Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
Látta, hogy a folyó mentén megszaporodtak a sátrak. Hallotta, hogy a fiatalok harci dalokat énekelnek. Az Indián elhallgatott. Néhány pillanat múlva csak távolodó lódobogást hallott Bridger. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I9Ő4. augusztus IS. 'Derűs JEGYZETEK • • • * — Nos, nagyon örülök, hogy megismerhettem! Kapott értesítést az érkezésemről? — Csak a dátumot és a gépkocsija rendszámát adták meg. A szokott úton. — Helyes! Az az utasításom, hogy legyek az ön segítségére. — De hiszen... — Ne szóljon közbe, csak néhány percem van, az a házaspár — Igen! A teljes gyártási eljárásra szükség van. így nem megyünk vele semmire. A másik kategorikusan a fejét rázta: — Nem vállalom! Már így is nehéz a helyzetem! A kereskedő szélesen mosolygott, de közben gyilkosán szűkre húzta a szemét: — Remélem ezt maga sem gonott a sarokban nagyon figyel bennünket. Nevessen! ■Mint aki jó tréfát hallott és mondott, mindketten harsány nevetésbe törtek ki. Hohlmayer még a térdét is verte széles jókedvében: — Fabelhaft! Mordskerle sind sie, Ungarn! — harsogta, aztán ismét leeresztette a hangját. — Az a véleményem, hogy kitűnő munkát végzett, de keveset! — Keveset?... Képregény, 18 folytatásban Irta: KÜCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS! dőlj a komolyan? A szolgálatban nem lehet nem vállalni valamit! Hiszen ismeri a következményeket. Meg kell tennie! — Könnyű azt néhány ezer kilométerre innen eldönteni. De azt nem mondaná meg, hogyan? — Megmondanám! Természetesen fényképes eljárással. — Nincs megfelelő berendezésem. — Majd lesz! Ide figyeljen... Ismét hangosan kezdett beszél— Kérem, én mondom önnek, hogy amit ebben az állami gazdaságban csináltak az csodálatos. Legszívesebben a teljes termést lekötném, de az olaszok már megelőztek. így alighanem csak harminc egynéhány vagont sikerül szereznem. Ugyanakkor azonban megismertem egy csodálatos embert, az ottani főkertészt. Van egy kis, másfél holdas saját gyümölcsöse is, annál szebbett a leg- különb szakkönyvben sem lehetne leírni. Ha akarja, megbeszélem vele, hogy küldjön önnek kóstolóba egy kosár barackot! 1 — De hiszen azt sem tudom, ki az illető. Ajándékot meg terf 'mészetesen nem fogadhatok el idegenektől. — Mondja már, legfeljebb kifizeti. Várjon, itt a noteszemben a címe. Tudja ezeket a kimondhatatlan magyar neveket fel kell jegyezni, különben két perc alatt elfelejtem mindegyiket. Elővette a jegyzettömbjét és kitépett egy lapot. — Tessék! Javasolnám, hogy már holnap telefonáljon ki neki és rendeljen nyolc-tíz kiló barackot. Ennyit a fiával be is küld a városba. Siessen azonban, mert nemsokára mindent elad. Javasolnám, hogy kérje a barackot a holnapután reggeli vonattal! — Igazán kedves, nagyon köszönöm ! Feltétlenül megpróbálkozom vele. Még jó darabig folytatódott a barátságos társalgás, aztán az önkéntes tolmácsra talált nyugati kereskedő barátságosan elbúcsúzott vendégétől. — örültem a szerencsének és igazán sajnálom, hogy nem látjuk egymást többet. Én holnap hazautazom, de ha Bécsben jár, fetlétlenül keressen fel. A 'Kärt- nerstrassén van az irodám... EGY KOSÁR ŐSZIBARACK Dr. Bibra Mihály vegyészmérnök a vasútállomás kijárata melletti második pádon ült és cigarettázott. Nem volt korán kelő ember, és magában őszinte elismeréssel méregette a hajnali vonatból kiszállókat. Egyik-másikuk üdvözölte, ezek a Biokémia távolról bejáró munkásai voltak, vagyis olyan hősök, akik a műszakváltozásoktól függően- hajnalban keltek és órai, másfél órai utazás árán érték el a várost, hogy megkeressék az üzemben a maguk ezerszáz-ezer- kétszáz forintját. A főmérnökhelyettesnek háromezer-kétszáz forint volt a fizetése. A kifelé áramló tömegben feltűnt egy tizenkét év körüli fiú, két hatalmas kosárral a karján. Egyenesen a mérnök felé tartott. — Jó reggelt kívánok! — kezdte. — Bibra doktor úr tetszik lenni? — Igen! Elhoztad a barackot? A fiú az egyik kosarat lerakta a padra. Szép. friss vesszőkből font kosár volt, a tetejét vászonnal varrták le. — Tessék, ez a doktor úré! Azt mondja édesapám, hogy a kosarat majd erre a címre tessék visszaküldeni, amit a vászonra ráírtunk. Pontosan nyolc kiló. Le tetszik mérni? A mérnök jótékonyan mosolygott: — Dehogy mérem, fiam! Hiszek én az édesapádnak! Mi az ára? (Folytatjuk) Olvasom a Világ Ifjúsága augusztusi számában, hogy a Lloyd’s nevű angol biztosítási cégnél mindenre lehet biztosítást kölni. Egyebek között az alábbi szenzációs biztosításokról értesülhetünk: „1. Marlene Dietrich, a fiivilágnak talán legnépszerűbb csillaga a lábait, 2. a csodálatos énekművészetéről és hangos botrányairól egyaránt ismert operaénekesnő, Maria Callas természetesen a hangját. 3. Jayne Mansfield, a tavaly Magyar- országon is járt szőke filmszínésznő az alakját biztosította. Ha módom lenne efféle biztosítást kötni, nem mulasztanám el az alkalmat, hogy biztosítsam a nadrágjaimat gyűrődés ellen. — oOo — A szekszárdi vásárcsarnokban történt a földszinti zöldséges standnál. Nem álltunk sorba, de az eladó, egy szőke fiatalember olyan udvarias volt. hogy számon tartotta, milyen sorrendben érkeznek a vevők. Két fiatal cigányasszony jött a pulthoz. odafurakodtak a legszélére, és panaszos. könyörgő hangon rögtön megszólalt az egyik: — Ennek az asz- szonynak tessék már adni, ez beteg! A fiatalember nem reagált rá. Ismét megszólalt az asz- szony. most már ár- nyalatní méltatlankodással a hangjában. — Hát a betegnek is várni kell? Tessék már ezt a beteg asz- szottyt kiszolgálni! — Aztán még hozzátette nyomatékül: — Terhes! A fiú ránézett a másik nőre. egészen előrehajolt a pult fölött. és közelről felmérte egy pillantással. — Nincs ott semmi! — mondta fölényes. szakértői nyugalommal. — Átestem én már ezen az iskolán. A két cigányasszony először meghökkent, aztán _jóízűen eívigyo* rodott. — ooo — Re ndszere sen közöljük a Népújságban az országos állat- és kirakodóvásárok helyét és időpontját; Tolna megye és a közeli megyék vásámaptárát. Augusztus 9-i, vasárnapi számunkban a következő szöveg jelent meg: „augusztus 30: Érd (Pest). Siklós (Baranya). Szekszárd (Tolna)...” Főleg nem is azért közöltük így. mert a vásárnaptárt egyik országos hetilapunkból másoljuk ki, amely érthető módon minden helységnév után megjelöli, hogy melyik megye. A fenéi azért! Javarészt és leginkább, meg zömmel azért, hogy aki nem tudja a Tolna megyeiek közül. merre van Szekszárd, ne hajkurássza az eladásra szán*■ háztáji tehenét a» egész Dunántúlon, ha Szekszárdra igyekszik. Sz. J, Hogy mik vannak ? A képekben már jónéhány helyen megjelent ,Jiogy mik vannak?” mintájára most prózában ismertetünk néhány epizódot. Ezeket nem is lehetne képekben elmondani. Különössége ezeknek a prózai képeknek, hogy az egyébként komor bírósági folyosókon születtek. Két fiatal pár válóperét tárgyalta a bíróság. A két fél oly sok rosszat össze tudott hordani egymás ellen, az egyéb, törvényesen is szükséges indokok mellett, hogy a bíróság szétválasztotta őket. Az ítélet azonban valami folytán nem lépett azonnal hatályba. Az elvált fiatalember azonban ezt nem vette figyelembe — úgy látszik, nagyon sürgős volt neki — hanem a hatályba lépés előtt — persze, egy másik arával —, házasságot kötött. Csak ő csodálkozott, hogy bigámiáért újra csak a bírósági tárgyaláson találkoztunk vele. — Valamikor, még a vagyonok világában történt — meséli egy ismerősöm. — öt testvér jelent meg a hagyatéki tárgyaláson. Nehezen bár, de végül is valahogy megegyeztek a szülők után maradt ingóságok elosztásában. Kivéve egy harminc méteres kötél dolgában. Hiába volt minden bírói. ügyvédi rábeszélés, nem engedtek a negyvennyolcból. Mind azt hajtogatta: ha az egész nem lehet az enyém, ne legyen másé sem, vágjuk ötfelé. Hozzátették még a „jó” testvérek: ha a hat méter nekem jut, és el is dobom, nem számít csak a többié ne legyen. Azt gondolná az' ember, hogy az ilyen, ha per, hát hadd legyen per, — elgondolás napjainkban teljesen kiveszett. Nem, még mindig kísért. Perlekednek a semmin, amely azonban igen sokba kerül. De emellett oktalanul, céltalanul feltartanak jónéhány fontosabb, sürgősebb munkára hivatott embert. Negyedik tárgyalásra kerül majd sor mostanában a bonyhádi járásbíróságon, hogy a határmes- gye-karó néhány centivel jobbra, vagy/ balra kerüljön. Az érdekesség az, hogy valószínű, egyiknek éppúgy igaza van, mint a másiknak, és fordítva. De a néhány ezer forint perköltség, az lesz a végső igazságtétel. A régi világot idézi a következő válási, majd házassági történet is. Egy évtizeddel ezelőtt egy fiatalember szerelmes lett — s ki csodálja ezt? — egy lányba. A fiú szüleinek azonban nem tetszett a lány. így vett el egy másikat a fiú. Néhány évig együtt is éltek. Most azonban válnak, s a fiú a gyűrűt visszavetté, s néhány év kihagyással, régi szerelmének nyújtotta: visszakerült a gyűrű az igazi gazdájához. Remélhetőleg innen már nem vándorol tovább. (i-e) ember, mellétek, de nem emelek fegyvert rátok.” Es amikor új szekéroszlop indult a vízimalomhoz, Bridget figyelmeztette őket: „Támadásra készülnél: Vörös Felhő harcosai.” „ , ■ .......r/r/rrrrn i mu, m. iitufj.ijiuia
