Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

4 fÖLWÄ SfEGTEI NlPtrjSÄG T961. július 9. Horváth Lászlói A lovasversenyek zavartalan lebonyolítására új, minden igényt ki­elégítő indítótornyot építtetett a Mezőgazdasági Kiállitás vezetősé­ge. A földszinten lesz' a mérlegelő helyiség, az első emeleten he­lyezkednek el a pontozóbírák, s itt lesz a hangerősítő berende­zés is. Megszűnnek a viták a befutásnál: a második emeleti eél- fotó-berendezés tévedhetetlen bíró lesz .., Tizenegyemeletes könyvtártorony a budai várban A torony betonlábainak helyén csaknem 20 méter mély függő­leges aknákat mélyítettek. Az udvar szintjét is 5 méterrel lej­jebb süllyesztették hogy a torony „ne bújjon ki” az épületszárny tetejéből. Előreláthatóan a jövő év elején adják át a két tor­nyot. amellyel majd 30 évre megoldódik a Nemzeti Könyvtár raktározási gondja. A budai vár délnyugati szár­nyában. az „Főépületben kan otthont az ország Nemzeti Könyv­tára. Az építők a sok régi írás­mű és könyv elhelyezésére 11 emeletes ráktártornyot emelnek az épületszárny két udvarán. A könyvtártorony különleges ala­pozását már befejezték a Mély­építési Vállalat dolgozói. Való­ságos bányászmunkáit végeztek. Különös érettségi Egy 21 éves fiatalemberről, diáktársairól és tanárairól szól a történet. A diák, Arany György, a budapesti IV kerü- dolgozók önálló gimnáziumá­ban az idei tanévben készült az érettségire. De a szerencsétlen fiatalember mindkét lábát le­vágták a vonat kerekei ez év februárjában. Érettségi előtt, fiatalon, kidőlni a sorból — modern tragédia. Nem csoda, hogy Arany György életkedve végzetesen megromlott. Kórhá­zi ágyához szögezetten, vérző szívvel gondolt az egészsége­sekre, a rohanó életre, a sgját uniti . 5'-' frjjf % * -■ Ä'.‘i'V ROVATS 5ANDOK sorsára, amelyet oly gyászosan tört ketté a komisz véletlen. Tanárai és diáktársai azon­ban nem hagyták magára. Na­ponta meglátogatták a kórház­ban. Segítettek neki feldolgoz­ni a tananyagot. Korrepetál­ták. Minden elképzelhető se­gítséget megadtak neki, hogy képes legyen vizsgázni. És hő­sies erőfeszítésük hatására Arany György életkedve visz- szatért. Nyomasztó testi álla­pota ellenére — minden tarta­lék energiáját összeszedve — felkészült a vizsgára. Feléledt a szívében a remény: nem ve­szett el még ő sem az élet szá­mára. Amikor aztán elérkezett az érettségi vizsgák ideje, a vizs­gabizottság kiszállt a lakására és lehetővé tette a számára, hogy teljes sikerrel érettségiz­zen. Meg kell államink ennél a történetnél. Ezúttal nemcsak egy jobb sorsra érdemes diák „érettségijéről” van szó. Vele együtt újra és szívetmarkoló szépségben — érettségiztek új­ra — emberségből a tanárai, a diáktársai, a vizsgabizottság. Csak a kötelességüket teljesí­tették? Igen. És még annál is többet. Uj érettségijük látha­tatlan bizonyítványa a szívük­ben ragyog. Az érett és újra meg újra „érettségiző" társa­dalmunk emberi diadala ez... Közben évek teltek el szorgal­mas kutatással és amikor Rut­herford a Philosophical Magazine 1911. évfolyamának májusi szá­mában nyilvánosságra hozta arra vonatkozó számításait, hogy az atomok súlyos, pozitív elektromos töltésű része pontszerűen az atom közepére koncentrálódik, aligha sejtette valaki, hogy ez a tanulmány az egész új fizika egyik legjelentősebb lépése. Az ebben kifejezett nézetek min­denesetre gyökeresen ellenkez­tek azokkal az akkoriban ked­velt elgondolásokkal, amelyeket Rutherford tanítómestere, Thom­son fejtett ki az atomok felépí­téséről. Thomson úgy képzelte el az atom szerkezetét, hogy a viszony­lag nagy pozitív elektromos töl­tésű gömbben parányi elektronok vannak szétszórva, mint mazso­lák a kalácsban. Rutherford me­részen hátat fordított ennek a Thomson-féle atommodellnek, mert ezzel nem tudta megma­gyarázni : miért halad át simán az atomon az Alfa-részecskék túl­nyomó többsége és miért csak egy egész kis töredék rész tér le pályájáról. Az atommag, amely­nek tulajdonságaival a fizikusok ezidőtájt már több mint egy év­tizede foglalkoznak. legelőször Rutherford előtt fedi fel magát. Ö gondol először világosan arra, hogy a radioaktív folyamatok oka az újonnan felfedezett atom­magban keresendő. Mi a helyzet a radioaktív ato­mok átalakulásaival? — teszi fel a kérdést Rutherford. Ezek nyil­ván csakis a mag átalakulásai lehetnek, hiszen csak a mag ha­tározza meg a rendszámával, te­hát töltésének nagyságával, hogy hány elektron van az atomban és ezzel egyúttal azt is, hogy mi­lyen az atom kémiai természete. De vajon mi van azokkal a su­garakkal, amelyeket a radioaktív atomok bocsájtanak ki átalakulá­suk közben. Az Alfa-sugarak nem származhatnak máshonna«, csak­is a magból, mert még a legne­hezebb atom összes elektronjának a tömege sem nagyobb, mint egyetlen Alfa-részecske tömegé­nek a századrésze. A Béta- és Gamma-sugarak forrásának egye­lőre az atom elektronburkát tart­ja Rutherford. De csakhamar ki- | derül, hogy a később nagyon fon- ! tos szerepet játszó Béta- és Gam­ma-sugarak keletkezése össze­függ a magban lezajló folyama­tokkal. Végül rájönnek, hogy ezek is a magból erednek, az elektronburok közreműködése nélkül. Ez a felfedezés azonban azt je­lenti, hogy a radioaktív atomok magjai egyáltalán nem valami végső, oszthatatlan egységek. Mi­közben másfajta atommaggá ala­kulnak át, töredékrészüket mint sugarak kibocsátják. így te­hát biztosan kisebb alkotórészek­ből épülnek fel, jóllehet, maguk is rendkívül kicsik: az egész atom átmérőjének nem egészen tízezred része egy-egy atommag. A szemléletesség kedvéért pró­báljuk példákkal is meghatároz­ni az atom és az atoihmag egy­máshoz viszonyított nagyságát. Az atomot rendszerint bolygó- rendszerünkkel ' hasonlítják ösz- sze. Ez a hasonlat annyiban he­lyes, hogy szemléletes képet ad a mag és az elektron viszonyá­ról és az atomban lévő hatal­mas űrről. Ennél a hasonlatnál a mag a Napnak, az elektronok pedig a bolygóknak felelnek meg. De ez a kép mégsem egészen tökéletes, hiszen a bolygókat a Nap tömegvonzása tartja meg pá­lyájukon. A mag és az elektro­nok közötti tömegvonzás azonban nem elég az atom összetartására, ehhez a részecskék túl kicsinyek. Elektromos erők kényszerítik az elektronokat arra, hogy az atom­mag körül keringjenek. A magban az egész atom tö­megének körülbelül 99.98 száza-' léka összpontosul, úgy, hogy az atom súlyát majdnem kizárólag a mag súlya határozza meg. Et­től a magtól viszonylag igen nagy távolságra óriási sebességgel ro­hannak az elektronok. Ezek al­kotják az úgynevezett elektron- burkot. Az atommodellben a legmeg- foghatatlanabb a mag és az elektron közötti távolság. Ez olyan nagy, hogy az atom csaknem üres térből áll. Az atomban a szilárd anyag a térnek csak egybillio- mod részét tölti ki. Ha a boly­górendszer-példánál maradunk, akkor a mag és egy elektron kö­zötti távolság (a tényleges anyag tőle legmesszebb fekvő bolygó, a ra, mint amekkora a Nap és a kiterjedéséhez viszonyítva) akko- Pluto között van. Vagy még szemléletesebben: ha elképzel­jük, hogy a hidrogénatom mag­ját futball-labda nagyságúra nö­veljük, akikor az elektron, amely körülbelül ugyanilyen nagy, mintegy 23 kilométer távolság­ban keringene ettől a futball- labdától. A többi mind üres tér, s a legközelebbi hidrogénmag to­vábbi 23 kilométer távolságra lenne, mivel a magok távolsága példánkban majdnem 50 kilomé­ter. Mindebből nyilvánvalóan kö­vetkezik: ha az atomot alkotó részecskéket úgy össze lehetne tömöríteni, hogy az üres tér tel­jesen megszűnne, ókkor elké­pesztő eredményekhez jutnánk. A? emberi testet alkotó összes atomok magjai és elektronjai közbülső tér nélkül néhány tíz­ezred milliméter átmérőjű göm- böcskét adnának, amelyet nagyon jó mikroszkóppal éppen csak láthatnánk. Vagy ugyanígy: föld- gömbünket. egy olyan kockává lehetne össáepréselni, amelynek minden éle csupán ezer méter. Az új és most már kielégítően pontos atommodell elméleti meg­alkotása vitte közelebb a tudo­mányt ahhoz, hogy megoldódjék az atommag energiájának rejté­lye. a maghasítás ELSŐ GONDOLATA A tudomány tehát feltárta, hogy az atomnak csaknem teljes töme­ge a magjában, ösózpontosul, és Einstein képleté óta azt is tudjuk, hogy tömeg és energia egyenérté­kűek. Ebből következik: Az atom­mag csaknem teljes energiája a magban összpontosul. Ha tehát tömeget energiává akarunk vál­toztatni, el kell jutni az atomok magjához, ezeket kell energiává átalakítani. Ezért helyesebb is atommag-energiáról vagy egysze­rűen magenergiáról beszélni. Röviddel a radioaktivitás felfe­dezése után a kísérletek már azt mutatták, hogy a nem stabil, vagyis nem állandó elemek bom­lása energiafelszabadulással jár. De akkor még nem tudták, hogy ezeknek az atomoknak a magjai protonokból és neutronokból áll­nak. Azt sem tudták, hogy a magrészecskék száma minden fo­lyamatnál változatlan marad' Egy rádiummag például, amely egy Alfarrészecskét sugároz ki, átala­kul ' radonmaggá. A radonmag protonjainak és neutronjainak száma az Alfa-részecske két pro­tonjával és két neutronjával együtt egyenlő az eredeti rádium­mag részecskéinek számával. De ha a radonmagot és az Alfa-ré­szecskét mérlegre lehetne tenni és meg lehetne mérni, azt állapíthat­nánk meg, hogy együttes súlyuk kisebb, mint a rádiummagé. És mégsem veszett el egyetlen ré­szecske sem. Ma már ismerjük a titkot:^A Súlykülönbség egyenér­tékű azzal az energiával, amely a bomlási folyamatnál kisugárzó- dott. Azzal, hogy a tudósok megfej­tették ezt a titkot, még nem sok­kal vitték előre a gyakorlatot* hiszen a természetes bomlási fo­lyamatokat nem lehet meggyor­sítani. Az az energia pedig, amely a természetes radióaktívbomlás-f nál keletkezik, elenyészően cse­kély. 37 milliárd rádiumatomból minden másodpercben egyetlen egy bomlik el. Egy kiló rádium természetes bomlásakor annyi energia szabadul fej, amennyi 60 tonna kőszén elégetésekor. Az ám, de ezzel az energiával semmire nem megyünk, mert először Is a rádium nagyon drága és ritka elem (felfedezése óta alig több mint három kilót állítottak elő) és másodszor: a rádium bomlása túlságosan lassú. (Folytatjuk) kÓZEL ÖTVEN Éve KÜLÖNLEGES KAO/Ó JELEKET SIKERÜLT FELFOGNUNK < VILÁGŰRBŐL PONTOS MÉRÉSEKKEL MEG Állapítottuk, hogy a jelek az okion CSILLAGKÉP HIÁNYÁBÓL JÖNNEK. AZ O- fí/ÁSI TUDOMÁNYOS SZENZÁCIÓ HATÁ­SÁRA NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁS JÖTT LÉTRE EGY ŰRHAJÓ FELLÖVÉ­SÉRE ENNEK At EXPEDÍCIÓNAK én IS TAGJA VOLTAM. KÉMKOI rakétával indultunk az y-í2-ES ŰRÁLLOMÁSRA INNEN ION MÉGHA J TÁS U KA ~ | XÉTÁVAL REPÜLTÜNK TO VÁBB EGYRE TÁVOLODVA FÖLDÜNKTŐL A JUPITER BIOSZFÉRÁJÁNAK A KŐ ~ ZELÉBEN JÁRTUNK... X

Next

/
Thumbnails
Contents