Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
\ Ivar Lo — Johansson A méhraj B roddén. a sokgyerekes dongók. Értékes kis állatok, be- a mozsártörőn. Az asztal tetején napszámos — nem is népesítik majd a virágokat, és a padlón döglött méhek feküd- olyan régen persze még Végre a méhraj legnagyobb része tek. A levegőben is méhek zúg- zsellér volt ő is —,nya- az átlátszó tüllhálóba került. takj de szomorúan, mintha ha- ranta az erdőre járt. Broddén elindult hazafelé, alak- lotti éneket zúgnának. A szárnyuk Nyírfát döntött, ezzel elég tűr- tálán zsákmányával. fénylett. hetően keresett. Egyik nap. kora Vajon az anya benne van-e? A raj felbomlott. A tüllzacskó reggel, felnézett az egyik nyír- Hallotta, hogy az anyának a a padlón feküdt. Üres Volt. fára, s annak ágán kirajzott méh- rajban kell lennie, mert másképp ~ Uram Isten! Mi történhetett? családot pillantott meg. Úgy meg- a méhek szétröppennek, hogy Az anya biztosan kimászott a örült, hogy még a baltáját is ki- megkeressék. Aztán azt vette hálóból és elpusztult, ejtette a kezéből. észre.' hogy egyre több kiszaba- Broddén becsukta az ajtót. FölBroddén jól ismerte a zsellér- dúlt méhecske zümmög körülötte, ment a dombra, járkált körbe- munka egyhangú ritmusát, a Ingerülten röpködtek a szűrne körbe, mindenfelé tekintgetett, napszámba járást jobbnak érezte, körül, duruzsoltak a fülénél. Hir- mintha megoldást várt volna va- úgy gondolta, többet végez, mert felen meleget érzett a karján, lahonnan. maga határozza meg. hogy mit egészen a könyökéig. Azt hitte, Közben a felesége is hazatért csinál. Látta a méheket. s arra hogy az anyagot jól összekötötte, önkéntes száműzetéséből. Bené- gondolt. hogy itt az alkalom, ezt de úgy látszik, a méhek utat ta- 'zett az ablakon. Eleget látott. nem szalaszthatja el, éppen ele- láltak belőle. A zsák ugyan tele __Azonnal menj haza, g et elszalasztott eddig, most meg- volt. de kívül is méhek mász- könnyítheti az életét. Be kellene káltak_ rajta. Irtózva gondolt arra, fogni a rajt. Egy méhraj nagy hogy a kabátja ujja alá mász- érték, többet kereshetne vele, nak. mint a favágással. Eldobta a zsákot. A méhek Egyáltalán nem értett a mé- kezdtek a kabátujj alá mászni. hekhez. Az ötlött eszébe, hogy Ben^n állt. varta, hogy meg- ^ _____ ___ h azaszalad, hoz valamit, amibe szúrják. De nem szúrtak. Ügy neki ji hely. Borzalmas, hogy az belerázza, otthon aztán egy kap- rázhatta le őket. mint szőrös, anya elpusztult. tárba rakja a családot. * szárnyas magvakat. . — Három napi napszám puszÄt'ÄTÄ'i' S avÄXi sss-us ■kstüss ss* £ s ,on °"' ^ VASVÁRI ISTVÁN: A kenyér nyiss ajtót, ablakot, füstöld ki azokat az átkozottakat. Amíg egy is marad, én haza nem megyek. — Csak az anyát fogtam volna meg, — siránkozott Broddén, — az a legrosszabb, hogy az anya elpusztult. Biztosan szokatlan volt valami, amiben elhozhatja őket. — Inkább dolgoznál — mondta az asszony, nv^t ilyenekkel ^ lopod a napot. *-vágó vagy, zsák”t nem méhész, mit értesz a méhek hez... De Broddén csökönyös volt. — Ha már ennyit gyalogoltam. csak hazahozom őket. Egy ócska zsák is megteszi... Az asszony ellenkezett. — Mit tudod, hogy kié az á raj. Majd jön. aztán követeli rajtunk a gazdája. a zsákot és továbbment. Majdnem este volt. amikor hazaért. Itt van a méhraj — mondás a konyhaasztalra tette a Úgy mondta, mintha közte és a méhek között kellene választani, és mint aki tudja, hogy csak ő nyerhet. JJroddén ment. Kinyitotta az ablakot és a szel- lőztetőt. Hálót tekert a feje köré, — Vidd ki. vidd ezeket a férgeket — kiáltotta az asszony, undorodva —, azonnal vidd ki... — Éjszaka itt kell maradniuk uSy mászott a kályhához. — mondta Broddén —. kint el- Nedves zsákdarabokat és ként viheti őket a róka. Most már rakott a tűzre, este van, de kora reggel csiná- — Semmit sem lehet könnyen lök nekik kaptárt. megkapni, — gondolta. — Úgy Hiába sopánkodott az asszony, látszik, ez a törvény. Csak fárad- Broddén a méhrajt a rácsos ni és dolgozni. _ ei'dőbeh — mondta konyhai állványon hagyta. Jól Miko^ a tűz erősen égett, BrodBr»dden —, akarki befoghatja a betömte az ablak hézagait és a dén elzárta a szellőztetőt. Úgy meheket. Ritkán jut az ernt3Sr kályha apró lyukait, nehogy az érezte, most pusztítja el a remé- szerencsehez. Adjál gyorsan egy anya megszökjön. A függönyöket nyeit. Úgy érezte, sohasem értakarót! behúzta, mert azt hallotta, hogy heti meg, hogy méheit nézegeti, — Nincs nekem takarom sötétben egy egész napot is át- amint illatosán, mézzel * terhelve, nyakaskodott az asszony. alusznak a méhek. A rajzó mé- repdesnek körülötte a mezőn. Jó lesz az a háló a lámpá- bek mámorosak, se nem esznek, ról. legalább lélegzeni tudnak se nem jsznak t>íLeveUékmeahehálót a szobában Broddénék a szobában aludtak, lógó rézlámpáról. Broddén a hó- Broddén biztos akart lenni a na alá csapta, s indult vissza az dolgjába. Az ajtó _ hézagaiba erdőbe. rogyból hasított csíkokat tomTanácstalanul állt a méhraj ködött. előtt. Soha nem volt méhekkel Reggel nem ment az erdőre, ha- dolga. rettenetesen félt is a szú- nem nekilátott a kaptár készítésé- rásuktól. A nyüzsgő gomolyag nek. A méhraj a konyhában mavalósággal megbabonázta. Látta radt, az asszony elmenekült ha- a bajtársiasságra. önfeláldozásra zulról, elvitte a gyerekeket is. Esés erőszakra épült köztársaságot, tig haza se jött. De jöttek a szom- a zümmögő tömeget, a családi szédok. Nézegették, tanácsokat kapcsolatok mintaképét, és félt adtak, beszélgettek. Hátráltatták tőlük. Mégis közelebb lépett, úgy Broddént a munkában, hangulata figyelte őket. mégis jó maradt. Gyalulta a kapEszébe jutott, hogy a méhek tárt, dicsekedett a szomszédok- rajzanak. és akkor neki már több nak. családja lesz. Hallgatja majd, — Ritkán jut az ember ilyes- hogy saját méhei hogyan züm- mihez. Mindig csak fáradni, meg mögnek a virágos réten. Ez lesz dolgozni... Szerencsém volt. a nyári napok legszebb muzsi- Estére a kaptárból csak a szu- kaja. Akármerre jár lathatja a láko‘k hiányoztak. Az ajtót is aaíímegcsinálta, nehogy az anya ” ° megszökhessen. Az asszony hazajött, de mikor megtudta, hogy a békésen zümmögve a szép nyári napon. Másnap újra kiment fát vágni az erdőre. (Fordította: Kuczka Péter) A hamvas nyár már lassan elragyog; jönnek lompos őszi viharok; fellegeken fenik már foguk. Szélben áll a szikár csordákét. Mi rejtezett, az ősz-tél rög alatt, mint a forrás, mint a gondolat: búzamag, mely titkos éven át álmodta meg kalászos hadát... Azt a fénylő, hajló sereget, amely túlél fagy-fergeteget, félő-dacban, fázva készülő, gyenge száron oly sokat tűrő... Milyen jel vagy, hajlongó kalász — annyi társsal rendületlen állsz, ki megbújtál e nehéz föld telén, hogy testünk, vérünk része légy: kenyér! DARÁZS ENDRE: Még csépelünk Még a cséplők brummognak a szérűn, Morgadoznak a kertek alatt. Felébresztik nyárvégi álmából A mélyhangú, őszi bogarat. Köröskörül rezegnek a szérűk. Zümmög rajtuk ezer nagy bogár. Háznyi gépek, de mégis besöpri Kötényébe őket is a nyár. DEMÉNY OTTÓ: Nincsenek ellenségeim Nincsenek ellenségeim ezen a földön, bár kihívó szegénységben élek. Nem jönnek hozzám vendégek soha, és én sem megyek máshoz. Nem is hívnak: Még nem vettem el spnki kenyerét, de nem is voltam túl jó senkihez. Dolgozom. Úgy vélem ez a hasznos. Lepihenek — jogom van ehhez is. Ha szerétéiről fecsegnek körülöttem Tudom, hogy magukat szeretik ők is jobban. Az éhség egyszerű törvényét észbevettem s hiszem — nem leszek mohó sohasem. Nem késztethet a sors hazudozásra, míg tiszta szavak vannak birtokomban, mert tudom — eljön egyszer az az évad, amelyben egyszerű életem számonkérik. S akkor, majd akkor — nyitott sorsomat látva eltűnődöm — íme hiszen harc volt az élet. Barátkoztam, szerettem, munkában forgolódtam. Tépett a kín, örültem, kenyerem odaadtam s a legigazabb eszményt mondhattam magaménak: * Ó, ha beteljesülne még a halálon innen! nek. szorgalmasan átkutatják a mezőt, megnéznek minden virágot; aztán nehézkesen felszáll- ^ekUgTkon^n vannak^ va viszik a terhüket hazafele. gyorsan visszament a szomszéBroddén a nyírfához lépett, dókhoz. Broddén látta, hogy van Nagy óvatosan, egész idő alatt még ideje, ezért a hátralévő mun- reszketve. hogy megtámadják, si- k^t másnapra halasztotta. Bekerült a lámpahálót a zümmögő, ment a faluba, — persze nem oda szőrös, barna gombolyag köré ahova a felesége — és dicseke- tekernie. _ dett a méhekkel. Hirtelen ráeszmélt hogy a fűrészét nem hozta el. Otthagyta a fátylat az ágon. fűrészért rohant. Sokáig tartott, amíg nagy óvatosan lefűrészelte az ágat. Csurgott róla a veríték. Bármennyire vigyázott, akadtak méhek. amelyek kiszabadultak a hálóból, ezek ott keringtek köReggelre elkészült a kaptár. Broddén boldogan cipelte fáradsága gyümölcsét a konyhához Most már csak bele kell rakni a méheket, aztán kifújhatja magát, mert megszabadul a tehertől, amit a természet zúdított rá. Megállt a küszöbön, körülnézett rülötte. Hallotta- valamikor, hogy egy pillanat elég volt, hogy min anya nélkül semmit sem ér a dent megértsen. A konyha mé- raj. Hallotta azt is. hogy egy hekkel*volt tele. Mászkáltak az ember a döglött ökörről felszálló ablaktámlákon, rátapadtak a kály- dongók csapatát méhcsaládnak ha oldalára, a konyhaszekrényre, nézte. Az ő méhei persze nem ott nyüzsögtek a kávédarálón és mm Pár napja, amikor az autóval elmentünk a nagy tábla mellett, még lábon állt a búza; meg is néztem, mert ilyen sölétszínűt én nem láttam. AUGUSZTUS ilyen az a három—négy nem éreztem, akiknek számít. HarmiXc pár ka- naSV dologidőben gépet _ nln*. Mm kelle™ Íde! H<>hó, ^ íaVUanÍok__ mondta a vezető s én barátom! És a cséplés? ?e^o! Eyy ^\ek mondanivalójukát, s a a ’ se! A tarló olyan, mint nap búcsúzó, vörös lánden lépésemre utánam zizegett a tarló, hogy hát akkor mit keresek tulajdonképpen ? A nap lemenőben volt, a házmenti nyárfán verebek csiripelték esti a régi gazdák kajánsá- Oda hány ember? Mert most sárgán iz’zó és gávai állapítottam meg, ez csépel is., hogy ha ezt két map alatt le nem vágják, fele kipereg... Később jött egy teherautó, túl a táblán megA ház, ahol gyógyul- ?“*•, éf ú°? j“ítom’ zsd' kokkal rakodik... emberi hangot nem is hallottam. Aztán el kellett mennem a szomszéd faluba vendégségbe, és nem szívesen mentem gattam — mert betegen jöttem ide — egy kis dombon állt, és ablakából a táblára láttam, amelyet most már saj benne az üres szalma- kupacok. Nem „imádom” a gépet, de hát nagy dolog ez mégis... Azaz; várjunk csak az ítélettel... Alkonyattal kiballagtam a táblára, nem golásától mintha fáklyák lobognánák az ablakok mögött, felidézve rajt az ifjúságom. Nono! Ezen már aligha lehet segíteni, és szép. békés öregség 10 van a világon. Csak álltam megbékélve. Meleg szalmanáltam, mert mégiscsak ™ ™JLZ„,mondom, nem tiszta lel- sza9, kenyérszag, zsálya, hanyagság,... iókZeleg T^yérszag'a ismerettel, mert rósz- *• Masnap valami mór- — ~* ..„i-.™.-!__ ___szat kerestem. Kiveraett olajszag, de g ásra, zúgásra ébredek A búzatábla szélén egy gépi elefánt megy embergy or sasággal, és eszi a búzát. Elég falánkan eszi. — Jó-jó, de .mi marad mint valamikor — már vemet. Késő alkonyattal jöttem haza. Látni már nem lehetett, csak hallani. A gép még ment. Szürkületkor, amikor _________ ez csak úgy Ä JTzí- ^zdt kerestem a föl- mellesleg. dón, félbevágott fejeket De keserű-savanyú vett szalmakupacokban, rejtékszag sehol, és ez Csak ténferegtem, tol- mindennél fontosabb vajmódra, mert hátha ezen a világon, előbukkan a csősz, hogy A ház melletti kuko- mit keresek? ricásban már a sötétség utána? És mennyit ver felébredtem, újra dón- De nem jött senki, és t f 9’ nyúlás valahol-- —---- en egyre bátrabban ku- * es vumno. t attam, egyre felszaba- -?yJa%- yk“kas cstrreg- dultabban, mert csépe- ~ ! 0SSze csibéit, letten fejet mein talál- Valami szerit békesség tam, s a pergés majd- vesz körül, mért úgy érnem semmi... zem, az emlékek és az élet összeérnek és nem ki? gott, és szépen el is én egyre bátrabban ku- És elfordultam az ab- aludtam újra. Aztán a laktól. Persze, rövid idő- csendre ébredtem fel. re, mert mikor a kom- _ Valami baja lett a bájn újra láthatóvá lett, masinának _ gondoltam nem tudtam a szemem . levenni róla. javítják. Nagy dolog ez mégis! És odalopóztam az ab- mégsem hagyott el. Von- És sehol ember, mert lakhoz, és már velük szóltam hazafelé. MinA rosszkedv azonban múlnak el soha. FEKETE ISTVÁN
