Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

1034. augusztus 2$. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Senki sem lehet közömbös, ha a beruházások megvalósításáról van szó! A megyei tanács vb vezetői előtt a tanácsi építővállalat első féléves munkájáról szóló jelentés A Tolna megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat vezetői tegnap a megyei tanács vb. vezetői előtt számoltak be az első féléves ter­melőmunkáról. Részt vett a meg­beszélésen Szabópál Antal vb- elnök, dr. Vígh Dezső és dr. Gyu- gyi János vb-elnökhelyeítesek, dr. Polgár Ferenc vb-titkár a megyei tanács építési, mezőgazdasági és pénzügyi osztályainak vezetői, a megyei beruházási iroda vezetője. Ott volt a tanácskozáson ifjú Du­dás Antal, a párt megyei bizott­ságának osztályvezetője. A beszámoló megállapította, hogy a negyvenhétmilliós teljesítés ellenére sem produkálta a vállalat a kívánt teljesít­ményt az első félévben. A jelenlévők több kérdése is ez­zel volt kapcsolatos. A termelé­kenység és az önköltség alakulá­sa kívánnivalót hagy maga után. Túlságosan magas készlettel rendelkezik a vállalat, állapítot­ta meg Czenki elvtárs, ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. Dr. Polgár Ferenc felhívta a vállalat figyelmét a bontási anyagok nagyobb mérvű haszno­sítására, aminek segítségével a íenyőfűrészárú hiányt enyhíteni tudják. A tanácsi vállalat az első félév­ben az adott helyzetet figyelembe véve kielégítően működött. Saj­nos azonban az eredmények szépsé gét rontja sok apró megszüntethető hiányosság. így például eltúlozott a vállalat vezetői által sokat emlegetett anyag­hiány. Dudás Antal nem tartotta ki­elégítőnek a vállalat idei gépesí­tési programjának végrehajtását. Ugyanis az idén a rendelkezésre álló ötmillió forintnak alig tized részét költötték el gépek vásár­lására. Gyugyi János megállapí­totta, hogy a vállalat. július és augusztus hónapokban közel húsz­millió forintos teljesítést ért el. Több hozzászólás hangzott el, melyek mind segítséget nyújtot­tak a vállalat második féléves te­vékenységéhez. A vita tanulságait Szabópál Antal elvtárs összesítet­te: ■ — Összehasonlítottuk a vál­lalat idei tevékenységét 1963. hasonló időszakával, az idén mintegy ötven százalékkal magasabb termelési értéket produkáltak. Ezt elismeri a vb, de meg kell állapítani azonban, hogy a kívánt termelési szinttel adósak marad­tak a vállalat dolgozói és vezetői — mondotta többek között. Paradicsomszüret *r~?T ....... Szedik a paradicsomot a paksi határban. A Vörös Sugár Tsz a konzervgyárba szállítja a paradicsomot. a határidő után? A megyei vezetők, a tanács és a párt megyei szervei állandóan napirenden tartják mind a taná­csi vállalat, mind pedig a mező- gazdasági beruházások megvalósí­tását. Sajnos azonban a megyei és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai kö­zömbösen szemlélik a terme­lőszövetkezeti és egyéb mező- gazdasági üzemek beruházá­sainak sorsát. Nem adják meg a kellő segítsé­get, sőt nem ellenőrzik a vb. uta­sításainak, sem pedig az MSZMP megyei bizottságának márciusi határozatában foglaltak végrehaj­tását. — Utasítást adtunk — mon­dotta Szabópál elvtárs, hogy az év végi értékelésnél, sőt a jutal­mazásnál is — vegyék figyelem­be, hogy egyes osztályok, az ap­parátus dolgozói hogyan nyúj ta- nak segítséget a mezőgazdasági létesítmények megvalósításához... Több mint nyolcmillió forint ér­tékű munkát ajánlottak fel — az építőipar segítéseképpen — mező- gazdasági üzemek, s ez ideig a községekkel együtt mindössze 922 ezer forint ér­tékű munkával „segítették” a munkák mielőbbi elkészítését. A speciális megyei helyzet megkívánja, hogy bizonyos terü­leteken nagyobb mértékben von­ják be a lakosság, egyes vállala­tok, szervek segítését az építési munkákba. A társadalmi erők be­vonása a feladatok megoldására, érdeke mindenkinek, senki nem lehet közömbös, hogyan, s mikor­ra lépnek be új beruházásaink a termelésbe. A vb. vezetői több utasítást ad­tak a vállalat vezetőinek, illetve a megjelent osztályvezetőknek a második félévi beruházások meg­valósítására. A CSORC A Csörge, az egy tó. .Ezt a szek­szárdiak, vagy a megyeszékhelyt az átlagosnál egy kissé bensősé­gesebben ismerők tudván-tudják. A Csörge nincs a város szívében, amiből sok haszon származik (és származhatna!), de nincs túl távol sem, ami szintén nem okoz kárt (vagy nem okozhatna!). Egy vá- rosközepi természetes tó magától értetődően kínálná önmagát a kertművészeknek, hogy környékét megfelelően kialakítva, hangula­tos parkot létesítsenek. Így tör­tént ez Budapesten, a Lágymá­nyoson, Möcsényi Mihály adjunk­tus munkája nyomán. Egy város­közeli vízfelület viszont szépen szaporíthatná a szórakozási, spor­tolási lehetőségeket. Ez utóbbinak a Csörge alapo­san híjával van, amiről éppen most — az úgynevezett „szezon” — szeszélyes időjárásunktól füg­gően közeli vége táján érdemes beszélni. Magában az a tény, hogy Szek- szárd, az egykori Alisca, csak a magyar történelemben több mint kilencszáz esztendeje város, nem jelenti azt, mintha esőstől kiak­náztuk volna a rang kívánta va­lamennyi lehetőséget. Az ittlakók tudják legjobban, hogy a megye- székhely nem bővelkedik túlságo­san szórakozási lehetőségekben. Nemcsak a Kispipa, Sörkert, Ku­lacs, Várköz, Állomási-vendéglő (zordabb időben a Télikert) ked­velőire gondolunk, hanem azokra is, akiknek se motorkerékpárjuk, se gépkocsijuk nincs ahhoz, hogy a holt-, vagy élő Dunát felkeres­sék. Nyaranta. Ezeknek maradna a városi strandfürdő, egy olyan létesítmény, melynek termál-, kád- és gőz-részlegére akár a fő­város is joggal büszke lehetne. Napsütésben heríngeshordó mód­jára tömött strandjára már lénye­gesen kevésbé. A városi strandfürdő medencé­jének vízellátása természetesen nem ingyenes. Kútból, gépekkel, tehát igencsak pénzért történ»?:. Ugyanakkor a hangulatos nevű Csörge-tó, ami tulajdonképpen érintésközeiben van, ezt termé­szetesen nem igényli. Részben nű-. dasos partjának egy igencsak so- ványka szegélyét öt esztendőre bérbe vette a városi tanácstól egy magánember. Hasznot húzott és hasznot hozott belőle. A tényért zokszó sem illeti. Viszont maga a hely több lehetőséget kínál, mint amennyit jelenleg nyújt. A két­száz körüli öltöző-vetköző férő­hely, a legelsősorban is csak két és fél kilométernyi gyalogtúra árán megközelíthető fürdési lehe­tőség jelenlegi formájában nem­csak idejétmúlt, hanem lényege­sen a tényleges igények szintje alatt van. Aki már — megfelelő buszközlekedés híján — gyalogolt kifelé a Csörgére; az aszfalton él­vezve egyáltalán nem túl kelle­mes tűző napon; az maga tudja legjobban, hogy milyen kellemes a hús habokban megmerítkezni. Visszatérni, amikor a fürdőzés öröme átvált a beporozódás sok­kal mérsékeltebb örömébe, már sokkal kevésbé az. Ugyanakkor a hely szinte tál­cán kínálja önmaga lehetőségeit. A baloldali part — nem túlságo­san nagy (és társadalmilag is megoldható) földmunkák révén — a fürdési alkalmak megsokszoro­zására nyújt lehetőséget. Nyilván­való, hogy a Csörge-tó csak idény­jellegű szórakozást, sportolást szolgáltathat. Ilyesformán távol­ról sincs szükség olyan méretű beruházásra, mint amilyen a vá­rosi fürdő építése esetében tör­tént. Véleményünk szerint azon­ban a társadalmi szervek — eset­leg a már idáig is rendkívül ható­képesnek bizonyult MHS — és a lakosság, a fiatalok, a KISZ ösz- szefogásának árán időben meg­kezdett fejlesztési munka olyan eredményt hozhatna, ami már a következő idényben is ragyogó szórakozóhelyhez juttathatná az ilyenben igencsak szűkölködő szekszárdiakat. A Csörge-tó, az amúgyis nélkülözhetetlen; megfe­lelő, és rendszeres líözlekedési le­hetőségek megteremtése után még idegenforgalmi érdekességgel is szolgálhatna. (ordas) Korai volt azonban ez az öröm, mert az, hogy a kazán alkatrészei ott hevertek az udvaron, még csak véletlenül sem jelentette gond­jaik megoldását. Sőt, azok szapo­rodását. Mert amikor ugyanis el­kezdték beszerelni, kiderült, hogy nem érdemes vele semmit sem csinálni, mert egy alkatrész a szállítás, a lepakolás, vagy a pin­cébe történő fuvarozás közben megsérült. Mit tehet ilyenkor a kazánsze­relő? A sérült alkatrészt vissza- küldheti a gyárba. Ezt is csinál­ta. s azóta a kfitikus kazánelem a budapesti gyárban várja jobb sorsát. Egyelőre még nincs rá nagy szükség, a konyha néhány hétig dolgozhat nélküle. Az ősz. a tél azonban közeledik. Hamarosan szükség lenne a kazánra. Ha nem érkezik meg, akkor lassan mű­emlékké lehet nyilvánítani a bonyhádi napközis konyha ka­zánházét, mert nemcsak egy év, hanem több is lesz hátralékban a határidőből. Az elején azt kérdeztük: miért nem kész egy évvel a határidő után, s néhány nappal a tanév­nyitás előtt a bonyhádi napközis konyha? Minden részletre kiter­jedő választ nagyon nehéz lenne adni erre a különben fontos kér­désre. Nem is próbálkozunk meg vele. Inkább egy javaslatot koc­káztatunk meg. Nevezetesen: jó lenne generálisan felülvizsgálni, hol a hiba a felújítások körül, miért húzódnak el annyira, amennyire gyakran tapasztalható. S valamit valamihez igazítani kellene. Vagy a kapacitást a mun­kák mértékéhez, az anyagellátást a fontossághoz, vagy pedig szabá­lyozni a tatarozások, felújítások ütemét, hogy ne forduljon elő egyéves határidőeltolódás sem az iskoláknál, sem pedig máshol. Sz. I. Feledékeny emberek és becsületes megtalálók Teherautónyi talált holmi — Egy furcsa hirdetés és ami mögötte van Nhics senki talá" Sz<*: szardon, aki jobban ismerné a feledékeny em­berek „szokásait”, furcsaságait, mint Erős Edéné. ö foglalkozik ugyanis a rendőrségen hivatalból a feledékeny emberekkel, ponto­sabban a talált és elkallódott tár­gyak sorsával. Hozzá érkeznek a becsületes megtalálók épp úgy, mint az elveszett holmijukat két­ségbeesve kereső feledékeny em­berek. A talált tárgyak sokféle esete mind különböző, azonban egy-két közös jellemzőjük mindig akad. — Leginkább a kerékpárjukat hagyják el az emberek. Ezt bizo­nyítja az is, hogy jelenleg mint­egy negyven kerékpárt őrzünk, arra várva, hogy tulajdonosaik jelentkezzenek. Amikor még a kerékpárokról rendszeres nyilván­tartást vezettünk könnyebb volt a tulajdonosokat megtalálni, egy­szerűen a kerékpár bejegyzett adatai alapján. Most nem egy esetben, ha az elveszett kerékpár tulajdonosa jelentkezik, nem is­mer rá saját gépére. Többször előfordult ugyanis, hogy míg a becsületes megtaláló beszolgál­tatta. addig mások kezén is meg­fordult, akik nem mulasztották el, hogy egy-egy alkatrészt lesze­reljenek róla. — Nem egyszer a pénztárcának is ez a sorsa — folytatja Erős Edéné. — Az üresen talált, vagy csak iratokkal teli tárcák beszol­gáltató ja nem mindig az aki elő­ször bukkan rá. Persze nem csak negatív példák vannak. Egy alka­lommal egy csatári asszony beho­zott egyet, amelyben ezer forint volt. A hirdetés után sem jelent­kezett a gazdája így a három hónap elteltével a megtalálót il­lette a pénztárca. — Meddig őrzik a rendőrségen a talált tárgyakat? — vetjük köz­be. — A megtalálástól számított há­rom hónapig őrizzük a különböző tárgyakat. Ezután ha a jogos tu­lajdonosa nem jelentkezik, és a megtaláló igényt tart rá átadjuk a becsületes beszolgáltatónak, aki azonban egy évig még nem ad­hatja el. Az év leteltével teljesen az ő tulajdonába megy át a ta­lált holmi, Abban az esetben, ha a megtaláló nem tart igényt a beszolgáltatott tárgyra, a rendőr­ségen őrizzük egy esztendeig. Ez idő letelte után a különféle cso­magokat átadjuk a bizományinak, amely ezután értékesíti azokat. Legutóbb majd egy teherautónyi kerékpárt, ruhaneműt és egyebe­ket szállítottunk Bajára a bizo­mányiba. 11 közelniÉltban hirdetés hívta fel magára a figyelmet az újságban. Két fekete disznót szol­gáltattak be a rendőrségre, ame­lyet jogos tulajdonosa Szekszár- don a Várköz 4. szám alatt, az első emelet 22-es szobában vehe­tett át. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy az állatokat itt tartották, hanem a tulajdonosnak itt kellett igazolni, hogy a disz­nók valóban az övéi. Meg is lett a gazdájuk. Az állatok a decsi- szállásokról ballagtak be' Szek- szárdra a Bocskay utcába. Egy másik esetben két szürke szamár eltartásáról kellett gon­doskodni, amiért jelentkezett is egy bölcskei ember, aki viszont nem tudta igazolni, hogy az ál­latok az ő tulajdonát képezik. Csak napokkal később lett meg az a pásztorember akinek a „lel­tárából” hiányzott a két füles jószág. Az emberek feledékenységét bi­zonyítja az is, hogy boltokból gyakran hoznak át csomagokat a rendőrségre azzal, hogy tulajdono­suk kiválasztotta azokat, ki is fi­zette aztán mindjárt a boltban fe­lejtette. A karórák többsége szó­rakozóhelyeken mozikban, szín­házi előadásokon, vendéglőkben „hagyják” el gazdáikat. Az „elhagyásban” a nyári idő­szak áll legelöl a sorban, napok szerint pedig szombat, vagy pe­dig az ünnepnapokat megelőző esték. Hely szerint a szekszárdi strandfürdő és a Csörge-tó vezet. I A meglátnék fs a fele?é­--------------------------kény embe­rek is meglehetősen tájékozatla­nok. Kevesen tudják például azt, hogy bármilyen talált tárgy nyolc napon túli be nem szolgáltatása épp úgy bűncselekmény, mint más jogtalan eltulajdonítás. A fe­ledékeny emberek pedig rendsze­rint nem tudják, hogy hol kell keresni elveszettnek hitt értékei­ket. Az emberek becsületességét mutatja az, hogy egyelőre még több tárgyat hoznak be a rendőr­ségre, mint ahányan jelentkeznek értük. Pedig sok esetben az elve­szettnek hitt karóra, aktatáska, levéltárca — és még sokáig lehet­ne sorolni a különböző tárgyakat — ott várják tulajdonosaikat a Várközben, vagy a közeli járási kapitányságok egyikén. V . M.

Next

/
Thumbnails
Contents