Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

1964. augusztus 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Korlátlan lehetőségek Biztos kenyér A FIGYELMES ÚJSÁGOLVASÓ bizonyára észreveszi, hogy ebben az időszakban szinte mindennap megjelenik egy-egy felhívás a le­velező tagozatokra való jelent­kezésre és tájékoztatás a tovább­tanulás feltételeiről. A Tolna me­gyei Népújság tudósítója július 28-án például arról ad hírt, hogy szeptember elején Jánoshalmán mezőgazdasági gépszerelő-tanfo­lyam kezdődik, a 22—45 év kö­zötti férfiak jelentkezhetnek, az oktatás ingyenes, sőt a hallgatók teljes ellátást és keresettérítést kapnak. Ebben a lapszámban ol­vashattunk arról is, hogy a ken- deresi gépészképző szakiskolára szintén jelentkezni lehet. A Pa- lánki Felsőfokú Technikum Sely- lyén kezdi meg felsőfokon a me­zőgazdasági gépészképzést. Az ér deklődők itt is számtalan kedvez­ményről hallhatnak és a jelent­kezők némi áldozatvállalással olyan szakmához jutríak, ami ké­sőbb egész életre biztos kenyér. Kiss László palánki tagozatvezető tanár, a középfokú mezőgazdasági oktatás megyei apostola is min­den követ megmozgat, hogy fel­keltse az érdeklődést, és hogy mi­nél nagyobb létszámot biztosítson a megye amúgy is legnagyobbak közé tartozó iskolájába, a mező- gazdasági technikum levelező ta­gozatára. A lehetőségek tehát valóban korlátlanok, érvényesül az alkot­mányban rögzített tanuláshoz való jog. De; az igények is nagyok, hi­szen a mezőgazdasági nagyüze­mekben még sok-sok technikusra szaktechnikusra, tanult emberre lenne szükség. A jelenleginél jó­val többre. És éppen ezért, az is­kolák benépesítése közügy. A sta­tisztika kimutatja, hogy a tsz-ek- ben a brigádvezetők iskolai vég­zettsége még korántsem üti meg a kívánalmakat: elenyésző azok /száma, akik közép- vagy felsőfo­kú végzettséggel rendelkeznek, már pedig enélkül a követelmé­nyeknek megfelelő szakirányítást elvégezni nagyon bajos. Egyik, másik tsz-ben szakmailag még az elnök sem képezi magát, ami bi­zony szegénységi bizonyítvány, hiszen ott tartunk lassan, hogy az sem számít maximális igénynek, hogyha azt mondjuk, a szövetke­zeti gazda is lásson hozzá, vagy a szakmunkás-bizonyítvány, vagy pedig a technikumi oklevél meg-j azok elfelejtik, a parasztfiatalok szerzéséhez. Az meg természetes követelmény 1964-ben, évekkel a mezőgazdaság átszervezése után, hogy a brigádvezető legalább technikus legyen, a tagok több­sége pedig értsen a traktorok, az erő-, valamint a munkagépek ke­zeléséhez is. Szokás mondani: ki hány nyelvet beszél, annyi em­ber. /A mezőgazdasági nagyüze­mekben ez a tétel úgy módosul, hogy egy tag annyi ember, ahány szakmával rendelkezik. A tehe­nésznek csak javára válik, ha szükség esetén az erőgépre is rá tudják ültetni. A növénytermesz­tőnek csak haszna van abból, ha mondjuk az öntözőgépekhez is oda tudják állítani, vagy a fejő­gépekhez is. Ilyen feltételekkel könnyebb és biztosabb a tervek teljesítése, a termésátlagok növe­lése. Ennek helytállóságát persze mindenki elismeri, de amikor konkrét, tényleges munka a be­iskolázási program megvalósítása kerül szóba, akkor túl sok a kifo­gás: NOS, NÉZZÜK MEG ezeket a dolgokat közelebbről. Először is, ha valaki elnök, vagy brigádvezető, akkor nem azt kell szégyellnie, ha felnőtt fejjel ta­nul, inkább az a szégyellni való, ha nincs meg benne az igény, az energia a beosztásához nélkülöz­hetetlen ismeretek megszerzésé­re. Arra nem lehet adni, amit néhány értetlen, maradi felfogású ember fecseg. Medinán például azt mondják, a levelező tagozat felnőtt diákjaira, hogy menekülni akarnak a kapától. Másutt is mondják, de ezzel nem szabad tö­rődni. Ez ne zavarja a itanulni- vágyókat. Ne feledjék, bolond lyukból, bolond szél fúj. S külön­ben is volt idő, amikor kasza nél kül el sem lehetett képzelni az aratást. Ma már csak, ha nagyon dőlt, vagy kuszáit a gabona, ak­kor kell elővenni a kézikaszát. A kishitűek azon keseregnek: mi­csoda időket élünk, a fiatalság nem tud kaszálni, az idősebbek pedig kezdik elfelejteni. De hát baj ez talán? Nem! Sőt, a ma­gyar mezőgazdaság fejlődésének szívet melegítő megnyilvánulása, hogy a parasztemberek inkább a kombájnokhoz, az aratógépek­hez értenek. S akik keseregnek, vittem fel a szenet a ringre, s azt gyárvezetők, művezetők, prés- mondta: kezelők, kulivezetők, elszedők, le­— Józsi bátyám, válasszanak: rakók. Minden kikerül a mi csa- megreperáljuk a régi fürdőt, vagy ládunkból újat építsünk? A javítás két hé­tig tart, az új építése három hó­napig. — S mit választottak? — Talán egy egész gyárra való munkásság is? A dinasztia legöregebb tagja, a családfő, elgondolkodik, számolja — Megint csak összeültünk, és rendezi a családot men nagy dolog egy fürdő építő- _ Hc-ít igen Lenne egy egész se. -lián természetes, hogy az új gyár Kertészekből, vagy a legkö- fiírdő építése mellett kötöttünk ki. zelebbi hozzátartozókból — a lá~ Meg kellett azonban ezt beszélni riyok férjéből, családjából. Gyár- a munkásokkal, a pártszervezettel, vezető, párttitkár, szakszervezeti a gyárvezetővel. Még a járási elv- titkár — ugye, az én lennék — társak véleményét is kikértük. gépész, művezető, kihordó, min­— Úgy állapodtunk meg. hogy den akadna közöttünk... építsenek nekünk egy új fürdőt. — gs gyakran találkoznak? Amig: elkészül, mosakodunk la- _ A dehoffyis! Nem érünk mi várból. De azután sikerült elin­arra rá, dolgozunk, nem vendé­tézni. hogy a férfiak a cement­_- _ , ...... < *»» ■«“»>< S.Ä KT. Ä »ifn.räss: *«»««•» w, «>/»»»« j ,J . r 1 ’ ., . 7 ., szén a ringen, aztán még szó éri hány mosofazekat, ideiglenesen jo ^, öleiét w az is... ^ " 4 Kertész család híres három Elcsoszo9 Józsi bá*si a ring alá, megyétfsn, Sbmogyban, Baranyá- talicská.^t .S2én' ban. s Tolnában találhatók tagjai, ™ leme^éU^kérnie Fiúk, lányok kerültek el a kettes p°\vele a K-emencere A kemence^ gyárból. Vitték a Kertész nemzet- remegve t°*u} “ ^vego ség jó hírét... f™°™ széppor lepi f, az 7a/ót: _ ... , Mert a szel sem mozdul, rekkeno — A csalad merre, s hol doh a hőség. Amint megyek ki’a gozik? - kérdezzük Józsi bácsitól. w,árból. Kertészék lakása előtt — Sok felé. Nem is tudom hir- visz el az út. Csendes most a In­telen, hogy merre, s hol. Szék- kár becsuktak ab’akot. ajtót, dol- szárdon, itt Dombóváron. So- gozik a Kertész-dinasztia apraja- magyban. Baranyában, mind tég- nagyja... lagyárban. Kézivetők, égetők, — p álkovács — nem tudnak ugyan kaszálni, de tudnak traktoros fűkaszákkal, kombájnokkal és aratógépekkel dolgozni. S lesz idő, amikor a kapát is félretesszük. Ha ilyen ütemben hódít a kemizálás, fél­re kell tenni nemsokára. Igen ám, csakhogy a kapa valóban nem igényel középiskolát, vagy szakmunkásbizonyítványt, de a kemizálás már igényli, sőt köve­teli. Még pontosabban, annál ha­marább lehet megszabadulni, képletesen szólva a kapától, mi­nél többen tanulják meg a kor­szerű gazdálkodást. A kemizálás térhódításának napjainkban pél­dául egyik keserves fékezője a hozzánemértés, a szakmai anal­fabétizmus. A megye közös gaz­daságaiban egészen másként ala­kultak volna a termésátlagok, ha például ez év tavaszán idejében és a szakmai előírásoknak meg­felelően végezték volna el a ka­lászosok vegyszeres gyomirtását. E téren a rendelkezésre álló lehe­tőségeknek csak a töredékét használjuk ki, Lehetne csinálnj sokkal nagyobb területeken a ku­koricák vegyszerezését is, de a maradék nélküli szakszerűség betartása szempontjából, nincs kivel. Gép, vegyszer van, de ez még kevés. S hát valljuk be, bi­zony kockázatos vállalkozás egy olyan brigádveketőre bízni a hungazinozást. aki előtt a vegy­szeres gyomirtás lényege oly sö­tét, akár az éjszaka. De az ilyen példákat száz számra sorolhat­nánk. És persze nem rosszból, csupán annak bizonyítására, hogy miért érdemes és miért szüksé­ges a szakmunkásbizonyítvány, a technikusi, és a szaktechnikusi oklevél megszerzése. BESZÉLHETÜNK a gépek kihasználásának, kar­bantartásának elégtelen voltáról is. Sok veszteség éri emiatt a kö­zös gazdaságokat. Hol a megol­dás: ott, hogy a szövetkezetek küldjenek el embereket a gé­pészképző szakiskolákra. Hova­tovább egy-egy tsz akkora gép­parkkal rendelkezik, mint pár évvel ezelőtt bármelyik gépállo­más. De hát lehet szakemberek nélkül a gépekkel boldogulni? Saját bőrünkön érezzük, hogy nem. A szövetkezeti gazdák szer­vezett továbbképzése, végső so­ron, nézet és szemlélet dolga. Ne hiányozzék a bíztatás most ezek­ben a. napokban, amikor hívják és várják a hallgatókat a szak­iskolákba. Vannak szép számmal gazdaságok, ahol a vezetők pél­damutatással olyan közfelfogást alakítottak ki, hogy magasra csapott a tanulási kedv. Bátaszé- ken már természetes, hogy ami­kor a tsz elnöke a gazdaság hely­zetét ismerteti, akkor arról is be­számol, hogy náluk valamennyi brigádvezető elvégezte, vagy ép­pen végzi a közép-, illetőleg a felsőfokú technikumot. Sokasodik az ilyen gazdaságok száma. De jóval több még az -olyan tsz, ahol amikor a képzettség, a végzettség kerül szóba, bizony mellébeszél­nek, s ahol lebecsülik a tanulást, rendszerint ott van arra példa, hogy a tagok legnagyobb bosszú­ságára és a gazdaság kárára ké­pesek beállítani brigádvezetőnek olyan embert, aki még a napi teljesítményt sem tudja kiszámí­tani. A KÖZÖS GAZDASÁGOK életének egyetlen megnyilvánulá­sa sem nélkülözheti a szakkép­zettséget. S tanulni még ötven éves korban sem késő. Az lenne a jó, ha valamennyi tsz-ben akadna olyan ember, aki környe­zetében a szövetkezeti gazdák to­vább tanulásának ugyanúgy apóstola lenne, mint megyei szin­ten Kiss László tanár. Szocialista brigádvezetők tanácskozása a MÉSZÖV-nél Az utóbbi két esztendőben a kereskedelemben és vendéglátó- iparban is szélesedett a szocia­lista brigádmozgalom. Csak a földművesszövi'tkezeti mozgalom­ban dolgozó kereskedők körében százhat kollektíva tűzte ki maga elé azt a cél. hogy elnyeri a „Szocialista brigád'’ címe.. Je­lenleg tizenhárom brigád büsz­kélkedhet a szocialista címmel a szövetkezet kereskedelmi és vendéglátóipari hálózatban. De akik a címet elnyerték, a többi között olyan feladatot is vállal­tak. hogy segítenek kollégáiknak abban, hogy ők is felemelkedje­nek a legjobbak színvonalára. Ennek egyik módszeréül a jó ta­pasztalatok átadását jelölték meg. A jó munkamódszerek szé­les körű elterjesztését szolgálta az a megbeszélés is. melyet a MÉSZÖV vezetői, valamint a Ke­reskedelmi és Pénzügyi Dolgo­zók Szakszervezete megyei ve­zetői tartottak a kereskedelem­ben és vendéglátóiparban dol­gozó szocialista brigádok vezetői­vel. A baráti hangulatú megbeszé­lésen a szocialista brigádvezetők elmondották, hogy fő feladatuk­nak a vásárlóközönség gyors, pontos és udvarias kiszolgálását tartják. Ezenkívül részt kérnek a szakmai utánpótlás nevelésé­ből. községükben elsőnek jelent­keznek társadalmi munkára, s ha a helyzet úgy hozza, minden­kor készségesen segítenek mun­katársuknak. egyéni problémáik megoldásában. Ezek a célkitű­zések olyanok, hogy anyagi be­fektetések nélkül megvalósít­hatja a maga területén vala­mennyi kereskedelmi dolgozó. A vásárlóközönség pedig hálás lesz ezért, hiszen ma még nem ál­talános az udvariasság a keres­kedelemben. nem minden eladó­nak erénye a pontosság és sok emberben nincs meg az a kész­ség. hogy ahol tud. segítsen tár­sának. A tanácskozáson részt vevők ígérték, hogy ők maguk és brigádtársaik ezután is min­dig ebben a szellemben végzik munkájukat és mindent meg­tesznek. hogy ez legyen az ál­talános. R. É. Megjelent a Jelenkor augusztusi száma A Dunántúl irodalmi folyóira­tának, a Jelenkornak augusztusi száma gazdag, változatos tarta­lommal jelent meg. Ezúttal is a költők vannak túlsúlyban: Pál József, Vasadi Péter, Hatvani Dá­niel, Vasvári István, Csontos Ist­ván, Arató Károly, Marcannay Ti­bor, Pék Pál, Káldi János, Gyevi Károly, Simonyi Imre, Nádor Ta­más, Erdélyi József, Székely De­zső versein kívül fiatal lengyel költők verseiből olvashatunk egy csokorra valót Kerényi Grácia és Sebők Éva fordításában. Novellát Mészöly Miklós, Bé­kés Sándor, Kolozsvári Grand- pierre Emil írt az új számba, Illyés Gyulának pedig Baláton- fóváros című írását közli a folyó­irat. Csorba Győző Pécsről és Bara­nyáról írt, Lemle Géza pedig a pettendi termelőszövetkezetről szóló tanulmányának befejező ré­szét adta közre. A Dokumentum rovatban Ficzay Dénes Móricz Zsigmond elfelejtett írását közli, ugyanitt olvashatjuk Gyagyovszky Emil egyik hátrahagyott köl­teményét is. A Hagyomány rovat­ban Kömyei Elek cikkét olvashat­juk, művészeti cikket pedig Ung­vári Rudolf, Sarkadiné Hars Éva, Bárdosi Németh János, Martyn Ferenc, Koczogh Ákos, Csengery- né Nagy Zsuzsa és Dévényi Iván tollából közöl az új szám. Sós Endre Schöpflin Aladárra, Nádass József Gádor Bélára emlékezik, s gazdag Széljegyzet és Szemle ro­vat egészíti ki az augusztusi Je­lenkort, amelynek illusztrációit Somos Miklós, Keserű Ilona, Si­mon Béla, Czóbel Béla, Takáts Gyula, Redő Ferenc. Szabó Iván, Kerényi Jenő és V. Sz. Kravcsen- ko készítette. Szekulity Péter Szabó Ferenc, a bajai iparitanuló-iskola hallgatója az iregszemcsei Rákóczi Tsz-ben végzi nyári kötelező gyakorlatát. Jövőre, az is­kola befejezésével már gépszerelő-szakmával tér vissza a szövet­kezetbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents