Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
f Kúlönszoba C sendesen, mint a szitáló eső, lassan férkőzött az ön- tudatlanság helyébe az önfelismerés. Először, csak a csípős, Sós tavacskákat észlelte, ahogy .remegve ültek a homloka, arca, ájla gödreiben és éppen csak any- nyi kellett, egy kevéske fintor, hogy'meginduljanak, kiöntsenek a fülledt penetráns medrekből. Ereszkedett, zagyva, undorító patakocskák keltek útra a harmadnapos szakáll sáncai közt, és egyikük utat talált a szája szegletébe. Kiköpött. ‘ — Pfuj! Ezt már hallhatóan mondta. Eljutott a füléig. Mintha a dobhártya is bizonytalanul, hihetetlenül kongatta volna tovább e, minden kinyilatkoztatások legnagyobbikát, de ahogy beljebb és beljebb hatolt, megpezsdítette a vért; rpegtáncoltatta az idegeket és a résnyire nyíló szemekbe már visszahalihóztak ébredésének tanúi. A kis hőmérő a falon, a lázlap, a holdvilágfényő lámpa és egy kevéske mocorgás valahonnan a közelből... — Az élet útnak eresztette első követeit. Kezdte, vagy tán folytatta az illatokkal. Egy csipetnyi klórfel- hőcske birkózott, valami nagyon finom párával kilátástalanul. Emez lett a győztes, mert nyál futott tőle a szikkadt Ínyekre, összekoccantotta a fogakat, de úgy, hogy a nyelv fodorjái is odacsípte egy kicsinyt, amitől felszisszent. •— Vizét, kérnék! Vizet! A mocorgás testet öltött, a ho- rnályból hófehér látomás mozdult... — A beteg arrafelé billentette a fejét. — Maga az? — Ilona nővér vagyok. Csak hogy magához tért. Igyék hátt de csak egy kevéskét, majd mindjárt teát készítek, az jobb lesz. Jaj, jaj, maga rossz ember, de sokára méltpztatott visszakanyarodni ide ni, közénk... — vigyázva visszaengedte a borostás fejet a párnára. — Nyugodtan maradjon, szólok a tanár úrnak. *-Nehezen várta a három órát, biztosan tudja már a felesége is, hogy magához tért, arról meg nyilván nála is elébb tudott, hogy a jobb lábát térdtől amputálták. Végignézett á paplanén. ' — így nem is látni, mert a paplan hurkába gyúródott, egészen a lábáig és egy légy szaladt végig rajta, hogy szinte érzi a csik- landást... — Önkén télen . rúgni akart és ettől éles fájdalom hasította végig egészen a tarkójáig. A -légy elriadt, a paplan pedig csúfolódva terült el térdén alul. Nem is annyira a lába fájt a rúgástól, hanem a feje, az agya akart menten szethasadni. — Pedig most erősnek kell lenni, mindjárt három óra, jön a felesége, és a tanár úr is azt mondta, férfiasán viselkedjék. — Úgy látszik a légy is új játékot talált, most meg a lázlapján mászkál. Lassan, ráérősen, majd bolondul cikázva gördült le, fel, a pirossal húzott lázgörbéken, mintha csúfolkodna. Szinte együtt robbant be a csen- getyűszóval a felesége. — Sanyikám, édes fiam! És nevetett is hozzá, meg köny- nyezett is. Véletlenül sem nézett az ő paplanéra csak pakolta kifelé a kis táskát és beszélt, beszélt, egy pillanatra meg nem állt a kedves csacsogó szája. — írónkét a mamára hagytam, azt üzeni, csókolnák. — Nézd, narancsot is hoztam neked, egy egész tucatot és libahúst combjatövével együtt. — Levest is, majd az Ilonka nővér felmelegíti. — Képzeld a főnököd, a Roboz úr is meglátogatott. Azt mondta, ő bérelte ezt a külön szobát, hogy ne zavarjanak, hogy hamarabb meggyógyulj... ' Csak nézte, nézte az asszonyt, ezt a lelkendező szélmotollát, aki mindenről beszél, csak a tragédiáról nem. — Szent Isten, talán mégsem tudja! Talán a tanár úr, áz Tlonka nővér elfelejtették megmondani. — Irén! - Irénkém! Ugye tudod, hallottál róla? Tudod már mi történt... Felengedett hát a feszültség. A színjátékot felváltotta az őszinteség, á leplező könnyeket az igazibb, az elszabadult kétségbeesés. Nézte már a paplant, nemcsak nézte, hanem ráhajolt és nyöszörögve csókolta, simogatta ott, azon a helyen, ahol semmi sem fog fájni többé. — Sanyikám, életem, mi lesz velünk? Megfogta az asszony kezét. — Irénkém, mit mondott még CSÁNVI LÁSZLÓ: Nyári falusi dél CICÁNVEŰVÜTTES Budapesten szerepelt a nagyhírű Mátészalkai Cigányegyüttes. A Knlich Gyula szabadtéri színpadon léptek fel jól sikerült, színes, életteli szamaikkal. A fővárosi közönség nagy tetszéssel fogadta szereplésüket és minden egyes számukat forró tapssal jutalmazta, ... Képünk a sikeres bemutatkozás egyik szép jelenetet abrazolJa‘ MTI foto a Roboz úr? És az ablézom, a Vince? Azzal nem beszéltél?... — Ö, ott volt, amikor leszakadt a darú, még tíz perccel előtte is ott volt. Még ő. kérdezte, mi lesz a drótkötélcserével. Mondtam neki, hogy Roboz úr megnézette a mérnökkel és úgy találták, hogy a jövő hónapig kibírja, nem-lesz vele baj. Én még észen voltam, amikor feltettek a hordágyra és Vince’ azt mondta, számíthatsz vám Sándor a bíróságon. —. Vince mellettem fog vallani, Roboz úr rr^egfizeti a lábamat... Az asszony felfigyelt: — Sándorkám, mit akartok ti Roboz úrral? Igazán, ő nem akarhat semmi rosszat. Mondta is, hogy az ügy teljesen rá tartozik, és ő tudja mi a kötelessége. Van neki szíve. Lám, a külön szobát is ő rendelte. Kedves ember az, hiszen a narancsot, meg a libát is ő küldte és jobbulást kívánt... kétszer is... Az esti vizit után ‘Ilonka nővér rebbent be a szobába. — Itt a jó finom libacomb, ettől gyógyul a betegünk, — kedé- lyeskedett — és teli bögre meleg tejet hozott ráadásnak. — Képzelje, rendkívüli látogatója érkezik. Az igazgatója jelentette be magát, félóra múlva itt lesz... — Körülnézett, igazított valamit a párnán, a paplanon, aztán egy játékos pukedlivel kivonult a szobából. Meg kellett mosolyogni a kedvességét. Nem egyedül jött Roboz úr. A csóváját, a slepjét tuszkolta előre, a gyíkfejű mérnököt, s csak utána tűnt fel maga az üstökös. Már ez a fordított sorrend is megzavarta a várakozót. Úgy tűnt, mintha nem is a klinikán feküdne, hanem*Roboz úr valamelyik szobájában és a főnök j megmutatja őt, a csodabogarat, - valamelyik vendégének. Félszeg, invitáló mozdulatot tett, amit Roboz úr azonnal elér- « tett, mert a tenyerét szinte vé- dőleg emelte a beteg fölé. — Maga csak maradjon nyugodtan Sándor. Megtaláljuk mi a kényelmet, igaz-e Fleischmann úr? Azzal már tespedt is bele a plüsfotelbe, pedig csak az az egy kényelmetesség volt üres, mert az ágy lábánál a széken rajta volt a törülköző, meg az ing, amit úgylátszik mégiscsak ott felejtett Ilonka nővér. Fleischmann úr is csak egy pillanatig volt zavarban, csak addig, amíg a törülközőt, az inget a mosdóra ejtette, de azért amikor leült, még sokáig dörzsölget- te a nadrágszárához a két ujját. Igen, 6, és nem amazok voltak vendégségben. — Sándor barátom, majdhogy nem úgy történt, hogy magát kihallgatják ebben a baleset ügyében. — Tudja, a szokásos vizsgálat... De megtörtént, azaz megmentettük a felesleges zaklatástól. Az egyik szakértő Fleischmann űr volt, de az iparhatóság is kirendelt egyet. — Pontosabban — bocsánat a közbeszólásért, — pontosabban Sebők mérnököt... — toldott hozzá valamit Fleischmann úr. — Na, igen, és mint mondottam, minek tegyük ki felesleges zaklatásnak, amikor házon belül is elintézhetjük az ügy jogi részét. Ennélfogva meggyorsítottuk a kivizsgálást, miszerint az iparhatóság a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, azaz általuk is megállapítást nyert, hogy bűnös gondatlanság történt a darukezelők részéről. — Pardon — egészen pontosan: gondatlanságból okozott kártevés... — helyesbített újra a fiatalember. És az a szerencsétlen Irén, még azt hitte... — jaj, nagyon Vágy tálán forró nap. Megállt a torony árnya és szétfoszlott a porban. Haldoklik az akácfa, a gutaütött házak előtt a sárga kertek a valószínűtlen mély tűztengerbe merednek, jövőjüket nem várják, a múltjuk rég feledték, megállt az idők árja, a pillanat, az emlék, a kutak boldog hűse zubogó üstté válva forralja vizét, s száll a gomolygó, izzó pára, az alvilági kínban mi adhat menedéket? ömlik a forró láva, napbeli meleg éget, a fülledt falu fő, for r, konok és izzó katlan, s a cséplőgép a szérűn csak zúg, zúg szakadatlan, zenévé lágyul hangja míg tűzön, poklon át a szép gondban öröm mé lesz a forró, izzó láva. MARGARITA ALIGER: Á japán csokor Meggyfáról ágat nyes a japán: ‘ igazgyöngy-rózsaszín csokor: Eldob mindent, mi fölös, aztán mit már a szél is elsodor. Éles kése cikkanva nyes-nyes virágot és zöld életet. A csokor egyre művészibb lesz: mint amit képre festenek. Könyörtelen kgs, rideg penge, mi nem kell, annak nem bocsát. Nagy művészet ez. N Pompás, zsenge a csokor, s benn a meggyfaág. Káprázatos, mint egy japán kép: a napkeleti virradás, ragyogó, új, csodálatos szép, nincs rajta egy fölös vonás. Ö, „modern” új hullám-költők, ó, ti mind kedélybetegek, figyeljétek az ágat metszőt, s éljétek e művészetet! 4 (Ferencz Győző fordítása.) ostoba az asszonynépség... — veríték lepte el, még a tenyere is megnyirkosodott tőle. — De hiszen a Vince és én is. már hetekkel előbb... — Ne izgassa fel magát, Sándor, hiszen azt sem tudja még, hogy mit akarunk... Nézze meg az ember! — Vincét, a baj főokozóját azonnali hatállyal elbocsátottuk... Még örülhet is, elég könnyen megúszta ezzel, ha a kárt közelebbről vizsgáljuk. Fleischmann úr egy dossziét nyújtott át neki. — Nézzük csak! A tönkrement daruház motorral együtt minimum kétezer pengős kár, a leszakadt szállítmány is majd any- nyi... — Tudja, mit jelent ez egy eklatáns példával bizonyítva? A fnaguk, a Vince és a maga háromévi fizetését. És tudja, mit jelent ez nekem? Legalább háromszor megszorozva, ha a javítási és a kiesési költségeket is felszámítom. — És mindez miért? Magát nem. akarom belekeverni, mert amúgy is rajtavesztett, de a Balázs Vincét hagyja ki a tanúságból. Fleischmann úr a tanú rá, hogy mindkettőjüknek többször meghagytam az óvatosságot: „Sándor, ne terheljék meg any- nyira a darut!” „Vince, lassabban a fordulókkal!” Persze, arra gondolhattam volna, hogy nem a sajátjukat óvják, a másét köny- nyebb elherdálni... Sándort hányinger környékezte. — És most mi lesz? Mi lesz velem? Mi lesz Vincével? — Vincét nem csukatom le, magával meg megegyezünk, ha már így történt. Nézze, nekem sem az égből pottyan a bevétel, nekem is gond a nyolcszáz munkás ellátása... Arra meg nem vagyok berendezkedve, hogy helyet biztosítsak a csökkent munkaképességűeknek. De azért nem engedem el üres kézzel. Vállalom a műláb költségeit és egy havi fizetését pénzben, vagy természetben. Hozzáteszem, ezért nem kell megdolgoznia. Illetőleg, csak ezt a vallomást kell aláírnia, miszerint a kárért, valamint az ezzel kapcsolatos balesetért Balázs Vincét okozza. Ja, még azt elfelejtettem, ha úgy kívánja, esetleg ajánlólevelet is kaphat, hogy könnyebben elhelyezkedjék. A többi pillanatok alatt történt. Nem tudni, honnan kapta az erőt, hogy felüljön az ágyban, ahhoz, hogy a ballóbával * lerúgja a paplant, ahhoz, hogy letépje a kötést a vérző csonkról. Hörögve, eszelősen ordított: — Idenézzen, Roboz úr! Idenézzen, erre, ami a sajátom volt, amit óvnom kellett volna, amit elherdáltam, a háromévi fizetésemért!... A maga háromszoros káráért!... Hazug! Hazugok!... Nem háromszor, húszszor megszorozva! — Műláb!? — Egy havi fizetés? — Ajánlólevél? Vallomás? — Mire kell az?! — Kinek? — A biztosítónak?! — Nem elég a lábam?! — Vince is kell?! Az sem elég?! — Takarodjon! Pusztuljanak! Hajnalodott már, amikor magához tért. A sebészorvos és Ilonka nővér virrasztóit mellette. A feje felett újra ott volt az a kis készülék, amelyből hosszú üvegcsövén át vér csepegett, élet kopogott alá az ereibe: kipp-kopp, kipp-kopp, mint á szívdobogás... És túl a falakon, a vadgesztenyesoron is túl, újra jelentkezett a világ... Hivalkodó, drasztikus bőgőssel jelentkezett a gyár, a Roboz úr gyára... Szemérmetlenül betört a nyitott ablakon át, végigdöngette a négy falat, aztán halkuló sivalkodással elsuhant, messze, soha el nem érhető messzeségbe... Pálinkás György
