Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1954. augusztus 9. Y \ • 4 W*. y-':/ Tizenöt éves probléma oldódott meg Szálkán A község rétjét és jó egypár házát öntötte el a víz éveken keresztül, ha nagyobb esőzések voltak. A Laj vér-menti VízgazdálKépregény, 18 folytatásban ^^Irta^ KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÄSl kodási Társulat munkája nyomán megvalósult a vizesárok kitisztítása, s így nem fenyegeti többé az említett területet vízáradás. A községi tanács azon is fáradozik, hogy a 4200 méter hosszú rossz járdát újjáépítse. Ebben az évben 1600 méter járda készült el, és még 600 métert fognak elvégezni. Körülbelül 180 ezer forint községfejlesztésből és 15 ezer forint értékű társadalmi munkából. A rossz járdákból kiválogatott használható téglát egy autóbuszgarázs építéséhez használják fel. Ezt a garázst az elmúlt évben tervezték meg és ebben az évben be is fejezik építését. így tervezgetnek a községi tanács vezetői a lakosság segítségével. — B. M. — — Tudtommal ott kérte fel táncolni a teremben. Bibra kollégám, talán nem rosszindulatú ez a fogalmazás, a korához illőnél valamivel nagyobb tisztelője a női szépségnek. De miért mondja szegénynek azt a lányt? Történt vele valami? — Semmi különös. Csak éppen minden jel arra vall, hogy meggyilkolták. MINDEN ALIBI KIFOGÁSTALAN Dr. Bibra Mihály aranykeretes szemüvegét igazgatta: — Kérem, szószerint így van! Táncoltunk egy keveset, aztán elkértem Korsós Bandi, Vagyis a főmérnök elvtárs Wartburgját és hazavittem a kislányt a szállodába. — Miért? Bibra vállat vont: — Udvariasságból. Meg, tudja kérem, nem volt ismerős a városban. ö mondta. Forgács főhadnagy helyeselt: — Nos, természetesen! Udvariasságból! Beszélgettek másról is? — Igen. Elmondta, hogy rádiós lesz az új obszervatóriumban. — Milyen úton mentek a szállóhoz? — A Gáterdősor utcán és a parkon keresztül. A főhadnagy most Szahók Klárához fordult; . — ön, élvtársnő hol lakik? — Gáterdősor utca 14. — És hol tartózkodott máma? — Otthon. — Van erre tanúja? A fekete hajú, kék szemű, szép fiatalasszony hallgatott. — Nos? — sürgette a főhadnagy. Korsós közbeszólt: — Van! Én vagyok! Negyed tízkor mentem el Szahók elvtársnő ajtajából. A park sarkánál még láttam is azt a lányt, akivel Bibra kollégám az éjjel táncolt és autózott, — Úgy?! Nos, akkor alighanem ön volt az, aki utoljára látta. Orvosi becslés szerint a merénylet, ha ugyan nem gyilkosság, délelőtt fél tízkor történt. Hol voltak önök ekkor? — fordult a főhadnagy a három 'vegyészhez. 1 Bíró Imre, egy idősebb, őszhajú férfi válaszolt először: — Odahaza. Lejött Pestről a fiam és két unokám, a gyerekekkel játszottam. — A strandon voltam három barátnőmmel, — így Tóth Melitta, egy huszonnyolc év körüli, kellemes arcú, magas lány. Kalmár Gábor kissé zavartan válaszolt: . — ,Ln kérem, ebédet főztem. Ugyanis beteg a feleségem... — És ön, Bibra doktor? Bibra ismét a szemüvegét igazgatta: — Sétáltam, kérem! Méghozzá az áldozattal, vagyis Tóth kisasz- szonnyal sétáltam. Elmentem érte a szállodába és mert megígértem, hogy legalább kívülről megmutatom neki az obszervatóriumot, elmentem vele a domb aljáig és ott útbaigazítottam! Mindez, kérem ellenőrizhető. . A főhadnagy közbeszólt: — Az ellenőrzésről természetesen valamennyien meg lehetnek győződve. Szóval ezek szerint a kutatólaboratórium főmérnökhelyettese délelőtt együtt sétált, a főmérnök pedig szintén látta Tóth'Noémit. Mikor váltak önök el? — Körülbelül kilenc óra, negyed tíz körül. Én beültem az Arany Fácánba és megittam egy — Én hivatalból sokmindent kénytelen vagyok gondolni még akkor is, ha nem szívesen teszem. Most azonban engedelmükkel arra lennék kíváncsi, hogy melyikük mikor látta utoljára a Sangoplan úgynevezett kulcsképletét? Valamennyien megdöbbenve meredtek egymásra: — A kulcsképlet? — kérdezte végül Kalmár Gábor. — De miért fontos ez? — Egészen egyszerű okból. A kulcsképlet ugyanis eltűnt. Percek alatt kiderült, hogy dr. Bibra kivételével mindannyian látták, amikor szombaton á főmérnök visszahelyezte az iratokat a páncélszekrénybe és a nehéz ajtót kulcsra zárta. Bibra csak azért nem, mert éppen a gazdasági osztályon tartózkodott, ahol valamilyen tárgyaláson vett részt. A főhadnagy ceruzája buzgón száguldott a papíron. Végül felállt; korsó sört. Onnan tértem haza a lakásomra, tíz perccel később pedig már jött is értem ez az autó. Mindannyian elhallgattak és várakozásteli arckifejezéssel néztek Forgács főhadnagyra. Nem is sejtették, hogy nekik, komoly vegyészeknek mi közük lehet egy szenzációs gyilkossághoz. Bíró Imre ezt a véleményt szavakba is formálta: — Megbocsásson, főhadnagy úr, de csak nem gondolja komolyan, hogy meglett vegyészek üres óráikban késeléssel-foglalkoznak? Forgács szabadkozva vonta meg a vállát: — Köszönöm a megjelenésüket. Mint ahogy mondottam, természetesen ellenőriztetjük majd az önök által közölteket, de alig hiszem, hogy ezzel kapcsolatban valamilyen kellemetlenségük lehetne. Mindenesetre kérem, hogy a nyomozás érdekében néhány napig ne hagyják el a várost. Most pedig eltávozhatnak! Már mindannyian kifelé tartottak, amikor Szahók Klárát a főhadnagy visszaintette az ajtóból: (Folytatjuk) Fettermant vakmerő katonának tartották. November 3-án elhagyta Laramie-t 6s a montan aj útra tért. A Kearny-eröd palánkokkal védett katonai tábor volt.-------— K özelében fürészmalmot ál- lítottak fel, onnan szállították a fát az épületekhez. \
