Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

*

h

UlTURÁLIS ME

wmt

Josef Mühiberger :

Az ezredes,

koszorúval

A z ezredest Rostocknál érte hiány. Mindenütt friss sírok ki- csak egyszerű hadviselt volt, ami a vég. Ha nem bizonyoso- nálták. igazán nem számított,

dott volna meg róla, most sem Amikor az ezredes egy nap — Nem ennél előbb valamit?

hiszi el. De az oroszok három ol- betért a temetőbe, hogy elnyűtt — Mit jelent az, hogy előbb? —

dalról körülzárták a várost. koszorúját kicserélje, épp temet- kérdezte bosszúsan az ezredes. —

Az ezredes volt Franciaország- tek valakit. Már nem fordulha- Persze, hogy éhes vagyok. Egy ban, Olaszországban, Oroszország- tott vissza, letette hát koszorúját ilyen út után. ban, a Balkánon, — .tulajdon- a sírra, s ott maradt a gyász- — Elhiszem. A koszorút később képpen mindenütt ott volt. Ezért szertartáson. Utána meghívták a is kivihetjük a temetőbe, örü- értette meg oly nehezen, hogy halotti torra. Hosszú idő után elő- lök, hogy tudod már, s nem tőnem ezredes többé, s a nagyha- szőr lakott jól. lem kell meghallanod. — Sovány

talmi ábrándból, amelynek névé- nj sokkal később eev ame- kezét arcára szorította és sírt. ben mindenütt győzött, csak a JM rikaj autóvaj találkozott ~ Nem tehetek róla- lgazan- kaszárnya egy nyomorúságos szó- Fékezett megállt mellette s a Hisz úgy vigyáztam rá- Horst epp bája maradt meg, amelyben az vezető megszólította- Helló' Még az udvaron játszott, amikor jot- utolsó pillanatban még szétlövet- Sig^^eTSéí’ meg?” - tek a.. mélyrepüiöv m«„. heti magat, vagy fogságba esik. Hová’” — kérdezte az ezredes volt’ ot nappal Választania kellett. Egyetlen gon- ’f°Jhov& viszed! ’ ’

dolata volt: csak fogságba ne ketek a mélyrepülők. Május 3-án a születésnapja előtt. Azonnal meghalt.

— A disznók! — üvöltötte az

uu“u‘* logsagua ne K.e- HoSvhoEv’” — Néev nania is

rüljön. Megtömte zsebeit kincs- í’áttaiat •> ’ u»,. ezredes, mint gyakorlatozas koztári órákkal, a köpenyzsebeket

láttalak.” - „Engem?” - „Per- ben a kaszárnyaudvaron. _ Épp

lőszerrel tömte tele, vállára akasz- menfetet ”’ —^Hoe^nekeT'menv- a haború befejezése előtt! Aljas- totta a géppisztolyt és indult. Si- u kel, ten(étésre árnod Szo- sóg! Civilekre lőni! Gyerekekre! került átvágnia magát. A gép- m0íú ” i Hogyhogy “ - Ä A — pisztolyt es lőszert eldobta, csak ja másfk kogszorú v0’ifnf.

s mSaradt0r^z eTredesf un^r’ lad” ~ ”Rügtön °daérek' Mór I rt;' un!,?r látszik a falu.” — „Well. Akkor

mis. Erre buszke volt - az álló- adj nekem is egy ór' t.” - „Órát?”

roanybol tizenkettediknek léptét- _ kérdezte «^ ezredes mint a

ték elő, de ^most, amilyen gyor- rekruta, aki hülyének tetteti ma- gyalogolta Németországot, a Ke- ,tudott' szabadulni kel- gat_ „Amilyenért ennivalói cse- leti-tengertől az Alpokig, végül .. ,. , ,,,, rélsz.” — Az ezredes csak egy a fia sírjára tette le. Egy ideig

Buchholz mellett találkozott dra drán tudott kijutni a csává- ott állt, elgyötörtén és megvlsel- egy Pa^a?zttal> ért veget a bdk s ezt gondojta: legyőztek ben- ten, mint a koszorú, amelyet naSőnkifoldje s megpróbálta az nanket> kultúrát akarnak hozni pokig hurcolt, de eszébe jutott, uniformist elcserélni civilruhara. nekünk, s legtöbbször egy tisztes- hogy keményen, katonásan kell De a paraszt nem mutatott semmi séges órájuk sincs. Mert tapasz- viselkednie, ami sehogyse sike- ' V°£°gatta a, Va,Uat’ talta> h°gy az amerikaiak úgy rült. ruhaféle TToifórmishQ^ vetik ragukat az órára, mint ör- Az asszony lehajolt, megpróbálÄ dög a jámb°r lélekre' Ez is úgy ta kisimítani a koszorú gyűrött.

redes letett1 egy óráaz^ asztalra' Öf,ült aZ órának’ lnint egy gye‘ ™ngyolt Papírvirágait, hogy A paraszt rnelnézte és íev szólt-’ ,rek’ 'rogton csuklójára csatolta, amennyire lehet, szépen nézzenek T nPnntt L* s azt mondta: ..Okay!” Fölenged- ki. Visszatetté a sír közepére, azmegér." Az ezred« mg «»Sí “ “ •"** “ ““*> «• «•*- (elé húzta. A ke,.« az asztatra mW • «W . kora, mi, ,ri„yba S Ä nyíS Tko.zoiú

fordult, az ezredes fogta a ko- rongyos papírvirágai nem tudták volt, s gzorúját, leszállt, s gyalog indult eltakarni őket, mert a Napot akarA gengszterek!

Felállt és vette a koszorút.

— Nem ennél előbb valamit?

— Étvágyam sincs már.

E1 lindultak, s az ezredes a koszorút, amellyel végig

nadrágot kapott.

A paraszt jó ember

pnf.f'nke<H't h°S| az pmforn?lst tovább. De így jó utat tett meg ták látni, elássák. Hat ezzel ennek is vege, délnek. S jó is volt, mert a ka- az egyem uha becsületének. ^ Per- bdtzsebek után nadrágzsebei is sze azért ez se fact orokke. De kiürültek. Az amerikaiakkal csak most csak az a fontos hogy ha- íg tudott uta2ni. Jó ha az em- zaig verekedje magat. Az otthont bernek humora van gondolta jelentő kisváros messze volt, de- közben az ezredes. De b^e már len. O pedig^ itt volt, fent esza- nem volt semrn; humor.

S ment, mint már annyi ideje,

Az ezredes szeretett volna a a koszorúval, mely hol a jobb, parasztnál éjszakázni, de nem en-. hol a bal vállán lógott, temető- gedte meg; veszélyes az ilyesmi, ről temetőre. A koszorú egyre ne- Alkonyatkor az ezredes kiment hezebb lett, a gyomra egyre köny- a temetőbe, körülnézett, talált nyebb, lábát mind nehezebben egy friss sírt, a sírról felvett egy húzta, s ahogy közeledett az ott- ffiss koszorút, s az erdőbe indult, honához, egyre nyomorultabbnak Lefeküdt, hogy aludjék valamit, érezte magát. Vitte Németorszá- Hideg éjszaka volt, s az ezredes gon át a koszorút, a Keleti-ten- a fenyőgalyakból font koszorút gertől az Alpokig, mindig temetette magára. tők jártak az eszében, frissen

A koszorú jó szolgálatot tett. hántolt sírok, mintha Németor- Mert másnap délelőtt találkozott szágot csak temetők és friss sírhantok —4—^ -~t- -—

Fordította: Csányi László

Inkább csak alkalomadtán kérd ijek reflektor- fénybe. Olyankor. amikor ép- p-n dicseksze- nek, vagy óesá- rolnak valakit, valamit. Pedig nagyobb figyel met érdemelnének, hiszen ők azok a szurkolók, akik drukkolnak nekünk. Kíváncsiak a sikereinkre, de ezekből elsősorban azok érdeklik őkel, amelyekből számukra személyes haszon ígérkezik. Egy ismerősöm a szocializmus szurkolóinak nevezte el őket. a másik pedig perc-emberkéknek.

Furcsa teremtmények, elméleteket kovácsolnak, s hirdetnek a szocializmus hasznáról és káráról. Ilyeneket mondanak: a szocializmus eszméi igen jók arra. hogy a tömeg számára lobogót jelentsenek, ám sokkal jobb lenne, ha azok az eszmék jobban a középpontba állítanák az egyént, annak boldogulását, s az időnként felmerülő két pólus közötti ellentéteket, nem a társadalom. hanem az egyén oldalára igyekeznénk megoldani. Tekervényes fejtegetéseiket magyarra fordítva, körülbelül a következőket lehet mondani: jó, jó, kell ez a szocializmus, ám az lenne az igazi, ha közben az egyén még a közösség rovására, is érvényest h°lné akaratát. s az ő gyakran kicsinyes terveiből, elképzeléseiből állna össze áz. amit a szocializmus építésének terveként szokás emlegetni.

S mit mondanak a káráról? Az elmélet itt vaskosabb, s egyben közérthetőbb is. így hangzik: a kisebb és nagyobb kollektívák kialakulása, formálódása, kény sze rzubbonyba szorítja a szellemdús és termékeny egyént, olyan uniformist húz rá. amelyik az egyéniségétől idegen. Vagyis arra kényszeríti az embert. hogy fehérnek mondja a feliért, még akkor is. ha az saját nézőpontjából feketének látszik.

Balgaságnak, badarságnak tűnik első látásra perc-emberkéink és szurkolóink minden állítása. A látszat azonban nem. szüntetj meg a nézetek veszélyességét. a ködösítést, a határok elmosását, a nagyon is polgári elképzelések becsempészését. Mert elsősorban erről van itt szó. Mindannyian cipelünk magunkkal valamilyen terhei a múltunkból, ezek levetése mm-6

könnyű. Szúr•

kólóink azonban nem is igen akaiják letenni ■ polgári terheiket. Sokkal kényelmesebb nekik, ha az indi- vidualizmum túlhaladott álláspontjáról mondanak ítéletet elevenek és holtak felett, s a, kicsinyes, de többnyire jól jövedelmező önzés álláspontjáról ítélik meg fejlődő társadalmunkat.

Divatozik közöltük például a következő nézet. Azt vallják, hogy minden társadalom kitenyészti a maga uralkodó rétegét. Ezt a réteget jelen esetben a választott társadalmi szervek vezetőiben és dolgozóiban látják. Arra persze semmit sem aßnak, hogy az ő élet- körülményeik — a szurkolóké, — gyakran jobb. mint az általuk uralkodóvá nyilvánított rétegé. Ez teljesen mellékes, a fontos a nézet és annak hangoztatása, lehetőleg úgy. hogy közben vitára ne kerüljön sor. Mert egyik érdekes vonása jellemüknek. hogy félnek a vitától. az érvektől. Ilyenekkel ugyanis nem rendelkeznek, bölcsességük megrekedt az általánosított vélemények elhamarkodott megfogalmazásánál.

Lehet, hogy kevesen hiszik el. de úgy igaz. ahogy mondjuk: helyzetük a legkényelmesebb a világon# Miután semmiben nem foglalnak el érvekkel alátámasztott álláspontot, senkinek és semminek nem tartoznak felelősséggel. Illetve egynek, a lelkiismeretűknek, ha rendelkeznének ilyesmivel, de iz ha volt is. teljesen elhallgatott már a hosszú tréning közben. Gyakorlatuk ugyanis több évre visszanyúlik. Van olyan, perc-emberkéink között, aki húsz éve figyeli ajkán elnéző kis mosollyal mindazt, ami körülötte történik. Közben pocakot eresztett, a Kossutli-ról ädert a Fecskére, megvalósította a saját kis szocializmusát. Tele kamrája, pincéje. Sofőrt csak azért nem tart, mert az esetleg vitába szállna vele. ha másban nem is. de szakkérdésekben bizonyosan„

Nem sa jnálom tőle javait, éljen velük boldogan. Élete sivárságáért azonban inkább sajnálnivaló.

SZOLNOKI ISTVÁN

11« n

az első angol katonákkal. De namoK jelentenék. S már ezre- ügyet se vetettek a koszorús em- ,s sem v°ff többé, ez is semmi- berre, aki nyilván temetésre ment ve f°szi°tt, mint a kardbojtja, s

a szomszéd faluba.

csak egy koszorús ember maradt

T ,, ,, , . . belőle. A koszorú valósággal hozIgy volt ez néhány napig. Az zánőtt> nélküle el sem tudta kép_

ezredes szakadatlanul temetésre ment, s szakadatlanul vitte a halotti koszorút. Amikor elkoszolódott, másikra cserélte ki, köny- nyebbre, amely készült.

zelni az életét, s még akkor sem dobta el, amikor már ismerős vidéken járt. így ért hát haza, ezzel a felesleges teherrel, mely

papirviiágokból azonban a szabadságot jelentette.

Felesége sápadtabb már nem is

De ez már a következő napon lehetett volna, amikor megpillantönkrement, mert eleredt az eső. s az ezredesnek új koszorúról kel lett gondoskodnia.

De az ezredes is kezdett tönkre menni. Állandóan gyalogolt, a szatóttá férjét, ráadásul egy halotti koszorúval.

— Egy éve! — dadogta.

Igen, egy éve nem látták egymást. De mintha öt is lett volna.

hadban hált, s közben az órákért Az ezredes úgy látta, ennyit öre- épp csak kapott valami, harapni- gedett az asszony. Megmaradt valót. Ráadásul egyik óráját egy őrmestemének, nem úgy nézett parasztnak kellett ajándékoznia, ki, mint egy tiszt felesége. Talán egyébként a hajdani hadfit be- az okozta, hogy olyan hirtelen árulta volna az. angoloknál. De léptették elő. De most már őrhalotti koszorúból nem volt mesterné se volt, ahogy a férfi is

Vakok seprűt, kefét árulnak. Egyik jobban meg van terhelve áruval, mint a másik, és ez a könnyebben terhelt bonyolítja le a házalás üzleteit. Ez megy elől, ez beszél, ez alkuszik, ez veszi át a pénzt. Érdekes, hogy az öregebbik, kész aggastyán rá- nézvést, de olyan fürgén mozog, mint egy gyerek. A másik, aki alig látszik ki a seprűnyelek és sörték, sziták közül, mint egy tüskésdisznó, lomhán, álmatagon csoszog. Pedig ez a fiatalabb.

— Nincs szükségem Bemmire — mondom, amikor becsöngetnek a lakásomba. Mire az üzletszerző, mozgékony vakember így -dohog:

— Miért nem • tetszik venni tőlünk valamit? Egy fillért nem kerestünk máma!

— Hát várjanak! — mondom erre. — Mit keresnek maguk egv seprűn?

— Ez üzleti titok! — feleli a fürgébb vak rögtön, rendreutasítóan

is.

— Tessék, felajánlok.

Vak vezet világtalant

— Azt nem, kérem! rázza fejét az öregebb. Pénzt mi csakis ellenszolgáltatás fejében veszünk el. Mi nem koldulunk. Engedélyes árusítók vagyunk.

— Hát ilyen formában hálásan köszönjük a szívességét! — tartja markát elém a szigorú öreg vak. Míg elteszi a pénzt, magyarázatul megjegyzi: — De ne tessék cso— De ha nem kell dálni, hogy szidom ezt semmi! — felelem. — a mukit. mert nem jö- Vegyék úgy, mintha vet- vök ki a bajból, ha nem tem volna. * veszekszem vele.

— Vegye el, Náci! — szólal meg érre az öregebb mögött megterhelt társa.

— Maga tartsa a száját! — zördül rá az öregebb. — Nekem maga elég bajt csinál úgyis. Gyerünk!

Már fordulnak. De hát. nekem fúrja az oldalamat a kíváncsiság,, miért használt társával szemben az öreg vak ilyen zsörtös hangot? Azért tehát így szólok utánuk:

— Minek korholja szegényt? Jól tanácsol,

mondjuk, három forin-. hogy elfogadhatnak tőtök amil nyernének az árun, ha vennék — szólok,

lem pár forintot. Isznak két kisfröccsöt az egészségemre.

— Komolyan? — érdeklődöm. — Hát mit csinál ő?

— Semmit! Az a baj éppen!'Tessék nézni, ez tizenöt évvel fiatalabb nálam. De elhagyja magát. Ez leülne a földre sírni, ha egyedül hagynák. Ez végig nem megy egyedül az utcán, a fal mellett sem. Át az utcán pedig, azt ne adj isten kívánni tőle. Dolgozni ügyetlen. Üzlet neki legfeljebb csak a kéregetés, holott meg kell élnünk az árulásból.

— Hagyjon csak engem el, Náci — motyogja védekezésül a másik

írvm’n'n iimiiniim

vak, színtelen, meggyő- ződéstelen hangsúllyal. — Maga vakon született, maga beletanult ebbe a kevergésbe, én negyvennégyben vesztettem el a szememvilá- gát, én gyerekkoromban látáshoz szoktam, én már nem tudok berendezkedni a vakságra!

— Ebben igaza van a szerencsétlennek — bólint az öreg, békebeli, született vak árus. — Sokáig látott félszemmel, és még most is lát valamit, mintha víz fenekén járna, ahogy ő mondja. Ez zavarja meg abban, hogy boldoguljon. Hát gyere, muki. majd én ellökdöslek az ügyefogyottságoddal. Köszönjük kegyednek a szívességét! Alászolgája!

Totyognék útjukra« Elől a jól tájékozódó, tökéletes vak aggastyán. Utána az általa gyámolított és vezetett fiatalabb világtalan.

Nem különös? Menynyi árnyalata van minden állapotnak, ami mellett úgy haladunk el, sőt szólásokat gyártunk róla. mint olyanról, ami mindegy: vak vezet világtalant.

Tersánszky J. Jenó