelőit, hogy telephelyét és irodáit Szekszárd, Rákóczi út 15. szám alól Marx Károly utca 22. szám alá helyezte át. (106)
