Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
t A régen jó módot kifejező ház falai majdnem teljesen meztelenek voltak, annyira levet- 'kőzték a vakolatot. A hajdani malomnak már hiányzott a teteje: kévékbe kötött kóró védte az épületet, nehogy beázzon. Reszketős fejű, őszés hajú asz- szony csoszogott eléd. Gyanakodva méricskélt. Vastag keretű szemüveged, hanyagul lóbált aktatáskád és a kurtaszárú fapipa a szádban — mindez szokatlan lehetett neki. Hangos köszönésedre bólintva mormolt valamit, s mire a tornáchoz értél volna, megelőzött: ő állt a lépcsőre, s te lent maradtál az udvaron. — Vékes Annát keresem — mondtad barátságosan. Az öregasszony megrezzenve kapott a kötényéhez _és megtörülte benne a kezét. — Honnan jött az úr? — kérdezte szorongva. — Pestről. Egyenesen Pestről. — És... és miért? — Mondom, hogy Vékes Annát keresem. A tanácsházáról igazítottak ide, mert hogy én régen jártam már Sárosfán, nagyon régén, van annak legalább negyven esztendeje..; — Hát az csakugyan régen volt. Még kisgyerek lehetett az úr. — Deho'gv voltam kisgyerek! — szabadkoztál élénken. — Már tudtam, mire valók a lányok. — Nocsak, nem is gondoltam volna. Nem látszik még annyinak — ismert^ el, és kissé megenyhült az arca.1 — Ha látszik, ha nem, az évek azért múlnak... — Azok igen — sóhajtott az öregasszony. — Itt lakott a faluban? — kérdezte, s fürkésző tekintettel méregetett: ki lehetsz? — Nem éppen, csak a szomszédban, István völgyben. — Hát az csak tanya volt. Egy cselédház, meg istálló. — Úgy bizony! — siettél ráhagyni. — Valamikor ott tanyázott az uradalom gulyája, meg a számadógulyás. — Igen, de azok ritkán, jártak a faluba, mert az uradalomhoz tartoztak. És a faluból se vetődtek arra, mert mit kerestek volna az uradalom földjén és tanyáján. — No, azért én emlékszem, hogy napközben odahajtották a polgárok teheneit itatni. István völgy közelebb volt, mint a falu — magyaráztad mosolyogva. — Némelyiknek négy-öt marhája is volt... Még arra is emlékszem, hogy olyankor végiglegeltették az uradalom rétjét. — Jól emlékszik — bólintott. — Az uradalmi rét jobb volt, mint a falué... Ha meg nem sértem, mit keresett az úr István völgyben? — Nem kerestem semmit, gulyásbojtár voltam! — nevettél) őszintén az öregasszony csodálkozásán, mert még a szeme is fönnakadt, annyira bámult. Csak némi szünet után mert újra kérdezni: — Talán az úr volt az a nyurga fiú, aki folyton könyveket olvasott. meg szeretett mesélni? _— No lám. maga is emlékszik fám, látja!... Én voltam, és onnan ismerem Vékes Annát — tértél vissza látogatásod céljára. — ö is odajárt a teheneiket itatni. Néhányszor segítettem is neki vizet húzni... — Amiért nem haragudott, tudom... — Miért haragudott volna? A falu legmódosabb gazdájának volt a lánya. A legények úgy lepték, mint legyek a cukrot. Még ezt sem felejtettem el!'— tetted hozzá, hogy valóban elhiggye, milyen jól viszaemlékszel. — És most miért keresi? — Mert látni akarom. Ha mái idestova negyven év alatt nem felejtettem el, megérdemlőn talán, hogy újra lássam, és beszéljek vele. A tanácsházán kiderült, hogy a férjét is ismertem, a Kaibl Jóskát. Néhány évvel idősebb lehetett, mint én. De hallottam, hogy már meghalt... Igazán sajnálom./Vajon. milyen ember vált Kaibl Jóskából? — Tüdőbajban halt meg... —- Gondolhattam volna, Már! Nézz előbb tükörbe! akkor is köhögős volt... De ha már itt tartunk, mondja meg jóasz- szony, hogyan mehetett az a szép Vékes Anna feleségül Kaibl Jóskához? Az öregasszony először tétovázott. Majd oly halkan felelt, alig értetted. — A szülők akarták. Hogy egy kézbe kerüljön a két vagyon... Hát egy kézbe is került, de semmink se maradt... A megdöbbenéstől első pillanatban szólni sem tudtál. — Hogyhogy semmiük?... Csak... csak nem maga a Vékes Anna? — hebegted. — De igen! özvegy Kaibl Jó- zsefné, született Vékes Anna! — úgy mondta, mintha vallatnák. Megnémultál. Mi lett Vékes Annából, a vékony derekú, ringó csipejű, barna bőrű lányból? Ilyen ősz hajú, elformátlanodott, ráncos arcú, bütykös lábú vénasszony? Mi lett a nevetős szeméből, csücsöri szájából, rezgő melléből? Roncs és roncs! Mint a házuk és portájuk. Riadtan néztél körül. Azután az előtted toporgó öregasszonyra, aki már fásultan, szégyellősen mosolygott. így is ijesztően hatott. — Kerüljön beljebb! — húzta félre az ajtó lazsnak-függönyét. — Mindjárt jön a fiam is, ebédelni. Az állomáson dolgozik. Téglát raknak ki a vagonokból... — Olyan nagy fia van? — kérdezted zavarodban. — Nem akar a szövetkezetben dolgozni, inkább napszámoskodik. Alig várja az őszt, hogy Kaposvárra mehessen. A cukorgyárba!... Magamra akar hagyni!... Beszéljen vele, az isten áldja meg, hogy ne tegye! Ma már más világ van, mint azelőtt. A szövetkezetben is szívesen vennék, nem úgy, mint régebben. Már többször hívták, de nem és nem!... — És mit mond, miért nem marad? y tudakoltad, mert arra gondoltál, hogy a fiú bizonyosan tanulni akar, amire Sárosfán kevés a lehetőség. — Azt hajtogatja, hogy én ku- lák maradtam — kesergett az öregasszony. Meghökkentél. önkéntelenül végigmérted az ágról- szakadt öregasszonyt. — Maga Anna... — szaladt ki a szádon. — Kulák!? Igen. Mert, hogy siratom a földünket, malmunkat, szeszfőzőnket meg a cséplőgépeinket... De hát bűn ez? Nem ártok én ezzel senkinek. — No, de tessék már beljebb kerülni, hisz messziről jött. Negyven esztendő igen nagy idő, maga is megfáradhatott — mosolygott nyájasan, és újra félrelobogtatta az ajtó lazsnak-függönyét, hogy lépj már be a konyhába. Nem léptél be... — Nincs... most nincs több időm!... Majd máskor, Anna, máskor!... Most sietnem kell. Találkozunk még, mert... Nemsokára visszajövök! — nyögdécselted, kezet nyújtva. És hiába érezted, hogy érthetetlen, suta dolgot mívelsz Vékes Anna előtt, s talán meg is sérted őt, mégis gyorsan visszafordultál, és mint akit kergetnek, siettél ki az utcára. A tyúkok riadtan rebbentek félre előled, s a kutya is vakkantott még egyet, amikor becsapódott mögötted a rozoga utcai ajtó... — Mindjárt jön a fiam!... Várja meg, és beszéljen Veié! — hallottad Vékes Anna könyörgő si- pákolását. De nem fordultál meg, még egy búcsúintésre se, csak mentél, a falu rétjét átszelő gyalogúton, ami semmit sem változott a négy évtized alatt, mint ahogy a vasút- állomásocska vadgesztenyefáin sem láttál különösebb változást, nem úgy, mint Vékes Annán és saját magadon is, amikor belenéztél a* váróterem pergő fon- csorú tükrébe, ahonnan egy fáradt arcú, ritkuló hajú, félig ősz férfi nézett rád vissza... Mert miért is hihetted, hogy a hajdani gulyásbojtár-korod szépséges Vékes Annáját leled majd meg SárOsfán? Előbb kellett volna tükörbe nézned!... Földeák János VIHAR BÉLA: Akinek sorsán Akinek sorsán ködök ülnek belőle miként menekülhet? Sziszére hajlik, le a mélyre, bánata éjsötét vizére, s kihall belőle olyan hangot, mely zengőbb, mint a harangok, és soha többé nem felejti, elindul titkát megkeresni, szót vált a néma csillagokkal, s együtt nő meg a fájdalommal. KATONA JUDIT: NYÁR Füvek ujja remeg a mellén éjárnyú szeme ájult kékség. Sikongva ölel éjszakákat az elárult testű nyár, a szépség. Zokog a forró, égi asszony. Az ősszel leniondón csókba szédül belőlem indul, s bennem ég el. amikor újra halni készül. BELLA ISTVÁN: A század fia Csak aki olyan fiatal, hogy testétől meggyullad inge, tetteinek is szárnya van, cs tüzes nyílként elrepülne. Csak aki olyan tiszta már, hogy a levegőn átverődik, húsz évén, táltos paripán rugaszkodik tágas mezőkig, Az érzi csak, micsoda súlyos ragyogás forr a mellkasunkhoz, milyen óriás szerelemmel szül minket naponta ezerszer szebbnek, merészebbnek e század: hogy elfogadhasson fiának. Anna néni a konyhaajtóból szól ki élettársának. — Bezártad a tyúkokat? — Be, persze, hogy be! — hangzik a válasz. Gyuri bácsi kinn ül a hófehér falú ház előtt. Pipázik. A malacokat már megetették. Anna néni még matat valamit a szabad kémény es tűzhelynél, amelynek boltívére függesztette cseréptányérjait. Örökmozgó, s olyan fürge, mintha fiatal menyecske lenne. Pedig nagyon sok tavaszi olvadás csermelye folyt le már a háza mögötti szurdik- ban. amióta elszálTT az ifjúsága. Éppen az jár az eszében, milyen jó. hogy nincs egyedül. Még özvegy korában elhagyták gyermekei. Öt évvel ezelőtt házasodták össze Gyuri bácsival. Úgy érezték, hogy idősebb korukra egymásra találtak. Egyszerűen, megértésben és békességben élnek. Soha még nem veszekedtek. legfeljebb élcelődlek. A derű meghosszabbítja az életet. Gyuri bácsi napközben az állami gazdaság szőlőjében dolgozik. ő meg a háztáji kertben szorgoskodik a legtöbbel. Veteményes és virágoskertet is ültetett. Gyuri bácsi keménykötésű, arcát barnavörpsre festette a szél és a nap. Senki sem mondaná rá. hogy a hetvenedik évét tapossa. Jól bírja még. Kitűnő a levegő az árnyas decsi szőlőhegy oldalán meghúzódó tanyájukon. Mértékkel, a hegy leve is hozzájárul az egészséghez — Ez szülőtökén termett! — hangsúlyozza Gyuri bácsi, amikor vendég jön a házba és megkínálja. Szokása szerint most is megivott két pohár bort v~csora után. Napszálltakor letelepedett a nád- fedeles, öreg ház elé. Jólesik tekintetét megpihentetni a diófáit koronáján, érezni a szegfűk illatát hallgatni a dúsfürtű szőlőtőkék suttogását, amint leveleik között átsuhan az alkonyi szellő. A pipafüst távoltartja a szúnyogokat. így gondolja Gyuri bácsi. Később Anna néni iá kiül az eresz alá. PERPATVAR — No. mi vöt apjuk? — ezzel kezdődik a kölcsönös beszámoló. Ez a napi szórakozásuk itt kint a szőlőhegyen. Meg a rádió. Kopott süvegü tanyájuk néprajzi műemlékké vált már. A huszadik századot az antenna jelzi, amelyet Gyuri bácsi feszített ki a gémeskút ágasához. Ő ugyan nem pazarolja a szavakat. Most is hallgatásba merültek. s mégis megértik egymást. Gondolataik túljárnak a hegytetőn. A Gyuri bácsié szülőföldjén. valahol Somogyország- ban, az Anna nénié pedig a messze idegenbe széledt gyermekei körül. Lassan rájuk nehezedik a fáradtság. Nyugovóra térnek a sültkrumpli illatú szobában. Almukra Bogár vigyáz, a fekete bundái házőrző * Másnap hajnalban Anna néni. szokása szerint ki akarja nyi'ni a baromfiólat. De nem találja helyén a kulcsot. Hiába keresi, a madzagra kötött lakatkulcs szőrén-szálán eltűnt. — Hé, apja, hol a kulcs — szólítja párját. — Hol lenne? Ott. a helyén... — Nincs ott Erre Gyuri bácsi is odamegy a baromfiólnak használt kamrához. Nézi, tapogatja a rejtekhelyei az eresz alatt kiálló gr'- rendavégen. Ő sem talá’ja a ku1- csőt. Lehajol, lent az agyagos földön és a harmatos fűben keresi — Pedig a helyére lőttem — csodálkozik — Ha idetailed vóna. itt lönne — perel társa. Gyuri bácsi nem hagyja any- nyiban. Nyakas ember ő. nőm afféle papucs, nem enged az igazából." De Anna néni az asz- szonyok fegyverével, pergő nyelvvel támadja. Ez kihozza a sodrából az öreget. Öt ne tartsa bolondnak egy asszony, még a felesége sem. gondolja. Végül baltával szétveri a nagy TUTO-lakatot. Helyette újat kell vennie. S a kulccsal együtt oda lett a családi békesség is. Összezördült az öreg pár. Egy álló hétig nem szóltak egymáshoz. Gyuri bácsi sokat törte a fejét. Vajon hová tűnt el a kulcs? Eszébe sem jutott, hogy valaki esetleg elvitte volna. Bogár állandóan ott tanyázik az ól mellett. Az elveszett kulcs rejtélye furcsa módon derült ki. Eljött a szombat. Ismét Gyuri bácsi zárta be az aprójószágot az új lakattal. Ennek a kulcsát is zsinegre kötötték mint a korábbiét. s ugyanoda, az eresz alatti gerendára dugta az öreg. Vasárnap reggel Anna néni megint ki akarja engedni kedvenc tyúkjait. Hát. uramfia. az új kulcs is elveszett! — Hová tötted megint a kulcsot? — kérdezi meglepődve. — Odatöttem! — Nem lőtted oda! Ha odatetted vóna. ott lönne! — Hej. azt a nemjóját! — for- tyan fel Gyuri bácsi. — Egy kicsit többet tütüztél, öregem.. Azért nem tudod - mormolja inkább csak magának Anna néni. De az öreg meghallotta. — Azt mondod, hogy részög vótam? Azt nem látta mén senki... No megállj csak. akárhonnan, de azért is előkerítem azt a megátalkodott kulcsol! A nap most magasabban járt. mint amikor először vették észre a kulcs eltűnését. Jobban megvilágította a gerendát. S amint Gyuri bácsi alaposabban szem- ügyre veszi a rejteket, két kis lyukat fedez fel a gerendánál a falban. Napszítt ír távját félretolja Urr kóján. Hirtelen egy ötlete támad Keres egy drótot. A végét meggörbíti. s bedugja az egyik lyukba. Vagy félméter mélyen becsúszott a drót az üregbe. Kihúzza. hál jön kifejő az új lakatkulcs. Belekotor a másik lyukba is. s abból meg kihúzza az első kulcsot.' Ekkor már mellette áll asszonya. — Mit csinálsz itt? — Látod, hogy idetöttem? Csak ezek a mocskos egerek ellopták — válaszol diadalmasan Gyuri bácsi. — No. még ilyet! — csapja össze kezét Anna néni. Azíán a férje vállára borul: — Ne haragudj, öregem... Ki gondolta vóna... — Itt a macskák se tudnak hozzájuk férni! P.Hántásuk ráesik 'a konyhából kisomfordáló és a pitvarban nyújtózkodó négy macskájukra. — Ha ezt Bátori Pista komáin látná Nagybajomba’, biztos be- tetené az újságba! — véli Gyuri bácsi megenyhülve, majd hozzáteszi: , — Huncut egér! Megvetetett vélem egy lakatot SZekszárdon.' Méghogy vetetett de családi perpatvart karait fel... Biztonság okáért egy ócska seprűnyél végéből le fűrészel két kis darabot, s jó szorosan betömi velük az egérlyukakat. Anna néni b^siet a konyhába. Meglő ti a mázaskancsót. s hívja párját: — Tudod, hogy riem kedvelem a bort. De most megiszom én is égy pohátral... Gyuri, bácsit nem kell bíztatni. — Csak elkapjam a pimasz egerét — jelenti ki a második pohárnál. — Tán macska akarsz lönni? m — Nem a'. Mégsem üt népi agyon — folytatja. — Inkább arra tanítanám meg: ha elvitte a kulcsot, akkor mán pénzt is hozzon! — Az vóna csak a csodaegér... S ezen nagyot nevetnek. BALLABÁS LÁSZLÓ
