Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

V I 1964. augnsziu* 30 TOLVA MEGYEI VÉPŰJSAG Sis Erzsi néni talán a legnépszerűbb az otthonban. A la­kók. tőle várják naponta az ízletes kosz tot. Magasra emelke­dik a fatuskó. Azt vallja a két fiú, hogy a favágás az egyik legjobb * izomerösítő. Azt | azonban még nem döntötték el: bir­kózók lesznek, vagy súlyemelők. Ha többel Mhil'ák, 'aj ' gyobb gyerekek szívesen s “' ' i l. e, i is t tálalni. A na­iciiicsncl. Az új otthon BEMUTATKOZIK Azt beszélik róla, tavaly múlt száz esztendős. Lehetséges, a külsején egyáltalán nem látszik meg az élemedett kor. Inkább hasonlít egy virá­gos ruhába öltözött fiatal lányhoz. Az élénk fal­színhez szinte harmonikusan illeszkednek a nagy- koronájú fák zöld lombjai, s ebben a környezet­ben megfiatalodottnak tűnik a több évtizedet megért kovácsoltvas homlokdísz, meg a címert tartó puttók is a klasszikus ívű bejárat fölött. Címerek vigyáznak itt mindenre. Kardot tart az oroszlán meg sok ágú bárói koronát. A Zom- ba-paradicsompusztai Dőry-kastély mégis az új világ szellemét tiirdeti szét a környéken. Ter­meit, parkját vidám gyermekzsivaj veri fel, s Misóczki József igazgató és a nevelők időnként körbejárják az egész épületet. Pedig csak vendég- gyerekek üdülnek most az intézet falai között. A faddi fiúnevelő lakói ütöttek tábort két hétre, s az ő befogadásukkal mutatkozik be az új ott­hon. Hogyan sikerült ez a bemutatkozás? Hisszük, nem hagy maga után kívánnivalót. Államunk 1 millió 700 ezer forintot fordított az épület fel­újítására és berendezésére. S nem túlzunk, ha azt mondjuk: mind a felújítás, mind peckg a be­rendezés kitűnőre sikerült. Tágas, egészséges há­lótermek, s ugyancsak szépen elrendezett klub­szoba, jól felszerelt konyha és ebédlő nyújt ott­hont a gyermekeknek, s próbálja velük feledtetni az otthontalanságot. Mert ide, ebbe az otthonba elsősorban olyan kislányok és fiúk kerülnek, akik elveszítették szüleiket, illetve olyan körülmények között éltek, amelyben testi és szellemi fejlődé­sük nem lett volna biztosított. A sorban nem az első a Zomba-paradicsom- pusztai otthon, de Tolna megyében mégis hézag­pótló, mert általános iskolás korú gyermekeknek nyújt otthont. Idősebb és fiatalabb pedagógusok segítsége és felügyelete mellett itt ismerkednek meg majd a betűvetéssel és az általános iskola alsótagozati anyagával. Amikorra ezek a sorok megjelennek, már azok élnek a falak között, akik számára az otthont létesítették. Tört lelkű, az élettől korán sebeket kapó apróságok népesítik majd be a termeket, a szellős, világos szobákat, s itt részesülnek a nevelés alapjaiból. ötven kisiskolás lakó nyer elhelyezést a volt Dőry-kastélyban. Fejlődésükre, épülésükre azon­ban nem valamilyen tetszelgő filantrópia, hanem foglalkozásukat nemes hivatásnak tekintő neve­lők vigyáznak. Az igazgatón kívül két főhivatású ’ nevelő és ugyancsak két gyermekfelügyelő segíti át a gyermekeket minden akadályon. Amikor elkezdődik a tanítás, naponta az ő társaságukban járnak iskolába, s a délutánokat is velük töltik. Bizonyára alakulnak ki majd meleg emberi kapcsolatok. Kerül gyermek, aki az elveszett édesanyát találja meg a tanítónőben, s édesapja­ként tiszteli a tanítóját. S mert a gyermek na­gyon hálás tud lenni, a szeretetnek olyan meg­nyilvánulásai is előfordulhatnak, amilyeneket csak a családokon belül láthatunk. A százesztendős Dőry-kastély bizonyára nem látott még olyan életet, amilyen majd a száz- egyedikben bontakozik ki a falai között. A címe­rek, a múlt emlékeinek árnyékában, új emberek nevelődnek, ök már talán csak csodálkozva né­zik nyiladozó értelmükkel a címertartó puttókat, s a Dőryek címerállatát, a pallost markoló orosz­lánt is. Fogalmaik azonban hiányosak lesznek arról a világról, amikor ezek a ma dísznek szá­mító figurák, rangot és hatalmat jelentettek. Amikor ott jártunk, pajkos, játékos gyerek­had vett bennünket körül. A fényképezőgép olyan sikert aratott, amilyet talán még soha. S a játék, a jókedv előrevetítette a most bemutatko­zó új otthon hétköznapjait. Mert nem a szomor- kodásnak, a bánkódásnak, hanem az örömnek, a napsugaras és szépemlékű gyermekkornak lesz színhelye a volt Dőry-kastély. Tolna megye új. általános iskolás korú gyermeknevelő intézete. Sz. I. > Benépesült a klubszoba. Szól a rádió, koppan a dominó, s matt­ra áll az izgalmas sakkjátszma. Az ajtókon kívül hangos a park, tetőfokára hágott a jáíékkedv.

Next

/
Thumbnails
Contents