Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-08 / 158. szám
1964. július 8. TBTfiW WfntfT frffprjsAö 3 Beszélgetés brigódvezetőkkel szocialista a mozgalomról Vigyázzunk a szalmára is! Mázsájáért 100 forint és 20 kilogramm műtrágya jár Harmadszor is sikerülni kell, pedig most nehezébb a' feladatunk mint amikor először, és másodszor versenyeztünk a szocialista címért. Jó és hasznos dolog ez a brigádverseny — így kezdte a beszélgetést a bonyhádi AKÖV-főnökségen Szafcsák Mihály szocialista brigádvezető. A folytatásba bekapcsolódott Amma Ferenc főnökségvezető, Baumann József brigádvezető és mindazok, akik „beugrottak” a főnöki irodába. Mert a szocialista brigád- verseny élő mozgalom, mélyről mindenkinek van véleménye, amiről minden kocsívezető szívesen beszél. — MEGSZERETTÜK A VERSENYT — bizonyítja Baumann elvtárs — szabad teret ad az egyén kezdeményezésének, ugyanakkor a közösség nevelő ereje is hatalmas. A közlekedésben dolgozó munkások más körülmények között vannak, mint zárt üzemben dolgozó társaik. Itt nincs a munkás mellett művezető, maga ura idejének, erejének és cselekvőképessége, határozottsága sokkal többször próbára van téve, mint akár egy esztergályosé. — Amikor mi elindulunk a járattal, negyven-ötven utassal a „tarsolyban” — nagy felelősséget viszünk magunkkal. Emberek élete a népgazdasági vagyon milliót érő része vah gondunkra bízva. Ezért is különleges a mi versenyünk — mondja Szafcsák elvtárs. — És hogyan kezdődött a versenyük? — Soha nem szerettünk hős- ködni, becsülettel dolgozni annál ifikább. Valahogy kicsit nehezen jutott el hozzánk a szocialista brigádverseny eredméAz aratási munkák beindulásával az AGROKER-re is nagyobb feladat hárul: biztosítani a munka közben meghibásodott gépek gyors alkatrész-ellátását. A gyorsaság különösen fontos, hiszen egyetlen gép néhány napos állása így kiesést jelent. A javítás gyorsasága pedig sokszor attól függ, hogy mennyi idő alatt jut el a kért alkatrész a szerelőkhöz. Az AGROKER alkatrész-osztályán állandóan nagy a sürgés- forgás. A folyosón asztal, rajta katalógusok, körülötte ülnek a megrendelők. Termelőszövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok küldöttei. Itt keresik ki a szükséges alkatrészt, hogy aztán a cikkszámnial együtt felírják a megrendelő-lapra. Szemerei Károly, a decsi Uj Élet Tsz gépcsoport-vezetője a katalógusokat böngészi. Silókombájnhoz, vetőgéphez keres alkatrészeket: Tíz —tizenöt félére van szükség egy hét alatt, ilyenkor egyszerre elviszi őket. Mellette az asztalnál a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz gépcsoport-vezetője a megrendelést tölti ki. Nem keresgél semmit, a kezében tartott papírdarabról másolja a szükséges alkatrészek adatait. Újabbak foglalnak helyet az asztalnál, forgatják a katalógusokat. Akik már elkészültek vele, benyújtják a folyosó végén lévő kis ablakon. A többi már az AGROKER szakembereinek a dolga. A papírt Bulla Józsefné főelőadó veszi át, és továbbítja a szobában dolgozó öt ember egyikének. Mindegyik más alkatrésznyeinek híre — nem azért, mert I nem akartuk mi ezt a versenyt, hanem, mert senki nem tudott okos dolgot javasolni, hogyan csináljuk mi sofőrök a szocialista brigádversenyt. Baumann József csak kerülgeti a dolgot, de végül is kibontakozik előttünk a kezdet: nehezen ment, voltak sokan akik nem akarták a versenyt, azt mondták: a sofőr soha ne versenyezzen, az kocsit vezessen. — Pedig az első év már bizonyította: JÖL JÁRT A VERSENNYEL A VÁLLALAT — kevesebb volt a gurulóköltség a tervezettnél — és jól járt a dolgozó is mert emelkedett a kereset, azon a nem utolsó eredményen és hasznon túl, hogy már majdnem egységessé ková- csolódott a brigád. Szándékosan használják a brigádvezetők még most a majdnem egységes jelzőt brigádjukra, mert még most is van olyan sofőr, aki nem teljes szívvel van a brigádverseny mellett. — Ez a tény adta azután a különleges feladatot a brigádok tagjainak: nevelni az embereket, közösségi érzéseiket felébreszteni. Sikernek számít, hogy már lopva érdeklődnek a verseny értékelése iránt, ha nyíltan még nem is kérdezgetik — éppen azért nem, mert szégyellik talán, hogy a kezdetben olyan konokok voltak — mondja a párttitkár. Hároméves a szocialista brigádverseny a vállalatnál, különösképpen a bonyhádi főnökségen értek el szép eredményeket. — És hibája nincs a versenynek? — tettük fel a kérdést. — Persze hiba is van — válaszol Amma elvtárs —, de már nincs annyi, mint két éve volt. — Ha gyorsabb lenne az értékelés — nem lenne rossz. Most a csoporttal foglalkozik. Kikeresik a megfelelő alkatrész kartonját. Turbéki József az erőgépek alkatrészeinek nyilvántartását vezeti. Van belőle vagy négyezer, de gyakorlott kézzel, percek alatt megtalálja a keresett darabot. Ha van belőle raktáron, bekeretezi a tételt és máris adja tovább. így csak nagyon keveset „időzik” nála a megrendelés. De nem mindig megy ilyen gyorsan. Előfordul, hogy rossz cikkszá- mot írnak fel a megrendelők, úgy már sokkal nehezebb megtalálni, hogy mire van szükség. A termelőszövetkezetek sokszor olyan embert küldenek, akik nem tudják pontosan, mit is akarnak. Elmagyarázzák ugyan, de a legtöbb esetben ebből nem tudják megállapítani, hogy milyen alkatrészre van szükség. Problémát okoz az is, hogy nincs elég katalógus, amiből megállapíthatnák a megrendelők a keresett alkatrészek adatait. Az SZK- kombájnoknak például több mint háromezer „porcikája” van és csak kevesen ismerik ki magukat az orosznyelvú katalógusban. Ami nincs a raktáron, azt piros ceruzával megjelölik, ezek Izsák Benőnéhez kerülnek, aki továbbítja a megrendelést a budapesti központnak. Feltünteti rajta a címet is, 'így a kért alkatrészt közvetlenül a szükséges helyre küldik. Ha nagyon fontos az alkatrész, telefonon, vagy telexen adják le a megrendelést. A központtal állandó kapcsolatot tartanak fenn és ha kell, gépkocsit küldenek, hogy minél hamaközpontban végzik az értékelést. Innen elküldjük a menetlevelet — mint a verseny technikai értékelésének feltételét — a munkaügyi osztályra, ott alaposan vizsgálják, értékelik, és sajnos csak negyed • és fél év után kapunk választ arra, hogyan is dolgoztunk. Bizonytalanságban vannak a kocsivezetők hosszú ideig. Nem tudják, teljesítették-e a vállalást, milyen mértékben lépték túl a különböző költségeket stb. — Nem jó az sem, hogy valami mindig változik, hol ezt, hol amazt hagyják el az értékelésből. Ezideig például a gurulóköltséget vették legfontosabb értékelési alapul, most pedig az utastérkihasználást. Ez pedig olyan tényező, amely a kocsik vezetőitől, kalauzaitól szinte teljesen független. A gurulóköltségnél mérni lehet a sofőr jó, vagy rossz munkáját, de most mércéül azt kaptuk, hogy mennyi utast szállítunk — ezt nem tartjuk helyesnek. — Egyedül csak a menetrendszerűséggel tudjuk „befolyásolni” az utasok utazási kedvét — egészíti ki Baumann szavait Szaf-i csak Mihály. — Sajnos a legutóbbi megbeszélésre sem hívtak meg bennünket. Csak közölték velünk, hogy ezentúl a férőhelykihasználás lesz a versenyfeltétel, nem a gurulóköltség... APRÓ ZÖKKENŐK, VITÁK kísérik a munkaversenyt. De a bonyhádi elvtársak három év alatt a szocialista brigádverseny eredményeivel bizonyítják: a fejlődő, izmosodó verseny mozgalom mindinkább sajátjává válik a dolgozóknak, maguknak érzik azt, és szeretnék, ha a versenyt kisérő viták megszűnnének. rabb a megfelelő helyre kerüljön az alkatrész. Jönnek a megrendelők, az osztály dolgozói gyors kézzel válogatják a tartozékokat. Naponta 40—50 ember fordul meg itt. Cseng a telefon. A Dalmandi Állami Gazdaságból szóltak, sürgősen alkatrészre lenne szükségük. Bulla Józsefné jegyzi a tételeket, írja a megrendelést. Nemsokára már a raktárban válogatják a Dalmandi Állami Gazdaság szállítmányát. A raktárban hatalmas állványokon sorakoznak az alkatrészek. Külön-külön típus szerint csoportosítva mindegyik. Ahogy az ember végignéz a hosszú termen, az a gondolata támad, hogy itt bizony órákat keresgélhetnek, mire a sok ezer alkatrész között megtalálják a keresettet. Hatvanmillió forint értékű „áru” van itt, a legkisebb csavaroktól a legnagyobb alkatrészekig. Kaiser János főraktáros éppen a szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezet megrendelését tartja kezében. Rendsodró-alkatrészeket kémek, így a papírt Tóth Péternek továbbítja. Tóth Péter a hosszú állványok közé tolja a kocsit, és néhány percnyi keresgélés után már pakolja is az alkatrészeket. Itt sem vesz több időt igénybe a munka, mint az irodában. Minden csoportnak külön raktárosa van, aki majdnem olyan jól ismeri az alkatrészek helyét, mint otthon, a lakása berendezését. A megrendeléstől az árukiadásig egy órát vesz igénybe a folyamat. Kónya JózseJ 1 I Valljuk meg: a paraszti !---------------------— tudományok á bécéjében mostanáig sem kapott különösebbrn rangos helye: a mezőgazdaság egyik szerény terméke — vagy inkább mellék- terméke —, a szalma. A rangot, a törődést csaknem teljesen elhódította tőle a kalász, a féltve dédelgetett kenyérnek való. Ez rendjén is volna, ha ugyanakkor termelőszövetkezeteinknek, népgazdaságunknak nem okozna szinte évről évre visszatérő gondot ennek a szerény mellékterméknek a hiánya. De gondot okoz. Vagy azért, mert kevés termett, vagy azéri, mert termett ugyan, de éppen az említett ok miatt nem takarították be időben, vagy kellő gonddal a földekről. így aztán elbánt vele az időjárás az őszi eső és gyakran ott rothadt meg. ahol a kombájn elhagyta, vagy jobb esetben a táb ák szélén, hevenyészett kazlakban. Körben pedig sok termelőszövetkezet alomhiánnyal küzdött hiába kért. mert nem kapott elegendő szalmát az ipar. nem is szólva a háztáji gazdaságokról, ahova sok helyen egy szál sem jutott. Az idén jó termésünk van. Becslések szerint szalmából is 8—IQ millió mázsával számíthatunk többre, mint az élmúlt esztendőben Indokolt tehát, hogy most a nagy munka idején ne kerüljön a .szalmával való törődés ismét esrií a mellékes tennivalók sorába. Közös gazdaságainknak a gabonabetakarításra i vonatkozó intézkedési tervében (legalábbis többségükében) szerepel egy-két mondat a kombájnszalma lehúzásáról és kazlazá- sáról. dehát nem mindegy az hogy erre mikor kerül sor! S most nem elsősorban az időjárás szeszélyeire gondolunk — remélhetőleg az őszi esők még jóval odébb vannak. — hanem olyan nagyon is közeli és sürgető tennivalóra, mint pé’dául a tarlóhántás. Hogyan lehetne azt időben elvégezni, ha a tarlón ott áll még a kombájnszalma? Vagy akár csak arra a körülményre. - hogy két-három nap után is elveszti síkosságát a tarló. így a szalma lehúzása aztán már lényegesen nagyobb erőt követel; ugyanakkor lényegesen több marad a tarlók között, a földeken. I Ha mindehhez hozzászá■------------------------------ mítjuk az. i dőjárás esatleges szeszélyeit (ami a szalmában, különösen az ipari célra szántban mindenképpen minőségromlást okoz), akkor nyilvánvaló. hogy a szalmabetakarítás szerves része a gabonabetakarításnak. Azok járnak el helyesen, akik a kombájn után legkésőbb három napon belül megkezdik a tarlóról a szalmalehúzást és ezzel egyidő- ben munkához látnak sl kaz'azók is. Ugyancsak helyes és követendő azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek a példája, akik — szem előtt tartva a háztáji állatállomány alomszükségletét is. — mindjárt a termőhelyén, még a kazlazás megkezdése előtt kiadják a tagoknak az őket megillető mennyiséget. Végezetül hadd hívjuk fel a termelőszövetkezetek figyelmét arra is. hogy az'idén az eddigieknél több szalmát vár tőlük az ipar. Az országnak mind nagyobb mennyiségű papírra van szüksége, amihez természetesen egyre több alapanyag kell. Egyre több szalmát igényel a mező- gazdasági termékek csomagolása is. Éppen ezért az ipari célra megfelelő szalma (a 7 súlyszázaléknál kevesebb pelyvát, tö- reket tartalmazó szalmáról van szó), minden egyes mázsájáért kereken 100 forintot fizetnek az átvevő szervek, vagyis csaknem egy fél mázsa búza árát. Sőt. az ipari célra átadott szalma minden mázsája után húsz kilogramm műtrágya is megilleti a termelőüzemet. Mindenképpen kifizetődő, tehát, ha a közös gazdaságok jobban «vigyáznak a szalmára. I A korábbi éheknél kícsi---------------------- vei több gondossággal az idén elérhetjük, hogy legyen elegendő alomszalma a közös állattenyésztéshez, jusson a háztáji jószagoknak is és legyen kellő mennyiségű nyersanyag a szalmafeldolgozó iparnak. Népgazdaságunk érdeke, hogy így legyen. S öptei János Naponta hétezer-ötszáz tűszelepet gyártanak a Szekszárdi Vasipari Vállalat gyönki üzemében. A válogatóbrigádok figyelmet és türelmet igénylő munkával ellenőriznek minden darabot, hogy ne kerüljön selejt a szállítmányba. Egy délelőtt a% AGROKER-nél Az alkatrészraktárban: 60 millió forint érték — Kevés a katalógus — Telefonösszeköttetés Budapesttel
