Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
Aztán megálltak a távolabbi domboldalon, mintha újabb támadásra gyülekeztek volna. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄÖ 1964. augusztus 20. Romániai útijegyzet: €lel a hacmadfk emeleten III. A neon ostorlámpák' fénye 'Jtá rtsr eftvat SÄ5TSÄ ül *“• reM «»« * ie!enben' ■ lapban 1901-ben megjelenő cikkért Wokkokban“’ aSZlneS’eme‘ aInÚjS^rT£dyt f0gt^ A négyesSú harmadik eme- szenvedett. Idézet a cikk befejező letének egyikébe délután ötórára reszebolf „Sétáljanak el_ aztan meghívást kaptam - addig még bármely külvárosi részbe. De erő- . . sítsék meg .szívüket. Mer^nyo- gA nyújtózkodó park m mórt, bűnt (Ady 1901.) és piszkot só végén füstcsíkot pipáltak a gesztenyefák. A népfürdők egyiRégebben kőrösparti, sőt vicce- ' fffitKét lei el leneben felfrissültem a" csupa- csempe tusolófülkében. Kifelé hívták Véradót. Akkoriban ráillett ez.a részben hivalkodó, rész- jöyet a tágas előcsarnok, oleanben gúnyolódó jelző a városra. Várad a kőrösparti gazdagok Párizsa volt. A Szent László tér, a derei alatt elszívtam égy' Carpa- tit — addig is leültem. Vendéglátóimtól szemrehányást c^ínház a Tannnrt rnkrászfia körszínház a Japport cukrászda kor kapt m népi fürdőcskézés miatt, nyéké a Rimanoczy, Fekete sas es a " Itt a f(frd6sZo5a mondtak többi büszke palota, a püspöki reés a kitárt ajtókon keresztül azon zidencia a kanonoksor tartozott melegében bevezényeltek az intim belesbbea Párizsba es a benne szobácskaba. Nem mondom csá- lakok, akiknek a folyóparti fe- .... ,. rsemr>é7ett kád narnyflt -mm*. f wrto- ÍSSllS'ml.SSfaÜ' mSnak volt egy Velenceje is, béka- , tiszteleő T|_ nyálas bozótos partú patakjával a + , - , r> ' i tP tt i J . togatasomat e helyiség igénybePeeevel. Ez a Velence csupán v£elével kezdenen' csak abban különbözött az ita- Az egész család együtt, ült a terített ozsonnaasztalka' körül. Be Haltok hogy paloták helyett viskói-, á' nyomor jngoványán a létbizonytalanság cölöpéin álltak és ^vízioT néztünk lakói a kétsegbeeses hullámain az,,éhség .gondoláján eveztek. szélgettünk —majd á nappaliban levíziót néztünk. . ; , — Imre a vő 30 éves, technikus Húsz évvel ezelőtt még én is láttam okét, x- Elsétáltam arra es nyolckorJ áu munkába. Bírhat megnéztem ugyan mivé lettek. száz ]ejt keres havonta. Szeret A folyóparti rovidebb utat va- színházba iárni iaszttottam. Szeretem a subájukat _.Irénke a felesége- ugyanab. vizbelogato hallgatag ven fűzfa- ban a gyárban ahol a fé”e dol. kát ,ék a. sétány betonkosáraiból incselkedő niákat. gozik, könyvelő havi kilencszáz muskátlikat, Petu- lei. fizetésért. Idé^ gondolkodásmódja, igénye, mindenben egye- Eljutottam a szegecselt cirádás Zjk férjéével — tökéletes harmó- öreg vashídhoz, az egyetlenhez, nia. mely á múltból ittmaradt. A töb- — Az após nyugdíjas mozdonyba helyébe betonból kecsesen -íve- vezető, havi nyolcszázhatvan leit ljLáij,v széles épült. A.,_Wd.. mej.y kap. ."mikör a város peremén állt és — Az anyós vezeti a háztartást, egyik oldal szegénységét a másik _ Hány leibe kerül .havonta? Oldal nyomorúságával kötötte ősz- — kérdezem. sze, csaknem a város közepébe — Az uram fizetése megy rá. csöppent. Odaragasztották a De- a gyerekek az üzemben ebédel- cebal út végére, melynek széles nek, vagy hazahozzák az ételt, aszfaltburkolata örökre maga alá Az uram is hoz mindennap egy temette a hajdani nyomort, bűnt vendéglői adagot, így együtt az és piszkot. Képregény, 18 folytatásban Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS égész, elég mindannyiónknak. Százhúsz leit fizetünk havonta a lakásért. Három szoba összkomfort. Elegáns, szép, kényelmes berendezés, gépesített háztartás. Puha, meleg otthon. Két emberpár meghitt, boldog kis családi fészke. í — Csak egy csipogó fióka hiányzik ebből a fészekből — teszek félre nem érthető célzást. f — Bárcsak jönne már — sóhajt i az eléggé fiatalos nagymama-je- I lölt, — a papa úgyis unja már az ? örökös Ultizást ott lent a park- 1 ban, legalább lenne kivel elszórakoznia. — Imre Irénkére kacsintott. Az |Volt a meggyőződésem, hogy a papát, nem hagyják sokáig unatkozni. (Folytatjuk.) i. Szászy Sándor &*Alu Afiüj!. A fiatalasszony mosolygott: — Mint a mellékelt ábra mutatja! Sőt, még bocsánatot is kértek. Azt mondták, félreértés van a dologban. Bibra doktor' váratlanul éles hangon felcsattant: — Szép kis félreértés! Elvisznek egy nőt, napokig becsukva tartják, aztán egyszerűen bocsánatot kérnek! Felháborító! — Nem bántak velem rosszul, — mondta az asszony. — De ez nem ide tartozik. Nos, főmérnök úr — fordult Korsóshoz, — itt vagyok! Akad számomra valami munka? — De még mennyire! A laboratóriumban már napok óta zajlott a Sangoplan teljes gyártási eljárásának utolsó revi- deálása. Mindenki dolgozott ‘ de dr. Bibra szinte két ember helyett. Szobáján minden egyes papírlap, minden képlet keresztül jutott és egymástól függetlenül Korsóssal végezték a végső ellenőrzést, hogy négy szem többet lát alapon a netáni legkisebb hibára is rábukkanhassanak. — Tulajdonképpen képtelenség az egész, — mondta délben az ebédlőben Korsósnak. — Ma végzünk a munkával, mindenki fáradt, itt a nyár és mi valami hülye rendőrségi intézkedés miatt nem hagyhatjuk el a várost. Itt lenne az ideje annak, hogy az ember kivegye az évi ..szabadságát, de azt igazán nem kívánhatja, tőlem senki,. hogy azt; a bárom ...hetet' '.is itt töltsem. És nemcsak ' rólam van szó, bár őszintén mondva Bandikéin, teljesen kikészültem idegileg. Bíró Imre is szívesen menne szabadságra, Kalmár Gabi úgyszintén! — Mondasz valamit, — bólintott a főmérnök. — Majd ebéd után felhívom a rendőrséget. Klárit most kiengedték, igazán nem hiszem, hogy sok szükségük lenne ránk a városban. Forgács főhadnagyot első hívásra nem sikerült elérni, de délután háromkor telefonon je-, lentkezett. — Keresett, főmérnök úr? — Igen! Azt akartam megérdeklődni, hogy érvényben van-e még az ön múltkori figyelmeztetése, mely szerint egyelőre ne hagyjuk el a várost? Ez belső, technikai okokból is kellemetlen. Lassan a munkánk végére érünk és most kellene kiadnom a szabadságok zömét. — Mit ért azalatt, hogy a munkánk végére? — Ma befejezzük a Sangoplan utolsó ellenőrzését, ami után már indulhat az üzemszerű- gyártás. — Többen szeretnének szabadságra menni? — Igen! Például Bibra mérnök, Bíró és Kalmár kollégáim, meg azt hiszem Szahók Klára is, hiszen egy-két dolgon keresztülment az utóbbi napokban. — Kérem, semmi kifogásom a dolog ellen! Egyedül Szahók elvtársnőt kérem, hogy még egykét hétig maradjon a városban. Az sincs kizárva, hogy csak napokig... Korsós azonnal tudatta kollégáival a jó ‘ hírt. — Pompás! — lelkendezett Bíró. — A sógoromnak van Szentendrénél egy kis horgásztanyája, már régóta hívogat pe- cázni. Én oda megyek. — Nekem már megvan a beutalóm három hétre Kőszegre, — közölte Bibra. Ilyenkor még meglehetősen üres a gyár üdülője, őszintén szóivá, nem is nagyon akarok embereket látni. Kalmár ránevetett: — Engem alighanem mégis kénytelen leszel látni, Mihály bátyám! Én is Kőszegre mégyek! Bibra olyan fancsali képet vágott, amiért, hogy meg ne sértődjön, Kalmár Gábor inkább felnevetett. — Ne félj. egy percig sem foglak zavarni. A főmérnükhelyettespek láthatólag nem voltak jó állapotban az idegei. Dörmögött valamit, aztán gyűrűjét nyugtalanul csavargatva az ujján, visszament a szobájába. A többiek azt mar nem láthatták, hogy a gyűrflcsavargatást odabenn, az íróasztala fölé hajolva sem hagyta abba, CÉZÁRT KIPRÓBÁLJÁK Cézár hatalmas testi erejét már az első’ pillanatban meg lehetett állapítani. Értelmi képességeit nem annyira, mgrt" a borjúnyi méretű fekete német juhászkutya tartózkodó egyéniség volt és Du- sek Ottó gondnokon' kívül jóformán nem akadt ember, akit érzelmeire érdemesített volna. Ezenkívül Cézár emlékezett is, sokkal alaposabban mintsem azt egy átlagos kutyáról feltételezni lehetett volna. Cézár azonban — ezt hangsúlyozni kell — nem volt átlagos kutya. Izmos testében összpontosult az idomítás majdnem minden csodája. Volt mire emlékeznie. Három évvel korábban ifjúsága legszebb napjait egy különös táborban töltötte, valahol a német hegyek között. A táborban számos kutya volt ..és talán két tucatnyi ember, . akik amennyire csak lehetséges, szinte folyékonyan beszéltek a kutyák nyelvén..' A napok hetekké, majd hónapokká duzzadtak és ezalatt Cézár sok mindent megtanult. Elsősorban is elfeledtették vele az ugatást. Aztán nem is túlságosan nehéz módszerekkel felébresztették benne ősei ragadozó természetét. Földről lapulva, gigantikus ugrással tudott a magasba vetődni és hatvankilós testének súlyát izmai erejével sokszorozva a legerősebb embert is földre döntötte. A kitartó, folyamatos ügetés vérében volt. Oktatói azonban elsajátíttatták vele a kutyáktól teljesen idegen kúszást is. Százmétereket kúszott előre, törzsének kígyószerű tekergésével, a földhöz lapulva, miközben olyan sikerrel tette magát láthatatlanná a legkisebb vakondtúrás vagy fűcsomó felhasználásával is, hogy amikor John Hrey alhadnagy — eredeti nevén és rendfokozata szerint Scharführer Johann Grau — meglátta, nem tudott elfojtani egy csodálkozó felkiáltást: — Wunderbar! — vagyis csodálatos. Cézár csodálatosságához csakugyan nem fért kétség. Olyannyira nem, hogy amikor egy tisztekből álló bizottság előtt a tábor kutyái vizsgáztak,, egyhangú döntés született: — Cézárt felsőbb iskolába kell küldeni! ,0H A felsőbb iskola újabb hónapokat jelentett. A kutya különös, idegen egyenruhákkal ismerkedett meg. A khaki színű zubbonyokat és az addig nem ismert csizmák lépteinek, neszét Németországban szokta meg, így csepp meglepetést sem jelentett számára, amikor azokkal később Magyarországon, nem messze a határtól találkozott. A magyar határőröknek öltözött férfiak éberen ügyeltek arra, hogy Cézár minden apróságot elsajátítson. Egyebek közt azt is, hogy amikor egy — egyelőre — képzeletbeli határ akadályai között átkúszik és váratlanul a por- tyázó járőrre bukkan, se vakkan- tással, se más jellel el ne árulja magát és a határőrkutyákat se köszöntse kedve szerint hangos csaholással. Ha pedig a véletlen mégis úgy hozná, hogy bírókra kell kelnie katonai szolgálatot teljesítő vértestvéreivel, villámgyorsan és tigrisagyarai erejének fel- használásával azonnal vessen véget a küzdelemnek. A kísérletnek sok drága juhászkutya, esett áldozatul, de végül Cézár olyan tökéletesen gyilkolt, hogy Grey alhadnagyot egy másik elismerő jelzőre késztette: (Folytatjuk) /
