Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
1964. augusztus 16. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 7 Az egyik 327 hektós „hordó” ajtaja előtt. Tillman József beállítja a mintázócsapot. A gazdaság pincéjében 52 ilyen tárplót építenek. Üvegezik a bortartályt. A betonból való hatalmas tárolókat üveglapokkal béleli ki Csúcs György és Juhász Ferenc. Olcsóbb, tartósabb és könnyebben tisztítható edény, mint a fahordó. ■ Minden géppel történik r B Alfenekes erjesztőkád ■ Pince, ahol nincsenek hordók Aki nem látta még a Szekszárdi Állami Gazdaság modern, mutatós épületeit, a borkombinátot belülről, el sem tudja képzelni, milyen. „Szőlőfeldolgozó nagyüzem”, vagy „bőrgyár” és egyéb hasonló kifejezés is legfeljebb csak arra utal, hogy itt nem néhány kosár szőlővel, s nem egy-két hordó borral játszadoznak. A kombinát elsőnek berendezett, illetve üzemeltetett részéről, az oltványkészítő csarnokról már írtunk korábban. Maga a borkészítés, a szőlő feldolgozása és a must erjesztése sokkal érdekesebb, izgalmasabb körülmények között történik. Még épülőben van a szőlőfeldolgozó üzem, helyesebben: a belső szerelés még nem fejeződött be, de így is lenyűgöző látvány a két csarnok. A földszinten, vagy inkább alagsori mélységben a zúzó-bogyózó gépek és présgépek sora, csövek, szállítószalag a cefrének. Minden munka géppel történik. És az új pince, ahol nincsenek, s nem is lesznek hordók. Betonkádakban tárolják majd itt a megforrt, letisztult bort. Fényképpel, a munkafolyamatok és a méretek leírásával megpróbáljuk bemutatni a borkombinát új részeit, ezeket a valóban nagyüzemi létesítményeket. A leszüretelt szőlőt billenő teherkocsik hordják és leöntik az udvaron három csempézett kádba. Innen becsúszik a szőlő az alsó csarnokba, a zúzó-bogyózó gépekbe. A csutka külön válik, és kihordja a szállítószalag. A présgépből a fehérbor mustja vastartályokba kerül, műanyaggal bélelt óriási erjesztőtartályokba. Ezek a magas, henger alakú fehér burkolatú edények olyanok, mint valami monumentális selyemgubók. A vörösbornak való mustot nem préselik, ez sűrű cefreként jut az emeleti csarnok erjesztőkádjaiba, közvetlenül a zúzó-bogyózó gépből. A felső csarnok csupa csempe. Szokatlan ebben a patikafehérségű teremben háromszázhektós kádakat látni. Természetesen nem faká4ak ezek; itt minden beton,- fém, műanyag, vagy üveg. A vörösbor erjesztőkádjai ráadásul egészen új módszer szerint készültek: úgynevezett álfenekes kádak. Az eljárást elsőnek itt alkalmazzak, Szekszárdon. Szűrőrostély az álfenék, ami megszűri a kádba (alulról érkező cefrés mustot. A cefre természetesen nyomja :f elfelé az álfeneket, de csak egy bizonyos magasságig. Fölötte a tiszta must, és ha megforr, átnyomják a bort a pincébe gumicsövén. Az erjesztőcsarnok berendezéséről érdemes még megemlíteni, hogy a fehérboros erjesztőkádakat, a monumentális „selyem- gubókat” központi hűtőberendezéssel tartják állandó hőmérsékleten: A hőszabályozással elérhető, hogy különböző édességű borokat nyerjének. Az új pincét még építik. Pontosabban, a „hordókat” építik jelenleg." Ebben a borospincében nem lesz hordó, hagyományos hordói hanem üvegfalú betonkádakban tárolják a bort. Nagy József, a gazdaság kertészeti előadója elmondotta, hogy 17 ezer hektó befogadóképességű lesz a pince, az 52 betontartály. Tulajdonképpen üvegtártályok ezek, üveghordók, hiszen a betont üveglapokkal bélelik. Ilyen bortárolás eddig hazánkban csak Budafokon volt. Á betonkádakat négy soron építik meg a Szekszárdi Állami Gazdaság pincéjében. A tetőzetet betonoszlopok és vasgerendák tartják, de a boltív téglából van kirakva. A falat csempézik. A betonkádnak, illetve üvegtartálynak sok az előnye: olcsóbb a fahordónál, tartósabb, időállóbb és könnyebben tisztítható. Két csapot és egy ajtót találunk mindegyiken. Az egyik fejtőcsap, a másik mintázócsap; ezen veszik a bormintát. Az ajtó, vagyis a betonkádon hagyott rés akkora, hogy egy közepes termetű ember oldalhelyzetben befér rajta. A leüllepedett cefrét ezen a résen húzzák 1 majd ki valami kapaszerű szerszámmal, és az üvegfalat lemossák. A pince építése azzal kezdődött, hogy elbontották a löszpartot a pince helyén, és a hatalmas üregben elvégezték a betonozást, az egész pinceépítést, azután pedig ráhordták a földet a tetejére, és megtipratták traktorokkal. A kádak, az üveghordók elkészítése már belső munka, villanyfénynél történik. aV.: Mintha óriási zongora húrjain járkálna a vasbetonszerelő, Fűzi József. Csövek szerelése. Az egyik vas, a másik üveg. A zúzó-bogyózó gép elválasztja a csutkától a szőlőszemeket, és a vörösbornak való szőlő sűrű cefreként megy innen föl az erjesztőkádakba. A fehérbor cefréje présgépbe kerül az erjesztés előtt. Cefreszelepek az álfenekes erjesztőkádon. Irta: Szabó József Foto: Túri Mária
