Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
r CSEHOV 1904 július 15-én — hatvan esztendeje —, hogy Badenwei- lerben tüdővészfcen elhunyt Anton Pavlovies Csehov, orosz író, a rövid elbeszélés és a dráma nagy mestere. Krónikánkban a nagy realisták hagyományainak folytatójára emlékezünk. aki nyomorúságos ifjúkor után orvos lett. — hogy azután örökre összeházasodjon élete nagy szerelmével: az irodalommal. . Mint említettük, eredetileg orvosnak készült. Csak azért kezdett írni. hogy pénzt keressen, hogy folytathassa tanulmányait és támogathassa családját. Első írásai egv élclaphan jelentek meg. Antosa Csehonte név alatt. Hogy a mindennapi kenyeret előteremtse, kénytelen volt naponta egy-egy történetet megírni. Idővel több élclapba is dolgozott. és szerkesztői valamennyien azt kifogásolták, hogy Csehov írásai hosszabbak a kelleténél. Az egyik szerkesztő meg is jegyezte: — Hja. barátom, maga egyre nyúlik, a tárcája megint 250 sor lett. nekünk pedig kizárólag 200 soros írások kellenek. Csehovot soronként fizették. Kapott soronként összesen öt kopejkát. Mikor először fizették meg írásait, felemelt tisztelet- díjjal. azaz hét kopejkával, nagv örömében az egész szerkesztőséget megvendégelte. Első honoráriumából élő kacsát vett. s az úton hazafelé meg-meghuzigálta a tollát, hogy a kacsa minél hangosabban hápogjon. — Hadd tudja meg mindenki — mondta büszkén —. hogy mi is eszünk kacsát! Azzal kapcsolatban, hogy orvosként kezdte pályáját. Csehov egyszer megjegyezte: — Az orvostudomány hekérn törvényes feleségem, az irodalom a szeretőm. Egyszer meglátogatta Csehovot írótársa. Korolenko. Beszélgetés közben a házigazda ezzel a kérdéssel fordult vendégéhez: — Tudja-e, hogyan írom rövi- debb elbeszéléseimet? ....Nos, ide figyeljen! Ezzel az asztalra nézett. Kézbe vette az első tárgyat, amelyet megpillantott — a hamutartó volt —, és Korolenko elé tette: — Ha tetszik, holnapra megírom az elbeszélést... Címe: „A hamutartó”. S a kézbevett hamutartó fölött Csehov derűs szemében kalandok kezdtek el bonyolódni... * Csehovhoz elmentek a városka előkelő hölgyei, akik nőegyletet alapítottak, és ünnepélyesen felkérték az írót. hogy a legközelebbi összejövetelükön olvasson fel valamit új írásaiból. A hölgyeknek Csehov nem mondott sem igent, sem nemet. Sürgős munkáira hivatkozott udvariasan, és azt ígérte, ha lesz ideje, megjelenik a nőegyleti gyűlésen. A hölgyek köszönettel fogadták az ígéretet, és egy grófné mindjárt az időszerű kérdésekről kezdett beszélgetni az íróval. — Mit gondol ön. — kérdezte tőle —, hogy végződhet a török—görög háború? Csehov már szerette volna házon kívül látni a nőegyleti hölgyeket. de azért türelmesen válaszolt: — Békével. A grófilé tovább kíváncsiskodott: — És mondja, kik győznek a háborúban? Az író tömören felelt: — Az erősebbek! A kíváncsi hölgy csak nem adta meg magát: — No. és kik az erősebbek? — Akik jobban táplálkoznak — szögezte le Csehov, mire a nőegyleti hölgyek felhúzták az orrukat és többet nem kérték fel felolvasásra az írót. • Csehov egyszer Ptapenko íróval beszélgetett. — Sohase végy kölcsönt mil- •'kromostól!' — tanácsolta barátjának Csehov. Potgpenko nem értette Csehov megjegyzését: — Miért? Csehov komolyan felelte: — Mert megjárod, mint én. Kölcsönt vettem fel egy milliomostól egy évvel ezelőtt, mikor el akartam utazni Moszkvából. Azon a héten kétszer kellett együtt lennem vele. Először egy SERFÖZÖ SIMON: Hajdani haza Komor énekeket ny ősiem, sáros, kujtorsó utcákat kerestem, emlegettem apám öreg tehenét, amellyel bámészkodtunk a pusztákon nap-dzsungeles földeken, így mesélgettem néktek, legtöbbször céltalan, csak, hogy ne feledkezzetek meg rólam, áldom már csavargásaimat a ház-közök mélyein, szerettem mindenü ti élni, gondok derékaljain, felismerni, hívni, zokszó nélkül jártam ki a kolóniákra, kerestem valamit, hogy megértsetek, hűtlen legyek a betlehemi jászolhoz, amint azt megérezt étek, tudok hinni munkámban, táplálni, óvni - tüzeim, amelyek mellől tiszta-bőrű törzse’ébrednek, s gyulasz ló vizek partjait kísérve mennek izgalmas szentekre fölesküdve, elhagyunk egy hajdani hazát, sokáig időztünk ott, poros kottások me legében táncoltattuk a babát, a ház előtt játszott a kapa, futottunk megfogni, ahogy a porta-fedezékekből föltántorgott, s elindult a porban. óra hosszat ült a szobámban, és arról beszélt: hogy milyen nagy boldogság támogatni egy tehetséges embert. Szégyelltem magam és legszívesebben azonnal visszaadtam volna neki a pénz:, de nem akartam megbántani. Másodszor: együtt ebédelt velem. Tréfásan megjegyeztem: „Nézze, felváltom az ön szózrubelesét””. — Mit mondott erre? — „Drága barátom, látja ennek örülök. Ne nyugtalanítsa a gondolat. hogy mikor fizeti vissza. Majd. majd...”, és mosolygott Akkor is a legszívesebben visszaadtam volna neki az egész ösz- szeget. de nem volt nálam... — Nizzában levelet kaptam tőle. hogy szívesen meglátogatna j két napra, ha tényleg szépen j süt a nap és jól érzem magam ] egészség dolgában, s hogy őt mi- j lyen boldoggá teszi a tudat, hogy ehhez hozzásegített engem... Hát nem a legnagyobb uzsorakamat ez. amit pénzéért fizettetett velem? • Tyelesev: Egy Író feljegyzései című könyvében Csehovval kapcsolatban a következő kis epizódot örökítette meg. Korrektúrában olvastuk Csehov úi novelláját: A menyasszonyt. Csehov megkérdezett: — Nos? Hogy tetszik? őszintén kellett felelnem: — A lányok. Anton Pavlovies nem ígv készülnek a forradalomra És az olyanoknak, mint az ön Nágyája is. nem sok részük lesz a forradalomban Az író figyelmesen, szinte szigorú szemmel nézett rám: — A forradalomhoz különböző utakon érkezhet el az ember. Csehov halálának negyvenedik évfordulója alkalmából Shaw a következőket írta: — Az európai drámaíróknak. Ibsen követőinek, csillagképében Csehov, mint az egyik legfényesebb csillag ragyog egy sorban Tolsztojjal és Turgenyevvel. Már érett alkotó koromban is lenyűgöztek a szociális munkával nem foglalkozó, kulturált semmittevők mihasznaságának témáját feldolgozó változatok. Csehov hatása alatt írtam ugyanerről a témáról A megtört szivek háza című darabomat. RÉVÉSZ TIBOR P ah l o ]\ e r u d a 6 0 éves Pablo Neruda, családi nevén Neftali Ricardo Reyes, a világhírű kommunista költő és békeharcos hatvan éves. 1904. július 11-én született Temuco nevű chilei városkában. írói nevét Jan Nerudától, a múlt század jeles cseh költőjétől és prózaírójától vette, akinek műveit nagyon kedvelte. Pablo Neruda diplomáciai szolgálattal kezdte pályafutását. Költészetének első szakaszában a szürrealizmus képviselője volt. Mint hazája madridi követe, a spanyol polgárháború és Garda Lorca költészetének hatása alatt szerelmes dalnokból a társadalmi haladás harcosává érlelődött. Rádöbbent, hogy eddigi irodalmi munkássága zsákutcába jutott és az emberi szenvedés elltni küzdelemben találta meg a kivezető utat. Egy életre eljegyezte magát a proletariátus igaz ügyével, a munkásmozgalommal. A második világháború alatt, a harci zajtól távol, szóval és írásban küzdött a haladás ügyének győzelméért. 1942-ben, mint Chile mexikói követe, falragaszokon jelentette meg Sztálingrádi Ódáját, amelyben ünnepelte a szovjet katonák hősiességét, s ezzel is szorgalmazta a második front mielőbbi megnyitását. A háború befejezése után visszatért hazájába. A munkások képviselőjeként bejutott a szenátusba és részt > vett a legális kommunista párt szervezésében. Támogatta a demokrácia mellett hitet tevő Gonzáles Videla elnökké választását, majd amikor az elnök diktátori eszközökhöz nyúlt, a szenátus nyílt ülésén hazaárulással vádolta. Bujdosnia kellett; Videla kopói felgyújtották otthonát. De sikerült kijátszania üldözői éberségét, külföldre szökött és áthajózott Európába. Itt bekapcsolódott a békevilág mozgalomba. A konferenciák ismert szónoka lett. Munkásságáért megkapta a Nemzetközi Lenin Békedijat. Videla bukása után visszatért Chilébe, ahol 1954. júliusában, ötvenedik születésnapját már hazája is megünnepelte, a haladó világgal együtt.Nagyszerű költészetét, melyet merész képek és asszociációk, a szabadon szárnyaló, kötetlen forma bravúrjai jellemeznek, a délamerikai népek szabadságszeretete, békevágya, s a népek közötti barátság szelleme hatja át. Hatvanadik születésnapján mi is szeretettel köszöntjük Pablo Nerudát és sok, alkotásban gazdag évet kívánunk neki. B. B. A tenger munkásai Valparaisoban történt, hogy meghívtak a tenger munkásai: alacsony termetűek voltak és keménykötésűek. Napbarnított arcukon a Csendes-óceán térképe, hatalmas áramlásaival, cáparajokkal és viharainak hullámszárnyaival. Félmeztelen és rosszul táplált, szegény kisistenek, szerettem elnézni, ahogy küzdöttek és összemérték erejüket messzi tájakról jött férfiakkal, nyomorúságos, idegen kikötőkből való legényekkel és hallgattam őket: spanyolok, kínaiak, baltimorebeliek és kronstadtiak, mind egyazon nyelven beszéltek. Könny szökött szemembe, amikor az Internacionálét énekelték. „Testvérek”, szerettem volna szólani de csak a megindultság sóhaja szakadt fel keblemből, mely énekké válva. ajkamról a habok felé szállt. Maguk közül valónak tartottak. Férfitekintetük átölelt s néma pillantásukban elismerés volt. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár új kiadványai A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár elsődleges feladata nem a könyvkiadás, mégis néhány nagyon srép. sőt hézagpótló könyvvel örvendeztette meg a könyvgyűjtőket és olvasókat. Elég a Tolsztoj- és Krudy-emlékkönyv- re utalni, vagy Zoltán József eléggé nem méltatott összefoglaló munkájára, a barokk Pest- Buda életéről. Sajnos, ezek a könyvek meglehetősen kis példányszámban készülnek. bolti forgalomba alig kerül belőlük, s még az olyan fontos kiadványnál is. mint a Tolsztoj-emlék- könyv. a két és félezres példányszám túl kicsi ahhoz, hogy a megérdemelt könyvsiker alapja legyen. / A könyvtár új kiadványai elsősorban könyvtárosok részére készültek, bár az ízléses kiállítású Tájékoztatót haszonnal forgat hatja mindenki., aki belép ebbe a nagy múltú intézménybe. Ugyanez vonatkozik az írói arcképvázlatok sorozatban megjelent. Fegyinről szóló könyvre is. amely a jeles szovjet író önéletrajzán kívül teljes ismertetést ad Fegyin munkásságáról, közli a róla szóló magyar nyelvű irodalmat, művei magyar kiadásának jegyzékét. A Könyvtárosok kiskönyvtára sorozat új füzete hat arcképvázlatot közöl a fővárosi könyvtárügy úttörőiről. Remete László munkája Szabó Ervin. Braun Róbert, Dienes László. Madzsar József. Pikier Blanka és Solti Andrásné tevékenységét méltatja. s bár valóban váriatokról van szó. hasznos adatokat közöl a magyar kultúra kiváló, s eddig alig méltányolt munkásairól. Sokkal nagyobb igénnyel készült a Dienes László életét és munkásságát bemutató- kötet, melynek írója és összeálítója ugyancsak Remete László. Dienes, aki Szabó Ervin hatására ismerkedett meg a marxizmussal, jele i- tős szerepet vitt a Tanácsköztársaság ideje alatt, később ő alapította a kolozsvári Korunkat, mely napjainkban is megjelenik. 1931-ben a Szovjetunióba emigrált. s innen tért haza a fel- szabadulás után. hogy átvegye a Szabó Ervin Köyvtárban azt a posztot, amit 1919-ben el kellett hagynia. Gazdag és változatos pályát futóit be Dienes László, s élete és munkássága hűen tükröződik Remete László érdekes, nagyon sok új adatot tartalmazó tanulmányában. Kár. hogy helyenként pongyolaságok is tarkítják (Szabó Lőrincről: Katóba habarodott be. másutt: Kálmán. Lajos és Pál vállaltak szerepet, stb.l. amiket el lehetett vo'na kerülni. Külön érdeme a könyvnek, hogy számos szemtanút és kortársat szólaltat meg. közöttük Hevesi Gyulát. Lukács Györgyöt. Szént- imrei Jenőt. Balogh Edgárt. Ná- dass Józsefet, s gazdag válogatást közöl Dienes László írásaiból. A Szabó Ervin Könyvtár új kiadványai hasznosak közülük nem egy valóban hézagpótló, s tovább öregbítik a könyvtár könyvkiadói hírnevét. Cs. L,
