Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. augusztus 4. Wí­f Jislj Hetvenhárom fiatal, most munkába lépő pedagógus tette le Szekszárdon, a régi megyeháza nagy­termében a hivatali esküt. Azóta már elfoglalták helyüket a megye iskoláiban. PROVOKÁCIÓ A Pravda tudósítója a tokiói konferenciáról Moszkva, (TASZSZ). A Pravda Ovcsinyikovnak, tokiói tudósító­jának cikkét közli a provokációs tevékenységről, amelyet a kínai vezetők a tokiói atom- és hidro génbomba-ellenes értekezleten ki­fejtenek. A cikk írója rámutat: — A „X. nemzetközi atom- és hidrogénbomba-ellenes értekez­let”, ahogyan szervezői nevezték, megszűnt mint ilyen. Amikor ugyanis 31 országos békebizottság, valamint négy tekintélyes nem­zetközi szervezet képviselői kol­lektív nyilatkozatban bejelentet­ték távozásukat, az értekezlet azon nyomban a pekingi szakadárok és az általuk rángatott bábok gyü­lekezetévé vált. — Újabb aljas provokációról van szó, amit Peking a Japán Kommunista Párt jelenlegi veze­tőségének segítségével követett el. Nem kis felelősség hárul azonban a történtekért az atom- és hidro­génfegyver eltiltásáért küzdő ja­pán országos tanács vezetőire is, akik engedték a durva nyomás­nak. Az ázsiai és afrikai országok szolidaritási szervezetének tavaly Nicosiában tartott vezetőségi ülé­sén — hangsúlyozza Ovcsinyikov — határozottan elítélték azokat a törekvéseket, hogy senkit nem nemzetközi találkozókra. E hatá­rozatok ellen annak idején csak a kínai delegáció kelt ki dühö­sen — vajon magyarázatra szo­rul-e, hogy miért? — Ezeknek a „strómanoknak” toborzása pekingi emigráns söp­redékből, nyilvánvaló célokat szolgál. A jelek után ítélve azon­ban a kínai belső piac már nem képes kielégíteni az ilyen holt- lelkek iránt egyre növekvő keres­letet. Számukat bőségesen kiegé­szíttették, ki tudja honnan előka­part egyénekkel, akiket a pekingi rendezők alkalmasnak találtak az aljas rágalmazók szerepére. Osztrák és uj-zélandi hiszté­riások, belga és francia renegá­tok, hétpróbás nemzetközi kalan­dorok, — így fest ez a gyalázatos falka annak az értekezletnek kül­döttei között, amelyet a „Nem engedjük meg Hirosima és Naga- szaki megismétlődését!” — nemes jelszavával hívtak össze. Mennyi aljasság kell a japán néppel szem­ben ahhoz, hogy Japán atom­bombákkal szántott földjén pe­kingi bábfigurák otromba kiroha­násaival bemocskolják a békeharc szent zászlaját! Mindez gyűlöletes, de ugyan­akkor jellemző is. íme, így feste­nek a trockisták tanításaival di­képviselő személyeket küldjenek I csekvő pekingi prédikátorok CsesnéniftSi SOROKBAN Az első atombomba-támadás nak áldozatul esett Hirosima vá­rosban hétfőn megkezdődött az atom- és hidrogénbomba vala­mint a nukleáris fegyverkezés ellen, az általános leszerelésért és a nukleáris fegyverek áldoza­tainak megsegítéséért küzdő moz­galom nemzetközi értekezlete. A konferencia munkájában öt világrészről 34 ország, békebizott­ságának és tíz nemzetközi szer­vezetnek a képviselői vesznek részt, * Zambiában — a volt Észak- Rhodesiában — hétfőn hajnal­ban újabb támadásba lendültek a Lumpa nevű fanatikus vallási szekta harcosai. Az ország keleti részén fekvő Lundaziban meg­támadtak egy kormányépületet és egy rendőrőrsöt. A kormány szóvivője szerint az összetűzés során egy rendőr és öt gyermek életét vesztette. Lundaziba rend­őri csapaterősítéseket irányítot­tak. Az elmúlt tíz nap folyamán, a Lumpa szekta és a rendőrség összetűzései következtében 120 ember vesztette életét. A kairói rádió jelentése sze­rint a dél-arábiai térségben küz­dő szabadságharcosok lelőtték az angol légierő egyik lökhajíásos repülőgépét. Az angol harci re­pülőgép békés falvak ellen inté­zett bombatámadást. • Augusztus 4-én megkezdődnek a nyári szovjet rakétakísérletek a Csendes-gceánon. . A kozmikus hordozórakéták várható becsapó­dási helyén szovjet hajók végez­nek majd méréseket. A TASZSZ közleménye két tér­séget jelöl meg a Csendes-óceán egyenlítői szakaszán, ahová a kí­sérleti rakéták érkeznek. Mind^ két térség távol van a lakott szi­getektől és a tengeri kereskedelmi, útvonalaktól. A Palmira-zátony- csoport, 400 tengeri mérföldre van az első térségtől. A Fidzsi-szige- tektől Honoluluba és San Fran- ciscóba tartó hajók ettől a helytől 100 mérföldre nyugatra, illetve keletre haladnak el. A második térségtől lényegesen északnyugat­ra vezet az Ausztráliából az Egye­sült Államokba és Kanadába tar­tó kereskedelmi hajók útja. Humphrey szenátor Johnson esélyeiről Washington, (AP, UPI, Reuter). Hubert H. Humphrey minnesotai szenátor — hírek szerint az alel- nökjelöltség várományosa — va­sárnap egy amerikai televíziónak interjút adott. Kijelentette: John­son elnök még nem szólt neki, hogy megbízza az alelnökjelölt- ség'gel. A szenátor egyebek között kije­lentette, hogy Johnson le fogja győzni Goldwatert, mert a leg­több amerikai nem akar olyan elnököt „aki ideges ujjat tart az atomfegyver ravaszán”. Goldwa- ter kijelentései a nemzetbiztonság és az atompolitika ügyeiben rendkívül zavarók” — mondotta Humphrey, s példaként idézte Goldwaternek azt a hírhedt nyi­latkozatát, hogy „atomfegyverrel kellene lombtalanítani a dél- vietnami dzsungelt”. A választási esélyekről szólva Humphrey kijelentette, hogy vé­leménye szerint Johnsont a déli választók is szívesen fogják látni. Szerinte az amerikai délen első­sorban azt fogják tekintetbe ven­ni, hogy Johnson kormányzata alatt gazdasági javulás követke­zett be, s csak másodlagosan ve­szik majd számításba saját pol­gárjogi „sérelmeiket”. Kínai válasz a Laosszal kapcsolatos szovjet javaslatra Johnson tanácsadóival tárgyalt A Kínai Népköztársaság kor­mánya vasárnap válaszolt a Szovjetunió kormányának a Laosszal foglalkozó értekezlet összehívásával összefüggésben tett javaslatára. A válasz han­goztatja, hogy a kínai kormány szükségesnek tartja az értekezlet megtartását. Nyugati hírügynökségek az Egyesült Államok csendes-óceá­ni tengeri haderőinek Pearl Har- bor-i főhadiszállására hivatkozva azt állították, hogy vasárnap a vietnami-öböl nemzetközi vizein a Maddox nevű amerikai torpe­dórombolót három ismeretlen nemzetiségű torpedónaszád tá­madta meg. Az amerikai közle­mény szerint a támadásra az észalk-vietnami partvidék és a Kí­nai Népköztársasághoz tartozó Hajnan sziget között félúton ke­rült sor. Amerikai részről azt ál­lítják, hogy a Maddoxra három torpedót lőttek ki és ágyúkkal is lőtték. A közelben tartózkodó egyik amerikai repülőgépanya- hajó négy harci repülőgépe a romboló segítségére sietett. Az állítólagos támadók ezután visz- szavonultak. Az AP jelentése szerint John­son elnök vasárnap estére össze­hívta legfőbb diplomáciai és ka­tonai tanácsadóit. A megbeszélésen Rusk ameri­kai külügyminiszter mellett McNamara hadügyminiszter, va­lamint Earl Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnöke is részt vett. Johnson elnök hétfőn magához kérette a sajtó képviselőit és kö­zölte velük, hogy az amerikai haderők főparancsnokaként a kö­vetkező utasításokat adta a hadi­tengerészetnek: A vietnami-öbölben folytassák a tengeri őrjáratokat, a jelenleg ott szolgálatot teljesítő torpedó­romboló mellett egy újabb rom­bolót küldjenek az öbölbe, a tor­pedórombolók felett teljes harci készültségben repülőgépek telje­sítsenek járőrszolgálatot, az eset­leges támadást megkísérlő, bár­milyen nemzetiségű hadihajókat azonnal támadják meg és pusz­títsák el. Adzsubej nyilatkozata három nyugatnémet lap munkatársának Bonn (MTI). A Münchner Mer­kur. a Ruhr-Nachrichten és a Rheinische Post hétfői száma közli azt az interjút, amelyet Alekszej Adzsubej. az Izvesz­tyija főszerkesztője közvetlenül elutazása előtt adott az őt ven­dégül látó három nyugatnémet lap munkatársainak. A kancellárral folytatott eszme­cseréjét jellemezve Adzsubej el­mondotta. hogy kedvező be­nyomást szerzett. Feltették neki azt a kérdést, hogy Hruscsov és Erhard várható találkozóján szó lesz-e a német kérdésről ? Vála­szában a szovjet vendég közölte, hogy ez elképzelhető, hozzá kell azonban fűzni, hogy a kor­mányfői találkozót nem szabad előzetes feltételekhez kötni, és hogy a találkozón miről esik majd szó. az végső soron Hrus­csov miniszterelnök és Erhard kancellár dolga. Ami a két ország kapcsolatait iileti, Adzsubej úgy vélekedett, egész sor kisebb-nagyobb intéz­kedéssel kellene hozzájárulni a légkör megjavításához. Ezzel összefüggésben Adzsu­bej igenlően válaszolt arra a kérdésre, hogy járható-e az az út. amelyre a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok lépett, nevezetesen a kulturális egyezmények, a ke­reskedelem. a konzuli megálla­podások és a közvetlen légi össze­köttetés megteremtésének útja. Az újságírók ekkor a német egység problémáját vetettek fel. Adzsubej rámutatott, hogy Né­metország egyesítésében nem szabad figyelmen kívül hagyni az ideológiai, társadalmi vonat­kozásokat sem. Nyugaton — ért­hető módon — azt látnák szíve­sen. ha az NDK és az NSZK kapitalista államban egyesülne „Mi. kommunisták szeretnénk, ha az egész világon diadalmaskod­nék a kommunizmus, de — tette hozzá nyomatékosan — ezt az óhajunkat nem arra alapozzuk, hogy másokra rákényszerítsük társadalmi rendszerünket. Ami magát Németországot illeti, ezt a kérdést a németeknek — keleten és nyugaton egyaránt —, maguk­nak kell eldönteniök”. Beszélgetés egy téglás dinasztia legöregebbjével 4 * llunk Kertész Józsi bácsi­val a dombóvári kettes téglagyár kemencéje előtt, a tűző napon, és mérgelő­dünk közös akarattal, hogy a földművesszövetkezet megint ké­sett a szódavízzel... Az ő gondja a szódavíz is, meg más is, minden ami a szakszervezettel egy kicsit is összefügg. Mert Józsi bácsi az szb-titkár a gyárban. És van-e olyan megmozdulás a gyárban, amely nem kapcsolatos a szak- szervezeti munkával? — Talán nem is volt soha, meg nem is lesz — mondja. — A szak- szervezeti mozgalom, a dolgozók érdekképviselete jogot kér és kap minden intézkedésben, sőt, segít­jük a gazdasági vezetést. És ebben fogalmazza meg, mint szb-titkámak a teendőjét is: — Az a kötelességem, hogy fel­ügyeljek a különböző rendeletek betartására, a dolgozók jogai­nak érvényesítését ellenőrizzem. Nem sok munkám van. Jól men­nek nálunk a dolgok. — Azért nem ment mindig így.,. — Volt hiba régebben, most is van, mert dolgozunk, a munkának hibája is van, — Talán rossz a tégla minősé­ge? — Nem vagyunk vele elégedet­tek. Lehetne jobb is. Most nyitot­tuk meg a bányát a vásártér alatt, és a kisvasúti mozdony hordja ide a földet a préshez. Még „nem érett” a bánya, alig egy méteres földben dolgozik csak bagger — nincs jó keverés, nincs jó tégla. Majd egy hónap múlva: akkor már lesz jó tégla,. — És mit tudnak tenni a mun­kások, hogy jobb legyen a minő­ség a rendkívüli körülmény elle­nére? — Azt, hogy jobban vigyáznak a keverésre, a vizezésre, meg a nyers téglát gondosabban kezelik. Akkor már sokat segíthetünk a bajon, ha mindenki a jót akarja. — Talán nem így van? — De így. Csak mindig akad egy-egy elégedetlen és annak a meggyőzése nem könnyű, mert makacs emberek ám a téglások. — Talán Józsi bácsi is? — Hát... Tudja, az más, amit én csinálok. Szakszervezeti ember vagyok, s nekem nem szabad mindjárt azt mondani, hogy így, vagy úgy. Várakozó álláspontra helyezkedem, mígnem az egész szb-vel megbeszéljük, . hogyan foglaljunk állást egy dologban. — Akkor ez a kollektív vezetés tetszik a dolgozóknak? — Azoknak igen, de nekünk, szb-tagoknak nem. — Miért? — Mert ránk bíznak mindent, s csak gyűlésen mondják, hogy így kellett volna, meg úgy, ami­kor már amúgy van. — S gyakori az ilyen így. meg úgy-döntés? — Nem. Itt van például a für­dő, meg az öltöző ügye. — Szétbontották a régit, talán az lesz az új, amelyiket most épí­tenek? — Igen, az lesz a fürdő, meg az öltöző, külön kazánnal. — Itt volt az egyesülés egyik vezetője, és megállított, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents