Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-09 / 159. szám
tWí 1 július 9. tolna wfvnrri NépűjsAö 3 Közvéleménykulatás a szekszárdi piacon A kofák vasárnap „aratnak" — Mennyit ér a háztáji csirke? — Hogy a barack? — Tizenhat forint, — Dehát bent a csarnokban tizenkettőért adják! — Persze azt a vacakot! — Megnéztem azt is, ugyanilyen, mint a magáé. — Akkor vegyen ott! A párbeszéd szerdán reggel hangzott el a szekszárdi piacon. Ezzel persze nem ért véget az alku, a vásárolni akaró asszonyka végül is megvette a méregdrága gyümölcsöt. Miért? Hiszen a csarnokban tizenkét forint. Az okot nem kell sokáig keresni. A MÉK földszinti elárusítóhelyén nagy tömeg várakozik. Nyolcván-kilencven ember, javarészt asszonyok. — Minek áll elém, én sokkal előbb itt voltam — hallatszik egy méltatlankodó hang. — Nagyon sietek. — Akkor vegyen a kofáktól, ha nem tud sorbaállni! A vita szinte percenként megismétlődik, a sor csak nagyon lassan halad előre. Pedig a három elárusító keze úgy jár, mint a motolla. Lélegzetvételre is alig jut idejük, a tömeg mégsem fogy. Érthető az érdekiődés a MÉK áruja iránt, hiszen mindent lehet kapni, legtöbbször olcsóbban. Csak egy futó összehasonlítás: őszibarack kofáknál tizennégy- tizenhat forint, „bent” tizenkettő. Málna tíz-tizenegy, a csarnokban nyolc. Piacról élő embereknek mór ez a pár forint is sokat számít. — Hatvan-kilencven forintot költők el egy-egy hétköznapi piacnapon — mondja K. I.-né. Szombaton nem ritka, hogy kétszáz forintom is elmegy. Nagyon drága minden. A csarnokban meg annyian vannak, hogy nem tudom kivárni. Nem értem azt sem, hogy miért szüntették meg a strand mellett a zöldséges sátrat. NaSzekszárdtól lóan néptelen a határ, az ember minduntalan felteszi magának a kérdést, hol vannak és mit csinálnak a gépek, az emberek? A hosszú úton hiába tekintget az utas jobbra, vagy balra, munkát végző kombájn, aratógép, pláne kaszás-brigád fehér holló. Tamási után a Pincehely felé vezető kövesét két oldalán egycsapásra megváltozik a kép: végre igazi aratást láthatunk: tempót, élénkséget, rengeteg embert, és igen sok gépet. A tamási Uj Élet Tsz gabonatábláin nemcsak aratgat- nak, hanem tényleg aratnak. Délelőtt van, fél 11 körül járhat az idő, csupa mozgás, csupa élet a táj. Távolabb két aratógép szinte úszik a búzatengerben, s messziről nem látni belőlük mást, csak az ezüstösen csillogó „motollákat”. gyón jó volt nem kellett pár szál zöldségért idekutyagolni. Úgy látszik nem gondolnak azokra, akik a kertvárosban laknak. Pedig nekünk egy négyzetméternyi kert sem jut, mindent úgy kell megvenni. Az újvárosban meg építettek egy pavilont. Csak azt nem tudom miért éppen oda, hiszen a legtöbbjének kertje van! K. I.-né véleménye meggondolandó, hiszen a Kertváros környékén egyetlen olyan üzlet sincs amely zöldségféle árusításával foglalkozna. Érdemes lenne az illetékeseknek egy zöldségpavilon, de legalább a tavalyihoz hasonló sátor felállításának gondolatával foglalkozni. A kapubejárattól balra egy asz- szony tejfelt vásárol. Kritikus szemmel vizsgálgatja amint a kofa bögréjébe tölti a folyadékot. — Híg ez a tejfel — mondja rosszallóan. A tejfel tulajdonosa abbahagyja a mérést, méltatlankodik: — Dehogyis híg ez kérem, nézze csak úgy ragad. Nahát a mostani egy kicsit gyöngébb, de kérdezze meg azokat, akik tőlem szokták vásárolni, hogy milyen sűrű az én tejfelem. A vásárló asszony (40—45 körüli) kérdésünkre ennyit válaszol: — ...a csarnokban? Hát csak jobb az, amit háznál készítenek! Sz. L. nyugdíjas bácsika zöldbabbal, őszibarackkal a szatyrában hazafelé készülődik. — Lehet itt kérem kapni mindent. Hogy magasak-e az árak? Kérem mindenhol ilyen, országosan. Hát nem éri meg tizennégy mellett. Nem régen jöttek ide, de máris akadt vevőjük. — Hetven forint az nagyon sok érte. Alig több másfél kilónál ez I a pár. A csarnokban meg harminckét forint kilója, — mondja a vásárolni akaró asszony. — Ja kérem, az olyan is. A csarnok emeleti részében a decsi Uj Élet Termelőszövetkezet standján ládában állnak a csirkék. ' fCisebb, nagyobb, mindegy itt kilóra megy az eladás. — Érderhes a csarnokban venni, minden olcsóbb mint kint, — mondja G. J.-né. Csak az a baj, hogy vasárnap nincs nyitva. Olyankor aratnak a kofák. Mindent drágábban adnak, mert máshol nem lehet venni. Volt olyan is, hogy száz-százhúsz forintért adták a rántanivalónál alig nagyobb csirke párját. Pedig sokan vannak, akik hétközben nem tudnak vásárolni, meg jobb is úgy, ha frissen vesz az ember valamit. Vasárnap meg kénytelen drágábban venni, mert nincs nyitva semmi. Legalább a reggeli órákban kinyithatnák a pavilont egy kis időre. Hétköznap annyian vannak, hogy sokszor nincs időm megvárni a sort. Aki nyolcra megy dolgozni, már hatkor odaáll. Legalább piaci napokon az udvaron is felállíthatnának egy standot, így megosz- lana a tömeg. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket hallottunk a többi kérdezettől is. Az áru mennyiségével, minőségével általában elégedettek. A MÉK elárusító helyein az árak sem túl magasak. A vasárnapi nyitva tartás, piaci napokon forintért ez a kiló barack? Van | több elárusító vagy stand beállt benne vágy tizenkét szem. Nem tásának, ideiglenes zöldségsátor drága ez kérem, csak az embe- felállításának gondolatára — amit rek nem tudják jómódjukban, a vásárlók vetettek fel — érde- íogy mit is mondjanak! jmes felfigyelni. Érdemes és haszA hosszú asztalsorok végén két \ nos. asszony strázsál három csirke 1 Kónya József A Simontornyai Vegyesipari Vállalat hőgyészi üzemében törülközőket. lepedővásznat és felmosóruhákat szőnek. A második félévben hatvanezer darabot szállítanak a boltoknak. Egy új özem első lépései F alamikor. nem is nagyon régen. tánc erem volt. Azután kádá.üzem. Amikor a kádárok kiköt ö.tek új telepükre. terményraktár lett, utána patkányfészek. Most pedig a sima betonpadlón, a frissen vakolt és mesze'.t falak között gépek zúgnak. Félautomata esztergák. fúrógépek kézi készülékek. Ügyes kezű asszonyok ismerkednek a maziná :k^l. a zsírzógomb- gyártással. Leg öbbjük még nem is látott esztergát és bizony ma még az első órákban egyikük- máskuk félve nyúl a különféle fogantyúkhoz. Ezek a gépek júnus 30 án még Pesten, a- HAFÉM Ktsz egyik műhelyében forogtak. Másnap Emberek a gabonaföldeken A nyugdíjasok, a szerelő és a legfiatalabb Asszonyok, lányok, idősebb emberek, fiatal legénykék járnak a gépek nyomában, a kévéket hordják össze. így kell ezt csinálni, nem pedig sóhajokkal, mint sok tsz- ben teszik. A legfiatalabb kéve- ott a víztócsák és a gépek a dőlt búzával kínlódnak. Sok eső esett Sn^ltfnyomai, szóval hordó kicsit megilletődik, amikor a körülmények olyanok, hogy életében először nyilatkozatot ad szükség van a kézikaszások beseember hajladozik. Kévehordók ők is. — Külön brigád? — Nem. Csak tudja, mi most kezdtünk. Eddig a széleken dolgoztunk. Kalapot le a három idős ember előtt. Görnyedt hátú, ősz .hajú a sajtónak: kezét zsebbe akarja gítésére, de az Uj Élet Tsz-ben, emberek. Szili József közöttük a A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat felvesz több éves gyakorlattal rendelkező villamosipari technikusokat, műszaki munkakörbe, kezdő villamosipari technikusokat fizikai munkakörbe, valamint gvors- és gépírókat. Fizetés megállapodás szerint. (59) dugni, de aztán meggondolja a dolgot. A vele egykorú vízhordó fiú távolból kíváncsian figyel. — Liliom Pistának hívnak, most végeztem a nyolcadikat. Nem nehéz a kévehordás, csak nekem még kicsit szokatlan. De vagyunk itt többen is. — Jól van, Pista fiam, derék gyerek vagy. Mi akarsz lenni? — Esztergályos, őszre megyek — mondja Pista gyerek határozottan, s iparkodik a többiek után, nem akar lemaradni. A nyarat még a tsz-ben tölti, utána megy ipari tanulónak. Lassan már könnyebb lesz a lottón négytalá- latosra szert tenni, mint olyan falusi gyerekkel találkozni, aki a mezőgazdaságban marad ... Mögöttünk egy másik gabonatáblán nagy létszámú kézi kaszásbrigád vágja a rendet. Olyan táblát választottak maguknak, ahol a gabona dőlt, kuszáit, ahol tehát a gép nehezen boldogul. Ez is az ügyes és ésszerű szervezésre vall. Vannak termelőszövetkezetek, ahol az amúgy is nehéz aratást még azzal is megnehezítik, hogy a kézierő vágja az álló gabonát, a jelek szerint, mégis a gép az úr illetőleg a gépeken ülő ember, mert a kombájnokra és az aratógépekre vár — akárhogyan is nézzük — a betakarítás zöme. Ennek van alárendelve a helyszínen tartózkodó állandó készenléti szolgálat. Pontosabban: Radovics Ferenc szerelő. — Én, kérem kora reggeltől késő estig itt vagyok: a gépeket patronálom. A kombájnok egy másik táblán dolgoznak jelenleg. Onnét jöttem ide. Ha valahol baj van, nyomban kéznél vagyok — mondja. Büszke rá, hogy jól tartja a szolgálatot, vigyáz a gépekre. Legyint. — Nem minden kérem az alkatrész. Sokan csak azzal takaróznak. A hozzáértés az a minden. Nálunk tezidáig legfeljebb az eső miatt vesztegeltek a gépek. Ez a két aratógép, mindjárt összeszámolom; eddig 240 holdon vágta le a gabonát. Különben tessék körülnézni, mi talpon vagyunk, nálunk, ami egyszer megtermett, azt nem engedjük pocsékba. Csendeskén, öregesen, a többiektől valamivel hátrább három idős legidősebb. 1886-ban született, Nyugdíjas tsz-tag. nem kellene már neki itt lennie. Életében éppen eleget dolgozott. Annyi búzát lekaszált; hogy „kitelne belőle egy kisebbfajta termelőszövetkezet”. Simon Mihály és Tódor István őt bátyámnak szólítják, pedig nem sok, öt—tíz év a korkülönbség közöttük. Ok hárman a legidősebb aratók. — Még szép, hogy csináljuk. Erős munkát végeztünk egész életünkben, és ez az aratás azért jóval könnyebb. Csak ’ némelyik ember elpuhul. Hallom, hogy egyik-másik csoportba nehéz munkást találni. Mi ezt nem tudjuk felfogni és megérteni. Nálunk talpon van ilyenkor öreg és fiatal. Az is lódít valami^ az aratáson, amit mi’ csinálunk :— mondja a legöregebb arató, de beszéd kidben sem pihen, a keze jár. Kombájn fordul ^tr!fves; földútra. Egy asszony jön a dűlő másik végéből, vállán kézikasza. Ebben a tsz-ben nngvon féltik a termést, mert itt valóban aratnak. Szekulity Péter teherautóra pakolták őket és lehozták ide. Bátaszékre. A pesti szövetkezetnek más irányban kellett bővítenie termelését, a zsírzógombgyáriást leadta ide. a Bátaszéki Vegyes Ktsz-nek. Július másodikán állították be a gépeket a tágas, világos műhelybe — mindnek megvolt már a helye, előre elkészítve az elektromos csatlakozás is — ma pedig már készterméket, néhány- száz zsírzógombot bocsát ki. 'Vári 'dolga elég Bánkúti Antalnak aki Pesten a zsírzógomb- r.észl?g vezetője . volt. most itt segít beindítani az új üzemet, betanítani a dolgozókat, és Ősz Jánosnak, a KISZÖV műszaki fejlesztési és profilirodája mérnökének. Nemcsak az emberek, hanem a gépek miatt is. Mert egyik-másik öreg rép bizony nagyon „akaratos”. És éppen most derül ki. hogy az egyik új szerzeménynek. a műanyagtárcsás daraboténak is konstrukciós hibája van. át kell majd alakítani. — H.'.róm hónapra jött:m le — mondja Bánkúti Antal — ez alatt remélrm. sikerül „berázni” az üzemet. Azt már az első percekben lehet lá'ni. kln.kvan érzéke a gépekhez és azt mondhatom. az itteni asszonyok legtöbbje hamarosan megtanulja majd ezt a munkát. Egyedül jött le Budapestről. Az utóda is majd a bátaszékiek közül kerül ki. Kell két gépbeállító is. az egyik már megvan.. Másiknak jó lenne olyan, aki a villanyszereléshez is ért. Gyakori a zárlat, a biztosíték-kiégés. kell ide olyan ember, aki az ilyen üzemzavarokat is gyorsan el tudja hárítani. — Átvettük a pesti szövetkezettől nemcsak a profilt, a gépeket — kapcsolódik a beszélgetésbe. Ősz elvtárs —. hanem a visszaigazolt rendeléseket, sőt a nem- szállítás esetére kötbér-kötelezettséget is. Most egyelőre félkésztermékből dolgozunk de van alapanyag is. azt is hamarosan munkába vesszük. Nincs idő halogatásra gyorsan be kell tanulnia a munkába mindenkinek. — Azt hiszem, menni fog a dolog — módja a Pestről jött szakember — bőr addig míg minden rendbejön, lesz egy-két álmatlan éjszakánk. Évi egymillió, különféle típusú és méretű zsírzógombot állítanak majd elő az új két műszakban huszonöt asszonyt foglalkoztató, bátaszéki üzemben. De már a tervek között szerepel az üzem íoiwbbi bővítése, korszerűsítése is. J.
